Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-10-29 / 44. szám
Nagybánya, 1905. Október 29. — 44. szám. XXXI. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK HVLULTIDEINr "V"ASÁRNA.F I 30 Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Eél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. Piaczi uzsora. A nyíregyházi kapitány a múlt héten egy szabályrendeletet terjesztett képviselőtestülete elé. Ott is éppen olyanok a viszonyok, mint nálunk. Drága a piacz, az emberek elkapkodják egymás elől, amit lehet, a főszerepet viszik nagy hangúkkal, goromba szájukkal, erőszakoskodásukkal, a kofák vagy műnyelven »viszont elárusítók.« A vevő háziasszonyokra ráliczitálnak, az érkező vidékiektől a baromfit elkapodják, a vásárló közönség dolgába beleszólanak s ők a helyzet urai, a piaczon az ö szavuk dönt. Csak úgy nevetik, leszapulják a papiroson tett intézkedéseket, tudják, velük nem bir senki. A nyíregyházi szabályrendelet igen bölcsen szabályozni akarja ezt a dolgot s büntető záradékkal lát el minden intézkedést. Mi úgy hisz- sziik, nálunk is el kelne az uj rend, ide iktatjuk hát egész terjedelmében a piaczra vonatkozó életrevaló tervezetet: 1. §. A piaczok helyét a város képviselőtestülete, az egyes elárusító helyeket pedig a rendőrkapitányság jelöli ki. A piaczokon első sorban a helybeliek részére jelölendők ki a helyek, és pedig az üzlet régebbi fennállásának figyelembe vételével; vidékiek az érkezés sorrendje szerint, helyeztetnek el, s ezek közzül állandó helyre csak az tarthat számot, aki a helypénzt egy évre előre megfizette. Az egynemű áruczikkek részére a piaczokon egy csoportban jelöltetnek ki a helyek s ezek csak a kijelölt helyen árulhatok. 2. §. Az eladási idő, — a gabona és állat vásárra külön szabályrendelettel állapíttatván meg, — a többi összes áruczikkekre nézve a napi piaczokon az év április 1-jétől október 1-ig reggel 5 órától délelőtt 10 óráig, október 1-től a következő április 1-ig reggel 6 órától délelőtt 10 óráig, a hetivásárok alkalmával pedig reggel 5 órától délután 5 óráig ezennel megállapittatik. Országos vásárok alatt az eladási idő reggel 5 órától délután 6 óráig tart. 3. §. Élelmiszereket elárusítók tartoznak áruikat a szabályszerű orvosrendőri vizsgálatnak alávetni. 4. §. A gyümölcsöt kivéve, élelmiszereket, szárnyas állatokat a piaczokon, nemkülönben az utczá- kon és közutakon a kofáknak és idegen kereskedőknek és általában bárkinek tovább eladásra délelőtt 9 óráig venni nem szabad. Részeges és botrányos magaviseletü kofák az árulástól esetről-esetre egy hónapra a rendőrkapitányság által eltilthatok. 5. §. Aki valarríely áru felett alkuban áll, mindaddig mig az alku tárgyát ott nem hagyta, előjoggal bir, miből folyólag tilos két fél közti alku alatt egy harmadiknak közbe Ígérni. 6. §. Káromkodás, botrányt okozó perlekedés, valamint a jogosan elfoglalt piaczi helyekről valakinek erőszakos kiszorítása tilos. 7. §. Ezen szabályrendeletben megállapított rendőri tilalmak vagy rendelkezések megszegése kihágást képez és a mennyiben azok nem valamely törvény, kormányrendelet vagy szabályrendelet értelmében büntetendők, a jelen szabályrendelet alapján 40 koronáig terjedhető s az 1901. XX. t.-cz. 23-ik §-ában jelzett czélokra fordítandó pénzbüntetések, behajt- hatlanság esetén megfelelő elzárással büntettetik. 8. §. A kihágások felett első sorban a városi rendőrkapitány, másodfokban a vármegye alispánja, s harmadfokban a m. kir belügyminiszter bíráskodik. 9. §. Ezen szabályrendelet, tekintettel a piacz rendbentartásának sürgős szükségességére, az 1889: XL. t.-cz. 6-ik §-a alapján felsőbb jóváhagyás elölt a hivatott törvény 9-ik §-a értelmében a kihirdetést követő huszonnégy óra elteltével életbe lép. Kérjük erelyes gondos főkapitányunkat, hogy ilyenforma, vagy talán még jobb rendelettel a mi közönségünket is megörvendeztetni szíveskedjék. Színházi hét. Palotaynak sikerült az e héten, ami eddig Nagybányán egyetlen színigazgatónak sem, t i. hogy egy darabot ötször adatott elő. Ez azonban még semmi, mert előadni lehet, de a közönség! az hogyan vélekedik, megnézi-e, meghallgatja-e ötször? Hát négyszer szép nagy közönsége volt, ötödször is elegen összegyűl-.A, és igy a péntek nem volt szerencsétlen nap. A hét tehát ezúttal »János vitéznek« volt szentelve. Régen várt csemege. Talán azért is nem mentek sokan a színházba heteken át, mert várták János vitézt. Leplezetlenül szólván, mi féltünk tőle. Minő merész gondolat ezt a látványos, nagyszerű színi csodát 6 szál deszkán elszavalni. Feltálalása nehezebb az »Ember tragédiájáénál is s hozzá még itt zenére és sok dalolásra van szükség. Bízvást mondhatjuk, Palotaynak sikerült ezt a kérdést megoldania csinosan és eredményesen, mint a négy előadás szép pártolása is mutatja. Az első előadáson (21-én) oly óriási közönség volt jelen, hogy a mozgás, a ki s be járás teljesen lehetetlenné vált s a karmester is csak a színpadra felkapaszkodva tudott felvonás közben a színészekhez jutni. Csoda, hogy emberhalál nem történt! Az egész darabon megérzik Petőfi hamisítatlan ősereje, költői szelleme, akár mint elcsürik-csavarják, mégis Petőfié a győzelem, hogy7 János vitéz ezt a sivár kort képes volt meghatni. Különben a darabot Bakonyi Károly irta s zenéjét Heltai Jenő verseire Kacsóh Pongrácz szerzetté. A rendező Balogh Árpád volt, kit általában a rendezésért dicsérettel kell megemlítenünk. A czimszerepet Molnár Bella játszotta, a társulat primadonnája érzéssel, felfogással, csinosan dalolt, jól alakított, kosztümje kifogástalan volt, hogy a karikása nem csattant, azt elengedjük neki, mert még ha tudná is kezelni ezt a nehéz holmit, azon a katona köpönyeg nagyságú színpadon nagyot cser- diteni, talán még egy öreg béres sem képes. A világért sem akarjuk bántani Molnár Bella szép játékát, de mi részünkről sokkal helyesebbnek tartanok, ha János vitézt férfi adná; az előadás folyamán fel-felcsillanó mély érzelmeket nő visszaadni nem képes, azért aztán az olyan jelenet pl. mikor a tilin- kóját átadja János Bagónak: operette szerű enyel- géssé fajul, hiába, nem tudjuk feledni, hogy mider van az alatt a dolmány alatt, aztán meg a női hang is minduntalan ellentétben áll a daliás legény férfias dolgaival. Igen szépen tudná János vitézt előadni pl. Radnay György, az ő hangjához és komoly alakításához nagyon pászolna ez a szerep. Külön is ki kell emelnünk a primadonna szép öltözékét, mely erre az alkalomra készült, úgy a czifra szűr, mint a katonaruha pompásan festett. Ilonka (Szilágyi Erzsébet) teljesen kifogástalan volt, szerényen, diskretül játszott, átérezte egészen szerepét. Kosztümje a mily szegényesen egyszerű, épp oly nemes ízléssel volt egybeállitva, dalai sikerültek. Alakításában nem volt semmi affektált, azok is dicsérték, akik Budapesten látták a darabot, pedig ez nagy szó ilyen előadásnál. Tőrül metszett jó firma volt a falu, csősze: Bérczy Jenő, valamint az őrmester Balogh Árpád, ez utóbbinak dalai mindig korrektek, úgy kezeü a hangját, hogy az ember sohasem félti a besüléstől s van is ott hanganyag szépen. Balogh Leonkának, a társulat e rokonszenves és szép tagjának ma kis szerep jutott, de a tündérország czimü képben sikkes tánczával mégis kitüntette magát. A gonosz mostohát Zalay Irma mutatta be rettenetes hatással, már amint a költő intentiója szerint kellett tudniillik. És akit talán legtöbb babér illett ebben a darabban, Radnay Györgyöt ismételten kiemeljük és dicsérjük. Bagó szerepét adta elő ő pompásan, igen sok érzéssel és mindig igaz hatással. A »rózsaszál« czimü jelenetben remekül játszott Molnár Bellával együtt. Madas Pista a franczia király torzalakjában sokszor megkaczagtatott minket, de javasoljuk a tehetséges fiatal színésznek, hogy mimikájában, mozdulataiban és testtartásában igyekezzék némi változatosságra törekedni. Ami a rendezést illeti, azzal nagyon meg voltunk elégedve, sőt kijelentjük, hogy kellemesen csalódtunk, mert János vitéznek élvezhető, szép előadását láttuk egy miniatűr színpadon, egyet azonban legyen szabad mégis tanácsolnunk s ez az, hogy igyekezzenek a hatás eszközeit jobban kiaknázni egy oly darabban, melynek nagy része különben sem adható itt elő. Ne tudja azt . . . Ne tudja azt soha senki Milyen az én lelkem, Ne tudja azt soha senki Hogy én mint szerettem. Ne tudja azt soha senki. Hogy szerelmem álom. Ne tudja azt soha senki Csak te e világon J Mégis tudja itt mindenki Hogy téged szeretlek, Hogy a szivem, hogy a lelkem, Csak érted repedt meg. Megsajnálták, meg könyezték Szerencsétlen álmom, Czak tégedet hagyott némán Boldogtalanságom. O h.'íkó • Aranka, Alaguti történetek. Irta: HAMVAI SÁNDOR. I. Az asszony, a férj és a mademoiselle. — En voiture! En voiture! Egy franczia országbeli városka induló háza előtt harsányan kiabálta e két szót a kalauz. Közben csengőjét rázta. * Az utasok gyorsan igyekeztek beszállni. Maróthy Gábor udvariasan karját nyújtotta a feleségének.-- Siessünk, édesem! S előre tolta. Utána a szép Georgine kisasz- szonynak nyújtotta kezét. A hordár föladogatta a tizenkét kalap-skatulyát, plaiedet, bőröndöt, napernyőket. A vasút fütyölt és rohantak a költői herva- dásnak indult őszi tájban előre. Feleség és férj édes közelségben egymás mellett ültek. Georgine, a tizennyolcz éves franczia társalkodónő szemben asszonyával. Édesen mosolygott a lány. Gyerekes örömmel tapsolt az ismert vidéknek. Hogyne! Ez az utazás bretagnei otthona felé egyenesen az ő kedvéért történik. Egy oldalugrás ez Párisból, hol Maróthyék most már harmadszor fordulnak meg házas életük alatt. Házaséletük sem régibb. . . Az asszony özvegy bankámé, a férj quietált huszárkapitány, kinek fényes attilájával sikerült a gazdag özvegy szivét másodvirágzásba hozni. Egyedüli szórakozásuk az utazás. Nekik már Pest is unalmas! A bankár özvegye a deli huszárkapitány férj mellett fenékig üríti az élvezetek poharát- A gazdagság igy, művészettel élve, nem utolsó istenadomány. A szép franczia lány álmadozva hunyja be szemét és hátra dőlve úgy tesz, mintha aludnék. Éles füttyentés hangzik. O már tudja mi következik; hosz- szu három alagút egymás után. . . Az első alagút közepén Georgine erős férfikéz meleg szorítását érzi puha kacsóján. A delejes tűz, mely tizennyolcz éves szivecskéjét dobogásba hozza, magával ragadja a férfiút. . . De jön az alagút vége. És a kéz visszavonul. . . Georgine a napvilágnál aludni látszik. A bankár özvegye szintén hátra dől és lehunyja pilláit. A huszárkapitány egykedvűen szívja czigarettáját. Újabb hosszú, éles fütty. Alagútba érnek. Georgine most már egy szomjas férfi ajkat érez odatapadni ajakára. . . Ismétlődik ez a harmadik alagutban is. Ez a leghosszabb alagút, itt a csók is hosszabb és tüzesebb. . • E pillanatban egy Mephisto féle kis kézi villanylámpa fénye világítja be a koupét. A másik perczben görcsös és ideges kaczaj hangzik föl- , . A féltékeny és gyanakvó Maróthyné tartja kezében a villanylámpát, melyet valahol Párisban vett és ridiküljében rejtegetett eddig. . . A franczia föld megdobban ama magyaros kifejezések özönétől, amely e perczben a fúriává vált asszonynak ajakán vulkánszerüleg tör elő. Georgine úgy tesz, mint aki csak a nagy lármára ébredt föl. Ijedten néz körül és egyelőre úgy látszik nincs tisztában azzal, ami vele történt. De csakhamar megért mindent. És nem volna vérbeli franczia leány, ha egy pillanat alatt át nem látja, hogy női ártatlanságának, prestizsének megvédése mit parancsol neki e peixz- ben. . .
