Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-22 / 21. szám
Nagybánya, 1904. Május 22. — 21. szám. A'.... . XX X. évfolyam, NAGYBÁNYA ESTIDEN TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE iMiEGi-jnBiLiBisriK: nvEiisriDEiNr vasárnap Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-lk szám alatt. Ezt olvasom az írásban, miben a vallásos lélek úgy elgyönyörködik: »Lön mintegy sebesen zugó szél zendülése, mely betölté az egész házat/És a tanítványok megtelének Szentlélekkel.« Egy nemzeti önérzettől duzzadó, igaz vallásossággal átszőtt aesthetikai munkában pedig ezt taláilom írva: »Itt van a divinacziók ünnepnapja. Mikorra a föld ifjú zöld lombozata majdnem kicsattanó sötétzöldre válik : megkondulnak a harangok mindenütt. Ezek a legfönségesebb hangszerek, melyeknek zengő, hatalmas conso- nansai nem a dómok, kupolák, tornyok kőtömbjei, hanem maga az átdicsőült emberi lélek.« Csodás inspiratiók. Nagy kitöltetések. Pillanatoknak hatása alatt a gyáva félénk - ség, nemes bátorság lett. Az ingadozó hit rendíthetetlen bástyaként tekint Isten felé. Az eddig reszkető szivek melegében felolvadt, a lélek tüzében izzó beszéd árad most az ajkakon, miket a félelem némaságban tartott. A tanítványok szent lelkesedése mint gátat nem ismerő rohanó áradat ragadja magával a sokaságot. Csodás világ, egy beszédre megtér háromezer ember. . . Akik hittek, a hivó szót meghallották, sziveiket szeretettel nyitották meg befogadni az isteni erőt; megtartattak. — Jeruzsálem, mely annyi fényt láttál, mint a büszke Karthago, erős Babylon, a hóditó Róma, avagy a tudomány bölcsője Egyiptom, hova lettek ezekkel együtt te választott nép dicső városa ragyogó palotáid? Bizony a veszni tért erkölcsök nyomán az utódoknak siró dala zajong. Hol Istennek lelkét mégoltják; összeomlik a hely, sivár lesz ott a lét, mint a kibérelt lelkiismeret. . . Akik az idő jeleit meg nem értik, meg nem térnek, nem veszik a Szentlélek ajándékát és meg nem tartatnak. Szivünk melegével üdvözlünk nagy és dicső nap te, pünköst napja, mikor az Isteni kéz csudálatosán benyúl a világtörténelem mozgó kerekei közé, hogy mint erőnek lelke tettre keltsen, mint igazságnak lelke lángra gyújtson és mint vigasztalásnak lelke, megvigasztaljon szentlelke erejével. Ki az, ki ez erők munkálását kétségbe vonná? Az élet, a múltak története tanúskodnak a Szentlélek munkásságáról. Igen: »Mert nekünk is lett az 'géret és a mi fiainknak és mindeneknek, kiket az Ur az ö országába elhívott. * Történelem hadd idézzük letűnt hőseidet. Nemzeti hősök, világboldogitó eszmék harczosai, ti vallásos hitnek dicső vértanúi, mi adott nék- tek erőt, bátorságot küzdeni, harczolni és diadalt aratni éltetek árán. Bizony az Isten munkált bennetek az ő Szentlelke által. így láttatok megnyilatkozott egeket és láttátok Isten fiát a világ gunykaczaja mellett is. így hihettetek az eszmének, a népnek, a jónak és igaznak diadalában. Ez az erő tehette dicsövé halálotokat s vihetett bátor katonákat a küzdelembe, mert ha Isten velünk, kicsoda ellenünk ? Akaratlanul is elvonulnak előttünk nemzetünk létküzdelmei, dicső őseink. Hogy aztán akaratlanul hagyja el lelkünket egy mély sóhaj; hát ki tehet róla? Mennyi baj, mennyi tátongó seb, mintha Istennek lelke eltávozott volna. Atkos visszavonás, felekezeti gyűlölködés, nemzeti ellenségeskedés, anyagiaskodás, önzés. Talán megkeményedtek a mi sziveink? Oh jövel Szentlélek Úristen, ha nemis tűzben, villámlásban. Jövel csendességben dicsőítsd meg magadat erőtlenségünkben. Erősíts, bátoríts, vigasztalj és a szeretetheti, a dicső mun • kában az igaz vallásosságban tedd nagygyá, dicsövé a magyart és ez áldott hazát. »Ragyogj felettünk izzó lebegésben búval ira- tos pünkösti verőfény. Rezgő fátyolodra látomásokat vet a jövő, Tündöklő káprázatodban sötét kérdőjel vágódik belé.« F'ájdalom, kétség járja át szivünket. »Uram tarts meg, mert elveszünk.« Fölöttünk csillog a pünkösti veröfény s szent divinacziók önkívületében reszket a világ. t Oh ha mindennap pünköst volna, Szentlélek hadd érezzünk, habár nem láthatunk. Jövel Szentlélek s naponként lakozzál közöttünk. Szabó Miklós. Folytatás Nro 3. A városi kórházban fekszik az egyik fiatalember, a kincstári kórházban nyög a másik. Mind a kettő ott sebesült meg a csatatéren a veresvizi verekedésen szombaton. Az egyiknek tévesen halálhírét is keltették, majd eltemetik ékes muzsikaszóval, kibontott hajú lányok kisérik koporsóját, kardos fiuk vonulnak ámenét élén, a kar gyászdalokat énekel, szóval ha meghal, megfogják becsülni, de az élők, azok hadd verekedjenek. A ligetben vasárnap úgy hajnal felé mulatók és a fák alatt érdeklődő gibiczek között kedélyes üzenet- váltás fejlődött ki székdarabokkal, óriás kövekkel, annyira, hogy beverték a ligeti vendéglő ablakát is. A napokban egy nép — mulatságról a rendőr az ablakon volt kénytelen kiugorni, A múlt éven a nyaralás ideje alatt többször megtörtént, hogy egy- egy tréfás bennszülött úgy vacsora alatt, a bokrok között pisztolyt sütögetett el, az idegenek nem kis rémületére és mennél kevesebb üdülésére. Mondják, hogy a ligeti fák mellett teljes készenlétben elbújt alakok húzódnak meg és a sötétben egy füttyentésre összefutnak, hogy esatakészen síkra száll- janak. Ma éjjel a szénatéren, meg a vasutfelé egy-egy boltot feltörtek és alaposan kirabolták. Az sem olyan régen volt, csak a múlt héten, hogy a felsőbányái utczán megállították a kocsit s hogy, hogynem azt a vizsgálat állapítja meg, ennek is késelés lett a vége. Hát biz ezek szomorú, nagyon szomorú állapotok. Nagybánya közbiztossága sohasem volt ennyire megromolva. Már most mondják meg azok a vezető urak, a kik hivatva vannak e kis város életsorsát intézni, lehet-é ilyen állapotokkal az idegent ideédesgetni. Lehet-é nyaraló-vendégeket várni oda, ahol az ilyen veszedelmes kihágások napirenden vannak ? Öröm ott lakni, szórakozni, a hol lopnak, bicskáznak, betörnek, lövöldöznek rabolnak ? Mi kik állandóan ide szorultunk — szomorú arczczal bár és nem örömest elviseljük ezeket az állapotokat, de a pénzéért nyáron oda megy az ember, ahol kedvében járnak, ahol jó emberek laknak, ahol nem törnek az életére. Ahol pihenni, szórakozni, üdülni lehet. Aki az idegen forgalmat akarja emelni, annak elsősorban meg kell javítania Nagybánya közbiztosságát s visszaállítani a békés nagybányaiak jó hírnevét, mert az utczai verekedéseket minden józan ember igyekszik elkerülni. Kostka Pál csendörezredes itt járt tegnap s értekezett polgármesterünkkel arra nézve, hogy már szeptemberben 12 városi csendőrrel átvegye a kir. csen- dörség a közbiztossági szolgálatot. Jókai gyászdal. Versz rémes óra. iit a halál, Meghalt a bölcs, a költő, a király, Az éjnek barna szárnya ráteriilt, Nagy álmodásba szenderiilt. Isten veled, Isten veled! Petőfi vár, Isten veled! Sírba térsz magyarok ragyogó csillaga, Még is élsz, ott is élsz, álmodol éjtszaka, Álmodol minekünk Evez rés nemzetünk Legdicsőbb álma te, Nagy álmodonk. Elrejtezett jós, uléma, nagy; Ha jő, ha költ az óra, föl riadj, Almod, látomásod elbeszéld, Úgy őrizd Árpád nemzetét. Isten veled, Isten veled! Petőfi vár, Isten veled'. Zempléni Árpád, Kisbányán. Gyönyörű vadregényes vidékünkön szebbnél- szebb kirándulásokat teszek. Ilyen volt az, melyet máj. 11-én tettem egy tanártársammal Kisbányára. Délután fél kettőkor indultunk Femezelyre. Eljutottunk az úgynevezett ge- reblyéhez, hol fát úsztatnak ; most is az emberek térdig vízben gázolva, fogták ki a fahasábokat. Itt a hegyeken át gyönyörű bükkerdőben haladva, több bánya mellett menve, de sehol egy emberrel sem találkozva, elértük a hegy gerinczét. Innen leereszkedve elértük a Kispatak mellett levő lakását Mersenichnek, egy wisbádeni német urnák,ki itt bányatulajdonos. Lakása félszigetet képez, melyet részben körülvesz a Kispatakából képezett tó. E tóban remek pisztrángokat lehetne tenyészteni. Az épületen két piros-fehér-fekete zászló leng. Egy filegoriában a hegy oldalán kipihentük úti fáradalmainkat; társam az »Elfriedchen« lóczáján foglalt helyet. A nagy köveken lezuhogó, tajtékzó patakon felfelé haladva, csakhamar egy kiszélesedő völgybe jutottunk. Itt van Kisbánya, körülvéve erdőkoszo- ruzta hegyekkel a Rozsály tövében, amely sziklaormával gyönyörű háttért képez. Számos patak csörgedez, az egyiken ványoló van. A pap lakása mellett is folyik patakocska, melynek neve a Pap pataka. Közel a Magúra hegy és a .Kishegy, melyet még a rómaiak müveitek. Bementünk a paphoz, kit Szatmáron tanítottam s kinek most fiát tanítom. Nemcsak sziveslátásban részesültünk, hanem műélvezetben is. Társam azonnal hozzáfogott az érdekes román stilusu templom lerajzolásához. E templom százéves. Remek faragványok vannak, különösen a szentély kapuján. Az ikonos- tasion képei is elég jók, pedig mind a festést, mind a faragást egy idevaló földműves végezte. A czinteremben láttuk a sírkövét egy itteni lelkésznek, a nagybányai volt g. kath. plébános, a boldogult Biloz István nagyapjának. Láttunk a plébánián egy kétfejű borjut, a kö- zös hátukon nőtt irt e csodaszülött egyik farkinczája, a másik rendes helyen. E siami ikrek nem jöttek élve a világra, anyjuk azonban él és egészséges. Társam kapott a paptól egy nagyon becses régiséget a helybeli muzeum számára, egy cserép római mécsest, melyet a Kishegyben találtak. Ezen lelet is bizonyítja, hogy már a rómaiak is művelték e vidéken a bányákat. A ház mellett van szép kert, tele sok gyümölcsfával, melyeket a pap ültetett. Ez is jó példa a népnek. Az udvaron forrásvíz, melyből jóízűen ittam. Már Nagybányán léhullott az almafa és cseres- nyefa virága*), itt azonban most voltak e fák teljes virágjukban. A nép jól megtermett, egészséges, jómódú. Ezen jólétet, gyarapodást előmozdítja a szövetkezet, melynek élén a pap áll. Ezen hegyek közé rejtett falu formális forradalomban tört ki földesura, Felsőbánya városa ellenében a múlt század 30-as éveiben, melyet a város csak katonaság igénybevételével volt képes elfojtani. Szomorú karácsona volt ekkor a szegény falunak, a vezetők fogságba kerültek, a katonaság pedig a falu nyakán élt. E rejtekhelyen szeretett a hires Pintye Grigor is tanyázni, mely éjszakról a Rozsály sziklapánczéla által van védve, délről pedig szűk út vezet feléje. A népballada szerint innen küldte társait Nagybányára pálinkáért. És midőn elfogott czimborái sza- baditására felvette a küzdelmet, Nagybányán lelte halálát. 1849-ben a nagybányaiak közül sokan e rejtekhelyre menekültek a muszkák elől. _________ Lukácsi György. *) Sőt cseresznye és földi eper is van a piaczon. Szerk. IMZaö. szám-u-n-ls: © oldal I Pünköst.
