Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-08-13 / 33. szám
33. szám. Karácsony László napszámos. Nincs tudomása a kérdésben foglaltakról. Fuvarozást nem teljesített. Berindán István fuvaros. Semmiről nincs tudomása. A mozgalomban semmi részt nem vett. Csütörtökön, aug io-én. Szendrestyán Alexa előbbi vallomását fentartotta, arról, hogy Pap Endréhez vitt-e pénzt, nem tesz vallomást. Kende Dániel főerdész. Semmi tudomása nincs semmiről, nála Bay pénzt nem hagyott, a választási mozgalomban egyáltalában részt nem vettSzász József elmondja, hogy mintegy 130-an vállalták el a peticzió költségét, annyiban érdekelve van, ha esetleg vagy 30 koronát kell fizetnie. Vallja, hogy Rácz István előtte oda nyilatkozott, hogy pénzért lett Bay párti. »Miért ne lettem volna, mikor 50 forintot kaptam érte.« Ezek szavai. Berindán Pál és mások is kaptak ugyanannyit. Bayt sokszor látta Berindán Jánossal. Bonis István. A kérdésben foglaltakról nincs közvetlen tudomása, azonban mivel Kende Dánielről hallotta, hogy Bay nála pénzt hagyott volna, fölkérte Farkas ezredest, Kende rokonát, a független párt elnökét, hogy Kende reputacziója érdekében szerezzen tudomást a dologról, kitől arnV értesült, hogy Bay csakugyan kint volt Kendénél, nála bontókban pénzt hagyott, a mire Kende nem akart vállalkozni, de Bay mégis ott hagyta a pénzt. Kendénél aztán Csórits jelentkezett a neki czimzetí borítékért. Arra a kérdésre, igaz-e hogy a tanú az első kérvényt aláírta s hogy a költségek fedezésére le- 'tett 3000 K tekintetében jótállási kötelezettség terheli, azt feleli, igaz, hogy az első kérvényt aláírta, s hogy a 3000 koronát mintegy 135-en kölcsön vették föl, de oly csekély esik reá, bogy ő azért érdektelennek tartja magát. Arra a kérdésre, mondta-e tanúnak Farkas Sándor hogy a Kende állítólagos előadása szerint Bay Lajos a pénzt Kende előtt tette a borítékba és nála pecsételte le? azt fe’eli: Farkas S. úgy adta elő értesítését, hogy Bay Lajos Kende lakásán tette a pénzt borítékba és ugyanott pecsételte le. Aug. lO-én d. u. Kádár József 52 éves, g. k. kovácsmühelyembe többektől hallottam, ezek közt Kosztin Györgytől, hogy Berindán János 50 irtot adott öcscsének, Pálnak. Ezt Pál is említette. Hallottam, hogy másoknak is adott 50 irtot. Rácz István kocsmai beszélgetés közt mondta nekem, hogy pénzt kapott Bay nagyságos úrtól, mennyit, azt nem említette. Tanú előadja, hogy egy ismerőse reá kívánta beszélni, hogy tanúként ne jelenjen meg s e végből 10 koronát ígért neki, 9 koronát át is adott. A táblabiró a tanút ezen panaszával a rendes bírósághoz utasította. Aug. 11-én d. u. Bónis Istvánné. A tanúvallomásokból értesültek, hogy Bay Lajos 3 borítékban a főerdésznél pénzt hagyott oly formán czimezve, hogy az egyik borítékban Csórik községi biró részére volt hagyva bizonyos összeg azon czélra, hogy azon szavazatokat vásároljon. Hogy a hir valóságáról meggyőződést szerezzen, fölkérte Bónis István Farkas ezredest, hogy járjon utána, ezek után a tanú férje beszélt Farkas Sándorral, aki elbeszélte neki, hogy a főerdész mondta, hogy nála borítékban pénzt hagyott Bay L. és pedig egyet Csórik részére. Ezzel a kihallgatások sorozata elég hamar véget ért, a tárgyalást a táblabiró pénteken d. u. befejezte, már most szeptemberben várható a kúria döntése. (2) 1905. Augusztus 13. Különösen Nagybánya regényes vidéke, a terület, hol dolgozunk, kimondhatatlanul előmozdítja a geniális képzeleti tevékenységet, mit bátran «inspirátornak jelölhetünk. Hisz oly költői ez a vidék, hogy elragadtatás nélkül nem is szemlélhetjük, körülnézve szinte érezzük a természet diadalát a kultúrán, igaz, hogy napjában többször a festőiskolához hallik a kultúrát terjesztő vonat fütyölése, illetve dübörgése, de ez csöppet sem zavarja az idyllikus öszbangot s valahányszor hallom, mindig eszembe jut Makaulay, ki azt mondta, hogy a vasút egy egész vidék poezisét semmisiti meg. Dehogy, dehogy, hisz azok a motívumok, miket a technikai haladás létre hoz szinte költői, vagy festői motívumokká válnak, ha a lélekben is poezis van. Halhatatlan költőnk, Petőfi, megénekelte a vasutat E szép vidéket látva, naponta felsóhajtok : — O, hazám, hazám, mily édesek szemeimnek tájaid. Mielőtt Nagybányára jöttem vala, úgy volt, hogy külföldre megyek tanulni s csak a honszerelem tartott vissza: »Mert rögödhöz van nőve lelke n, oh, hazám.« . . Én is, mint a mantuai hattyú, kizárólag szülőföldemben kívánok gyönyörködni. Igen, a honszerelem tartott vissza, ez a szent s legrégibb erények egyike, mely egykorú az emberrel, hiszen Leonidász meghalt a honért, mielőtt Szokrátesz kötelességnek állította volna fel a honszerelmet, stb. stb. A festőnövendékek között olykor szóba jön a hazafiság etc. Különösen az egyik növendék a magyarságot negélyezve, szinte mellét veri s a sovinizmusban rettenthetetlen, voltaképen pedig nekem ugv tetszik, hogy ő a magyarság leikével, szivével alig ha van tisztában, legkevésbé szellemével s ennek kincseivel. S mi igen különös, rendesen, direkte vagy indirekte hozzám intézi honszeretetet fitogtató NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE HETI KRÓNIKA. Drumár László nagyszerű hangversenye valószínűleg az utolsó volt a díszteremben. A nagvszál- loda befejezte 30 esztendős történetét. Régóta nem látott óriási tűzvész pusztított városunkon a héten, a piacz nyugati oldalán levő épület-sziget, mely a városé, a lángok martaléka lett. Lassan terjedt a tűz, de mégis rágondolta magát, hogy megsemmisíti a régi városházát is, hol Kossuthot 48-ban díszpolgárrá választották a nagybányaiak, elsők e tekintetben az egész országon és megsemmisítette a regale épületet, melyet még mindig városunk egyik nevezetes bányaigazgatójáról, Prugbergerről ismer a nép. Ezek az épületek többé nem épülnek igy föl, más képe lesz a városnak, két nagy házat lebontanak, talán hármat is, tabula rázát csinálnak, aztán uj városrész emelkedik a r^gi helyén. Szebb, csél- szerübb, megfelelőbb. A vendéglő talán már negyedszer ég le, ominózus épület ez, rosszabb a molochnál, héthasu sárkány, mely a város pénzét megemészti, most került 30—40 ezer forintba s ime ismét semmivé lett. i Oly szomorú most Nagybánya piacza, hogy szinte lehetetlen vig krónikát Írnom. Lám, ha a vízvezeték már megvan, mo^t talán egy ház sem pusztul el. Miért is akadályozták a minisztériumban, mikor mi megszavaztuk? Aztán délután a kereszthegyen is volt tűz, sőt egy háznál a gyaluforgács, másutt a szalmazsák gyűlt meg, anélkül, hogy nagyobb baj keletkezett volna belőle, mert észrevették. Ma meg egy kovácsmühelv, meg a mi nyomdánk kezdett sziporkázni. Ilven ez a nyári szezon s a kutakban alig van viz, a patak is ki-ki fogy a piacz közepén, csak úgy vékonyan adja a folyadékot. Búcsúzzunk hát a díszteremtől, annyi vigalomnak helye, gyermek reményink s bánatunk tanyája, annyi szép művészetnek otthona ismét romokban hever, leroskadt a karzata, leégett a színpada, pattog a menyezete, repedezik a fala. A mór megtette kötelességét, a mór mehet. Itt az ősz, ne nézzük a romokat sokáig, temessük els alkossunk, hogy mihamar örömhíreket írhasson a krónikás. Aforizmák. Nem minden Xantippének a férje Szókratész. * A huszadik tavasz forróbb, mint a negyvenedik nyár. * Az első házasság Istentől van, a második az emberektől, a harmadik az ördögtől. * Nagybánya szegény, de nem látszik rajta, Felsőbánya gazdag, de nem mutatja. * A szabad szerelem apostolai hazánkban is fényes eredményeket értek el. * Nyelvében él az asszony. Iduna. Különfélék. Személyi hirek. Zólyont Jenő a pénzügyminiszt. központi számvevőszék jövedéki csoportjának főnöke a kincstári számvevőség ügymenetének megvizsgálása végett s Kádár János pénzügym. számellenör a nagybányai társpénztár tanulmányozása végett ide érkeztek. Kinevezés. A vallás- és közokt. miniszter Merez Mária kapniki óvónőt Ujszentannára helyezte át. ! szavait, én pedig ilyenkor hallgatok szivem mé Ivébe rejtve a honszerelem szent érzelmeit s ő gyanús szemmel néz reám . - . reám! Kinek ősöm évszázadokkal elébb Apafy alatt küzdött a honért elszántsággal mint Brútusz s elhatározottsággal, mint Cato, tanúbizonyságát adván honszerelmének, elismerésül pedig nemesi oklevelet kapott s én ki a dicső utón szerzett nemesi előnevet birom, én ne szeressem e földet ? Hisz ez horribilis volna. E földet, melyet hős magyar őseink, mint mindmegannyi Gracchusz küzdve megszenteltek sóhajaikkal, könnyeikkel és vérükkel. De őrizze is meg az ég drága hazánkat Róma ama sorsától, midőn a Grachuszok Catilinná fajultak s a Cátók maggyérültek, miként történt vala Rómában, midőn Cézár a Rubikonon átlépett. Kissé eltértem a tárgytól, azonban e nyilvános kijelentéssel tartoztam a fent említett kollégának, kinek egy ízben, midőn a honszerelmet üres frázisokkal fitogtatta, azt mondám, hogy »inkább hallgatna« s mondtam ezt pedig, mert e théma: »honszerelem« fenséges és szent egész bübájig s félek, hogy üres szavak által könnyen szentségtelenithető. * * * * Összesen negyven diszcipulusok vagyunk (30 ifjú és 10 hölgy). Sokan közülünk előszeretettel skizzelnek, mert hisz a skizzirozás is érdekes, kivált ha markáns vonalakban ismerünk benne a festő egyéniségére: de az is köztudomású, hogy skizzekkel még nem festő valaki, mert ezek még csak sedimentumai a művészi képzettségnek. * Különben általába véve, elég szorgalommal és lelkesedéssel dolgozunk, bár hetek hosszú során csak egy tanár járt rendesen hozzánk oktatni. Midőn korrigált, szinte sorfalat álltak a tanonczok mögötte, várván a boldog pillanatot, mikor felszólíthatják, hogy korrigáljon nekiek is, bár ők más taHangverseny lusz István király napján, augusz- I 20-án a kaszinóban: Hir szerint Alföldy Zoltán, Dankovits, Glanzer Malvin, Halnaay Aranka, és Zsembery Tivadar fognak közreműködni. Az élvezetes estélyre már most felhívjuk a figyelmet. Nagy tÜZ volt városunkban e hó 10-én este, úgy 3/4 10 óratájban állítólag a Göbel Imre Kossuth-utczai házának kamarája, mások szerint a Svaiczer-féle főtéri ház istállója gyuladt ki, s mivel a segítség úgy a közönség, mint a városi tűzoltók részéről meglehetős későn a gyulás után egy félóra múlva érkezett, leégett a Göbel-ház s nagy területen kigyuladt a Svaiczer- ház is. A piacz északi oldalát sikerült megmenteni, a Farkas-féle házon, — amelyben van Nánásy István nyomdája, ahol tehát lapunk is érdekelve volt — Major Károly csizmadia, Dézsi József kefés, és egy bányász-tűzoltó, de különösen Renyó Mihály csendőr Kassay Kálmán és Rácz Péter festő óriási erőfeszítéssel eloltották a tüzet és meggátolták annak tovaterjodését, a déli oldal felé azonban a városi nagyszálloda szintén tüzet fogott, majd a nyugati városháza, a múzeummal, a regale épület s a Tímár-közön levő áruló helyiségek, — mind a város tulajdonai —- szintén leégtek. A késő éjféli órákig csapkodtak az ég felé a hatalmas lángnyelvek, maga a tűz még ma is senyvedt, pusztitott, a stukaturok egymásután omolnak be, a kisterem, színház, karzat, több szálló-szoba, a Svaiczei- háznál két szoba, a régi városházán a fökapitányi, alkapitányi stb. helyiségek, a regale épületen az emeleti szobák beégtek tetemes kárt okozva, a nagyterem menyezete, össze-vissza repedezett. Friedmann Antal tanítónak összes ingóságai benn égtek a regálé épületben. A városházán a hivatalos iratokat és a Svaiczer- háznál a bútorokat mind megmentették. Viz alig volt, a kutakban mélyen feküdt, annak felszíne ahonnan szívni nem is lehet, a piaczi kút többször kifogyott; a vizipuska, a tűzoltó kevés volt, a bámészkodó közönség annál nagyobb. A kárt egyelőre bajos megbecsülni, annyival inkább, mert a városi épülettömb körülbelül nem építhető fel eddigi alakjaban s akkor több százezer koronájába fog a városnak kerülni. A városi épületek tudomásunk szerint 44-700 koronára voltak biztosítva az első magyarnál (60'/0) és a Fonciere-nél. (40'Yo) A Svaiezer-ház 3000 koronára. A Svaiczer-ház szintén megbövitve épül föl. A füstölgő romok, nyurga, kisérletiesen meredő kémények, lecsüngő bádoglemezek szomorú képet adnak a piacznak. Szerencse a I szerencsétlenségben, hogy a Farkas-féle házat megmentették, mert akkor a Lakatos utcza, a piacz, Hid- utcza felé óriási tiiztenger támadhatott volna. Leg- szomorubb a városi szálloda, egy teljesen ruinált, kétségbeejtő halmaz, melyet újjáépíteni nagy feladat lesz. Egyébként tanulságainkat e tűzről mai számunk vezér- czikkében mondjuk el. Tegnap délután 1 órakor mikor még erősen égett a nagyszálloda, ismét tüzet je leztek, a kereszthegyi karám gyűlt ki és égett le annak tetőzete. Ki kell még emelnünk, hogy a bányász tűzoltók úgy itt, mint a csütörtök éjjeli tűznél nagy odaadással, dicséretre méltóan működtek Wiezner Ri- chárd parancsnoksága alatt. Hogy a kereszthegyi karám mitől gyűlt ki. annak oka, szintén ismeretlen. A kereszthegyi tűznél a városi tűzoltók is idejében megjelentek. Itt a tetökár mintegy 1500 forint, azonban nagyobb a kár a gépműhelyben levő gépekben, melyek többé-kevésböé megrongálódtak. Emlékeztető. Bóka P. Pál akadémiai táneztanár próbabálja aug. 14-én a kaszinóban. — Felsőbányáról elszármazottak ünnepélye aug. hó 15-én. Köszönet. A kaszinó parkett költségéhez Hará- csek László ur 8 koronával járult, melyért köszönetét nyilvánítja az elnökség. nárhoz vannak beiratkozva. Azt hiszem, hogy az alvilág mythoszi szellemei nem ostromolták hevesebben Cháront, mint az összes tanítványok a chesz tioban levő tanárt. O pedig az apostolok nyugodt ságával, melancholiájával és rezignatiójával fáradhatatlanul oktatott. Egyedül én, csupa kiméletességből halasztottam »ad calendas graecas« felkérni, miszerint tekintené meg az én szerény dolgozatomat is, de a mi halad, nem marad, ez is igaz s egyetlen Ízben én is felszólitám őt. A generozus tanár pedig, ki úgy ismeri mindnyájunk talentumát, akár Miltiades ismerte hadseregét, fugitive bár, de lényeges útbaigazításokat adott nekem szépművészeti munkálkodásomat illetőleg, a miért ezennel is hálát mondok neki. Most azonban, miután még egy tanárunk érkezett haza Rómából, remélem, hogy én sem leszek olyan elhagyatott, oly isolált, valamelyik talán csupa szánalomból is fel fog jegyezni tanítványai sorába. No de végül szóljak még pár szót egy kollégáról, (ha ugyan szabad a kifejezéssel élnem). Neve Maticska, kinek nehány képét véletlenül alkalmam vala megtekinteni. O még igen fiatai festő, a szó szoros értelmében kezdő, de talentumának első bim- bai gazdag aratást ígérnek, legalább én ezt erősen érzem és hiszem, ez meggyőződésem, csak volna módja s ereje önmagát megérlelni, mert sajnos, e tehetséges ifjú, kinek szép arczárói lelkének eszményi finomsága tükröződik vissza, beteg, de adja az ég, hogy mielőbb friss egészségben ragadja ismét kezébe az ecsetet, melynek kezelése dicsőségünkre váljék egykoron ! A viszontlátásra !
