Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-10-29 / 44. szám
(2) 1905. Október 29, így pl. a tündérország czimképben az volna a leghatásosabb jelenet, mikor megszólal a kolomp és hangzik a tilinkó. Semmi nehézség sincs abban, hogy valaki a kolomp szavát a kulisszák között utánozza, valamint abban sem, hogy a tilinkón játszék a színfalak mögött. A hatás pedig minő más, mikor János vitéz a kolomp szavára, meg a tilinkó hangjára hagyja el Tündérországot, mintha a zongorán hallunk egy pár trillás billentyűt; igy érteni sem lehet. Ne hogy azonban elfeledjük, Palotay a zongorát jól kezelte s a mi kis színpadunkhoz sokkal jobban illik most ez a zene, mint a kar, mely hangos, kellemetlen, s talán kiállhatatlan is volna. Majd ha más városban játszák, kisértse meg a társulat férfinak adni a főszerepet s ne hagyja ki a kolomp, tilinkó hangot, meglássa, hogy a hatás, mily magasan fölötte fog állani, az itteni különben szép eredménynek. Ismételten gratulálunk a darab sikerült előadásához, arra azonban biztatni már nem merjük, hogy adják elő 6-odszor is, mert Nagybányának bizony csak egy színházi közönsége van. Tehát szombaton, vasárnap, hétfőn, szerdán pénteken János vitéz ment. Kedden Hugó Viktor Quasimodo czimü romantikus darabját adták elő üres ház előtt, de azért sok igyekezettel játszottak. Csütörtökön Herczeg Ferencz Gyurkovics Leányok czimü vigjátékára került a sor élvezhető előadásban, bár a súgó sokszor nagyon hallatszott. Kata (Baloghné), Sára (Zalai Irma), Ella (Balogh Leona), Miczi (Molnár Bella) szépen férjhez mentek, a mama (Palotayné) rögvest áldását adta rájuk, az ezredest Radnay György, Gidát Madas Pista, a főhadnagyot Balogh Gáspár adta, mindnyájan nagy igyekezettel játszottak, jól is mulatott a közönség, de a bevétel az nagyon sovány volt. Ma szombaton okt. 28-án gróf Festetich An- dorné felléptével a »Váljunk el« ment. Holnap vasárnap pedig ugyancsak az ő vendég- szereplésével a Kameliás Hölgy. Örvendünk, hogy szinmüvészetünk egyik csillagát igy megismerhetjük, valamint annak is, hogy ez alkalomból valószínűleg gróf. Festetich Andor országos szirtészeti főfelügyelőhöz is lesz szerencsénk. A Karthausi villa, A kiegyezés után az alkotmányos aera első vallás ministere, 1867. február 20-tól 1871. febr. 2-ig a toll nagyembere, a halhatatlan emlékű iró, Eötvös József báró volt. Remek alkotásai előtt tanügyi téren és kivélel nélkül mindenki kalapot emel, de a babér mégis az iró homlokát övezi nagyobb fény- nyel. Gyönyörű munkái, könyvei a szellemes szórakoztatás mellett oktatva tanítanak. Nagy Jelke lebeg szemeink előtt, ki ismeri az életet, belát annak rejtekeibe. Hivatalát végezve tollat fog, ir, dolgozik tovább is, szelleme nem tud pihenni. Budán a nagy Svábhegyen van a nagy Széchenyi nevéről nevezett rész, a Széchenyi hegy, a nagy ember kis mellszobrával, a fogas kerekün menve fel, egyik megálló helynél van a Karthausi- villa, 1600 D-öl terület, 26 éve Schunda Venczel József hangszergyáros tulajdona. A csinos villában irta Eötvös Károly Karthausiát. Gyönyörű kis otthon, oly szép, kedves és csendes hely nem igen van a svábhegyen, mint ez, közelében a Széchenyi kilátással, honnan körös-körül a főváros szép környéke látható. A villa területe akkor még természetes volt, ma már díszfák, fenyő, jegenyefák, zöld ácer, bükkfa, tölgyfa, alma, körte, baraczkfa, egyol- dalban virágos kert. Bementem a villába, hol az ő nagy szellemét láttam lelki szemeimmel. Mintegy áhítattal, átszelle- mülten áltam meg a dolgozó szobában s mintha hallanám a toll serczegését. Tehát itt dolgozott a Gyors cselekvésre szánja cl magát. A másik pillanatban egy csattanás hangzik. A zwicker messze repül az ex huszárszázados orráról. És Georgine zokogva borul oda hervadt szépségű asszonya keblére, aki inig vad pillantásokkal méri végig férjét, a leányt szeretettel vigasztaló szavakkal vonja magához. A férj arezát simogatja s ugv tesz, mintha dü- höngene, de magában beismeri, hogy e pofon megmentette számára családi békéjét és — a szép Georgine szerelmét. . . II. Asszonyt hűség. Bárány Gergely jómódú fiatal kereskedő végre beváltotta szavát és a mit a nász után elmulasztottak, két év múlva körútra vitte el a feleségét. A szép Kabós Tériké a Tátrák közé vágyott. Az üzlet is csöndesebb igy nyáron s mily kellemes a tropikus hőség elől oda menekülni az árnyas fenyők közé! A két éves ifjú házasok ez utazása valóságos nászutazásnak is beillett. Bárány Gergely a szó-szoros értelmében csupa gyöngédség és gavallérság volt. Még a gondolatját is iparkodott ellesni hites párjának. A szemrevaló Tériké viszont olyan volt, akár a kezes bárány. Formás, derék teremtés; inkább kövér, mint sovány. Ajaka piros, mint a csereszNAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE nagy ember üres óráiban. Karthausi regényét utolsó betűig itt vetette papírra. Kívülről az ajtó felett egy vastáblán sárga szinü betűkkel ez áll: »Fáradt va- lék s pihenni jöttem e falak árnyéka alá, mint a munkás, kit a dél heve ellankasztott, a fa alatt nyugszik.« Eötvösnek e szép mondata köszönti az érkezőt, ő csakugyan pihenni jött ide, hisz az irás neki kellemes pihenés volt. A falon arczképe lóg, mely tőle maradt, a képen összefont karokkal áll teljes alakjában. Az épületen felírás van nagy betűkkel KARTHAUSI LAK Mélyen elmerültem gondolataimba azon a helyen, hol a nagy iró széke állott, mellette az asztal, hol tollba öntötte fönséges gondolatait. Több munkát irt e helyt, de Karthausi regényét az utolsó betűig itt irta, azért maradt fenn regényének a neve a villán Mélyen elfogódva hagytam el a kedves helyet, hol szép alkotásait tollba önté az a nagy lélek, ki csak dolgozni tudott a hazáért s nemes szive oly fönségesén szerette hazáját, amint a satnya mai korban talán senki vagy csak kevesen. Dr Dwnay János. HETI KRÓNIKA. A kaszinó tükröt vásárolt, melyben egészen meglátja magát az ember. Oda állítják a parkettes nagy terembe, ahol körülötte folyik a kaszinói élet. A 200 ezer forintos díszteremből marad tehát egyetlen emlékünk, ez a drága tükör, mely emlékeztetni fog mindnyájunkat arra, hogy volt itt bányán egy vigadó, melynek 30 év alatt roppant viszontagságos története játszódott le. És már most nem mint kritikus szólok, nem mint idegen, aki a kaszinót leszólhatja, hanem úgy mint kaszinótag, önmagámnak is. Nos hát jön a halottak napja, a magunkba szállás ;deje, vonuljunk el az előtt a tükör előtt és nézzük meg magunkat tetőtől-talpig, aztán lássuk be hibáinkat s igyekezzünk már egyszer ezt a társadalmi életet megjavítani, egységre hozni, visszaállítani a régi Nagybányát, mely akkor létezett, mikor a díszterembe az első tükröket felrakták. Mondják, hogy a tükör őszintén megmutat mindent, kérdezzük meg hát tőle hibáinkat s győzzük le őket erős akarattal, hogy aki benéz a tükörbe, az lásson pezsgő, vidám életet. Szini hetünk »János vitéz«-ből áll. Nagybányán ötször adták, Felsőbányán meg hatodikszor adják. Drága a hús, sok a ragályos betegség, nincs pénz, szorgos az idő, nagy az eső, kicsi a terem, rossz a színpad, folyik a szüret stb. stb. mindezek, pompás kifogások a színészekkel szemben. János vitéz előtt azonban megszűntek mindezek, nincs akadály, nincs ami visszatartsa a közönséget, egy újabb népvándorlás keletkezett nyűgöt felé s ha ki lehetett volna sámfázni a polgári kör termét, bizonyosan még többen lettek volna az előadáson. így azonban elmentek a második, harmadik estére. Azonban »János vitéz* daczára is nagy hordókban hozták be a városba a hegy levét, mely az eső által pompásan megszaporodott, eresztős lett, de azért édes is, mint soha. A korcsolyások nem győzik a munkát, minap a nagy kapkodásban érdekes eset történt velük, mialatt lentjártak a pinezében, fenthagyták a küszöbnél a kötelet s Nuczuj feljővén, rendbe akarta azt szedni, de nem találta a köbét végét, Erre ijedten szólt társához Mikulájhoz : — Fratye, mi ugyan megjártak, mig odalent voltunk, valaki elvágta és ellopta a kötél végét! Nosza tanácsért mentek a budfalusi asszonyhoz, aki jó pénzért meg is kerítette a kötél végét, s igy a mesterséget tovább lehet folytatni. 44. szám. Pedig milyen kár a bort a pinezébe leereszteni. Nem ott annak a helye, »Már én csak a torkomon eresztgetem le» mondja a berencsi kántor és igazat ad neki a krónikás. Különfélék. Lapunk előfizetőit hátralékaik szives beküldésére ismételve fölkérjük. ____ A kiadóhivatai. Vá rmegyénk uj főispánja. Ő felsége a király Nagy László szatmárvármegyei alispánt, Szatmárvármegve főispánjává nevezte ki. Szatmár város főispáni széke még mindig betöltetlen. Nagy Lászlóban a közigazgatás egyik kipróbált, alaposan képzett s 17 évi gyakorlattal biró vezérférfiát érte a királyi kitüntetés. így nemsokára alispánválasztás lesz a megyében. Nagy László utódául Ilosvay Aladár főjegyzőt emlegetik. Személyi hirek. Dr. Csák Cyrjék a Vaskorona- rend lovagja és a magyar minoritarend tartományi főnöke, a minorita-rendház uj bérházának zárkőle tételi ünnepélyére a mai vonattal városunkba érkezett, A zárkő-letételi ünnepély holnap, vasárnap d, e. közvetlenül a 9 órai szent mise után, tehát kö rülbelül háromnegyed 10 órakor fog végbemenni. — Dr Gergely György jogakadémiai tanárt a má- ramarosszigeti jogakadémián, a tiszántúli kerület által alapított jogi tanszékre megválasztották. Gratulálunk a szép előmenetelhez. Kinevezés. A vallás és közokt. miniszter Kerekes Sándor fehértemplomi állami főgimn. helyettes tanárt — városunk szülöttét — rendes tanárrá nevezte ki. Társas összejövetel lesz vasárnap este (29-én) szinielőadás után a kaszinó termeiben. Az összejövetelen szép társaság fog részt venni. Révay Károly költő és iró, lapunk munkatársa e hó 22-én tartotta székfoglalóját Kolozsvárt, az »Irodalmi Társaság« ülésén, hol általános lelkesedéssel fogadták. Nagybánya város takarékpénztárának választmánya holnap okt. 29-én, d. e. l/sll órakor tartja szokásos félévi gyűlését az intézet hivatalos helyiségében. Dr Köves Mihály nagyváradi kir. törvényszéki joggyakornok a bírói vizsgálatot Budapesten folyó hó 23-án kitűnő sikerrel letette. A ragályos betegségek már Felsőbányán is felléptek. Hivatalos följegyzések szerint október 18-tól 26-ig előfordult 6 himlőeset, 3 vörheny. Elhalt vör- henyben egy. A közeli környéken Fernezelyen, Lá- posbányán, Misztótfaluban stb. szintén vannak ragályos megbetegedések már hetek óta. A járványos betegségek, úgy látszik alább hagytak. Örömmel értesítjük olvasóinkat, hogy egy hét alatt már csak 3 megbetegedés volt. Az egyik vérhas, a másik borpataki s igy nem helybeli, tehát tulajdonképp csak egyetlen egy vörhenvt jelentettek és pedig a Veresvizen. Azért elbizakodnunk nem szabad, igy ősszel különben is nagyon hamar támad a betegség, azért továbbra is óvatosságra intjük a közönséget. A hivatalosan bejelentett 3 eset következő : Petricsek Kálmán 35 éves, Szombat-ut- cza, vérhas dr Winkler okt 20. Smidkó József 7 éves, Svaiczer-utcza vörheny, dr Kádár, okt. 21. Koncz Antal leánya 14 éves, Borpatak vörheny, dr Kádár okt. 24. Szerkesztői változás. A Kővárvidéki czimü lapnak szerkesztését dr Olsavszky Viktor vette át, kit lapunk olvasói, mint jeles munkatársunkat, érdekes és tartalmas közleményeiről már ismernek. Uj lelkész. Imre József ev. ref. s. lelkészt és hitoktatót a garbolezi egyházközség múlt vasárnap — Hja, férfiszem észre veszi azt! Szerencsére visszatért a férfi s a hadnagy izetlenkedésének itt vége szakadt. De Terikében forrt a méreg. Első gondolata az volt, hogy a hadnagyot bepanaszolja urának. Ámde hirtelen az is megfordult agyában, hátha párbaj lesz a vége. Hja, a férfiak ilyenekben nem ismerik a tréfát ! Meggondolta hát és — hallgatott, A hadnagy pedig közvetlen melléje telepedett le és kedélyesen mosolygott az asszonyka szemérmes zavarán. — Alagút jön! Kérem betenni az ablakokat szólalt meg egy hang a kupé folyosóján. Még ki se mondta egészen, a vonat ablakai elsötétültek. A pokoli sötétben Tériké egyszerre csak azt érezte, hogy két kar átfonja fejét és valaki bajszos ajakát ajkaira tapasztja, — A hadnagy! villant át az asszonyka agyán. És azzal a női tigris dühével terjesztette ki tenyerét és lábatlanban jót sújtott arra a pontra, a melyről az ölelő karok átfonták s a honnan a csók jött. — Jaj! volt a válasz és az előtörő nap fényénél szégyenkezve látja az asszony, hogy Bárány Gergely ugyancsak tapogatja arezát, melyen egy tenyérnyi piros folt kétségtelen bizonyítékául szolgált annak, hogy a tettes ő volt. ... A két szemtelen hadnagy pedig majd meghaladt nevettében. nye, lábai, kezei fejlettek, látszott rajta, hogy nem eszik panaszost. Bárány Gergely sokat utazott világéletében s tudta a módját. Nehány korona borravaló ellenében külön kocsiszakasz állott mindenütt rendelkezésükre, a hol úgy turbékolhattak, akár egy pár gerle. De tova Kassa felé egy goromba konduktorra akadtak. Ritka faj a maga nemében. Irigység gyötörte, vagy mi, az bizony két selma hadnagyocskát plántált be abba a kocsiba, a hol Bárányék turbé- koltak. Az egyik hadnagy hosszú, szőke gyerek még szerényebb volt, de a másik, valami barna, alacsony, mokány fiú, egyenesen kurizálni kezdett a kívánatos asszonykának. Hogy ezt tehesse, be is mutatkozott. — Szabó Tibor vagyok, nagyságos asszonyom ! S összeütötte sarkantyúját. Huszár volt, a szemtelen ! Bárány Gergely bármily megtisztelőnek találta a társaságot, szívesen elengedte volna. Savanyú képet vágott a hadnagy kellemkedéseihez. Tériké pedig csak úgy félvállról felelgetett. Kivált mikor az ura egy perezre a folyosóra ment s a hadnagy egyenesen ezzel a kérdéssel rukkolt ki: — Ugye maguk nászuton vannak, kis nagyságos asszonyom ? — Honnan sejti ? . . . kérdé bosszúsan az asz- szonyka.
