Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-08-27 / 35. szám
Nagybánya, 1905. Augusztus 27. — 35. szám. I postai 2a \ \ fi ífe. \ ■* .JFi XXXI. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK IMII INTED ZEÜKT VASÁRNAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. Mit építünk? Örömmel jelezzük, hogy multi vezérczikkünk- nek megvolt a kívánt hatása. Részünkről teljesen meg vagyunk elégedve a városi leégett épületek telkének beépítésére hozott eddigi határozatokkal, Mi sem hangsúlyoztunk egyebet, mint azt, hogy mindent le kell bontani, a teret szabályozni, oly épületeket kell emelni, a melyek jövedelmeznek s óvakodni kell a holt befektetéstől, hogy városházát most nem kell építeni; hangsúlyoztuk, hogy az egész építmény földszintje jövedelmező üzlethelyiségekkel halmozandó el, valamint azt is, hogy amit alkotunk, az stilszerü, monumentális, századokra szóló legyen. Első és második helyen ajánlottuk a nagyszállót és a színházat. Ezek mind határozatba mentek az adhoc bizotság ülésén, hogy a vásárcsarnok, tüzőrtanya nem valósul, az mellékes kérdés, hiszen nagyobb lesz ezáltal a szálloda. Mi úgy hittük, hogy az üzletek háta mögött, udvari földszinten talán valahol elhelyezhető az őrtanya, mely éppen a vendéglő és színház közelében üdvös dolog volna, mi úgy hittük, hogy ha két udvar létesül, az egyiket üvegfedéllel lehet ellátni s ide némely szakbeli árusokat behelyezni különösen oly czikkekkel, melyeknek árt az idő viszontagsága, azonban lehet ezt maid később is, másutt is létesíteni, az adhoc bizottság határozata egészen helyes, lapunk szellemével teljesen megegyezik, mely azt hangsúlyozza, hogy arra a nagy forgalmú helyre csupa jövedelmező dolgok épüljenek. Nem kételkedünk benne, hogy a város a legjelesebb építészeket bevonja a tervezésbe s ha pályázatra nem jelentkeznének ilyenek, fölkér valakit a hírnevesek közzül, előadván annak a rendelkezésre álló útbaigazító adatokat s a város szándékát, anyagi erejét, aztán a művészre bízza, hogy alkosson szépet, nagyot, czélszerüt, maradandót. Mi most csak egyre kívánjuk a város figyelmét felhívni s ez az épületek lebontása. Ki van mondva a halálos Ítélet, annak végrehajtása azonban lassan halad s félő, ha az őszi esőzések Politikai élet New Yorkban. — Irta: MANDEL L. ERNŐ. New York. aug. 1. Talán nem lesz érdektelen, ha múltkori czik- kem kiegészítéséül egyet-mást elmondok még az itteni politikai állapotokról. Az Egyesült Államok congressusának alsó házába (House of Representatives) New York 18 képviselőt küld. (1904-ben 16 demokrata, 2 rep.) A felsőházba, a szenátusba, csakis az államok küldhetnek szenátorokat. Még pedig mindegyik állam küldhet kettőt. A new-yorki állami szenátorok többnyire re- publikánsok. Úgy a képviselők, mint a szenátorok fizetése 5000 dollár évenként és 20 cent utazási költség mérföldenként. A congressus tagjai nagyobbrészt a republikánus párthoz tartoznak. Eme számarányokból is láthatjuk, mily hatalmas New Yorkban a demokrata párt, vagyis Tammany Hall. Ha továbbá meggondoljuk, hogy New Yorkban a nép csakis a polgármestert meg egy néhány főbb hivatalnokot választ egyenes szavazás utján, inig a többi hivatalok betöltése részint a már megválasztott tisztviselők általvaló kinevezés utján történik, részint pedig versenyvizsgálat eredménye alapján, belátjuk, hogy New Yorkban* hol a kiadások és bevételek milliókra és milliókra rúgnak, különösen fontos, hogy a nép érdekeit szivén viselő férfiak legyenek megválasztva. Nem mintha e férfiaknak hatalmukban állana a hivatalos pénzekkel visszaélni, hanem mert a városi szerződések kiadásával való vissza éléssel rengeteg összegek lesznek rossz helyre kiadva. megindulnak, a falak átáznak, veszedelem is származhatik ebből, talán a tűznél még nagyobb baj is. Azért a sürgős lebontás mellett emelünk szót s arra kérnénk a hatóságot, hogy árverésen adja el az épületek anyagát igy, amint je lenleg vannak a lebontás kötelezettségével. Akadnak vállalkozók, akik jó pénzt adnak az anyagért s a lebontás mibe sem kerül. Ezt úgy a czélszerüség, gyorsaság, mint a pénzügy szempontjából is ajánljuk. A monográfia készül. Schönherr Gyula akad. tag, nemzeti múzeumi igazgató Nagybánya monográfiájának ügyére vonatkozólag a következő tájékoztató sorokat intézte a város tanácsához : Tekintetes városi Tanács! A jövő év nyarán lesz tiz esztendeje, hogy Nagybánya közönsége a millennium alkalmából tartott ünnepi közgyűlésén a város monográfiájának megiratá- sát elhatározva, e feladat teljesítésével csekélységemet kegyeskedett megbízni. Már azelőtt több éven át fáradoztam a város története okleveles adatainak öszzegyiijtésén s a megtisztelő megbízás elnyerése után fokozott buzgalommal folytattam levéltári buvárlataimat. A városi levéltár és a többi helyi levéltárak átbuvárlásán kívül kutatásokat eszközölte u az országos levéltár, a magyar nemzeti muzeum levéltára éí az ott elhelyezett családi levéltárak, Szatmárvármegye, Szatmár-Németi és Felsőbánya városok, továbbá a felvidéki városok levéltárainak anyagában s kút* ísaimat kiterjesztettem a külföldi levéltárakra is : a bécsi udvari levéltár, a közös j^nzügyminiszterium levéltára, a müncheni állami levéltár és a római vatikáni levéltár kincsei közt értékes anyagot találva a hazai kutforrásokból nyert adataim kiegészítésére. Ezenkívül összegyűjtöttem mindazokat az adatokat, amelyeket a történelmi irodalom nyomtatott termékei e város történelméről magukban foglalnak. S végül a monográfia ügyét igyekeztem elsősorban szolgálni a városi muzeum létesítésére irányuló törekvéseimben, melyek eredményéül múzeumunkban városunk s vidéke történelmi múltjának számos eddig ismeretlen emlékét sikerült összegyűjtenünk. Hivatalos állásomból s a magas közoktatásügyi kormánytól nyert megbízatásaimból kifolyó kötelességeim, melyek a hazai múzeumi és könyvtári ügy terén állandó munkát igénylő igen fontos feladatok részesévé tettek s tudományos működésem, melylyel a magyar történelmi irodalom és az egyetemi oktatás terén általános irányban igyekeztem a hazai tudományt szolMr. Murphynak van egy testvére, ki a »New York Contracting and Trucking Co« czimü vállalkozó ezégnek az igazgatója. Nos, milyen érdekes, miiven könnyen kapja meg e ezég New York város legpompásabb, legtöbb haszonnal járó megbízásait. Ennek a magyarázata igen egyszerű. Az illetékes tényezők, kik a szerződéseket kiadják, Mr. Murphy emberei, kegyenczei. Épen most olvastam egy német megjegyzéseit egy londoni folyóiratban az angol városok kormányzásáról. Az illető német kijelenti, hogy mig Németországban a városok kormányzása »business« vagyis üzlet, addig Angolországban ez politika. Szerinte a német városok úgy tekinthetők, mintha szakértőt fogadnának a város vezetésére, amelyért a szakértő azután fizetést kap. A mig a szakértő, az »expert«, kötelességét híven teljesiti, hivatalában megmarad, mihelyst azonban ettől eltér, állását elveszíti- Angolországban a dolog azonban másképen áll. Nem veszik tekintetbe az illető férfiú alkalmas-e az állás betöltésére, csakis az a fő, hogy nagy befolyása, >pulU-ja legyen. A jámbor ángliusok bizonyára megbotránkozhattak ezen, mert talán nem is fogták fel a helyzet komolyságát. Hanem a mi a legérdekesebb, a new yorkiak jól tudják, hogy városuk kormányzása, illetve főbb hivatalaik betöltése nem az érdemen, hanem a politikai befolyás nagyságán alapszik és még sem bot- ránkoznak meg. Ezzel kapcsolatban idézem a »Wold« hatalmas napilap junius 20-iki számának egyik vezérczikké- bői a következőket: »A Tammany adminisztraczió rossz uralma rendesen nem a hívatalfőnökök személyében keregálni, nem engedtek meg, hogy erőmet oly mér*ékben szentelhessem e faladat megoldásának, miként azt kezdetben reméltem s mindeddig lehetetlenné tették, hogy ez irányban elvállalt kötelességemnek megfeleljek. Csak a jelen évben sikerült hivatalos és tudományos teendőimet akként beosztani, hogy a városi monográfiához évtizeden át összegyűjtött anyagomnak rendszeres feldolgozásához hoszáfogjak. Ami az ujahbkori részt illeti, annak kidolgozását s munkámnak ekként való befejezését további legsürgősebb feladatomnak fogom tekinteni, miután azonban e korból összegyűjtött okleveles anyagom, főleg a város gazdasági életére vonatkozó részében még a városi levéltárból és az országos levéltárból, valamint a közös pénzügyminisztérium levéltárából jelentékeny kiegészítésre szorul, ez idő szerint nem vagyok abban a helyzetben, hogy e rész bevégzésének közelebbi határidejét kijelölhessem. Bátor vagyok ez alkalommal megjegyezni, hogy levéltári kutatásaimra a várossal kötött szerződés értelmében az 1896—1898. években összesén 1000 korona általányt vettem fel; további kutatásaimat a város anyagi hozzájárulása nélkül végeztem és a részemre s/erzödésszerüleg biztosított irói tiszteletdijat, melyre sem eddig előleget nem vettem fel, sem a jövőben nem szándékozom felvenni, csupán befejezett munkám megjelenése után óhajtom igénybe venni. Kérem a tek. tanácsot, hogy jelentésemet tudomásul venni s a mennyiben szükségesnek látja, a monográfia ügyének állapotáról a városi képviselőtestületet annak alapján értesíteni szíveskedjék. Kiváló tisztelettel Nagybányán, 1905. augusztus 19. Dr. Schönherr Gyula, a M. Tud. akadémia lev. tagja, a in. nemz. muzeum igazgató-őre. Fernezelyi levél. Alsó-Fernezely, 1905. aug. 21. Tekintetes Szerkesztő \Jr! Engedje meg, hogy becses lapjának hasábjain egy statisztikát közöljek, melyből kitűnik, hogy ebben az exlexes világban, mikor annyi rengeteg pénzt pazarolnak egyéb haszontalan dolgokra, mily szomorú képet mutat a népnevelés ügye a nemzetiségi vidékeken, statisztikám nem az ország szélén levő falu óvó- és tanköteles gyermekeiről szól, de Nagybányához közel levő kincstári telep állapotát tünteti föl, hol aranyat és ezüstöt csinálnak s mégis szomorúan kell tapasztalnunk, hogy a kohó és erdőmunkások 70 százaléka analfabéta; igaz ugyan, hogy igazságtalanságot követnék el, ha azt állítanám, hogy nincs ki szivén viselje ezen ázsiai állapotokat; a kincstári itteni körök eléggé fájlalják, hogy a népnevelés ily állapotban leledzik, de mit tehetnek ők a haladásért, ha feljebb nemtörődnek vele. sendő. Murphy sokszor megeng '.te a polgármesternek, hogy jó hírnévnek örvendő egyéneket nevezzen ki a különböző osztályok főtisztviselőivé,. De ez egyének csak bábok. »figurhead«-ek voltak Murphy pedig gondosan teletömte a hivatalokat Tammany emberekkel, kik azután a hatásos kormányzást lehetetlenné tették . • • Nincs egyetlen fő- hivatalnok Tammany alatt, kinek hatalmában állana osztályát a város legjobb érdekei szerint végezni. New York mostani polgármestere — tudvalevőleg — Mr. George Brinton Mc. Clellan, vagy pedig a hogy népiesen nevezik, a kicsi Mac. Fiatal ember (4l éves), ki még szép jövőnek néz elébe. Polgármesterré való megválasztatása előtt ki- lencz évig volt országgyűlési képviselő. Már apja is elnökjelölt volt és mondják a fiatal Mc Clellannek is jó chance-e van, az elnökségre vonatkozólag Megválasztása már természetesen más kérdés Ugyanis az Egyesült Államok népe, Cleveland prezidenssége óta fél a demokratáktól. És nem hiába. A jámbor demokraták, ha véletlenül hivatalba kerülnének, éhes falka gyanánt falnának fel mindent, mi Szemnek, szájnak, zsebnek jó. Igaz ugyan, hogy a republikánsok sem sokkal jobbak a Deákné vásznánál, de ezek legalább már kielégítették félig-meddig éhségüket. És ha már két rossz közül kell választani, hát természetesen a kisebb rosszat választja mindenki és igy a szabad Amerikának népe is. Mr- Mc Clellan a Murphy embere. O tette meg jelöltnek és választatta meg polgármesternek. A napokban avatta fel a princetoni egyetem a jogok tudorának honoris causa. A dékán a doktorkalap átadásánál a kis Macet New York eddigi legjobb polgármesterének nevezte.
