Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1905-10-29 / 44. szám

(2) 1905. Október 29, így pl. a tündérország czimképben az volna a leghatásosabb jelenet, mikor megszólal a kolomp és hangzik a tilinkó. Semmi nehézség sincs abban, hogy valaki a kolomp szavát a kulisszák között utánozza, valamint abban sem, hogy a tilinkón játszék a szín­falak mögött. A hatás pedig minő más, mikor János vitéz a kolomp szavára, meg a tilinkó hangjára hagyja el Tündérországot, mintha a zongorán hal­lunk egy pár trillás billentyűt; igy érteni sem lehet. Ne hogy azonban elfeledjük, Palotay a zongo­rát jól kezelte s a mi kis színpadunkhoz sokkal job­ban illik most ez a zene, mint a kar, mely hangos, kellemetlen, s talán kiállhatatlan is volna. Majd ha más városban játszák, kisértse meg a társulat férfinak adni a főszerepet s ne hagyja ki a kolomp, tilinkó hangot, meglássa, hogy a hatás, mily magasan fölötte fog állani, az itteni különben szép eredménynek. Ismételten gratulálunk a darab sikerült előadá­sához, arra azonban biztatni már nem merjük, hogy adják elő 6-odszor is, mert Nagybányának bizony csak egy színházi közönsége van. Tehát szombaton, vasárnap, hétfőn, szerdán pénteken János vitéz ment. Kedden Hugó Viktor Quasimodo czimü roman­tikus darabját adták elő üres ház előtt, de azért sok igyekezettel játszottak. Csütörtökön Herczeg Ferencz Gyurkovics Leá­nyok czimü vigjátékára került a sor élvezhető elő­adásban, bár a súgó sokszor nagyon hallatszott. Kata (Baloghné), Sára (Zalai Irma), Ella (Balogh Leona), Miczi (Molnár Bella) szépen férjhez mentek, a mama (Palotayné) rögvest áldását adta rájuk, az ezredest Radnay György, Gidát Madas Pista, a főhadnagyot Balogh Gáspár adta, mindnyájan nagy igyekezettel játszottak, jól is mulatott a közönség, de a bevétel az nagyon sovány volt. Ma szombaton okt. 28-án gróf Festetich An- dorné felléptével a »Váljunk el« ment. Holnap vasárnap pedig ugyancsak az ő vendég- szereplésével a Kameliás Hölgy. Örvendünk, hogy szinmüvészetünk egyik csilla­gát igy megismerhetjük, valamint annak is, hogy ez alkalomból valószínűleg gróf. Festetich Andor or­szágos szirtészeti főfelügyelőhöz is lesz szerencsénk. A Karthausi villa, A kiegyezés után az alkotmányos aera első val­lás ministere, 1867. február 20-tól 1871. febr. 2-ig a toll nagyembere, a halhatatlan emlékű iró, Eötvös József báró volt. Remek alkotásai előtt tanügyi té­ren és kivélel nélkül mindenki kalapot emel, de a babér mégis az iró homlokát övezi nagyobb fény- nyel. Gyönyörű munkái, könyvei a szellemes szó­rakoztatás mellett oktatva tanítanak. Nagy Jelke le­beg szemeink előtt, ki ismeri az életet, belát annak rejtekeibe. Hivatalát végezve tollat fog, ir, dolgo­zik tovább is, szelleme nem tud pihenni. Budán a nagy Svábhegyen van a nagy Szé­chenyi nevéről nevezett rész, a Széchenyi hegy, a nagy ember kis mellszobrával, a fogas kerekün menve fel, egyik megálló helynél van a Karthausi- villa, 1600 D-öl terület, 26 éve Schunda Venczel József hangszergyáros tulajdona. A csinos villában irta Eötvös Károly Karthausiát. Gyönyörű kis ott­hon, oly szép, kedves és csendes hely nem igen van a svábhegyen, mint ez, közelében a Széchenyi kilátással, honnan körös-körül a főváros szép kör­nyéke látható. A villa területe akkor még termé­szetes volt, ma már díszfák, fenyő, jegenyefák, zöld ácer, bükkfa, tölgyfa, alma, körte, baraczkfa, egyol- dalban virágos kert. Bementem a villába, hol az ő nagy szellemét láttam lelki szemeimmel. Mintegy áhítattal, átszelle- mülten áltam meg a dolgozó szobában s mintha hallanám a toll serczegését. Tehát itt dolgozott a Gyors cselekvésre szánja cl magát. A másik pillanatban egy csattanás hangzik. A zwicker messze repül az ex huszárszázados orráról. És Georgine zokogva borul oda hervadt szép­ségű asszonya keblére, aki inig vad pillantásokkal méri végig férjét, a leányt szeretettel vigasztaló sza­vakkal vonja magához. A férj arezát simogatja s ugv tesz, mintha dü- höngene, de magában beismeri, hogy e pofon meg­mentette számára családi békéjét és — a szép Geor­gine szerelmét. . . II. Asszonyt hűség. Bárány Gergely jómódú fiatal kereskedő végre beváltotta szavát és a mit a nász után elmulasztot­tak, két év múlva körútra vitte el a feleségét. A szép Kabós Tériké a Tátrák közé vágyott. Az üzlet is csöndesebb igy nyáron s mily kellemes a tropikus hőség elől oda menekülni az árnyas fe­nyők közé! A két éves ifjú házasok ez utazása valóságos nászutazásnak is beillett. Bárány Gergely a szó-szoros értelmében csupa gyöngédség és gavallérság volt. Még a gondolatját is iparkodott ellesni hites párjának. A szemrevaló Tériké viszont olyan volt, akár a kezes bárány. Formás, derék teremtés; inkább kövér, mint sovány. Ajaka piros, mint a cseresz­NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE nagy ember üres óráiban. Karthausi regényét utolsó betűig itt vetette papírra. Kívülről az ajtó felett egy vastáblán sárga szinü betűkkel ez áll: »Fáradt va- lék s pihenni jöttem e falak árnyéka alá, mint a munkás, kit a dél heve ellankasztott, a fa alatt nyug­szik.« Eötvösnek e szép mondata köszönti az érke­zőt, ő csakugyan pihenni jött ide, hisz az irás neki kellemes pihenés volt. A falon arczképe lóg, mely tőle maradt, a képen összefont karokkal áll teljes alakjában. Az épületen felírás van nagy betűkkel KARTHAUSI LAK Mélyen elmerültem gondolataimba azon a helyen, hol a nagy iró széke állott, mellette az asztal, hol tollba öntötte fönséges gondolatait. Több munkát irt e helyt, de Karthausi regényét az utolsó be­tűig itt irta, azért maradt fenn regényének a neve a villán Mélyen elfogódva hagytam el a kedves he­lyet, hol szép alkotásait tollba önté az a nagy lé­lek, ki csak dolgozni tudott a hazáért s nemes szive oly fönségesén szerette hazáját, amint a satnya mai korban talán senki vagy csak kevesen. Dr Dwnay János. HETI KRÓNIKA. A kaszinó tükröt vásárolt, melyben egészen meglátja magát az ember. Oda állítják a parkettes nagy terembe, ahol körülötte folyik a kaszinói élet. A 200 ezer forintos díszteremből marad tehát egyetlen emlékünk, ez a drága tükör, mely emlé­keztetni fog mindnyájunkat arra, hogy volt itt bá­nyán egy vigadó, melynek 30 év alatt roppant vi­szontagságos története játszódott le. És már most nem mint kritikus szólok, nem mint idegen, aki a kaszinót leszólhatja, hanem úgy mint kaszinótag, önmagámnak is. Nos hát jön a halottak napja, a magunkba szál­lás ;deje, vonuljunk el az előtt a tükör előtt és nézzük meg magunkat tetőtől-talpig, aztán lássuk be hibáinkat s igyekezzünk már egyszer ezt a társa­dalmi életet megjavítani, egységre hozni, visszaállí­tani a régi Nagybányát, mely akkor létezett, mikor a díszterembe az első tükröket felrakták. Mondják, hogy a tükör őszintén megmutat min­dent, kérdezzük meg hát tőle hibáinkat s győzzük le őket erős akarattal, hogy aki benéz a tükörbe, az lásson pezsgő, vidám életet. Szini hetünk »János vitéz«-ből áll. Nagybányán ötször adták, Felsőbányán meg hatodikszor adják. Drága a hús, sok a ragályos betegség, nincs pénz, szorgos az idő, nagy az eső, kicsi a terem, rossz a színpad, folyik a szüret stb. stb. mindezek, pompás kifogások a színészekkel szemben. János vi­téz előtt azonban megszűntek mindezek, nincs aka­dály, nincs ami visszatartsa a közönséget, egy újabb népvándorlás keletkezett nyűgöt felé s ha ki lehetett volna sámfázni a polgári kör termét, bizonyosan még többen lettek volna az előadáson. így azonban el­mentek a második, harmadik estére. Azonban »János vitéz* daczára is nagy hor­dókban hozták be a városba a hegy levét, mely az eső által pompásan megszaporodott, eresztős lett, de azért édes is, mint soha. A korcsolyások nem győzik a munkát, minap a nagy kapkodásban érdekes eset történt velük, mi­alatt lentjártak a pinezében, fenthagyták a küszöb­nél a kötelet s Nuczuj feljővén, rendbe akarta azt szedni, de nem találta a köbét végét, Erre ijedten szólt társához Mikulájhoz : — Fratye, mi ugyan megjártak, mig odalent voltunk, valaki elvágta és ellopta a kötél végét! Nosza tanácsért mentek a budfalusi asszonyhoz, aki jó pénzért meg is kerítette a kötél végét, s igy a mesterséget tovább lehet folytatni. 44. szám. Pedig milyen kár a bort a pinezébe leereszteni. Nem ott annak a helye, »Már én csak a torkomon eresztgetem le» mondja a berencsi kántor és igazat ad neki a krónikás. Különfélék. Lapunk előfizetőit hátralékaik szives beküldésére ismételve fölkérjük. ____ A kiadóhivatai. Vá rmegyénk uj főispánja. Ő felsége a király Nagy László szatmárvármegyei al­ispánt, Szatmárvármegve főispánjává nevezte ki. Szatmár város főispáni széke még mindig betöltetlen. Nagy Lászlóban a közigazgatás egyik kipróbált, alaposan képzett s 17 évi gyakor­lattal biró vezérférfiát érte a királyi kitün­tetés. így nemsokára alispánválasztás lesz a megyében. Nagy László utódául Ilosvay Aladár főjegyzőt emlegetik. Személyi hirek. Dr. Csák Cyrjék a Vaskorona- rend lovagja és a magyar minoritarend tartományi főnöke, a minorita-rendház uj bérházának zárkőle tételi ünnepélyére a mai vonattal városunkba érke­zett, A zárkő-letételi ünnepély holnap, vasárnap d, e. közvetlenül a 9 órai szent mise után, tehát kö rülbelül háromnegyed 10 órakor fog végbemenni. — Dr Gergely György jogakadémiai tanárt a má- ramarosszigeti jogakadémián, a tiszántúli kerület ál­tal alapított jogi tanszékre megválasztották. Gratu­lálunk a szép előmenetelhez. Kinevezés. A vallás és közokt. miniszter Kere­kes Sándor fehértemplomi állami főgimn. helyettes tanárt — városunk szülöttét — rendes tanárrá ne­vezte ki. Társas összejövetel lesz vasárnap este (29-én) szinielőadás után a kaszinó termeiben. Az összejö­vetelen szép társaság fog részt venni. Révay Károly költő és iró, lapunk munkatársa e hó 22-én tartotta székfoglalóját Kolozsvárt, az »Irodalmi Társaság« ülésén, hol általános lelkese­déssel fogadták. Nagybánya város takarékpénztárának választ­mánya holnap okt. 29-én, d. e. l/sll órakor tartja szokásos félévi gyűlését az intézet hivatalos helyi­ségében. Dr Köves Mihály nagyváradi kir. törvényszéki joggyakornok a bírói vizsgálatot Budapesten folyó hó 23-án kitűnő sikerrel letette. A ragályos betegségek már Felsőbányán is fellép­tek. Hivatalos följegyzések szerint október 18-tól 26-ig előfordult 6 himlőeset, 3 vörheny. Elhalt vör- henyben egy. A közeli környéken Fernezelyen, Lá- posbányán, Misztótfaluban stb. szintén vannak ra­gályos megbetegedések már hetek óta. A járványos betegségek, úgy látszik alább hagy­tak. Örömmel értesítjük olvasóinkat, hogy egy hét alatt már csak 3 megbetegedés volt. Az egyik vér­has, a másik borpataki s igy nem helybeli, tehát tulajdonképp csak egyetlen egy vörhenvt jelentettek és pedig a Veresvizen. Azért elbizakodnunk nem szabad, igy ősszel különben is nagyon hamar tá­mad a betegség, azért továbbra is óvatosságra int­jük a közönséget. A hivatalosan bejelentett 3 eset következő : Petricsek Kálmán 35 éves, Szombat-ut- cza, vérhas dr Winkler okt 20. Smidkó József 7 éves, Svaiczer-utcza vörheny, dr Kádár, okt. 21. Koncz Antal leánya 14 éves, Borpatak vörheny, dr Kádár okt. 24. Szerkesztői változás. A Kővárvidéki czimü lap­nak szerkesztését dr Olsavszky Viktor vette át, kit lapunk olvasói, mint jeles munkatársunkat, érdekes és tartalmas közleményeiről már ismernek. Uj lelkész. Imre József ev. ref. s. lelkészt és hitoktatót a garbolezi egyházközség múlt vasárnap — Hja, férfiszem észre veszi azt! Szerencsére visszatért a férfi s a hadnagy izet­lenkedésének itt vége szakadt. De Terikében forrt a méreg. Első gondolata az volt, hogy a hadnagyot bepanaszolja urának. Ámde hirtelen az is megfordult agyában, hátha párbaj lesz a vége. Hja, a férfiak ilyenekben nem ismerik a tré­fát ! Meggondolta hát és — hallgatott, A hadnagy pedig közvetlen melléje telepedett le és kedélyesen mosolygott az asszonyka szemér­mes zavarán. — Alagút jön! Kérem betenni az ablakokat szólalt meg egy hang a kupé folyosóján. Még ki se mondta egészen, a vonat ablakai elsötétültek. A pokoli sötétben Tériké egyszerre csak azt érezte, hogy két kar átfonja fejét és valaki bajszos ajakát ajkaira tapasztja, — A hadnagy! villant át az asszonyka agyán. És azzal a női tigris dühével terjesztette ki tenye­rét és lábatlanban jót sújtott arra a pontra, a mely­ről az ölelő karok átfonták s a honnan a csók jött. — Jaj! volt a válasz és az előtörő nap fényé­nél szégyenkezve látja az asszony, hogy Bárány Gergely ugyancsak tapogatja arezát, melyen egy tenyérnyi piros folt kétségtelen bizonyítékául szol­gált annak, hogy a tettes ő volt. ... A két szemtelen hadnagy pedig majd meg­haladt nevettében. nye, lábai, kezei fejlettek, látszott rajta, hogy nem eszik panaszost. Bárány Gergely sokat utazott világéletében s tudta a módját. Nehány korona borravaló ellené­ben külön kocsiszakasz állott mindenütt rendelke­zésükre, a hol úgy turbékolhattak, akár egy pár gerle. De tova Kassa felé egy goromba konduktorra akadtak. Ritka faj a maga nemében. Irigység gyö­törte, vagy mi, az bizony két selma hadnagyocskát plántált be abba a kocsiba, a hol Bárányék turbé- koltak. Az egyik hadnagy hosszú, szőke gyerek még szerényebb volt, de a másik, valami barna, alacsony, mokány fiú, egyenesen kurizálni kezdett a kívánatos asszonykának. Hogy ezt tehesse, be is mutatkozott. — Szabó Tibor vagyok, nagyságos asszonyom ! S összeütötte sarkantyúját. Huszár volt, a szem­telen ! Bárány Gergely bármily megtisztelőnek ta­lálta a társaságot, szívesen elengedte volna. Sava­nyú képet vágott a hadnagy kellemkedéseihez. Tériké pedig csak úgy félvállról felelgetett. Kivált mikor az ura egy perezre a folyosóra ment s a hadnagy egyenesen ezzel a kérdéssel ruk­kolt ki: — Ugye maguk nászuton vannak, kis nagysá­gos asszonyom ? — Honnan sejti ? . . . kérdé bosszúsan az asz- szonyka.

Next

/
Thumbnails
Contents