Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-10-22 / 43. szám
(2) 1905. Október 22, NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 43. szám. koznak megtörni azt a kemény jeget, a közönség közönyét, mely majdnem legyőzhetetlennek látszik. Ne nézze hát a t. közönség a «polgári kört«, ne nézze az igénytelen kis színpadot, hanem nézze Nagybánya régi jó hírnevét s a magyar kultúra nagy követelményeit, mikkel egy ily végvidéki városban előáll s látogassa legalább ezt a 10 előadást. Részünkről azt szeretjük, ha ide mindenki visszavágyik és egy ember sem megy el, annál kevésbbé egy társulat fájó sebekkel, veszteségekkel, szomorú emlékekkel. Vasárnap egyébiránt Géczynek népszínművét az Ördög Mátkáját adták elég szép, intelligens, közönség előtt, mely a jókedvvel játszott színészeket sürven megtapsolta. Hétfőn ismét Casanovát adták, épp úgy, mint a múlt szombaton, de azzal a különbséggel, hogy most a félhelyárak daczára — vagy talán éppen azért — igen gyéren volt a közönség. Kedden Guthy és Rákosy Viktor, az ismert magyar bohózat irók »Tartalékos férj« czimü bohózata került színre nem nagy, de válogatott közönség előtt, kik természetesen jól mulattak a kaczag- tató helyzetek és komikus megjegyzések felett. Szerdán Madas Pista Jutalmául a Gésák ment ez a bolondos japán operette. Általában jól játszottak, eltekintve attól, hogy a súgó sokszor egész orkánszerüen sivitott végig a termen, a jutalmazandó különösen kiemelendő stilszerü alakításáért, jutalmat azonban nem igen kapott, mert nagyon sok üres széket láttunk a teremben. Csütörtökön Molnár Bella, a primadonna jutalmául a Koldusdiák-ot elevenítették föl, Milöcker bájos zenéjü operettjét. A nagyszámú közönség sürü tapsokkal jutalmazta a temperamentumos primadonnát, aki meg is érdemiette, de a nagyobb érdeklődés még sem ment egy kis előleges beharangozás nélkül. Pénteken, tegnap, a Tános vitéz előkészületei miatt nem volt előadás. Ma szombaton pedig a János vitéz ment, az újabban annyira hírnevessé vált daljáték. Részlet Révész János legújabb művéből*) 1689. november havában ismét megjelent Szat- márról egy császári comissió, mely még itt a városban tartózkodott a vallás ügyben semminemű határozatot nem hozott, de mihelyt innen távozott és visszaérkezett Szatmárra : azonnal biztost küldött ide (Dancsi Istvánt) azon meghagyással, hogy a református papokat űzze ki, a mely keresztyéni parancsnak végrehajtásában a császári biztos ő kegyelmét nem késtek a Jézus nevéről nevezett atyák legmelegebben támogatni. Oly szigorú lelkiismeretességgel jártak el, hogy az ev. papot is kitiltották. A három prot. pap tehát, köztük Mis- kolcy Gáspár ref. lelkész a »Vadkert« hires Írója, családjával együtt száműzetésbe vándorolt 1689. november 5-én. A jó Cseh Márton, derék lelkész, kedves feleségével Schwartz Máriával és gyermekeivel, mint földönfutó kezébe vette a vándorbotot. így bántak akkor a magyarral saját hazájában ! A szatmári császári comissiónak itt említett parancslevele alá Siegfriedus Cristophorus Reiner és, Mednyánszky Pál Írták nevüket. A rendelet mint említettem, csak a kálvinistákról *) A nagybányai evang. egyház története (Nánásy István nyomása) 10 Ívre terjedő kötet. Ára fűzve 2 K. Díszes kötésben 3 K. Moifé kötésben 4 K. Valódi bőrben kézi munka díszítésekkel és monogrammal 20 K. Kapható a szerzőnél. nyíltak az idegen nemzetek előtt s e kikötők környékén idegenek is letelepedhettek. Az évszázados mesterséges elzárás Japánban nehezen megtörhető idegengyűlöletet nevelt s most alig bírták fölfogni a japánok, hogy ugyan miért is nyitotta meg a sogun az idegenek előtt a főbb kikötőket. S ezért általános elégületlenség keletkezeti a sogunnal szemben. Az 1867. évben hunyta be szemeit Koméi mikádó s a jelenlegi császár Mutsuhito tizenötéves korában lépett ősei trónjára. Nagy szerencse volt a fiatal uralkodóra, hogy jeles tanácsosok, kiváló államférfiak állottak szolgálatára, mint például Saigo, Sajno és Ivakura. Ezek tehát azt tanácsolták a fiatal Mutsuhitónak, hogy itt a kedvező pillanat, hogy a mikádó régi hatalmát és befolyását visszaszerezze s a sogunt félretolja. Miért is császári parancsot kapott a sogun, hogy feleljen, miért s kinek engedélyével merte megnyitni Japán kikötőit az idegenek előtt ? A mikádónak ilyen önálló s határozott föllépését már évszázadok óta nem tapasztalták A sogun azonnal észrevette, hogy most döntő küzdelemre kerül a dolog s azért összegyüjté a samurajokat és a lekötelezett daimiókat s igy a polgári háború kitört. Az ország déli része a mikádóhoz csatlakozott, mig az északi Togugava sogunhoz; aharcz nem tartott sokáig; a sogunt híveivel együtt leverték s erre ő önként lemondott hivataláról és a magánéletbe vonult vissza; életének végéig többé politikával nem foglalkozott. Unokaöccsei jelenleg a japán udvarnál előkelő s befolyásos fötisztviselő. Ezóta megkezdődött a nagy átalakulás, mert belátták, hogy az idegeneket minden ok nélkül egy kettőre nem lehetséges kiűzni. Néhány daimió ugyan saját szakálára viselt háborút az 1863- évben az angolok, 1864-ben az angolok, francziák, hollandok és északamerikaiak ellen, de nagyon szerencsét- | szól, de Dancsi és a Jézus-társasági atyák a luth. papnak hogyan kegyelmeztek volna? Cseh Márton is útra kelt hát övéivel. Jegyzőkönyvünk megemlíti, hogy leírhatatlan volt a levertség, a sirás, zokogás, jajgatás e szomorú fordulat fölött. Az evangélikusok könyhullatások között kisérték el a szeretett papi családot, száműzetésbe. A három száműzött papnak sok gondot adott hogy hova húzódjanak, merre forduljanak a zavaros, háborús időben segítségért. Az evang. lelkész Dombrovitzán — Nagybánya közelében egy faluban — A két reform, lelkész Kékesen — szintén egy közeli faluban — talált menedéket. Nem távoztak messzire, hátha visszajöhetnének még az árván maradt nyáj gondozására! A nagybányaiak pedig folyamodást adtak be a császári comissióhoz, hogy engedtessék meg az elűzött lelkészek visszatérése, mindhiába! kérelmüket ridegen visszautasították. (I.) Apafy Mihály erdélyi fejedelem tudomást szerezvén a nagybányai papok szánalmas állapotáról, azonnal gondoskodott róluk, ellátta őket Berkeszen a szükséges élelemmel s családjaikkal együtt Kővár védelme alá vitte. Ez alatt a nagybányaiak nem szűntek meg a comissiónál zörgetni. Kérelmüket a következőkben terjesztették elő a »kegyelmes császári deputatióhoz.« 1. Alázatos Instantiánk ez, hogy a Templomunkhoz külső ajtóhoz való két kulcsok és a Sekrestyéhez egy kults adatnék kezünkhez. (Vagyis a templomot adják vissza.) 2. Parochiának, Scholának alkalmatos helyek és házak adattassak. 3. Az Harangok közönségessek lévén, mi is az mikor akarunk harangoztathassunk. 4. Dézmáinkat az N. ország Determinatioja szerint magunk és nem más Praedicátorának adhassuk. Az jelenvaló sub sequestro levő Dezmához is Praetensionkat tartván, az menynyit mü adtunk restituáltatni kivánnyuk. 5. Mint hogy szeginy Ecclesiánknak promotiójára sohun- nat sem az Város közönséges Malom, vagy ebbéli proventus- ból nem segítettünk, tsupán csak ex propriis sumptibus tart. tyuk és fizetünk, Praedikatorunknak, minden esztendőben adós maradván, tsak az ordinariumbeli 120 foriutokat sem praes- tálhatyuk (?) Az Méltóságos Gomissio ez iránt tégyen Istenes- sen reflexiót. 6. Az Ispotályban a mi szeginyeink is vitettessenek bé. 7. A N. Ország végzése szerint, sine discrimine Relligio- nis az Cívis érdemes személlyek ad publica officia Civitatis recipiáltassanak. Mivel azonban a nagybányiak kérelme a comissiónál pusztában elhangzott szó volt, Apafy kíséretet küldött a lelkészeknek s felszólifotta őket, hogy vonuljanak Görgénybe, ahol állandó tartózkodást találnak, A ref. lelkészek el is mentek, az evang. lelkész : Cseh Márton azonban Beszterczére költözött hívei ^érelmére, hogy esetleg változván az idők, hamarább juthasson egyháza körébe. Ezen reményükben azonban csalatkoztak az evang. egyház hívei, mivel 1689. decz. 11- én azt a felsőbb határozatot vették, hogy mind az ágost. mind a helv, hitv. evangélikusok az előbbi rendeletek értelmében ujjonnan figyelmeztetnek arra a határozatra, miszerint, sem a városon belül, sem azon kívül, nyilvános istentiszteletet tartaniok nem szabad. Ily szomorú viszonyok között, daczára annak, hogy ki voltak téve a hatalom kénye-kedvének, üldözési mániájának, az evangélikusok mégis tiszteletreméltóan együtt éreztek, összetartottak s tömör falanxot képeztek. A száműzött papnak rendesen kiadták évi fizetését, a ki a szomszédos Koltóra eljárt évenként kétszer s a nagybányaiak oda mentek úrvacsorát venni. Már halvány reménysége is alig élt a hívekben annak, hogy valaha ismét visszanyerik vallásszabadságukat! lenül; harczaik legtöbbször nagy veszteséggel jártak. Lassankint mindenki arra a meggyőződéere jutott, hogy Japán elvész, ha az európai műveltség és tudás összes vívmányait nem teszi magáévá. Igyr a soguni méltóság megszűnése, illetőleg megszüntetése óta rövid idő alatt oly átalakuláson ment keresztül Japán, mely megfoghatatlan s csupán úgy magyarázható, hogy egyrészről a mikádót, mint .isteni lény7t imádta az egész nép, másrészről az egész nemzet szive-lelke forró hazaszeretettől volt áthatva. A mikádó Kiotóból Tokióba költözött s itt azon szép palotába szállt, honnan elébb a sogun kormányzott, a kormányzás gyeplőit maga a mikádó vette kezébe hazafias tanácsosai javaslatára, minden alkalommal nyilvánosan jelent meg a nép előtt s kinyilatkoztatta, hogy az egész országnak európai mintára uj alkotmányt ad. A szerződéseket az idegen hatalmasságokkal megújította s meghívott tanárokat és szakférfiakat az Északamerikai Egyesült Államokból, Francziaországból, Német- és Angolországból, hogy az egyetemeken s különféle szakiskolákban a japánokat a tudomány legújabb vívmányaival megismertessék. Francziaország, később Németország adta a katonai, hadászati szakférfiakat, németek gyakorolták be a japánokat a közigazgatásban, mely egészen eufópai módon lett újra rendezve, a szárazföldi és tengeri haderő, a bányászat, gyáripar, vasútépítés, posta, táviró s telephon megalapítása után rövid idő alatt hihetetlen módon óriási fejlődésnek indult minden az értelmes, gyorseszü, ügyes s hazájukat rajongó módon szerető japánoknál. Természetes, hogy ezen újítások a daimióknak és híveiknek nagy kárt okozának s ezért több ízben föllázadának, de a mikádó jól begyakorlott hadcsapatai által legyőzetvén, beletörődtek sorsukba s az HETI KRÓNIKA. Ismét elértük tehát a szüret idejét, régente azt mondták, hogy »újra daltól hangzik a hegyek vidéke«, ma egy forintos drága napszám és 60—70 krajczáros hús mellett csak mérsékelten lehet élvezni a szüretet. Az iskolában kiadták a szünidőt, régi idő óta most először, a főgimnázium hétfőt, keddet és szerdát szánta a hegylevének, azonban épp ezen a három napon, no meg vasárnap is, oly kellemetlen időjárás kerekedett, aminőt ősszel a legtöbb emlékkel megrakodott öreg apák sem láttak. Beborulva egész a háztetőkig, áttörhetetlen sürü ködgomoly, mely túl terjeszkedik a hegyeken, elkeseredetten szakad az eső szünetlenül, bokáig érő pocsolya mindenütt. A puttonosok alig bírják a terhet, mert az edény is megázik, a szőlő is, meg az ember is. Egy mozsár durranás, egy repedt bőgő vagy kopott hegedű, egy kurucz nóta nem hangzik a hegyen. Hja, változtak az erkölcsök, nincs többé szüret, csak betakarítás napszámos munkával. Hanem a bor az jó. Mondják, hogy a must édesebb a tavalyinál is. A XX. század gyermeke azonban minek fáradjon ki a hegytetőre, meg lehet azt a bort itt is inni, a síkon, pl. a polgári körben, hol a színművészet is lelkesíti az embert, hol a társulat oly jól találja magát, hogy nem tud tőlünk megválni. . Vagy meg lehet inni a bort, most mára »Rumpold szállodában« Mától kezdve ugyanis uj mulatóhelyünk van, mely hisszük és reméljük, az újdonság ingerével fog hatni. Oly gyorsan épült, mint annak idején a Királyszinház s az öreg Csillagházból ki hitte volna, hogy ilyen fiatal vendéglő keletkezik! A régi törzsvendégek nagy örömmel veszik e hírünket s a Vár-utcza eleje ezekután piaczi forgalommal fog dicsekedhetni. Már ma délben is bevonultak a különböző hivatalok és erkölcsi testületek egymásután a csarnokba. A városházába átérzik a pörkölt szaga s bár a generálzaft az augusztusi tűzvész miatt kifogyott, a zónák tehát nem oly ízletesek, mert csak a 3 éves szaftról érdemes beszélni Pázmándy szerint, azért a vendéglői illat a városházán foglalatoskodó tisztviselőket s az ott megforduló feleket mégis mint a mágnes, úgy vonzza az uj étterembe. Szó sincs róla, az uj helyiség igen kedves, egyszerű, csinos és lakályos, talán még jobban érezzük magunkat benne, mint a régiben. Egy vendég kiöntötte a levet, azzal szentelte föl az asztalt s védekezett a vendéglőssel szemben. — Rendkívül örvendek, hogy már nálam ki lehet önteni a zaftot, — felelt Rumpold — bár csak már pezsgővel öntenék le az urak az abroszt Jenőnek, a főpinczérnek is mosolygós az ábrá- zatja, mert neki ismét fizetnek, 2 hónapig kőmives pallér volt, vezette az egész építkezést odaadással, szakértelemmel, s adjusztálta a munkásokat, egész passzióval, hogy öröm volt nézni, olyan jól esik most neki is belepottyanni a régi szerepébe. Azonban jó lesz azért el nem bízni magukat, mert a polgári körbe uj vendéglős jön, olyan, aki a budapesti Hungáriában 7 évig, az Angol Királynéban 1 és fél évig, Tátrafüreden 1 évig, Herkules- fürdőn 3 évig, a Waggon Lit’s-nél két évig volt főszakács. Gyuri meg helyette az Angol Királynéhoz költözik a fővárosba, ezek erős konkurrencziát fognak majd csinálni. uj viszonyokhoz hozzásimultak. Előjogaikat elvesztették, czimök, rangjuk, birtokaik megmaradtak, de az állam politikai ügyeibe bele nem szólhattak, a samurajoktól is elvették a kettős kardpengét s azóta aki akár a daimiók, akár a samurajok közül értelmisége. műveltsége s tudása által nem szerezhet magának állást az uj alapokon nyugvó államban, egyenlőnek vétetik a legalsóbb népréteggel. Elképzelhetőleg az újítások nagy elkeseredést szültek. Még Saigo tábornok is, aki a mikádónak volt a pártján a sogun megbuktatásánál, az újításokat soknak találta s jószágára visszavonult. Mivel állandóan több és több idegen nyert meghívást Japánba s ennek folytán a régi viszonyok gyors változásnak, átalakulásnak indultak. Saigo egész csendben harminczezer főnyi sereget gyűjtött a samurajok közül s 1877-ben kitört a satsumai fölkelés. Á kiterjedt kémrendszer folytán Saigonak titkos működése napfényre került. A mikádó jól szervezett hadseregét bérelt gőzösökön útnak inditá Satsumába s héthónapi nehéz küzdelem után Saigot teljesen leverték, ő maga s párthívei önkezökkel vetettek véget életüknek. Sok ezernyi élet esett e fölkelés áldozatául, sok milliónyi nemzeti vagyon veszett el. De ezután is föl-fölütögette fejét a lázadás szelleme, miniszterek, nagynevű államférfiak s előkelők életűkkel lakottak ekkor, mivel nem akarták tűrni, hogy az idegenek oly7 nagy befolyást nyerjenek a császár udvaránál. Mindezen válságokon azonban szerencsésen győzedelmeskedett Japán s midőn az 1890. évben a képviselők s a főrendek házát a mikádó személyesen megnyitotta, lapán az újkori alkotmányos államok sorába lépett.