Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-10 / 15. szám
Nagybánya, 1904. Április 10. —15. szám. XXX. évfolyam. NAGYBANYA ES TIDE TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEG-JELE3STIK: \? ^i\ V, u* 4**# Előfizetési árak •. Egész évre 8 Kor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Szerkesztőség és kiadóhivatal Felsőbányai-utcza 20. sz Meghívó. Nagybánya sz. kir. r. t. város képviselőtestületének tagjait felkérem, hogy az állandó bizottságok alelnökeinek megválasztása végett f. hó *" ' ' ' ' d. 8.11 órakor / v 1' a városháza tanácstermében megjelenni szíveskedjenek, Nagybányán, 1904 ápr. 7. Gellért Endre polgármester. A nagybányai ref. egyházmegye közgyűlése. A városunkra lelnevezett ref. egyházmegye, tavaszi gyűlését az idén, ápr. 7-én és 8-án tartotta a városháza tanácstermében. A gyűlés meglehetős népes volt. Részt vett azon az egyházi és világi ta- nácsbirói kar, a jegyzői kar teljes számmal s a 42 anyaegyház majdnem kivétel nélkül képviselve volt. Á nagybányaiak meleg vendégszeretettel fogadták a küldötteket ez idén is, a kik már kezdik egész otthonosan érezni magukat városunkban. Gróf Dégenfeld Sándor egyházmegyei világi elnök, gyásza miatt nem jött el a gyűlésre s igy Ben esik István főesperes és Böszörményi Zsigmond, mint legidősebb tanácsbirák vezették a gyűlést. Fél 11 órakor nyitotta meg a főesperes igen szép imával a gyűlést. Az általa mondott imát egész terjedelmében lapunk más helyén veszik olvasóink. Majd pár szóval rryilatkozott az egyházi helyzetről s igen melegen emlékezett meg Tisza István miniszterelnökről, mint a ki az 1848. XX. t.-cz.-nek őszinte hivéT (A miniszterelnököt zajosan megéljenezték). Majd Böszörményi Zsigmond mondott megnyitó beszédet s aztán mindjárt kezdetét vette a ko- | moly munka, a tárgyalás, mely csendes, higgadt mederben, gyorsan haladt előre. — A gyűlés tárgy- sorozata ez volt: A nagybányai ev. ref. egyházmegye 1904. április 7- 8-ikára összehívott gyűlésének tárgysorozata. A) Közgyűlési tárgyak; 1. A gyűlés megnyitása. » 2. A megjelent tagok számba vétele. 3. A meg nem jelent tagokról jelentés. 4. Esetleges előterjesztés a tárgysorozat rendjére vonatkozólag. 5. Jegyzőkönyv hitelesítő küldöttség választása. 6. Esperesi jelentés az egyházmegyében történt változásokról. 7. Egyetemes lelkészi értekezlet jelentése az 1872—1902. évi egyházmegyei jegyzőkönyvek betű- soros tárgymutatójának elkészítése és kinyomatása tárgyában. M. F. 8. Ugyanaz a költségvetési iv módosítása tárgyában bizottság kiküldetése iránt. M. F. 9. Rendes államsegély kiosztása. M. F. 10. Gyámkezelő választmány jelentése az egyházmegyei lelkészi nyugdíj alapról szóló 1903. évi számadás megvizsgálása tárgyában. Sz. J. 11. Országos gyámintézeti ellenőrző e. m- bizottság jelentése a gyámintézet 1903. évi számadásának megvizsgálás^ tárgyában. Sz. J. 12. A vallásos közoktatási miniszter urnák a lelkészi congrua lefoglalása tárgyában kibocsátott rendele te. Sz. J. 13. Egységes liturgia ügyében bizottsági vélemény. Sz. J. 14. Debreczeni prot. egyetem ügyében bizottsági vélemény. Sz. J. 15. Enekeskönyv ügvében bizottsági vélemény. Sz. J. 16. Krassói magtár életbe léptetése. Sz. J. 17. Görbedi egyház kérelme a régi tanítói dijlevél visszaállítása tárgyában. M. F. 18. Ugyanaz uj iskola építése ügyében. M. F. 19. Egyházmegyei ügyész jelentése a Kiss Bertalan elleni perről. Sz. J. 20. Egyh. megyei könyvtárnok 1903. évi számadása. Sz. J. 21. Egyh. megyei közpénztárnok jelentése a hátralékokról. T. J. 22. Egyh. megyei közpénztár megvizsgálásáról, az értékek rendezéséről s uj pénztárnoknak átadásáról bizottsági jelentés. 23. Egyh. megyei ügyész jelentése a józsefhá- zai birtok rendezése tárgyában 24. Ugyanaz a józsefházai tőkepénzek rendeltetéséről. 25. Józsefházai lelkész templomépités ügyben gyűjtés iránt felvilágosítást kér. T. J. 26. Nagybányai Veres-féle telekvásárlási ügy.Sz.J. 27. Ornbodi egyház kérelme a leány tanító részére kert adás tárgyában Sz. J. 28. Melegh Gyula kérelme nh. atyja adóssága ügyében. 29. Szamos-Kóródi egyh. tagok kérelme tanító változtatás iránt. M. F. 30. Balajthi Károly közalap-bizottsági tagságról 31. Egyh. m. ügyész jelentés az amaci temető átírása tárgyában. Sz. T. 32. K.-Paládi lelkész a fizetések esedékessége ügvében felvilágosítást kér. Sz J. 33. Időszaki tanács választás. Sz. J 34. Egyh. m. látogató küldöttség jelentése Adorjánból a Sepsi Károly hagyomány befizetése tárgyában. Sz J. 35. Adorjáni erdőfa eladás engedélyezése iránt kérelem. 36. Patóházai telekvétel. 37. Küldötségi jelentés Mikolából a 70—893 sz. egyházra, megbízatás tárgyában. Sz. T. 38. Józsefházai lakos Tóth György panasza és kérelme Szarka Károly és Bagoly Albert ellen birtokvételi ügyből kifolyólag. T. J. 39. Tanügyi bizottság jelentése. B) Közigazgatási bírósági ügyek. 40. Király Gyula perköltség visszatérítési ügye. Sz. J. 41. Egyh. m. látogató küldöttség jelentése Szo- boszlay Sándor t.-berki lakos napszám tartozása tárgyában. Sz. J. 42. T.-Berki egyház kérelme a téglavetésre fordított magtári alap visszatérítésének elhalasztása iránt. Sz. J. 43. Bodnár János k.-szentmártoni lelkész kérelme adófizetésre köteleztetés iránt. Sz. J. 44. Kovács József sz.-hegyi állami isk. tanító kérelme kántori fizetés kiutalása iránt. Sz. T. 45- Sárközi egyháztanács végzése a beszolgálói dijak ügyében Sz. T. 46. Sárközi Gaál Péter-féle beruházási ügy. Sz. T. 47. Amaci lakos Erdődi György székváltság ügyébeni panasza és kérelme. C) Fegyelmi ügyek: 48. Uszkai gondnok Szentpétery Jenő ügye. Sz. J. 49. Bagoly Albert ügye. 50. Bagoly Albert másik ügye. 51. Homoki ügy. Összeállította Aranyos-Medgyesen, 1904. ápr. 6. Szabó József egyházm. főjegyző. A tárgyak közül az esperesi jelentés keltett nagyobb érdeklődést. Az államsegély kiosztásánál azt határozták, hogy 5 egyházközség 400 koronát, 5 lelkész 500 koronát és 5 tanító 500 koronát fog kapni. Az egyházmegyei nyugdíj alap ez időszerint 5544 koronát tesz ki, számadásai rendben találtattak. A vallás- és közoktatásügyi miniszter rendele- let adott ki, hogy a lelkészi kongrua le nem foglalható. Tudomásul szolgál és pedig a lelkészekre nézve örvendetes, a hitelezőkre pedig nem nagyon örvendetes tudomásul. Az egységes liturgia és az énekügyben beterjesztett terjedelmes bizottsági javaslatot a gyűlés elfogadta A debreczeni protestáns egyetem ügyének előbbvitele végett minden egyházközségben bizottságot alakítanak, a mely az egyetem létesítése érdekében fog működni. A 17. pontnál a görbedi nép terhén könnyítettek egy kevés államsegélylyel. Az egyházmegyei pénztárnál sok a hátralék, de a számadások általában rendben találtattak. A nagybányai egyház 4200 koronáért megvette a Veres-féle telket, A gyűlés a vételt jóváhagyta. Balajthi Károly közalap bizottsági tag helyére, ki lemondott ezen állásáról, Bogdán Lajost választották. A 32. és 35. pontokat levették a napi rendről. Időszaki tanácsnak pedig megválasztották a régit. A „NAGYBANYA ÉS VIDÉKE“ TÁRCZÁJA. A lant . . . A lant, a költő szívverése S az én szivein most nagybeteg. Ha megzendiilne, szenvedése Rezgené át az éneket. Hát mért költném fel más szivében Mért köllsem fel a bánatot? Mi nekem fáj, fáj másnak épen Úgy mint nekem! . . Hát hallgatok. jPálmay József. Bencsik főesperes imája. — Mondta az ápr. 7-iki ref. közgyűlésen. — Túl e földi salakon, ama tisztább légkörben, hova csak a gondolat bir felemelkedni, ott a magasban keresünk téged jó Atyánk ! oda függesztjük szeneinket, hogy megtalálva téged, mint gyermek atyja kebelére, oda boruljunk mi is szerető szivedre s elpanaszoljuk keserveinket, elsírjuk fájdalmainkat, megmutassuk vérző sebeinket, aztán erőt, segedelmet, vigasztalást kérjünk tőled, kit áldó és szerető Istenünknek, ismerünk! Igen áldó és szerető Istennek ismerünk téged jó Atyánk ! még akkor is, ha jóságos atyai orczádat elfordítod olykor tölünk; még akkor is, ha könnyeket sajtol szemeinkből a balsors; még akkor is, ha megsemmisült vágyaink, reményeinek romjain sírunk, mert látjuk, tudjuk, hogy az alkonyt hajnal, az estvét reggel, a telet tavasz s a szenvedést — bármily hosszú legyen az, — elvégre is nyugalom váltja fel! Tél volt még nem oly rég! rideg mogorva tél, az életnek, a virulásnak semmi nyoma, egy bus temető szomorú képe! s ime szerető Istenünk a te lehelleted, isteni ajkadnak egy mosolygása újjá szülte a holtnak látszó természetet s a zöldülö mezőkön, a fakadó rügyekben, a madarak zengő dalában megújulni látjuk jó Istenünk a te soha ki nem fogyó örök szerelmedet! Mint habtorladék, mit egymásra kerget szilaj dühében a fergeteg, hányszor boritá el szép hazánkat a szenvedés! és te jó Atyánk, magyarok erős Istene, meg tanitád benned bizó árva népedet, hogy a küzdelemnek nem csak halála, reménye is van; megtani- tád, hogy a küzdelemben elhunyt hősök vére megtermékenyíti a szabadság mezejét s hányszor lett igazolva, mit te óh szabadság Istene ajkaira adtál a te földi képviselődnek »Hol legtöbb honfi vér fedé a harczi sikokat, a népszabadság ott terem legszebb virágokat.« Hányszor zúgott tomboló vihar a mi szent Si- onunk felett, hányszor hányódott egyházunk parányi csolnakja az emberi szenvedély, a türelmetlenség szele által felkavart tengeren, hányszor kiáltottunk a kétségbeesés hangján, »Uram tarts meg minket, mert elveszünk« és mindannyiszor hangzott felénk a megnyugtató isteni szó: »Mit féltek, kicsiny hitüek!« Régen! sok évszázaddal ez előtt hangzottak el isteni ajkaidról e bátorító szavak isteni Mesterünk ! és még ma is bátorítólag hangzanak azok füleinkbe, midőn aggódunk egyházunk sorsa, s jövője felett! — ez a szó bátorit, lelkesít most is, a midőn azért jöttünk, hogy a romokat hordjuk s a szent Siont építsünk. Atyánk, ki meg ujitó lelkedet lehelted a szabad szent természet kebelébe, ki szabad mezőt, szabad levegőt és szabadon zengő éneket adtál a madárnak, óh adj nekünk, a te szerető népednek, annyi küzdelem, annyi hányatás után, — adj nekünk szabad hazát, küzdő egyházunkra deríts immár szebb jövőt, hogy elnémuljon végre a panasz s megelégedve emeljük feléd imára kulcsolt kezeinket feléd ! feléd ! szabadságnak örök Istene ! Ámen. Vári Ferencz. — Elbeszélés a múltból. — Irta: SINKA LAJOS. (Folyt, és vége.) — Oh édesem, ne rendülj meg, tekints a te erős lelkeddel nyugodtan a mi megváltozhatlan végzetünkre. Én téged, én titeket többé nem láthatlak, elvette szemem világát a nehéz rabság gyötrelme s mint esengö koldus jöhettem vissza hozzátok. — Teremtő szent Isten! — kiált a nő — mivé tették a kegyetlenek ! Hát hol van az igazság, hogy egy valódi férfiút, egy igaz hazafit és nemes szivet igy lehet üldözni, jutalom helyet gyalázni s végre nyomorékká tenni ?! Óh drága haza mi érted szenvedtünk, sokat — úgyszólván — mindent áldoztunk és jutalmunk az, hogy a várva várt szabadulás boldogságának poharát is keserű ürömmel öntöd tele ! — Aztán férjéhez fordul zokogó hanggal: »Oh te becsületes, te igaz férfiú, hogy tudod még ezt is elviselni?! — Csilapodjál te szegény hitvesem — mond
