Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-10-01 / 40. szám
Nagybánya, 1905. Október 1. — 40. szám. XXXI. évfolyam. NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK LUXUST IDE UNT VASÁRNAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. A múzeumról. Nem sok szó esik a múzeumról. A város képviselőtestülete kimondotta, hogy külön fog építeni uj helyiséget számára, de hol és menynyiért, ez a kérdés még mindig nincs tisztázva. Kiküldötték a szokásos bizottságot s a hivatali retortákon keresztül nehány év múlva átszürődik majd a külön muzeum eszméje kellő részletezéssel. Pedig itt gyorsan kellene tenni valamit. Az egyesület nem felelhet meg jelenben szép közművelődési hivatásának, tárait nem nyithatja fel a tudni vágyó közönség számára s értékes tárgyait nem helyezheti el múzeumhoz méltó módon. Ez az állapot mindenesetre hátráltatja a tovafejlődést. Mi már állást foglaltunk az uj épület telkére vonatkozólag s ismételve hangsúlyozzuk, hogy legalkalmasabbnak tartjuk a Pap Zsig- mond-féle telket erre. Oda jön-e az állami iskola vagy sem, az mellékes, hiszen most már megint olyan szellő lengedez, hogy az államosításból nem lesz semmi. Nincs pénz, nincs költségvetés, nincs törvényes állapot s igy nem lehet államosítani. Ha a viszonyok rendesen kialakulnak, higgadt időben fogja tudni mérlegelni a miniszter azt, hogy központi iskolát nem lehet a beépített területen kívül eső helyre építeni. Az iskola más czélt szolgál s a mennyire nem tartjuk alkalmasnak egyáltalában a Pap Zsigmond-telket tanügyi czélokra, épp oly kiválóan rátermettnek tartjuk a muzeum számára. A telek olcsó, nagy forgalmi helyen van, az idegenek szeme előtt, az őrség is előtte áll; szabad téren, más épületektől távol, tüzmente- sen építhető fel stb. A ligetet, a Klastrommezőt azért nem pártolhatjuk, mert erős őrizet kellene a,városon kívül melléje, de meg télen nagy hóban szinte lehetetlenné válnék a tárak látogatása. A pénzügyi részét most kellene egyszerre megoldani a szálló épitéssel, egy amortizácziós kölcsön alá foglalni, mert hiszen sürgős az ügy, a muzeum hajléktalanná lett s a kiállott veszedelem után csak biztos tüzmentes helyiségbe költözhetik, ideiglenes szobákba nem. Abból az alkalomból mondtuk el e pár szót, hogy megjelent az egyesület évkönyve s ha az érdeklődést legalább részben sikerülne fokoznunk ez iránt a derék, elárvult intézmény iránt, ez őszinte örömünkre szolgálna. Gaál Lajos titkár jelentése főbb vonásokban igy szól: A megnyitás ünnepély, junius 19 én, a tudományos feladatok szolgálatában, álló egyesületünk hivatásának komolyságához mérten, szerény házi örömünnep keretében folyt le. Méltó fényt kölcsönzött azonban az ünnepi közgyűlésnek a közoktatásügyi kormányunkat képviselő országos főfelügyelő jelenléte, a nagyobb számban megjelent tudományos kitűnőségek, több testvérintézet képviselete s a távolban velünk ünneplők üdvözlő sürgönyei. Az első nyitási nap óta a nagy közönség folyton fokozódó érdeklődéssel tömegesen keresi fel" a városi muzeum gyűjteményeit. Egy fél esztendő alatt körülbelül 6000-en nézték meg, melynek létesítésére az egyesület harmadfél év alatt több mint 10000 koronát költött Jó előjelnek mondható továbbá a fiatal vidéki múzeumunkra nézve, hogy megnyitása első évében már eseményszámba menő helybeli leletet is szerezhetett meg az orsz. főfelügyelőségnek minden áldozatra kész, szives gondoskodása folytán. Értem ez alatt a fejéruti kincslelettel napfényre került régi városi pecsétnyomónak megvásárlását. Gyűjteményeink öt csoportra oszlanak, u. m. a könyvtár, a régészeti és iparművészeti emlékek csoportja, a szépművészeti gyűjtemény, a néprajzi és végül a természetrajzi osztályok. Ezek közül a régészeti, képzőművészeti, iparművészeti és néprajzi gyűjtemények az ugynevezeft régi városháza földszintjén rendelkezésünkre álló helyiségben, mely két utczai szobából, egy folyosószerü csarnokból és egy kis udvari szobából «11, nyertek elhelyezést. Mig ellenben a könyvtárt, habár számra és tartalomra máris tekintélyes'helyet igényelhetne a vidéki gyűjtemények között, alkalmas helyiség hiányában nem nyithattuk meg, a természetrajzi osztály pedig sokkal kezdetlegesebb állapotban van, hogy sem kiállíthattuk volna. Különben az eddig felállított gyűjtemények Is már most megtöltik az ideiglenes helyiséget s ha a gyűjtemények az eddigi arányban szaporodnak, rövid idő alatt a mostaninál nagyobb és a muzeum czéljainak megfelelőbb helyiségről fog kelleni gondoskodnunk, nehogy a túlzsúfoltság folytán a muzeum lassanként egv rendszeresen felhalmozott tárgyakat magában foglaló raktárrá alakuljon át A gyűjtemények közül az elmúlt évben is a régiségtár mutatja a legnagyobb szaporodást, mert * * • kerek számban 800 tárgygyal gyarapodott. Első helyen említendők az adományozók sorából Szmik Antal 184 darab, Meszlényi Gyula szatmári püspök 90 darab s Sshönherr Gyula dr. 83 darab nemcsak számra nézve, de értékre is kiváló ajándékai. Sok gondot okozott az egyesület vezetőségének a könyvtárnak végre-valahára való megnyitása. A város, alkalmas helység hiányában, elutasította erre vonatkozó kérelmünket s egyidejűleg a helybeli minorita konvent nagyobbszabásu építkezései miatt felmondotta az eddig díjtalanul átengedett könyvtárszobát is. Ily körülmények között újra és ismételve csak az orsz. főfelügyelőséghez fordultunk és sokszor tapasztalt jóindulatában van minden reményünk, hogy ezt a sokat húzódó ügyet is kedvezően és véglegesen fogja rendezni. Addig is azonban egy nagy lépéssel mégis előbbre haladt az elmúlt hónapban a könyvtárrendezés ügye, amennyiben a városi muzeum fáradhatatlan, munkás őre, Myskovszky Ernő leltározta az összes könyveket s igy a felállításnak az alkalmas helyiségen kívül már semmi akadálya sincsen. Daczára annak, hogy a könyvtár elzárva volt, az előbbi évekhez képest örvendetes nagy gyarapodást mutat. Összesen 440 kötet könyvet kaptunk, legelső sorban is az orsz. főfelügyelőségtől, továbbá egyes adományozóktól. Néprajzi osztályunk is folyton gyarapodik. Itt is első helyen áll Szmik Antal múzeumunk állandó pártfogója és gyarapítója, ki 126 drb idesorozható tárgyat küldött Budapestről. Kicsiny szépművészeti gyűjteményünk szaporodásáról is meg kell emlékeznem. Mikes Ödön festőművész 31 drb firenzei műremek fényképmásolatot s Gaál Lajos egy régi olajfestményt adományozott. Még a terrnészetrajzi osztályunk is 38 darabból álló gyarapodást mutat, legnagyobbrészt Weisz Lajos, egyesületünk választmányi tagjának buzgó fáradozásai folytán. Mihelyt könyvtárunk rendben lesz, e téren is eredményesebb tevékenységet fog egyesületünk kifejteni. Az államsegélyt a jóváhagyott felhasználási tervezet szerint legnagyobbrészt a muzeum butor- zási költségeinek fedezésére használtuk fel. így a könyvtári segélyből 300 K az oklevélgyűjtemény tárlós szekrényeinek költségeit fedezte, mig a régi- ségtári dotatióból 100 K-val egy uj gyüjtőszekrényt szereztünk be. A fénmaradó összegből lefényképeztetek az orsz. levéltárból városunk legrégibb történetére világot vető 1327. évből való oklevelet, továbbá 300 koronával folytattuk a nagybányai veretű pénzek gipszmásolatainak beszerzését Molnár Viktor, nemzeti múzeumi laboránstól, ki az elmúlt évben is 369 éremmásolatot készített múzeumunknak. A néprajzi segély is állványok s más szükséges beMindig veled ... Holdvilágos csendes éjben Ezer fényes csillag ragyog, Körülöttem a sok ember Es én mégis magam vagyok. Dehogy magam, dehogy magam, Velem van a gyötrő bánat, Lelkemet ez ugv epeszti Jó fiacskám, te utánad! Vígan játszik a sok gyermek Ugrál, mulat kergetőzve, Csak te pihensz boldogságom Oda kint a temetőbe! Könnyes szemmel feltekintek, A csillagos magas égre, Azt képzelem két szép szemed Hű anyádra onnan néz le. Jó gyermekem, ne nézz vissza, Ne lásd mivé tett a bánat, A menyben sem lenne nyugtod Ha meglátnád bus anyádat! _____ Siposné L. Etelka. Sze relmi vallomás folytatásokban. — Irta: HAMVAI SÁNDOR. — Mire a rezeda-utczai kolon-estélyek a vége felé jártak, Bokos Szilárd postatiszt tisztában volt azzal, hogy a cseresznyeszemü, gazella termetű Évikébe a szó teljes értelmében szerelmes. Nem az az égető, szenvedélyes, bolond szerelem volt az, a mit Bakos Szilárd érzett, a mely lángoló hévvel támadt a szívben, ellenállhatatlanul ragad magával s a melyről a szivetszaggató hangokban áradoztak s melyekből a drámaírók conflictusokat támasztanak. Ez a szerelem egészen tisztességes, polgárias természetű volt, a mely szelíden indul, nyugodtan folyik medrében, májusi hangulatot támaszt a szivekben s mikor teljes rügyfakadást ért, megnyilatkozása abban áll, hogy az ember megfogja szelíden a kiszemelt hol- gyike kezét és egész tisztelettel azt kérdezi tőle: • akar-é a feleségem lenni, édes?« Évi nyolczszáz forint fizetés és kétszáz forint szálláspénz mellett senki sem vágyik novella-hős lenni. Bokos Szilárd pedig ebbe a díjosztályba jutott éppen az nap, mikor Évikével négy héttel ezelőtt a rezeda- utczai tánczkolonban megismerkedett. Már ekkor, az első bemutatás alkalmával olyan kellemes csiklandozást érzett a szive körül. Úgy szeretett volna felkaczagni, vagy csettinteni a nyelvével: »Uhm, ez aztán pompás falat.« De a rezeda-utczai tánczkolon szigorú illemszabályai ilyesmit nem engedtek meg. Jómódú füszerkereskedök leányai, gazdag hentes és más ilyen kisasszonyok nyertek e kolonban Veréb Kamii tánc/- és illemtanár vezetése mellett teljes kiképzést a legújabb táncznemekböl. Ezenkívül az illemszabályokból, a savoir-faire és bon-ton szabályaiból, így volt ez, kérem, hirdetve ama színes annonceokon, melyek ide csöditették a városnegyed gazdag polgárlányait, hogy tanuljanak jóizlést, ügyességet Veréb Kamii úrtól, ki maga a megtestesült lengeség és simaság volt. Tánczolva járt, selypítve beszélt és racscsolt, ami nagyon imponált a városnegyedbeli kövér mamáknak. — Végre egy illemtanár, a kire megnyugvással bizhatjuk leányaink nevelését: így sóhajtott fél a »Vad szerecseny«-hez czimzett füszerkereskedés főnökének, Bárány Emmánuel urnák testes hitestársa, a cseresznyeszemü. Évikének mamája. Másnap Évike már ott lejtett a kolonban s Bokos Szilárd elbüvölten leste minden szavát, minden mozdula'át. Bokos-Szilárd igen félénk, nyulszivü gavallér volt. Négy hét kellett neki ahhoz, hogy a szép Évikének felajánlja kíséretét hazáig s akkor is a kövér mamának udvarolt inkább, ki szívesen fogadta el karját, melyet oda kínált. Bokos Szilárdot ez is tulboldoggá tette. Még két hét volt hátra a kolonból. Úgy gondolta, hogy ez idő éppen ejég lesz arra, hogy szivének érzelmeit kiöntse a szép Évike előtt. Évike igen szende, nyájas és kecses volt. S a Bokos Szilárd elhatározását még inkább tüzelte az a körülmény, hogy egy nap a könyök-utczai saját házuk ablakában Évikét egy piros arczu, kövér ur társaságában pillantotta meg. Jól látta-é, nem-é, de ez a kövér ur nagyon is epedő pillantásokat vetett Évikére, Évike pedig nem igen látszott neheztelni azért. Ez este, mikor Bokos Szilárd Évikét haza kisérte a kolonból s a mamát előre bocsátották a zsályaszinü nagy boltozott kapun, a sötét kapualj annyira bátorrá tette Bakos Szilárdot, hogy hirtelen megragadta az Évike hó kacsóját és igy szélt: — Évike, milyen puha a maga keze! Évike nem vonta el a kezét s Bakos ur igy folytatá: Lapunk mai szánna ÍOOO példányban jelent meg I
