Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1905-08-13 / 33. szám

Nagybánya, 1905.

Augusztus 13. — 33. szám.

XXXI. évfolyam.

TÁRSADALMI HETILAP.

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

9

MEGJELENIK ZkZEIXTIDElNr VASÁRNAP

Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányal-utcza 20-ik szám alatt.

Gondolatok az aug. 10-iki tűz után.

Nehéz időket élt át városunk, sok nehéz viszonyokkal kellett megküzdenie a múltban, de ugv látszik. még nem vagyunk a haj végén s ha nem vigyázunk, ha a városnak minden önzetlen hü fia össze nem tart a jóra, városi közvagyoni viszonyunk a téves gazdálkodás mellett, a nem várt csapások súlya alatt fog elsorvadni.

Rémesen világította he s/410-kor a Kossuthot cza elején kitört tűz a csillagos égboltot, de a vészjelzés késedelme a hivatalos tűzoltóságot csak későn jutathatta a vész helyére s igy a hő erőre kapott futó fűzként gyújtott utczákon át s lett porrá a Gőbel és Svaiczer-féle ház a városi nagyszálloda a régi törvényszéki most nyugati városház, úgy a Prugberger néven ösmert városi hér ház összes négyszögében foglalt üzlethelyiségeivel együtt.

Borzadályos volt látni a vész árját s áldva leste a nagy közönség a Farkas-féle ház, a minorita convent kapcsoló szegletein a védelmi munkát, mert ha ezen áthat, aligha lehetett volna további mentésről szó.

Lehangolt látvány a tűz, de még szomoritóbb volt látni a hivatalos tűzoltók késedelmét a fejvesztett s rendszernélküli eljárást s a közvélemény ennek tulajdonítja, hogy a Kossuth-utczán a tűz átcsaphatott, mert ha azonnal a tűzoltás a nagyvendéglő utczai fedél részén védelembe száll, aligha nem mentve marad a városi épülettömb.

Régi önkéntes házszabályunk szerint egy vészbizottságnak kellett működni, mely a tűz rajonon kívül figyeli a vészt és rendelkezik a helyzet áttekintése mellett a védelemről.

Kz hiányzott s igy áttekintés, rendelkező s rendelkezést követő mentők nélkül fejvesztett volt a hivatalos tűzoltóság védelmi működése, de az épületek fedeleinek elégése után annál ügybuzgóbban dolgoztak a belső tűz és zsarátnok elfojtásán, mi a magas emeleteken nagy munkával s áldozatkész fáradsággal járt. Fgy kartörés és két kisebb sebesülés történt, mit a főorvos látott el azonnal.

Régebben a nagy közönség tevékenyebb részt vett s igy csak megrovásként lehet említeni, hogy azilv vész látványosság számba vétetik, a helyett hogy a védekezésben, mindenki a maga képessége szerint részét kivenné. A kifáradt szivattyúsok kérték az uj erőt; hámész nép volt elég. de munkába álló áldozatkész vajmi kevés s igy heigazoltatott, hogy okosan tették öregeink, midőn minden utczának megvolt a maga tizedese, ki által a szükséges váltakozással a segédkezüket arányosan kiállíthatták. Teljes elismerés illeti a bányászati önkéntes jellegű tűzoltóságot, kik szép munkával vágták el a Lakalos- utcza szegletén már átcsapott emeleti tüzet.

Tényleges nagy kárt szenvedtek Göbel Imre, Svaiczer Ilka utódai és a városi nagyszálloda bérlője, j ki nagy áldozattal herendezkedve most fedél s üzlet nélkül maradt.

Meglepetve vették a felsőbányaiak a tűzoltói segélykérést, hiszen nekik nincs tűzoltóságuk, pótolja nekik azt a vízvezeték, ezt szívesen engedték volna ál védelemre, miként ,-loltá meggyulladt templomukat.

Vízvezeték! de hányszor lett ma is emlegetve s Valóban ha a múltban nem gátolták volna, vájjon meglenne-e a mai kár?’)

Különös: 27. évi küzdelem után ép ma délután volt az építészeti bizottság ülésén tárgyalva a vízvezeték á a közgyűlésnek egyhangúlag ajánlva, hogy ennek az ex-lexnek vétesse annyi sikerét, hogy a belügyminisztériumban beállott helyzetre való tekintettel utasittassék a polgárme-ler a jóváhagyás keresztül hajtására.

A mai kár kiszámíthatatlan csupán a város pénzügyi helyzetére, de ha már megvan, vessünk azzal számot s alkalmazkodjunk megnehezült helyzetünkhöz, mert csak ha a takarékosság legvégső fokát és a kihasználható közjövedelmek legnagyobb fokozását tartjuk szem előtt, védhetjük meg szegény városunkat.

Kxperimentátioknak helyt többé nem adhatunk, látjuk a hivatalos szervezetű tűzoltósággal, mint a rendőrség elhagyásával, hogy a helyzet hátrányosabb terhesebb a reméltnél.

A szállodára a múlt évben költöttünk újabb 10.000-et s ime most csonkán mered az égnek, az ócska városházát is nagy költséggel hoztuk rendbe s most uj kiadás előtt áll. Építeni kell s ha már kell! nem volna-e helyes az egész épülettömb bevonásával ugv építeni újjá az elhibázott szállodát és városházát ? hogy szűnjék meg az örökös csalóka befektetési Iánczolat. Szép lenne ez, de miből ? hisz nyakig vagyunk igy is az adósságban s ami még megmaradt tőkénk van a regale kötvényekből, azt köti a takarék biztosítéka s a devinkulált rész nem fedezi a vízvezeték és csalom-' ;s költségét sem s igy még arra is kölcsön kell, mert a lapos erdő ára apályban van, már pedig a mai tűz után alig ha akad még egyén ki a vízvezetékre az áldozattól vonakodnék. A város élete örök s amely város nem halad, azt tapasztaltuk, hogy az elmarad s igy bármily szomorú is a helyzet, bármiként, de segitnünk keli s ezt tehetjük, hogyha kimondjuk, hogy minden rendes utón megürült állást, miután senki jogát sérteni nem akarjuk az újbóli betöltés előtt a szervező bizottság elé utalunk és esetleg a városi szabályzat módosításával oda fogunk törekedni, hogy az állások apasz- tásával, a kiadás is apasztassék és a munka arányosan teljesittessék, mert mégis csak sok az, hogy egy ily kis város 135. személyt fizessen és alkalmazzon anélkül, hogy önmaga gazdálkodással bírna. így az állások kevesbbitésére s ezzel a kiadások apasztására kell törekedni.

Lehelnek kedvező eszmék s igy ha figyelembe vesszük, hogy takarékpénztárunk jövedelmezősége nem olyan, hogy nem jött volna el ideje a reform*) A minisztérium gátolta meg, mi megszavaztuk. Szerk.

nak, mit meg lehet oldani úgy, hogy az alaptőkét kivonva, a város a maga összegét kezességével biztosítaná, mit az évi féljövedelem által fizetne lassan be,

Ez által felszabadulna az 500.000 K biztosítéki alap s ennek levonásával meglehetne oldani a nagyszálloda, nyugati városháza és Prugberger-féle telek beépítésének kérdését úgy, hogy itt az egyik részén a szálloda, másik részén a városház lent üzlethelyiségek s egy udvar felhasználásával a középen külön használható nagyterem, sőt az oraviczai casinoban levő színház módja szerint az egyik udvarban egy kis színház nyerjen elhelyezést, esetleg államsegélynél a muzeum építésének bevonásával. Avagy a város felhagyna a szálloda birlalással, a jelenlegi keleti városházát adná el e czélra magán iparkéntvaló használatra.

E nélkül Zalatnaként fogunk látni hosszú időn át romhalmazokat, mert sem épitni sem két városházát a szenvedett csapások után fenntartani képesek nem yagyunk.

A sors csapása tegyen tapasztalttá s vezessen arra, hogy e várost teljes odaadással szolgálva emeljük ki nehéz helyzetéből s legyen a tervezgetések városából a tettek városa. 77 ns.

Peticzió Bay Lajos ellen.

Hétfőn, augusztus 7-én dr Kun ügyvéd kijelenti, hogy több tanú kihallgatásától eláll, kéri azonban Kende Dániel főerdésznek és Bónis Istvánnak kihallgatását.

Az nap délután Kiss Miklós hidegkúti jegyzőt hallgatták ki. Tanú tagadja, hogy Bay pénzt adott volna neki, arra a czélra, hogy szavazókat vásároljon. Tagadja, hogy Albu és Mózse nevű választókat 10—10 koronával megvesztegette volna* Arra, hogy iő kapott-e pénzt a választók megvesztegetésére másoktól, vagy ily czélból pénzt osztogatott volna, a tanuságtételt megtagadja. Bay egyszer volt nála, de sem akkor, sem egyébkor neki semminemű megbízást nem adott.

Kedden nem volt tárgyalás.

Szerdán, augusztus cj-éu. Rácz István fuvaros vallja: Az nem igaz, hogy nekem Bay L. ur fuvarozásért és szavazatomért 100 koronát vagy egyéb összeget adott volna, ő engem fuvarozásra fel nem fogadott s nekem semmi nemű megbízást nem adott. Igaz, hogy kapott egy más egyéntől korteskedési czélokra, de ez nem a Bay ur megbízásából történt.

Berindán János ugyanazt vallja, azzal a különbséggel, hogy ő senkitől semmit nem kapott.

ifj. Berindán Pál. .Nem igaz, hogy ő Bay Lajostól bárminemű összeget kapott volna. Neki nincs is szavazati joga, fuvarozást nem teljesített. Választáskor különösen a Szappanyos-pártiak gúnyolódtak azzal, hogy egyesek pénzt kaptak, de ő arról mit sem tud.

Nagybányai festőiskola,

Impressiók.- Irta: P. LÁZÁR TURIA FEBRONIA. A valódi festőművész, olyan, mint a valódi drámairó: müvében végtelenül hatásos.

A művészet azonban mi közöttünk, nagybányai festőnövendékek között — tisztelet a kivételeknek — nem egyéb, mint dilettantizmus, azonban mindnyájunkban van ambitió s valamely propaga- tiv erő, mi kitartással sikerhez vezethet.

Sajnos, a modern esztétika főtörekvése, hogy a sexuális életet tegye a művészetek központjává. A festészet itt is mint bárhol a müveit Európában, mez nélkül mutatja be az »emberi eszmény«-t. Mert hiszen az esztétikusok elméletben csak az emberi test ábrázolását tartják a képzőművészetek főfeladatánakMegdöbbenéssel tapasztaltam, miszerint fiatal leányok aggodalom nélkül teszik túl magiíkat a pudicicia elvein s bátran lépnek az aktterembe, egészen meztelen »férfi akt«-ot rajzolni, illetve festeni. Szóval, midőn belépnek, kint hagyják a szemérmet, mint Dante a reményt a pokol kapuinál. Mert hiába — máskülönben nem lehet valaki komolyan festő- művésznő, legalább ők ezt tartják.

Kissé hosszadalmas volna azon kérdés fejtegetése, hogy mennyiben helyeselhető az emberi testnek lepelnélkül való ábrázolása, de azt mégis megjegyzem, hogy az ily ábrázolás, különösen »férfiakt« rajzolása egy leány szeméremérzetével nem egyeztethető össze. Mert bármily sikerült lenne aktmüve,

meztelensége miatt egy leányra nézve rut marad s bár mennyire becsületére válik a művészetnek, a leánymüvésznőt némileg kompromittálja.

Pedig ha elgondolom, mennyi más művészi kompozíció, mennyi más eszme van, melynek megtestesítésén egy leány festőnő fáradozhatnék. De mit bánja ö, mikor ő »komoly müvésznő«-nek készül?! . . • Technikai bravúrra törekszik, meztelen anatómiai alakokat modpllirozva nyakra főre. Eo ip szó haladunk a korral. Megjegyzendő ugyan, hogy az ókor szobrászaténak második felében is elhagyták a ruházatot, de hogy Oberbeck szavaival éljek : »szobraikat vallási kultuszuk szellemében idomították s a szent jellemvonásokat igyekeztek rájuk nyomni, innen van, hogy bár e szobrok meznélküliek, ama szent szigort s szűziességet tüntetik föl, amely azokat a modern utánzatok szerénytelen dus- kálásától megkülönböztetik.« Szóval akkor a főfigyelem az arczkifejezésre irányult, ma pedig az arezra ; akkor a tartalmi szépet keresték, ma az alaki szépet kutatjuk. Az ó klasszicizmus idejében a fantázia és megfigyelés kiegészítették egymást, ma a kombináció és megfigyelés egészítik ki egymást s ez nagy külömbség, mint a minő, teszem fel az irodalomban Zola egy regénye és Dante »Divina Comediá«-ja között van. Különben az Írókra, kik bizonyos értelemben szintén festők, a képzelet hiány még károsabb, mert akinek kevés a képzelnie erős benyomásokra is csak gyér képekkel áll elő, mig ellenben a hatalmas fantáziával megáldott iró kis- benyomásokra is egész képáradattal reagál. Mert hisz a fantázia az a varázsige, mely semmiből teremt.

Alkonyat.

— Irta : Révai Károly. —

z ősz hajszálak egyre-másra Tarkítják már a fejemet;

Intőjel ez a hanyatlásra,

Hiába hunyok rá szemet.

Akármint burkoljam, takarjam, Bizony az arczom is fakó;

S eltüntetni bármint akarjam,

A vénség nem tagadható.

Igaz, hogy néha föl-föl csillan Az ifjúkori szenvedély;

De nem tagadom : ez csak olyan, Mint őszkor fakadó levél.

Ha uj eszmére lelek néha,

Az föl nem ér a régivel;

A vége mindig balga, léha,

S csak százszor jobban ingerel.

Bizony letűnt már ifjúságom! Nem szégyenlem e vallomást, Elmélkedem a hanyatláson,

S várom a lassú hervadást.

Csak hogyha drága leányomra Gondol az én öreg szivem, Akkor sóhajtok : ó, ha újra Ifjú lehetnék Istenem! . . .