Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-10-15 / 42. szám
Nagybánya, 1905. Október 15. — 42, szám. XXXI. évfolyam. NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MI INT IDE INT VASÁRLTAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztéség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. A vármegye, Szatmárvármegyének ismét igen népes" szenzációs közgyűlése volt csütörtökön, október 12-én. A megye bizottsági tagok nagy számmal sereglettek Nagykárolyba, hogy részt vegyenek a tiltakozó gyűlésen, mely kifogja mondani, hogy a miniszter feloldó végzése daczára továbbra is fenntartja múltkori határozatát. A megyeháza újonnan épített és felcziczo- mázott díszterme zsúfolásig megtelt közönséggel. Annak soraiban igen sok olyan egyént láttunk, aki egyáltalában nem volt megyebizottsági tag és helytelenítjük, hogy a megyei képviselők igazoló jegy nélkül menvén a terembe, boldog - boldogtalan befurakodhatik s nem egyszer éppen azok rendezik a müfelháborodást, akiknek semmi közük a szőnyegen levő kérdéshez és zavarják a tárgyalás nyugodt menetét. Erősen kifogásolható az is, hogy a nagy költséggel restaurált teremben nincsenek rendes, számozott ülőhelyeik a bizottsági tagoknak, ruhatárnak pedig hire sincs, igy aztán úgy festenek a legtekintélyesebb alakok is, mint az utrakész vándor: kalappal, überzieherrel, köpenyeggel a kezükben, állva-járva óraszámra. Ezeken ideje volna segíteni, sokan zúgolódtak érte és kijelentették, hogy legközelebb szóvá is teszik a közgyűlésen, meginterpellálják az alispánt, hogy szándékozik-e valamit cselekedni, hogy a megyebizottsági tagok ily lenéző elbánásban ne részesüljenek. De hát nem erről akarunk beszélni. A vár- megye az ellántállás tárgyában egyértelmiileg határozott, nem ad ujonczot, nem fizet adót a nemzet képviselőinek fogadtatását helyteleníti, őket üdvözöli; helyteleníti azt is, hogy az or- szággyülést minduntalan elnapolják, tiltakozik az alkotmánytalan kormány ellen stb. Mindezek a határozatok egyhangúlag keresztül mentek, senki sem szóllott ellenük. Az alispán magatartását azonban élénk kritika tárgyává tették. Ismeretes, hogy a belügyminiszter rendeletére Nagy László a tiltakozó gyűlés jegyzőkönyvét fölterjesztette, daczára annak, hogy a vármegye azt neki megtiltotta. Az alispán egy körlevélben részletesen megokolta eljárását, azonban ezt is kritika tárgyává tették többen. 17 ügyvéd szólalt fel a gyűlésen. A 60-as bizottság azt kívánta Nagy Lászlótól, hogy ígérje meg, miszerint semmit sem fog ■fölterjeszteni, és semmi rendeletet sem fog végrehajtani, a mi beleütközik a vármegye akaratába. Az alispán azonban újabb fogadalmakat és Ígérgetéseket tenni — igen helyesen — nem akart, s hangsúlyozta, hogy ő, mint azt már többször elmondta, semmit sem fog végrehajtani a mi törvénytelen, erre különben esküt is tett s majd saját belátása szerint fogja megítélni, hogy mi törvénytelen, mi nem. Az önérztes kijelentés az alispánnal rokon- szenvezőkre igen jó hatással volt, s daczára annak, hogy a községi elöljáróság tagjai, s a polgármesterek és több hivatalos egyén a szavazástól a törvény értelmében a tárgyra nézve eltiltattak s daczára annak, hogy titkos volt a szavazás, 219-ből 12 szótöbbséggel még is győztek azok, akik az alispán eljárását helyeselték. Bölcs mérséklet és elfogulatlan Ítélő erő nyilatkozott e határozatban s az alispán nehéz helyzetében, aki kormányzó alispán is egyszersmind, tehát a főispánt is helyettesíti, akinek tehát sokkal kényesebb a helyzete, mint az olyan alispánoké, kik mellett főispán is vezeti a megyét, fényes elégtételt kapott. Nehéz közvetítőnek lenni a mai viszonyok között, a megye közönsége és a minisztérium között, a vármegye többsége az alispánnak ,e nehéz helyzetben tanúsított magatartását tehát helyeselte. Persze, ez nem történt az ellenzék kifaka- dásai nélkül, de ha a hangulat csendesebb lesz, az ellenzék is be fogja látni, hogy Szatmár- megye tegnapelőtt bölcsen határozott. Városi közgyűlés. A képviselőtestületnek junius hó 9-én közgyűlése volt, melynek az kölcsönzött nevezetes jelleget, hogy miként már ismertettük, Stoll Béla és 42 képviselőtársa indítványára, ekkor választották díszpolgárokká Kossuth Ferenczet, Andrássy Gyula grófot, Apponyi Albert grófot, Bánffy Dezső bárót, Zichy Aladár grófot és Szerencsy József indítványára Justh Gyulát a ház elnökét. A gyűlés egész folyama alatt 15 városi tisztviselő és 36 képviselő volt jelen, azonban mint rendesen, ilyenkor is jönnek mennek a képviselők, tehát az 51 bizottsági tag nem volt állandóan együtt. Különben is többen, különösen tanügyi férfiak panaszkodnak Készlet Révész János »A mi osztályrészünk« czimü legújabb művéből. 1687-ben, nyolez esztendei békesség után, hus- vétra következő vasárnapon megjelent itt Csáky István gróf országbíró parancsára Károlyi László, mint császári biztos, kotnmiszárius, több császári katonatiszt kíséretében, kiket a szatmári garnisonból hozott magával. És mind az evangélikusoktól, mind a reformátusoktól a templomokat minden hozzátartozókkal együtt el akarta foglalni. Természetes folyománya volt ez annak, hogy az 1687. pozsonyi orsz. gyűlés XX. t. ez. elhatározta, hogy a jezsuiták Magyarországba ismét visszahozassanak. Már előzőleg az 1681. soproni orsz. gyűlés is eltért a bécsi békétől, s a XXVI. t.-cz-ben kimondta, hogy a protestánsoktól elvett templomokból csak azokat kell visszaadni, a melyeket ők építettek s a melyeket r. kath. módon még fel nem szenteltek, a törvényezikk 4-ik pontja szabad királyi városokban az ág. evangélikusoknak csak külvárosban, a biztosok által kijelölendő helyen enged templomot építeni. A protestánsok azonban birtokon belül állottak, mivelhogy övék voltak a templomok, tehát a XXVI-ik törvényezikk nem vonatkozhatott reájuk, mert ez a protestánsoktól »elvett« templomokról beszél. Teljes, erkölcsi erővel ellent állottak e szerint a foglalási szándéknak s nem engedték templomaikat elvétetni. A comissió igy e részben eredménytelenül távozván a vá rosból a luth. lelkésznek — személyes felelősség terhe mellett — betiltotta az istentisztelet tartását és a protestáns lakosoknak az istentisztelet látogatását. Ezen nyomasztó és kétséges állapot 3 hétig tartott, mikor is keserű bizonyosságra változott, nevezett császári biztos ugyanis ismét megjelent és végre is erővel elvétette a templomokat sár. katholikwsok- nak átadta használatba, holott a protestánsok kérelmére kiküldött vizsgáló bizottság megállapította, hogy csak 3 r. kath. van a városon, s ezeknek elég tágas lett volna az istápolyi kis templom is. Öt hétig istentisztelet nélkül szűkölködött az ág. h. ev. egyház, mig nem az itt állomásozott egynéhány evang. katonatiszt megengedte az istentisztelet tartását a városon kívül, de csak ideiglenesen, bizonytalan időre. És mivel alkalmas helyiség e czélra nem kínálkozott sehol, a szegény luth. hívek kénytelenek voltak Protzner Mihály majorjában, a városon kívül sátort emelni s ott ülték meg könnyhullatások között megszomorodott szívvel a pünköst örömünnepét. Ez tehát a szó legszorosabb értelmében vett igazi »sátoros ünnep« volt! 1687, aug, haváig tartott ez a nyomasztó állapot, a mikor a törökok Nagyváradról kiindulva szörnyű pusztítással egészen Nagybánya falai alá nyomultak. Iiy háborús időben nem mertek az evangélikusok a város falain kívül gyülekezni, nehogy a törökök megrohanják őket s rabszolgákul elhurczolják, mint ezt más keresztyénekkel is megtették, azért engedélyért folyamodtak a véroshoz, hogy az istentiszteletet a városban tarthassák. Folyamodványukat siker koronázta, a mennyiben megengedték nekik, hogy a városházán gyülekezhessenek. 1689-ig tehát a nemes város jóvoltából, a váa hétfői gyűlés ellen, hogy óráik miatt nem vehetnek részt, pláne 9 órakor s jobban óhajtanák a szerdai napot és pedig 10 órai kezdéssel. A gyűlés lefolyása következő : Elnök: Torday Imre h. polgármester. Jegyző: Égly Mihály főjegyző. Hitelesítők : Marosfy Dezső, Virág Lajos, Lovag Berks Leó. Hitelesítés ideje: Október 25 d. e. 11 órakor. 1. Elnök a gyűlést megnyitván, a választás alá nem eső képviselők jövő évi névjegyzékének kiigazítását eszközlö küldöttséget alakítja meg a közgyűlés Csiidör Lajos, Szűcs Károly, Szerencsy József tagokból. 2. A rendörkapitányi hivatal részére kibérelt helyiség felett kötött szerződést a képviselet nem hagyta jóvá s utasította a kapitányt, hogy nézzen más, alkalmasabb helyiséget s onnan haladéktalanul költözzék ki. 3. A régi peczérlak és 4., a zazari malomra vonatkozó bérszerzödéseket minden kifogás nélkül jóváhagyták!. 5. Kornis Ernő zazari malombérlőnek ajánlatát a malomhoz tartozó földekre néz've azért nem fogadták el, mert a bérösszeget kicsinek találták s igy erre nézve uj árverés lesz. 6. Dengi Józsefnek 1 K közmunkaváltság tartozását leírta a gyűlés. 7—-10. Tar Károly, Lares József, Grünfeld Herman, Sztupár Károly helybeli lakosokat 50==50 korona felvételi dij mellett a községi törzslakosok közzé fölvették. 11. Rácz Róza illetőségét a tanács javaslatára a yáros el nem ismerte. 12. Lábas Lajos vendéglős kérelmét a zárórák meghosszabbítása iránt főkapitány javaslatára, teljesíthetőnek nem találta a közgyűlés. 13. A helybeli gazdasági egyesület 12 m3 tűzifa állandó segélyt kér a virágház fűtésére, azonban a tanács javaslatára ezt a képviselet megtagadta, mivel állitólag elment a város a legvégső határig a segélyezésben, részünkről azonban helyesnek tartanók, ha a gazd, egyesületet e részben is támogatná a város, mivel az egyesület életbevágó közczélt szolgál és lényeges missiót teljesít. 14. Az Almer-gözmalom társulat« részvénytársaság kéri a városi nagymalom bérletének átruházását az eddigi fölté'elek mellett. A malmot eredetileg De- metrovits Fái debreczeni lakos vette ki s most már negyedik kézre száll át. A város a bérletet kiadta a nevezett részvénytársaságnak. 15. A g. kath. egyházközség az u. n. Prugberger- féle házon kívül kéri a régi városháza épületanyagát is, hogy abból templomot építhessen. A város az anyagot átengedi azzal, hogy az egyházközség az épületet lebontani és a követ, téglát saját költségén elhordatni tartozik és pedig záros | határidő alatt t. i. decz. hó 1-ig. rosháza egyik termében gyűltek össze rendszerint az ájtatosság gyakorlására. Egyébiránt-a templomok .elvétele még nem jelentette a szabad vallásgyakorlat eltiltását, sőt a hajléktalanság ezen napjaiból fenmaradt levelek bizonyítják, hogy a »liberum exercitiumot« Csáky is, meg Károlyi is elismerték. Ezen különben is érdekes levelek következők: Ajánlom Kedves Komám Uramnak köteles szolgálatomat Kegyelmednek. Tovább is miriil instállyák legyen az Nagy Bányaiak az Inclusákból voltaképpen meghfogja érteni Kegyelmed. Mint hogy penigh commissionaliter az több ki- rállyi városokban a Exercitiurnnak tovább való conti- nuálását ugyanben az városban egy bizonyos háznál oly conditioval megengedtük ideigh, hogy kimutatott hellye- ken mingyárást Templo;n építéséhez fogjanak. Ahoz képest, hogy a Nagy Bányaiak is ne külömböztessenek a több királyi városoktól s panaszok az iránt is ne lehessen a kiben az Városban bizonyos háznál ■ a Comissio- nak továb való determinatijáig és kis Urunk ő Felsége ratificatiojáigh, mind az Lutheranosoknak, mind az Cal- vinistáknak Exercitiumoknak continuálását engedgye meg, ők is penig az Városon kívül kimutatott helyeken tartozzanak épülni, maradván ezzel ki jó Akaró Attyatia s szolgája Csáky István P. S. Azonban, minthogy azon helly, mellyet kd. az N. Bányaiaknak kimutatott távul lévén, s nem bá- lorságos mostani időhez képest kid azért közelebb az IMIai számunk O oldal.
