Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-11-12 / 46. szám
Nagybánya, 1905. November 12. — 46. szám. XXXI. évfolyam. NAGYBÁNYA ÉS YIDÉKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK JS/LTNJD^nsr VASÁRNAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányal-utcza 20-ik szám alatt. Az elhagyott gyermek védelme. Mialatt a nemzet óriási küzdelmeit vivja magasztos eszmékért, társadalmi jogokért, nemzeti vívmányokért, mig a különböző meggyőződések széttagolják a nemzetet, érdekek összekovácsolnak másokat, addig az emberbarátoknak egy kis csapata kezet fogott egy szent, nemes feladatban: megmenteni a züllésre kárhoztatott kisdedeket a társadalomnak, a nemzetnek, az emberiségnek. Nem nyugodtak addig, mig a törvény védő palástja rá nem borul a gyermekvédelem eszméjére és igy fejlődése, megszilárdulása örökre biztosítva lön. Elhagyott gyermekek, nyomorgó kisdedek, nélkülöző csecsemők! Rettentő gondolat, hogy ilyen is van! A felnőtt vak, siketnéma, lelkinyomorék nem oly szánandó alakja a társadalomnak, mint amazok, akik arra nem képesek még, hogy nyomorúságuk mutogatásával szánalomra intsék az irgalmas szivüeket. Pedig előttük az élet, ki tudja, mily használható tagjai lehetnének még a társadalomnak. A törvényhozás fölismerte végre szent kötelességét az elhagyott gyermekekkel szemben és megalkotta az 1901. évben a gyermekvédelmi törvényt. A gyermekvédelem társadalom- politikai, közgazdasági, nemzeti jelentősége kény- szeritette az államot arra, hogy ezen mindennél fontosabb emberbaráti intézmény létesítésénél elül járjon és a társadalmat a szent munka teljesítésében irányozza, támogassa. Állam és társadalom együtt működve, óriásit eredményezhetnek, külön-külön járva munkájuk satnya, erőtelen, egyoldalú lesz. A gyermekvédelmi törvény felfogja az elhagyott gyermek ügyét. Elhagyatott gyermekeknek mondhatjuk mindazokat, kiknek nincs gondviselőjük, vagy ha van is, az nem képes a gyermek legfontosabb életszükségleteinek előteremtésére. Elhagyott minden gyermek, aki éhezik és nincs, aki táplálja, aki fázik és nincs, aki ruházza; akinek nincs otthona, nincs meleg ágya, nincs tiszta ruhája. A törvény az arra rendelt, vagy a szent feladat teljesítésére önként vállalkozó közegeknek kötelességévé teszi, hogy felkutassa, ahány elhagyott gyermek csak van, hogy ellássa mindennel, amit a gyermek egészséges fejlődése megkíván. Elhagyott gyermeknek nem szabad többé léteznie az országban! Az elhagyottnak nyilvánított gyermek az állam gyermekévé lesz. Ha a gyermek beteg, vagy ha erkölcsileg meg van támadva, akkor a gyermekmenhelyekre kerül. Ha azonban életképes, akkor a gyermekmenhely telepekre helyezik ki — ilyen létezik itt Nagybányán is — és ott valamely tisztességes családhoz kerül, ahol az állam által fizetett bizonyos meghatározott csekély tartásdij fejében szeretetteljes családi nevelésben részesül. Ma már 23098 államilag gondozott gyermekünk van ! Ki merné még kétségbe vonni az intézmény óriási nemzetgazdasági fontosságát? Az évenkint e czélra fordított költség nagy összegekre rúg — pedig mindamellett tulajdonképen még csak a mindennapi kenyeret és a védő hajlékot adja az állam védtelen gyermekeinek. A feladat nagy része még a társadalomra hárul. Az összekötő kapocs a két tényező között a gyermekmenhely bizottság. Ennek feladata, társadalmi jótékonyság utján előteremteni mindazon szükségleteket, melyeket az állam már nem nyújthat pártfogoltjainak. Ellenőrzi a nevelőszülők bánásmódját a gyermekekkel szemben, igyekszik enyhíteni azon gyermekek sorsán, akik arra rászorulnak, ha ner:.- :s tekinthetők épen elhagyatottnak, gondoskodik arról, hogy 15 éves korukban az állami gondozás alól kikerült gyermekek megélhetése biztosittassék azáltal, hogy vagy valamely családnál elhelyezi cselédnek, vagy gazdaságnál, ipari vagy kereskedelmi vállalatnál alkalmaztatja, egyszóval a gyermekmen-- hely-bizottság az állami gondozásba vett gyermekek nevelésének irányitója, ellenőrzője, a nevelés nehéz feladatában felsőbb tekintély a gyermek előtt, kihez a nevelő-szülő mindig folya- modhatik. A sors engem állított a nagybányai gyermekvédő bizottság élére s megvallom, mikor ezt a megbízást átvettem, meglehetősen bizalmatlanul, félve tekintettem az uj munkakör felé. De a mióta alkalmam van beletekinteni ezen intézmény mélyreható intenczióiba, a mióta látom, hogy ennyi gyermek megmentése a becsületes élet számára nem jótékonyság, hanem hazafias kötelesség, mert az eddigi állapotok pazarlást jelentettek anyagi és szellemi tőkében — azóta csak azt sajnálom, hogy körülményeim nem engedik meg, hogy teljes erőmet ez ügynek ajánlhassam fel. Egy szerény kéréssel fordulok immár Nagybánya lelkes közönségéhez: álljon egy igazán hazafias ügy szolgálatába azáltal, hogy filléreivel segítségünkre siessen fentebb jelzett feladatunk megvalósításában. Arra kérem városunk kereskedőit, iparosait, vállalkozóit, pénzintézeteit, lelkészeit, tisztviselőit, tanítóit, tanárait, orvosait, ügyvédeit, egyszóval társadalmunk ösz- szes tényezőit: kötelezzzék magukat önként arra, hogy egy előre meghatározott napon évenként, — talán Erzsébet királyasszonyunk nevenapján, aki úgy szeretett a szegényeken segíteni — ezen egy napi tiszta jövedelmük egy százalékát a gyermekvédő-alapba befizetik. Az áldozat igen csekély az egyesekre nézve, de ha nem csalódom küznöségünk hazafias érzületébe vetett bizalmamban, mégis előteremtjük ily módon a szükséges anyagi eszközöket. Kérésemre Hoffman Árpád ur készséggel vállalta el az aláírások gyűjtését. Akik tehát a gyermekvédelem ligájába belépni óhajtanak, azokat arra kérem, hogy ebbeli szándékukat a Hoffman Á. ur üzletében kitett ivre följegyezzék. Mivel azonban Erzsébet napja ezidén vasárnapra esik, jelöljük ki talán ezúttal az azt követő napot, november 20-át. > Engedjétek a kisdedeket hozzám jönni, mert övék a mennyeknek országa,« igy szól hozzánk az Üdvözítő. »És valaki egy ilyen gyermeknek gondját felveszi az én nevemben,nékem veszifel gondomat!« Neubauer Hermin a nagybányai gyermekmenhely bizottság elnöke. Hajtási szabályok. Sok baj van nálunk is a közutakon a sebes és szabálytalan hajtással. A népet e téren is nevelni kell, mert az óvatosság, a szabályok betartása, sok kellemetlenségtől, károsodástól megóv. Apám halálán. — Irta : Dura Máté. — I. Koporsódhoz jöttem, kiterítve fekszel, Mozdulatlan, némán, lecsukott szemekkel. Rossz álomnak hinném, mit szemeim látnak: Anyám zokogása mondja valóságnak. Anyám zokogása mondja, hogy meghaltál, Minket szerettidet, árvaságra hagytál. Hosszú, örök útra keltél bucsuzatlan, Áldás nélkül hagytál a világi harezban. S hogy tőlünk igy vált el szótlanul a lelked, Velünk fájdalmában még a föld is reszket. II. Simítom homlokod, halovány orczádat, Könveim patakja mindjobban megárad; Az tehát a vége világnak, éleinek: Hideg földbe tesznek, hant alá temetnek ? lit hagysz, itt kell hagynod minket mindörökké ? Átváltozol porrá, meg se ujulsz többé? Lelked égi szikra, égbe szállt-e vissza ? Lesz e őrző gondod földön hagyollidra? Es vájjon az emlék szelíd esti fénye Vel-e csak egy sugárt gyászunk éjjelébe ? Siratunk mindnyájan : apánk többé nincsen ! Reménykedve mondom: ott van a jó Isten ! III. Csillag égett nyugaton Fényesen ragyogva — Benned az én csillagom Leesett a porba! Szép, hatalmas büszke cser, Kíméltek az évek — Gyenge szélből nagy vihar Éppen ezt tőré meg! Hegy tetején tiszta tó, Szívnek is javulás : Hát csak ezt eltörleni Jött a földindulás ? Megnyugvás és bizalom Segítsetek engem: Félek, összeroskadok Kétségtört hitemben ! IV. Nem is messze vittünk, csak a temetőbe, Abba a rád váró, nyirkos sírgödörbe, Ahol az éleinek útja ketté válik — S nem érkezel, vissza soha mihozzánkig! De mi azért várunk, minden órán várunk. Oh, heh kedves vendég lennél te minálunk ! Hátba lehető lesz egyszer a lehetlen ? Hátha még az élet fölpezseg szivedben ? V. Nehéz-e már a föld, Mi koporsód nyomja? Ep csak mostan rakták Fölötted halomba. Nehéz-e már a föld ? Meghajolva kérdem S mintha engem nyomna: Megtörik a térdem. Átölelem fej fád, Nevedet kiáltom: Föllellek-e még itt, Vagy a túlvilágon? S kérdésimre válasz Kél az égből, földből: Fölleijük még egymást: Föllámadunk, föl, föl! VI. Mint a szikla, hitben Voltál rendületlen; Mint a nap. kifogyhatatlan Életadó szeretetben. Pályád kis folyam volt, Szépen megfutottad: Megenyhitő cseppet adtál Utasoknak, koldusoknak. S midőn most az élted Részeire oszlott: Gyermekid szivében úgy élsz. Mint egy fényes égi oszlop. S bár velünk nem lehetsz Itt a földön többé: Közöttünk a te emléked Olt világol mindörökké!