Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-12-03 / 49. szám
49. szám. (2) 1905. Deczember 3. ___________________________NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE HET I KRÓNIKA. ban ismeri e részben a viszonyokat, szintén javasolja, megmaradhat, semmi kifogásunk nincs ellene. A 2-ik pont már nem egészen helyes, mert pl. a kezelési költségek változhatnak. Az általános fizetés- emelés az erdészetnél is elkövetkezik, s akkor a kezelés mindjárt drágább lesz. A 3. pont szintén a munkaárak esetleges változása miatt vitás lehet. Azt, hogy másutt szerezhesse be fáját, vagy hogy maga fuvaroztassa, szivesen megengedjük. Valamit tehát csiszolni kell még azon az ajánlaton, hogy létesüljön a gyár, melynek ellenségei, úgy hisszük, nincsenek köztünk, csakhogy az óvatosság és komoly körültekintés egy ily nagy kérdésben a városnál sohasem árt, sőt nagyon kivána.- tos, mert a késő bánat aztán már mit sem használ. A képviselet ez ügyet jövő héten fogja tárgyalni. Osztálygyülés. Az országos magyar bányászati és kohászati egylet Nagybánya vidéki osztálya múlt hó 25-én tartotta osztály-gyűlését a királyi bányaigazgatóság tanácstermében, melyen Neubauer Ferencz kir. bányaigazgató gyengélkedése és az alelnök Farkas Jenő távol léte miatt, a legidősebb választmányi tag, Guzman János elnökölt. Elnök délután 4 órakor nyitotta meg a gyűlést, üdvözölvén a számosán megjelent tagokat és vendégeket, örömmel konstatálva, hogy az érdeklődés bányászatunk ügyei iránt folyton nő. Ezután a tárgysor 2-ik pontjára tért át a közgyűlés. Titkár ismerteti a selmeczbányai bányászati és erdészeti akadémia áthelyeztetése tárgyában megindult mozgalmakat, melyek városunkat is közelről érintik. Ezért előadó indítványára a közgyűlés egy bizottságot küld ki ezen mozgalmak figyelemmel kisérésére. A bizottság tagjai: Neubauer Ferencz elnöklete alatt Bertalan Miklós, Fábián Lajos, Gellért Endre, Kondor Sándor, dr. Makray Mihály, Szellemy Geyza, Nichmann Richárd és Harencsár János. A tárgysor 3-ik pontja, mely szerint az 1906. évben tartandó felolvasások legjobbika 100 koroná- nával jutalmaztassák — egyhangúlag el lett fogadva, azon megjegyzéssel, hogy ha az osztály anyagi viszonyai megengedik, — a jutalom összege fel lesz emelve. Ezután áttért a közgyűlés a létesítendő »bányász családok nevelési alapja« megvitatására. Mivel ezen alap létesítésének módozatai nincsenek kellően kidolgozva — közgyűlés megbizza az eszme megpen- ditőjét, Kondor Sándort, hogy a legközelebbi közgyűlésig tanulmányozza ezen ügyet és készítsen az alap létesítéséről részletes tervezetet. A magyar bányászati müszótár előadója, Mikó Béla sajnálattal jelenti, hogy gyengélkedése miatt ezen ügyben jelentését meg nem teheti. Ez, is a jövő közgyűlésre halasztatott. Ezután tartatott két felolvasás, melyek bányászatunk jövőjét közelről érintik. Az elsőt Schmidt Jenő tartotta a »Cyankalinn-lugzásról«, a másodikat Altnéder Ferencz a »Czink kérdésünkről.* Mindkét felolvasó magas színvonalon álló, igen érdekes felolvasásáért hangos ováczióban részesült. Ezekután elnök a gyűlést berekesztette. De azért a gyűlésnek folytatása volt a Kaszinó helyiségében, hová a hölgyek is szép számmal ösz- szegyültek és a fesztelenségéről cs kedélyességéről ismert »bányász-estély« a legjobb hangulatban a hajnali órákig tartott, »Az utolsó elseje«, rosszabb az »utolsó Mohikánnál.« Már ez évben több elseje nem ragyog ránk, de ebben sem volt sok köszönet, annyi a téli kiadás, mint Óbudán a zsidógyerek, Hát még abban az árva 12 vármegyében, melyhez mi is tartozunk, a szegény tisztviselők elseje mily éhinséges lehetett, a hol nem kapunk fizetést, beszün tették az állami dotácziót. Nincs pénz és nagy a drágaság! Ez a jelszó. Most már az a közmondás is módosul, melyet eddig Így fejeztek ki: »Ha a paraszt csirkét eszik, akkor vagy a paraszt, vagy a csirke beteg.« Jelenleg igy mondhatják: ha a »magyar« csirkét eszik stb. A névnapok ugyan beköszöntöttek, ezek a jó őszi névestélyek, melyeknek évadja a november, de a disznóölö szezon még mindig nem érkezett el, tort legfeljebb a vendéglőkben látunk, mint Felsőbányán, a hol tánczczal egybekötött disznóölés van éppen ma, vagy Rumpoltnál, a ki szintén ma nyitja meg az ö tündérpalotáját, bizonyosan élénk részvét mellett és valószínűleg disznótorral. A város különben megdöbbentően csendes, ahoz képest, hogy követválasztás lesz »mély nyugalom uralkodik, a csend irtóztató«, talán azért, mert 20 — 30 napos pünkösti királyságért úgy sem érdemes nagyon kitenni magát sem a választónak, sem a jelöltnek. Igazuk van. Hanem azért úgy titokban, suba alatt akad már a független, nemzetiségi, alkotmány, dissidens, socialista, haladó pártnak jelöltje, mivel azonban »a nevek említése veszedelmes«, hát találja ki mindegyiket a nyájas olvasó. Közönségünket dicsérnünk kell a nyugalomért, itt az advent, a róráté, közeledik már karácson, a béke és szeretet szelleme aranyozza meg hát az emberi sziveket, hiszen a szegény didergőknek, éhezőknek szükségük van Nagybánya közmondásos jótékonyságára, melyről oly sokat regélt már 15 év alatt e lap hasábjain a krónikás Különfélék. Mikor tessz a követválasztás? Mi fenntartjuk véleményünket ma is, hogy deczember 19-ike előtt nem lesz, már pedig ez nevezetes dátum, mert utána nem lehet tudni, mi következik. Együtt marad-e az országgyűlés, nem-e? és vájjon nem lesz-e általános választás, mert ez ahirismind erősebben tartja magát. Amit múlt számunkban irtunk, hogy Bay lemondását az országháznak tárgyalnia kellene, az törvényen alapszik. A törvény ugyanis azt mondja: »Időközi választásoknál pedig a képviselöház eziránt hozott határozatának vételétől a választás megkezdéséig 14 napnál rövidebb és 24 napnál hosszabb időköz ne legyen.« A Szivák-féle Codex 145-ik lapján olvasható a hirdetési minta, melylyel az időközi választást ki kell hirdetni. Ez szóról-szóra igy hangzik : »A képviselöház Nmtgu Elnökének . . . sz. leirata folytán ezennel közhírré tétetik, hogy a képviselő háznak folyó év . . . .* hó . . . án tartott ülésében hozott határozatával N. N. orsz. képviselő (elhalálozása) lemondása következtében a n-i választókerületben uj képviselőválasztás rendeltetett el.« Világos ezekből, hogy szoros értelemben véve az országháznak tárgyalnia kellene előbb a Bay lemondását, azonban ha a ház felhatalmazta az elnököt az időközi választások elrendelésére, akkor lehetséges, hogy az elnök intézkedik a napokban. Vármegyei központi választmányi ülés azonban mindezideig nem volt még s ha legrövidebb idő alatt lesz is pl. decz. 4-én, hétfőn, ilyen ülés, akkor is 19-ike előtt már bajosan tartható meg a választás. Az pedig kelemetlen volna, ha az év utolsó hetében a keresztény, békés ünnepek alatt verné fel városunk csendjét egy viharos választás csatazaja. Mi tehát egyelőre a reméljük a legjobbat, vagyis azt, hogy a választás csak januárban lesz. Az eddigi hírek szerint a független pártiak Szappanyos Gerönek felajánlották a mandátumot, s egy állítólagos gyűlés kimondta, hogy nemzetiségi jelöltet állít. Erősen tartja magát az a hir is, hogy a választások alkalmából Apponyi Albert gróf meglátogatja városunkat. Hátralékos lapjáratóinkat az esedékes dijak szives beküldésére kérjük Igazgató változás a helybeli főgimnáziumnál. Jur- kovich Emil igazgatót ö felsége a király, a beszter- czebányai főgimnáziumhoz, saját kérelmére, igazgatóvá nevezte ki. Jurkovich igazgatónak termett ember, kiben a szorgalom, tudás és kellő erély mellett, meg van a jó szív is. Távozását úgy a tanárok, mint a tanulók és a szülök sajnálják, ö tulajdonképpen azért megy el, mert Beszterc/.ebányán otthon van s Nagybányán a sors oly csapásokkal látogatta meg, hogy a különben is nagyon egyedül maradt igazgató, daczára városunk iránt érzett meleg rokonszenvének, innen mégis haza vágyott. Kétszeresen sajnáljuk távozását azért is, mert az igazgatónak már a jövő héten el kell mennie, a mennyiben a beszterczebányai öreg igazgató nyugalomra vágyik. Ki lesz az utódja Jurkovichnak, nem tudhatjuk, pár nap alatt azonban kiviláglik, Állandó utódjául Kiss Gábort hallottuk emlegetni, valamint azt is, hogy ideiglenes, helyettes igazgató Halmay tanár lesz. Melyik igaz a két hir közül, vagy nem lesz-e igazabb egy harmadik, azt jövő számunkban már meg fogjuk tudni mondani. Nyugalmazott biró. Ó Felsége a király, Pap József szatmári kir. törvényszéki bírót saját kérelmére nyugalomba helyezte. Pap J. évek során át volt a bűnügyi osztálynál tanácselnök. Véglegesítés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Telkes Sándor beregszászi fögimnáziumi id. rendes tanárt rendes tanárul véglegesítette. Vármegyei tiszti értekezlet les» deczember 5 én Nagykárolyban, melyre az összes föszolgabirák és polgármesterek hivatalosak. Fűtés a templomban. Az ág. h. ev. egyház elnöksége értesíti az érdekelteket, hogy deczember o-tól a templomban a fűtés megkezdődik s tart márcz. 1-ig. Megjegyezzük, hogy minden vasárnapon és ünnepnapon fütik a temolomot, hétköznapokon azonban nem. Gyászhir. Nagy János helybeli városi orvost szomorú veszteség érte testvére halálában. Testvére Nagy József a napokban elhalt Budapesten, 58 éves korában, a hol ö a IX- kerületben városi állatorvos volt s ilyen minőségében mintegy 30 esztendeig szolgált. A köz- tiszteletben állott derék tisztviselőt általános részvét mellett temették el. Nyugodjék békében ! azt állítják, ezek csak olyan falsch odaliszkek,-----de h át én ezeket is echt-eknek vettem. A boszniai okkupátió alkalmával aug. 16-án vették be csapataink Sarajevót. Az akkor elesettek emlékére a sárga Bastion előtt csinos síremléket állítottak fel. Két évtizeddel Sarajevo bevétele után mivé fejlődött a város!? De mivé fog még fejlődni, ha egyes akadályok, mik fejlődését gátolják, elhárittat- nak ! A török s a bosnyák maga nem szivesen építkezik s ragaszkodik talpalattnyi földjéhez, melyen rendesen apái sírjai domborulnak. Sarajevo olyan, mint egy bájos szegény leány, kit hatalmas meczenások szórakozásból gazdag menyasszonyként akarnak hiházasitani. Az apa: a bosnyák — meg a nász uram: a török, még bizonytalanságban vannak a felett, hogy örüljenek-e a menyasszony, a vérökből való vérnek a jó kinézésén, — hogy el- fogadják-é a szép leánynak gyanús kezekből jött ajándékot, csecse-becséket? de végre is, -- kezeiket mosván a megmásithatlan valóság felett, megadással mormolják fogaik között: «Allah nagy és Mohamed az ő prófétája!» Hát valóban olyan is a bosnyák föld e kiváló központja, mint a kaczér eladó leány. Megcsípte Ausztria-Magyarországot vőlegényének, de maga sem tudja, hogy a többi körülte ólálkodó kérőnek véglegesen kosarat adjon-é. Játszik a rá pályázókkal, mint macska az egérrel s ki tudja, az egerek közt incselkedve nem a túlsó háztetőm ólálkodó nagy madárra pislog-é, melyet ő galambnak néz ugyan, de ragadozó sas is lehet? Mint a Balkán-félsziget majd minden nevezetesebb városában, együtt lehet itt mindenféle szláv nemzetiséget, aztán albánt, görögöt, spanyol és Isten tudja mily származású zsidó-kereskedőt az oláh és látszólag még mindég uralkodó fajjal: a törökkel összekeveredni. A visográdi utón a határtalan szemtelenséggel tolakodó czigány sereg mellett fátyolba burkolt nő alak nyújtja kezét a könyöradományután, a bazárban a méltóságosan komoly török keresztbe font lábakkal pöfékel s meg nem kérdene a világért, hogy mit akarsz, bárha látja is vevő szándékodat. Tovább menve a bazáron át, egyszer csak meg- rezgetteti a mindenféle illattól nehéz levegőt a sárga Bastionból adott déli ágyulövés. Ha ebben a pillanatban alkudtál a jámbor muzulmán portékájára, úgy egyHdőre lemondhatsz a vásárról, mert az ágyulö- véssel egyidejűleg megszólal Sarajevo valamennyi mecsetjének minaretjéből (csak százkettő van) a muezzin idegen fülben csudálatosán hangzó éneke, melyre az igaz hivő Csokonaiként csapot — papot otthagyva, igyekszik vagy a közkuthoz, vagy rendesen a mecset közelében fekvő forráshoz s minden illemet feledve leveti papucsát, hogy megmosakodva rohanhasson a templom előcsarnokába. Valahányszor megálltam a déli imádság idején egy mecset előtt s végig néztem azt a hókusz-pó- kuszt, a mit ezek katonás rendben elvégeznek, mindig irigyeltem a török tiszteket. Hiszen nekik csupa tréfa lehet regrutát abriktolni, mikor már az hazulról el van eresztve mindenféle gymnásztikai meg testegye- nesitési és görbitési gyakorlattal. A bazárt elhagyva, beérünk a sardzsiába. Ez is csak bazár, azzal a különbséggel, hogy ez az élelmi szerek piacza, mig a másik a kereskedők és iparosok áruló helye. Ha idegenszerü volt a bazár, a sardzsia még száz perczenttel idegenebb lesz európai szemnek. Nincs olyan népes zsibvásár, mint a milyen lótás-futás, ordítás, összeveszés, alkuvás, megbékülés, kapaczitálás itt reggeltől estig, napról-napra folyik. Terhes kocsik, gyümölcsárutó bosnyákok, öszvér- és lókaravánok, melyek ugyan csak fel vannak tergenyézve, tolakodó koldusnők gyanús szagot terjesztő árucsarnokok, össze-vissza az útra, ut mellé dobott fabódék, oly zűrzavarban halmozódnak egybe, hogy az idegen kábult fejjel igyekszik innen szabadulni s nem számíthat <'pardon»-ra, ha véletlenül a teherhajcsár, vagy a ládákkal telerakott öszvérje, oldalba vagy fejbe üti. így jut el a jámbor utazó végnélküli küzdelmek árán a Ge/narusa-utcíábz. Itt már a villamos vasút csengetése, az illidzsei helyi vasút dübörgése elfeledteti vele, hogy Sarajevó- ban, Bosnia fővárosában van s világvárosba képzeli magát. Illidzse Boszniának Baden-Badenje. Évszázadok óta áll fent e fürdő s már a középkorban nagy hírnévnek örvendtek gyógyerejü forrásai. A török-hóditás, de meg leginkább a század elején igen elhanyagolt állapottba jutott a fürdő s csak a okkupatiónak köszönheti fellendülését. Az illidzsei fürdő legkellemesebb kiránduló helye a Bosna, Bosnia nemzeti folyójának forrása. Az Büdzsét övedző hegylánczok völgykatlana egy csücskében terraszszerü fensikot képez s innen, számtalan tölcsérből, buzog fel a Bosna. A forrásoktól alig ötven lépésre már hatalmas patakká egyesülnek a számtalan apró csermelyek. Sarajevo szeptember— október hónapokban nyújtja a legmozgalmasabb képet. Ekkor gyűlnek itt össze az okkupáit tartományokba levezényelt, vagy onnan hazatérő csapatok.
