Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-17 / 3. szám
Nagybánya, 1904. Január 17. —3. S5\ám. XXX. évfolyam. v , NAGYBÁNYA ES YIDEEE TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGTELBITIK: GÍXETIEEGT TT.A.S.Á.ISIISr.A.E’ Előfizetési árak •. Egész évre 8 Kor. Fél évre i Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. r~ —■ 1- — ■■ ■ -----------rinBiT-Mi ii i.i i —-------------iT-T V i .a Sz erkesztőség és kiadóhivatal Felsőbányai-uteza 20. sz Az uj főispán. A vármegyének megint uj főispánja van s mivel a vármegyében mi is benne vagyunk és hozzája tartozunk, a változás minket is közelről érdekel. Mióta Hugonnay gróf beadta lemondását azóta általános találgatás morajlott végig a vármegyén, ki lesz az utódja? Legbiztosabbra vettük, hogy Nagy László lesz a következő főispán, hiszen őt illette volna meg nemcsak hosszas ^z?lg4Jatainál, de egyéni arravalóságánál ésőiépszerüségénél fogva is ez az állás. Mások szerint Szatmár város és a megye között oly éles az ellentét, hogy Nagy László nem, csak Papp Géza a szatmári polgármester volna alkalmas a kettős föispáni székre. Kombinaczióba vették még Szentiványi Gyulát a medgyesi kerület orsz. gy. képviselőjét s több más képviselőt. A kormány intézkedését 12-én tudtuk meg s a meglepetés általános lett. Szatmármegyének újra nem saját megyebeli fia, de idegen a főispánja: Kristóffy József személyében. Simontsich, Hugonnay szintén nem e vármegyéből valók voltak. Hugonnay 6 évig kormányozta Szatmár-országot (1897. decz. 19-én igtatták be Nagykárolyban, deczember 21-én Szatmáron.) A vármegye közvéleménye méltatlankodik: »hát közöttünk nem akad senki, aki e díszes polczra való volna?« Megvalljuk legkevésbé értettük e dologban Szatmár sz. kir. város magatartását. Ha ő a székhelyet csakugyan Szatmárra akarja vinni, akkor nem szabad szakítania a vármegyével és külön főispánt kérnie. Szatmár külön főispánnal, ez azt jelentené, hogy nem akarunk veletek vármegyebeliek semmit s akkor természetesen a megye sem törné magát valami nagyon Szatmár után. Egy kis barátságos simaság nem árt azzal szem- ben, akit magunkhoz akarunk édesgetni. Egy félhivatalos kormánypárti lap különben az uj főispánról, aki Csanád vármegyének főjegyzője volt s jelenleg a nagylaki kerület orsz. gy. képviselője, ezeket mondja: »A távozó főispán utódja, helyesebben és igazabban mondva, Szatmár vármegye uj főispánja, mint képviselői körökben beszélik, Kristóffy József országgyűlési képviselő lesz. Nem is arravaló ember, hogy utód legyen : elöl szokott járni mindig. Invenczióban, tudásban, képzettségben, szeretetreméltoságban. politikai egyéniségben és küzdelemben is, a mikor harczol; ideje van. Világos fej, törhetlen jellem és szabadelvű minden izében. A kinevezésben csak egy sajnálatos. Az egész ember akárhonnan ha elmegy, ürességet hagy maga után. Kristóffy hiányozni fog a parlamentből.« Ez a jellemrajz biztatóan hangzik. És a mint igaz az. hogy a főispánnak eleinte nehéz helyzete lesz, mert a vármegyebeliek egyelőre csak az idegent fogják benne látni, éppen úgy igaz lehet a jövőben az is, hogy a vármegye közönsége és a főispán megfogják érttni egymást s közös erővel a közjó előmozdításán fognak működni. Rovarfogó övék alkalmazása a gyümölcsfákon. A gazdasági egyesület kezdeményezése folytán múlt év folyamán több gazda mintegy 1000 méter rovarfogó papirövvel tett kísérleteket. A beérkezett értesítések és saját tapasztalatom folytán egész határozottsággal lehet állítani, hogy az övék alkalmazása sikerrel járt, a költség és fáradság megtérült mert az övékben szorult, ezekben bebábozott és menedékhelyet talált számos roYarfajta, hernyók, pajzstetvek, fülbemászó, almamoly stb. a papír elégetésével elpusztittatott. Az immár nagy mennyiségben megszaporodott rovarok és álczáik ellen többféle módon védekezhetünk. A fák bemeszelése részben a peték és álczák megsemmitsitését czélozza. A különféle mérges anyagú folyadékkal való permetezés némely rovarfajta ellen ad védelmet, s mig a permetezéssel a fákon már tanyát ütött rovarok ellen küzdünk, addig a rovarfogó papirövekkel az alulról fölfelé a fa koronájára törekvő rovarok csapdába ejtésével védekezünk, és ha az övék külső részét rovar fogó enyvvel is bekenjük, az annyira veszedelmes alma- rügyfuró ellen szintén jónak bizonyul. Az alábbiakban ismertetem és ábrákaban is bemutatom a rovarfogó papiröveket. Az öv mintegy 15 cm széles, gyárilag előállított, hullámszerű kemény papírból készül, alulról fölfelé nyíló, alul nyitott csatornákkal és üregekkel ellátva, kívülről pedig vízálló fekete viaszpapirtakaró fedi azért, hogy a papírban az eső kárt ne tehessen. Az első ábra a rovarfogó öv belsejét tünteti elő. Az övét a fa sima törzsén a föld színétől mintegy 1 méter magasságban alkalmazzuk az öv felső részét sód-’ 1. ábra. A rovarfogó öv belseje. 2. ábra. A rovarfogó gyűrű fölrakása a fatörzsre. ronnyal, erősen a fa törzsére kötjük a 2. sz. ábra szerint vigyázva arra, hogy a két vége egymást födje. Az alsó részt is zsineg vagy raffiával gyengén összekötjük. Itten megjegyzem, ha oly fára akarjuk az öveket alkalmazni, melynek kérge nem sima, úgy a fa elhalt kérgét lekaparjuk, s ha ezután sem sima, a fának azt a részét, melyre az öveket felkötni akarjuk előbb agyaggal köröskörül bekenjük, miáltal a hézagok kiegyenlítődnek, mert különben a netalán maradt hézagokon a rovar könnyen a fára mászhat. Egv helyesen felkötött pa- pirövet a 3. sz. ábra mutat be. A rovarfogé öveket évenként egyszer, esetleg kétszer is alkalmazzuk, és pedig első ízben kora tavasszal kötjük föl, ha az almarügyfuró ellen óhajtunk védekezni, tanácsos az öv külső részét rovarfogó enyvvel bekenni, hogy menynyiben pusztítja, illetve fogja az egyv a rügyfurókat, erre nézve adataim nincsenek, de azt hiszem a kísérlet be fog válni. Őszkor az öveket levesszük s a rovarok' teljes megsemmisítése szempontjából megégetjük. De ha még egyszer alkalmazni akarjuk, 3. ábra. A gyürü-övek felkötése. A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE“ TÁRCZÁJA. Költőn. Ősz van, mint akkor, napfényes, virágos Mélán mosolygó csendes ősz. Körül a völgybe, minden oly világos, Csak fönn az ormokat fátylázza gőz. Itt áll a vén som gyümölcscsel rakottan, Alatta a költő kő asztala ; Bezárt zsalukkal a kastély amoltan, Mely boldogságuk menhelve vala. Midőn kisérte őket apa-átok És anya-köny és szerelem. S olt hontalan hajlék várt volna rajok: Itt leltek nyugtot, e derült helyen. Szives barátság kimélőn kitérve, Átadta nékik ősi szép lakát; S e vén fa, — mintha lenne mártva vérbe, Piros bogyókkal ékité magát. Itt ültek ők tanutalan magányban. Egymásnak adva, hagyva, — itt! Föléjök e fa terjesztgette lágyan Másfélszáz éves görcsös ágait. Gyermek szemök innen merenge széjjel A Lápos mentén és az ormokon; Itt szólt a dal, borongva szenvedélylvel A boldogságtól zengő húrokon. Minden a régi. Szinte, szinte hallom, Lépéseik múló zaját. Fátyol lebeg a fák között a halmon. Szél hozza Julia vig kaczaját. Miként a hű eb, gazdáit keresve, Bejárom a kert buvó utait. S reménykedem, ha majd leszáll az estve, Itt lesznek ők megint! ah, újra itt! . . . Mint elpihent orkánok temetője, Oly csendes a völgy, a berek. Villámtisztitott balzsam levegője Mint pihenő tó, halkan szendereg. Virgoncz halakként csókák úszdogálnak, Eveznek ott fenn jobbra-balra át; Pehelynyi felhők csöndesen megállnak És hallgatózik a kék némaság. Mint hogyha most is ama dalra várna, Mely itt csendült e völgy ölén . . . Mintha e sok fa mind körébem állna, Hogy daloljak hát nékik egyet — én! Ha van lelkemben egy könnycseppnyi költő Öntsem elébük, ők megértenek, Sok volt a csend már! két nagy emberöltő! S én dalba kezdenék, de nem merek. Mióta vonzott! mint holdját a bolygó, E<fv élet óta! ez a kert, A hol az ég is tisztábban mosolygó, Hol Petőfi üdvről értekeit. Óh, mennyi vágy oszolt a semmiségbe! Törött naszádként hány remény elült! Hányszor dobott a sors pokolba, égbe, Mig ez a vágyam végre teljesült! Hogy járjak én is ama szent porondon, Amelyen egykor ő haladt! Merengjek itt e tiszta égi bolton, Mely fényes, mint szivén a gondolat! Lássam e tájék büvülő csodáját, Lessem, keressem az ő ihletét, S ha meglelném itt zengő harsonáját; Folytassam én elnémult énekét. De, óh, hiába! A nagyok nyomában Haladni kín és kárhozat!
