Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-10-08 / 41. szám
(2) 1905. Október 8. 41. szám. A temetés alkalmával nagy közönség gyűlt össze a halottas háznál, az államvasutak, különböző hivatalok képviselői, az értelmiség messze földről. Óriási menet kisérte ki a kedves halottat. Temetés alatt az utczák égő lámpái gyászfátyollal voltak bevonva, a halottas kocsit hosszú kocsisor kisérte. Az első gyászkocsi a koszorúkat vitte megszámlálhatatlan mennyiségben. Mindet felsorolni nem tudjuk, de ott láttuk a bánatos szülékén kívül a következőket: »Laczinak, Sándor « »Mély részvéttel Mari néni.« »Szeretetünk jeléül (Sonntag) Felix és Ilona.« Csüdör Ferencz és neje, Hanzulov-its Kristóf és neje, Stoll Gábor és neje, Kosztka család, Mol- csány Gábor és családja, továbbá ezen felírással: »Isten veled! Berta.« »Laczinak Szendy néni.« »Jó éjt, Gabriella.« Ott volt Csüdör Lajosnak és családjának; a kér. minisztériumnak koszorúja, »Margit Pista és Józsika,« »Kedves jó Laczink- nak Biri és Róza« feliratnak. Harácsek Vilmosr.é és gy^jmekei, Turman Olivérné és családja, a Kádár család koszorúja. »Kedves barátunknak Dalma és Feri,« »Igaz szeretettel Józsi és Árpád,« »Mariska és Kálmán,« »Emma néni és Guszti bácsi« feliratlal ellátott koszorúk, a m. kir. vasúti és hajózási főfelügyelőség tagjainak koszorúja, a Tersztyánszky család, Hitterné által küldött koszorú, »Nagy részvéttel Irén és Laczi« felírással és sok más igen szép koszorú. A requiem délelőtt 10 órakor volt, mely alkalommal a nagy templom szentélye G méter magasságban gyászlepellel volt bevonva s középen nagy katafalk volt elhelyezve gyertyák özönétül körülvéve. A megható gyászpompával rendezett requiemen is nagy közönség vett részt. A sokak által megsiratott, korán kiszenvedett fiatal ember pihenése legyen csendes az anyaföld ölében, emlékezete áldott közöttünk ! HETI KRÓNIKA. — Tesztelt pinczér ur, ez a hal büdös! — Kérem, az lehetetlen. — Nem tud olyat hozni, mint a milyet a múlt héten adott, lássa csak azért jöttem ide, mert a múltkor meg voltam elégedve. — Nem értem, kérem, hiszen ez is abból való, amit a múlt héten tálaltam (!?) A krónika sorsa épen olyan, mint im ez halé, ha jó volt a múlt héten, nem jó most, mindig újat mindig frisset kell produkálni, csakhogy az élet meg nem mindig kedveskedik alkalmas thémával. Október hatodika pl. annyira komoly, szomorú nap, hogy kihat az egész hétre és nem tűri a vigabb megénekelést. Már pedig a krónikástól valami de- rültebb dolgot várnak, mert hisz a helyzet úgy is elég komoly. Nos hát ha csak derű kell, itt vannak a mi jó színészeink, mondanak azok annyi élczet egy héten keresztül, amennyi ezer embernek is elég volna (pedig többnyire csak százan hallgatják őket.) A műsor pikáns, franczia eszpri-vel teljes, épületesnek nem mondható, de hölgyközönség számára elég élvezhető. Minap a Csodagyermekben pl valóban klasszikus pongyolaságokat hallottunk. Ez kell a mai kornak, napjainkban teszem azt a Lowodi árvát előadni esztelen merénylet volna, de ne tessék megijedni, nem is adja elő senki Az igazgató jövője attól függ, mennyiben képes Fedák Sári szellemét meghonosítani társulatában, Lottinak fájt, hogy eszébe juttatták menyasszonysága rövid boldog idejét. Mert az ifjú jegyespár épen olyan híven és gyöngéden szerette egymást, mint egykor ők, és ezt nekie napról-napra látnia kellett. Sokszor elvonult fájdalmával szobájába és bezárkózott, hogy ne lássa a boldogokat, hogy ne tépjék fel az ő szive örökké vérző sebét. Az esküvőt pedig egy évre tűzték ki, tekintve a menyasszony fiatalságát, ebbe aztán belenyugodtak mindnyájan. Ki gondolta volna akkor, hogy az idő hamarabb eljár. A Lizi vőlegényének birtoka nem messze volt a Liziékétöl. Egyszer tűz ütött ki a vőlegénynél, egy pár béresház már leégett, és nemsokára a többi is arra a sorsra jutott volna, ha a birtokos a legnagyobb erőfeszítéssel nem iparkodik elejét venni. Ott dolgozott a legelsők között, és rendelkezett, hogy mit tegyenek, hogy a tüzet elfojtsák. Mikor pedig javában működött, egy hatalmas gerenda rázuhant, önkívületben húzták ki a gerenda alól és vitték be lakásába. Alig helyezték el, mikor a szoba ajtaja felpattant, és a menyasszonya rohant be rajta sikoltva, kétségbeesve. Valamelyik ijedt cseléd elszaladt a tüztől, hogy hirt vigyen fiatal gazdája jegyesének a nagy szerencsétlenségről. A szegény menyasszony pillanatot sem késve rohant vőlegénye ápolására. Sokáig vívódott a szerencsetlen ember, mig végre is a halál győzedelmeskedett és a második leányt is megfosztotta vőlegényétől. Milyen borzasztó kínokat állott ki Lizi, mig vöNAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE azért a direktorok azt szeretnék, ha száz Fedák Sárit produkálna az ország s a száldobágyi vagy a rá- tóti truppnak is megvolna az ő saját külön Fedákja. Jövő héten jönnek a nagy operettek. Már ezeket igazán érdemes megnézni, mert az operett mindenesetre nagyobb, mint a színpad s az ellentét magában véve őrülten mulattató. Addig, mig a színészek itt vannak, higyjék el, szinte fölösleges a krónikás Különfélék. Tisztelt előfizetőinket az előfizetési pénzek szives beküldésére újólag kéri a kiadóhivatal. Két ünnep. A héten okt. 4-én a király nevenapja, G-án az aradi vértanuk gyásznapja volt. Mindkettőt szokott kegyelettel ülte meg városuak közönsége, a templomokban istentiszteletek voltak s az. iskolákban a tanítás szünetelt. Kinevezés. Budapest főváros polgármestere Tor- day Lajos dr ügyvédjelöltet fővárosi fogalmazó gyakornokká nevezte ki. Eljegyzés. Mint a lapokban olvassuk dr Stott Tibor ügyvéd eljegyezte dr Kádár Antal kir. kincstári bányamüorvos leányát: Ilonkát. Hymenhir. Nagy Sándor vármegyei tiszteletbeli főjegyző szept. 30-án tartotta eljegyzését Apában özv. Gabányi Zsigmondiéval szül. Peleskey Máriával. Néh. Agrikola Adolfnak, városunk volt polgár- mesterének arczképe immár elkészült, Peiroth Vilmos festette. A jól sikerült képet a város tanácstermében fogják elhelyezni. Vármegyei közgyűlés lesz (őszi rendes gyűlés) október hó 12-én délelőtt 10 órakor a vármegyei székház gyüléstermében. A közgyűlés fontosabb tárgyai: 1. Az 1906. évi házi költségelőirányzat. 2 A tisztviselői nyugdij-alapra 1 °/ö pótadó kivetésének tárgyalása. 3. A közművelődési pótadó-alapra l°/0 pótadó kivetés, melyből a szabályrendelet szerint rendelkezésre maradó l/4°/f) a Kölcsey síremléknek felállitási költségeire javasoltatik fordittatni. 4. A székházjavitási alapra i/3°í0 pótadó kivetése. 5. A h. é. vasutak segélyezésére felvett kölcsönök fedezetére 1 l/2n/o pót- adó kivetése. 6. A törvényhatósági úthálózat egyidejű kiépítésére felveendő kölcsön tárgyalása. 7. A nemzeti ellenállás tárgyában szeptember hó 7-én 919/1905. bjkvi sz. a. hozott közgyűlési határozatot megsemmisítő belügyminiszteri leirat. 8. A 60-as bizottság ülé- seiuek jegyzőkönyvei s ezzel kapcsolatosan tett javaslatai. 9. A 60-as bizottság indítványa Nagy László vármegyei alispán ellen állásától való egyidejű felfüggesztése mellett a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatnak ismételt elrendelése iránt. 10. Az albizottságok kiegészítése, illetve újból választása. Továbbá minden a közgyűlésig még beérkező s a rendes tárgysorozatba felveendő ügyek. Tánczestély. A kaszinó f.évi október hó l^-én szombaton a berendezési költségek fedezésére táncz- estélyt rendez, amelyen az egylet tagjai és vendégeik tisztelettel meghivatnak. Belépő dij: személyjegy 1 K, családjegy 3 K. Kezdete este fél 9 órakor. Külön meghívók nem fognak kibocsáttatni. Az elnökség. A »Nagy-Szálló« pályázati hirdetményét megvál toztatják. Mi a szeptember 17-iki számunkban elmondtuk aggályainkat a nagy-szálló pályázati hirdetményére vonatkozólag. Ismételni nem akarjuk azokat, hanem a kinek meg van a 38-ik szám, az vegye elő, nézzen utána s meglátja, hogy úttörők voltunk abban, amit most »a magyar építő művészek szövetsége« és helyi laptársunk hirdet. Mi kifogásoltuk az egész pályázati hirdetményt s ime most a megnevezett szövetség beadványnyal fordul a város tanácsához, melyben hangsúlyozza, hogy »önérzetes és tehetséges művész nem vehet részt oly pályázaton, melynél munkájának eredményét a programm tökéletlensége és a feltételek méltánytalansága által veszélyeztetve látja.« A legénye haldoklott, azt szó nem képes kifejezni és mikor a temetésről hazajöttek, ágynak dőlt, és súlyos betegségében, csak az a vágya volt, hogy mehessen vőlegénye után, de ez a vigasz is megtagadtatott tőle. Felgyógyult, és mint szomorú nénje, úgy . élte ö is örömtelen napjait. A legkisebb leány még gyermek volt. Az apa már akkor is hallotta suttogni, hogy az ö szerencsétlen leányait, »Párkáknak« nevezgették, de csak félve, mert azt hitték, hogy megsértik őket, pedig az apa is igazat adott nekik. Valami súlyos átok látszott nehezedni szerencsétlen leányai fejére. A legkisebbet aztán, hogy ne legyen folyton szemei előtt két nénje szomorú sorsa, elküldte egy nén- jéhez, részint szórakozás, részint felejtés czéljából. De a sorsot nem lehet kijátszani. Serdülni kezdő leányka lett pár év múlva, szép, kedvesés vidámkedvü. Szomszédjukban lakottá keresztapja, és annak volt egy diák fia, ki már pár év múlva végzett lesz és kész- ember válik majd belőle. A két fiatal gyerek sokat volt együtt, mi természetesebb, mint hogy megszerették egymást, gyermekes, bohó, de végzetes szerelemmel. A fiút atyja kereskedőnek szánta, mert ő maga is az volt, de a fiú határozottan kijelentette, hogy tanulni fog és más állást szerez, hogy mire czélhoz ér, Adikát feleségül vehesse. Hiába érvelt apja, a fiú tántoríthatatlan volt. És nekifogott, tanult éjjel, nappal, hogy minél biztosabban czélt érjen. Mig aztán egyszer a tülerölte- tett szellemi munka, a különben sem erős konstruk- czióju fiút tönkre tette. És egy napon elborult elmével hirdetésre a következő megjegyzéseket teszi. 1. Első sorban is kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy a pályázati hirdetményben foglalt programmszerü követelések nem eléggé preczizek és semmiképen sem elegendők arra, hogy a tervezőnek a kívánságok felöl teljes tájékozást nyújtsanak. Szükséges volna egy teljesen kimerítő programmnak összeállítása és a pályázókkal való közlése, mert anélkül jó, a város ezéljai- nalc meqfelelö tervet készíteni nem lehet Hiszen még a kontemplált épület mérve sem Ítélhető meg az elérhető maximális épitőköltség adatának hijján. 2. A hirdetmény a tervezetet 1: 100 léptékben követeli; ezenfelül részletes költségvetést, anyagkimutatást és különleges szerkezetrajzokat. Húsz évi gyakorlat mutatja, hogy tökéletes, a kivitel alapjául változtatás nélkül felhasználható tervezet pályázatból soha ki nem kerül. Épen ezért a nagy léptékű tervek és a pontos, részletes költségvetés készítése pályázat alkalmával olyan munka, melynek semmiféle reális haszna nincsen; mert hiszen a tervezetet kis (1: 200) léptékű rajzokból is ép úgy meg lehet Ítélni. A költségvetés és a szerkezeti rajzok pedig, amint változik a terv, többé meg nem állhatnak és újra készítendők. Ezért az egész világon és hazánkban is általában elfogadott szabály, hogy a pályatervek 1 : 200, léptékben rajzo- landók, részlettervek mellőzendők, a költségvetés pedig hozzávetőlegesen, a beépített terület és köbtartalom alapján kiszámítva készítendő, amikor is a helyi viszonyok alapján előre meg kell határozni, hogy a beépitetf köbméter egységára mily összegben számíttassák a tervező által. 3. Szükséges, hogy a hatóságokat a pályatervek megbirálásában szakférfiak támogassák tanácscsal s a bíráló bizottság úgy állítandó össze, hogy abban számos szakférfiú foglaljon helyet. Erre való tekintetből ajánlja, hogy a magyar építő művészek szövetsége és a magyar építész egylet 2—2 tagja is helyet nyerjen a bizottságban. Ezek alapján kérik, hogy teljesen kimerítő és a város intentióit híven előadó programm bocsáttassák a pályázók rendelkezésére. A pályatervek léptéke 1 : 200 legyen s a részletes költségvetés és szerkezeti rajzok ejtessenek el, e helyett a beépített terület és köbtartam szerint hozzávetőleges köl'ségvetés készíttessék s végül a tervek elbírálása a fentebbi módon összeállított jury-re bizassék. — Csütörtökön tárgyalták bizottságilag ez ügyet s általában mindenki az építőművészek beadványa mellett nyilatkozott. A hétfői közgyűlés szintén foglalkozni fog e kérdéssel s biztosra vesszük, hogy az uj pályázatot ilyen értelemben fogja kihirdetni. íme a sietség első hátránya. Ily nagy kérdésben csak megfontolva lehet haladni. A régi közmondás igaznak bizonyult: lassan siess, tovább érsz ! Színészet. Palotay Antal társulata változó szerencsével folytatja előadásait. Van egy nehány jótagja, akik kedves és élvezetes estéket szereznek a közönségnek, azonban a kis színpad bizony még nekünk is szokatlan, akik a 273 m2 nagy teremhez voltunk szokva, de hát erről ök nem tehetnek. Szombaton szept. 30-án a »Makranc/.os hölgyek «..Vasárnap »Józsi« Molnár Ferencz bohózata, hétfőn ismét a nem valami rokonszenvesen fogadott Makranczos hölgyek, kedden a »Csodagyermek« került színre, ez a rettentően pikáns, de igen finom humoru bohóság Szerdán a »Lőcsei fehérasszony« ment Jókai örökszépségü darabja teljesen kielégítő előadásban. Csütörtökön «Lotti ezredesei« e színpadon először, elhisszük, de azon a másikon, a melyik leégett, többszöt előadták, még a műkedvelők is azért nem volt aztán nagy közönsége. A pártolás közepes, jobb is lehetne. A társulat jó erői Molnár Bella, Szilágyi Erzsébet, Balogh Arpádné, Borsodi Paula, Lom niczy Béla, Madas Pista. Mint minden vidéki társulatnál, úgy itt is 2—3 jóerő akad s a többi gyengébb, az igyekezet különben megvan a társulatban s lehet, hogy lassanként a közönség is fölmelegszik, bár most a szüretelés, betakarítás ideje lévén, a szezon a lehető legalkalmatlanabb. Ma szombaton este »Orfeusz a pokolban» megy, holnapVasárnap‘a »Kurucz furfangot« adják elő, előreláthatólag nagyobb közönség előtt. találták szobájában a földön ülve, honnan nehézkes mozdulatokkal kelt föl, hogy röpülni próbáljon, mert ö tud, csak engedjék öt a padlásra menni, melynek nyitott ajtaján igen szépen és könnyedén fog leröpülni. Aggódva állták körül és hivatták az orvost, aki aztán elszállittatta a boldogtalan fiút, de a szülőknek nem tudott reményt nyújtani, és csak az isteni csodatétellel és az orvosi tudomány végességével tudta őket biztatni, ami épenséggel kevés egy pár szorongó emberi léleknek. Ez volt a harmadik lány sorsa és sorsának eredménye. Hazavitték a gyermekleányt, és otthon két nénjével osztozott a végzetes balsorsban. Nem sirt, de az a fásult nemtörődömség épen olyan kínos volt az apának, mint nagyobb leányának könyei. Azontúl aztán egész nyíltan nevezték őket Párkáknak és ök szomorúan nyugodtak bele, Jiiszen belátták maguk is, hogy életük körülményei őket csakugyan méltókká tették ez elnevezésre. Hogy végzetes szerencsétlenséget hoztak azokra, kik legközelebb állottak hozzájuk. Hogy végzetük félelemmel tölti el az embereket és senki sem meri a sorsot kihívni, hogy le próbálnák venni róluk a rájuk sulyosodó átkot. És ök a Párkák is, lassan-lassan visszavonulnak a világtól, az emberektől és lesz belőlük három szomorú lény, ha csak az idő e hatalmas orvos be nem gyógyítja a fajó sebeket. yVL«o.
