Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-09-03 / 36. szám
Nagybánya, 1905. Szeptember 3. — 36. szám. \- v u Lk *! * y XXXI. évfolyam. NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ ' TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE megjelenik uvnnsriDEiisr vasárnap Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztéség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. Közös sanctuárium. „Az újság“ f. évi 235. számában felvetett kérdés, hogy a magyar kultúra decentralisátiója érdekében miért ne rendezhetne be nemcsak Nagy-Szalonta, de Nagy-Kőrös is Arany-szobát, Félegyháza Petöfi-szobát, Munkács Munkácsy- szobát, Pécs Zsolnay-szobát, hol »összegyűjtve lenne e nagyoknak mindenféle kiadású munkáiktól, a szobraik, számos arczképeik reproductió- jától kezdve minden, de minden jelentéktelennek látszó tárgy. Papirmachéból meg lehet csináltatni még a Munkácsy palettáját is s minden oly tárgyat, melynek eredetijétől a boldog tulajdonos nem akar megválni.“ Reméli a czikkiró, hogy ezen kisebb cultu- ralis góczpontok megvalósítása végett „talán akadhatnak az egyes városokban, kik erre nézve életrevaló részletes programmot tudnának kidolgozni s azt is fontolóra venni, hogy oly városban, mint Nagybánya, melynek több jeles fia és leánya is volt, nem lehetne-e közös sanctuá- riumot létesíteni a városi muzeum egy részében vagy más alkalmas helyen “ E kulturális kérdésben szeretném az általános érdeklődést a mi szükebb körünkben felkelteni és ébrentartani s ez nem fog nehezen menni, mert a városi muzeum létesítésekor város- és vidékszerte tapasztalt fogékony és áldozatkész érdeklődés a kulturális intézmények nagy jelen- tőségénnk teljes átértésére vall, ami már egyedül is magában rejti a siker legfőbb biztosítékát : a létesítésben az együttes, lelkes munkálkodást. Tény ugyanis, hogy alig van város, mely akár a távoli és közeli múltban, akár a mozgó jelenben oly sok kiváló emberével dicsekedhetnék, mint épen Nagybánya. De mivel a kiválóság ismérvei nem mindig szorosan azonosak az országos hírnévvel s a felismerésnél irányadó kritériumok a mindennapi együttélésben és társadalmi érintkezésben nagyon sokszor elhalványulnak — hiszen a meteor is csak az égen tündököl, a földre hullvást olykor még a kíváncsiság felébresztésére sem alkalmas — ép ezért még példálódzóig sem említek fel senkit! De meg oly könnyű a nagyokat kiválogatni, mint porszemek közzül a búzát! Milyen sok város, falu van, melyek csakis országos nevű nagyjaik révén ismertebbek, sőt ismeretesek is. Nem állitom, hogy városunknak is ez kölcsönözné jellegét, de hogy nagyban fokozza nevének elterjedettségét, vitázható. Hát még ha összegyűjtve látnok a nagyjainkra vonatkozó emlékeket! Nem akarom a kegyeletet mindjárt aprópénzre váltani, de ha városi pantheonunk az idegen forgalom emelésére némi befolyással volna s ez által közvetve vagyoni gyarapadásunk említhető tényezője gyanánt szerepelne, megnyugodnának azok is, akik legelőször is a terheket szokták aggodalmasan mérlegelni. De hányszor emeltek már oltárkép kedvéért oltárt! Mért ne tehetnék meg mi is, mikor oly sok az oltárképünk ! A hagyományok kultusza is szentség s az erkölcsi hatás haszon nélkül becsülendő! Az éves gyermek is csak úgy jár biztosan, ha az anyja tipegteti! A felserdült ifjú is csak úgy tud ideálokért rajongani, ba a nagyok emlékei lépten-nyomon körülveszik ! Az erős férfikor tetterőben jobban duzzad, ha környezetének szemlélete nagy példákkal emlékezteti s az agy nyugodtan hal meg, mert a hagyományok kegyelete számára is biztosit némi megemlékezést. Ki tudná elsorolni mindazon irányadó tekintetet, melyek miatt a sanctuarium létesitése mi magunkért is érdemes ! Csak egy eltüntetésénél is hogy megválogatjuk a talajt ! Kavics között nem ver még a fűz se gyökeret! A nagyjaink emléke által termékenyített talajból eleven élet nő, akár a Já- nos-vitéz szál rózsájából ! De ha ezen emlékek szanaszét szórvák a nagy világban, olyan szemléletet alkotnak, mint valamely értékes festmény, melyet díszes övekre szijjaltak szét! Passiónak is rossz gondolat, okulni meg nem lehet belőle! A czikkázó égben is csak akkor lehet gyönyörködni, ha a villamosság összeduzzadt! Ezen emlékeken is csak úgy lehet eredményesen lelkesedni, nemesedni és okulni, ha együtt vannak. Sajnos azonban, hogy úgy szólván többen vannak jeleseink, mint a mennyi a rájok vonatkozó emlék! Két, három szobába elférne a közös sanctuárium. Museumunk elhelyezésének kérdése amúgy is aktuális s azért ezen sanctuarium létesítésének napirenden tartandó thémája amabba bekapcsolandó! Csekély jóakarat, némi dúsan kamatozó anyagi áldozat, lelkes felhívás és erős kitartó propaganda csak társadalmi utón is rövidesen a legszebb eredményre fognak vezetni; — hisz már ma is oly sok darab van a városi múzeumban, mely e közös sanctuarium keretébe illeszthető. De bármily szerényen sikerülne is ezen emlékek összegyűjtése, az a feltétlen következménye mégis megvolna, hogy az élő jeleseink majdani reliquiáinak a magunk számára leendő biztosításáról gondoskodnánk s csak egy évszázad múltán is városi pantheonunk minden hasonló vidéki sanctuárium felett messze kimagas- lanék. Ez is érne valamit! Az eszme életrevalóságát a kivitel nehézségei el nem enyésztethetik! Ajtay Gábor dr. A kisdedóvó intézet államosítása, Amit a városnak már régen meg kellett volna tennie, azt kimondta határozatilag az idén t. i. hogy a városi u. n. ,,Erzsébet“ óvóintézetet államosítani fogja. Az állam tudomásunk szerint, szívesen hozzájárult a dologhoz, s nem zárkózik el attól, hogy a város némi hozzájárulása mellett, rendezi nálunk az óvókc.dést is. Itt is nagy fejtörést fog okozni a telek megválasztása, ahol az uj épület a modern igényeknek megfelelően emelendő volna. Látjuk, hogy az elemiiskolánál is sok gondot okoz ez s mig nagyobb összeget nem áldoz reá az állam, addig nem is lesz helyesen megoldva soha. Ilyenformán állunk az óvóintézettel is. A mai telket nem tartják alkalmatosnak s évek óta rebesgetik, hogy valami más szárazabb, tágasabb, értékesebb telket kellene keresni. Részemről nem mennék ki abból az utczá- ból, sok oknál fogva, mert hisz a pompás telket nem kell messze keresni, ott van majdnem szemben a Kováts Géza-féle impozáns épület, tágas udvarral, gyönyörű telekkel, óriási termekkel, magas falakkal, sok szobával, hol az óvoda kitűnő elhelyezést találna, ügy tudjuk, hogy ezt a házat jutányos áron meg lehetne venni a tulajdonostól, oly összegért, a miért az állam félakkora épületet,sem emelhet. Uj verskötet. A »Nagybánya és Vidéke« szives olvasói valószínűleg sejtik, hogy melyik verskötetről akarok Írni, de mielőtt elmondanám irapressioimat, engedjék ki jelentenem, hogy illetékes helyről lettem felszólítva ez ismertetés megírására. Tartoztam ezzel a kijelentéssel, mert nem szeretném, ha a szives olvasók feltételeznék rólam, hogy eddigi szerény irodalmi kísérleteim révén arrogálnám magamnak a jogot arra, hogy egy hosszabb irodalmi munkásság eredményét birálgassam. Bocsássák meg nékem a kis bevezetést, — külömben pedig igen szivesen teszek eleget a felszólításnak . . . örülök, hogy módomb in van ismertetést irni azon irodalmi munkáról, mely megérdemli a figyelmet és érdeklődést . . . A verskötetnek érdeme már a külső megszerkesztése is, t. i. hogy kronologikus sorrendben vannak a költemények sorakoztatva, de ez még a legkisebb : fő érdeme a tiszta idealizmus, mely az egész köteten átvonul. Incze költészetében melegség, mély érzés árad borongós, mint derült hangulatú verseiből, melyekben sorsa s lelke életének váltakozása szerint ad kifejezést örömének, bánatának. Ilyenek: »A vén akáczfához.« —- »Az én boldogságom.« — »Búcsúzéra.« — Áruló mosoly.« — »Halvány csillag.« — »Elmerengve.« — »Utolsó dal.« — »Őszi hangulat.« . . .Különösen szépek: «Ősszel.« — »Magányban.« — »Az eperfához« czimü versei, melyben megkapóan ad kifejezést szomorú hangulatának, sejtelmeinek. . . Ebből az időszakból keletkezett költeményeiből álljanak itt mutatóul a következő részletek; »Mellettem ülsz« czimü verséből: Mellettem ülsz és szép szemedben A könnyek árja féltőiül . . . Miken merengsz, hogy a jelenben Nem mosolyogsz rám boldogul . . . ? Fáj talán a mult, s a szép jelennek Perczi örömet nem teremnek ?! Óh mondd! Szóljon hát néma ajkad, Hogy szerelmem nem boldogít; Talán szivem az észre hallgat S feledni fogja álmait; Messze tűnik a boldogságom: Csak álom volt . . . csak röpke álom . . . »Nyugszik a lant« czimü verséből: Bolyongok némán, busán, hallgatag, Körültem pázsit, zöld lomb, napsugár. Madár vig, hisz szeretnie szabad, Társra köztük a szivem nem talál. Harmatnak örülhet a napsugár A lomb ringhat szellő lágy karjain, Virág boldog, ha lepke rája száll ... , Óh! hová tüntetek ábrándjaim?! Ebbe a sorozatba tartoznak s kiemelkednek még »Evek múltán.« — »Feledni.« — »Hulló levél, lehűlt levél« czimü szintén meleg közvetlenséggel irt költeményei. Eredeti gondolat »Tükörcserepek« czimü költeménye, de az ügyes eszmét nem aknázta ki a költő elég erővel és közvetlenséggel, Bekezdő versszaka igy hangzik: Tört cserepek az ifjúságom Egykor drága emlékei. Rakosgatom, . . . Hiába! . . Látom, Egygyé mi sem teremtheti. Rakosgatom. . . Tükörcserépnek Szeszélye torzképalkotás ... Emlékeim mind-mind beszélnek : Zűrzavar ez csak, semmi más. Engedje meg a szerző nékem azt a megjegyzést, hogy a »rakosgatom« szó helyett az »Élesztgetem« inkább megfelelt volna annak a gondolatnak, melyet itt szolgálni akar. . . Szintén az eszme kedves eredetiségével és a gondolat menet szépségével tűnik ki »Mese a vadrózsáról« czimü müve, mindjárt a kötet elején. A befejező strófa : Hogy mi e kis mesének vége Nem kutatom, nem kérdem én. Lepke voltam. . . ,de néked élve Ringhatnék boldogság ölén . . . Hűen, csak vadrózsámnak élve Tövisedtől szivem nem félne. , Egyik legremekebb költeménye mindjárt a beköszöntő vers után következik »Édes anyám« czim- mel, . . melyet kellően méltányolni csakis figyelmes átgondolás után lehet. Ir.cze eltér ebben azon költőtársaitól, kik — a mint verseikben olvasható — anyjuknak panaszolják el lelki szenvedéseiket, ami külömben természetes és számunk @ old.a.1.
