Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-03 / 14. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE. tudta róla mindenki, hogy a hol csak lehet, fittyet hány a férfi hűségnek. Udvariasan nvujtá karját a lázas pírban égő asszonynak s bevezette a nagy ebédlő terembe, közbe-közbe halkan suttogott valamit a szép Berta fülébe. Baranyai Laczi irigy szemekkel nézte Sárdi Pista forgolódásait s mindjárt oda is csípett neki. — Vigyázz Pista, megégeted magad! — Azt akarom éppen Laczi, hogy elégjek egészen a lobogó lángban! — De hát mit fognak mondani oda haza? — ingerkedett tovább is Laczi. — Eredj kérdezd meg válaszolt gúnyosan Pista. — Van jó dolgom ! Szükségem van a szememre ! Lőrincz jó kedvvel hallgatta a férfiak évelődését s házi gazdai szívességgel kínálta az urakat a jégbe hűtött pompás italokkal. A szép Bertának pedig ugv villogtak szemei, mint a macskának s a lüktető pirosság elöntötte gyönyörű arczát. Mintha az asz- szonyi megaláztatásért a férjeket akarta volna elhódítani. Különösen Sárdi Pistával szemben volt olvadékonyabb. No aztán volt is mulatság. A négy darab czigány rongvgyá hegedülte a húrokat. A bájos házi asszonyt kézről-kézre adták ; annyit tánczolt, menynyit soha életében együttvéve. Elekes Lőrincz a táncz- hoz sem értett; ő a plébános úrral lelki gyönyörrel nézte a többieket. Éjfél felé Sárdi Pista erősen kezdett kirúgni a hámból, Csak úgy bugyborékolt belőle a szó, Aztán nem is nagyon válogatta a kifejezéseket. Szerencse, hogy leány nem volt a háznál, mert annak szökni kellett volna a vaskosabb kifejezések áradata elől. Pató Józsi sem maradt hátrább a duhajkodásban. 0 meg a plébánost kényszeritette tánczra, lévén ő szoknyába bujtatott személyiség, ki a táncz- ban asszonyt pótolhat. Kovács Gábor az asztal körül fölszolgáló kívánatos cselédségre kaccsintott s nem egyszer megcsipdesle őket. Csak Baranyai Laczi volt csöndes. Minél többet ivott, annál hallgatagabb lett, csak szemei ragyogtak lázas fényben s komolyan nézte a szép házi asszonyt, a mint Sárdi Pista léhaságain nevetett. Pista meg csak azért is élet-halálra udvarolt Bertának s Laczi bosszugára sugdosódni is kezdett, Egyszóval a hideg majd kilelte a szép asz- szony után. Lőrincz, mint házi gazda jó példával járt elől, sűrűn koczczintgatott s jóízűen kaczagott Pista léhaságain. Éjfélkor a szép asszony búcsút vett a társaságtól, s visszavonult. Hadd duhajkodjanak a férfiak magukban! Akkor vette aztán kezdetét a valódiczé- czó, melyet csak jó kedvű, szellemes férfiak tudnak rögtönözni. Most már aztán Baranyai Laczi vette át a vezérszerepet. Egyszerre mintha kicserélték volna, egészen megváltozott; az a felhő mely homlokán ült, hamarosan elszállott onnan; felvillanyozva rúgta ki maga alól a széket, s a czigánj okhoz ment. Mindenek előtt azon kezdte, hogy a czigányok hangszereit megöntözte borral, azután összecserélte. A prímásnak adta a bőgői, a bőgősnek a czimbalmot a czibalmosnak a kontrát, s a konlrásnak a prímet, s kényszeritette őket, hogy az ő nótáját játszódják el. El is ■. játszották szörnyűséges módon! Még a cselédség is az ajtóra gyűlt meghallgatni a kétségbeejtő nótát, Kovács Gábor nagy lelki gyönyörűségére, ki is azonnal közibök ment, s kézzel foghatólag ma- gyarázgatta egy-egy leánynak a szerelem édes gyönyöreit, miközben azok nagy sivalkodásokat vittek véghez. Sárdi Pistát boszantotta a Laczi fölülkerekedése, vette kalapját, s kiossant a szobából. Laczi sem volt rest; a mint Pista távozott, ő is utánna ment. Észre 1904. Április 3. sem vette senki, mikor eltávozlak. Csak a hirtelen beállott nagy csöndesség riasztotta föl a plébánost, s keresni kezdte szemeivel a duhaj pajtásokat. — Eredj már Lőrincz, hozd őket vissza — szólt a plébános, még kárt tesznek egymásban oda künn. — Hadd falják fői egymást — vefé oda Pató Józsi, nem lesz nagy kár érettök! — Komoly ügyeik vannak egymással, bizonyit- gatá Kovács Gábor, el akarják simán intézni! Mikor aztán egy jó félóra is eltelt, s mégsem tértek vissza, felállott Lőrincz, s utánuk ment. Szép csillagos júniusi éjszaka volt. Az enyhe éjjeli szellő gyöngéden megsimogatta Elekes Lőrincz égő homlokát. Jól esett neki, hogy kissé sétálhatott, s üde léget szívhatott be. Bent a szobában, hol a duhajkodás folyt, úgyis tele volt szivar füsttel. Zajtalan, csöndes léptekkel haladt végig az udvaron, s egyenesen a kert felé ment; nem is annyira a két pajtást kereste, mint inkább az üde kerti levegőt akarta élvezni. Egyszerre hangos beszélgetés ütötte meg fülét. Sárdi Pista magyarázgatott valamit Baranyai Laczinak; rezes hangjával felverte az éji csöndet. Egyenesen feléjök tartott, miközben a felesége nevét hallotta emlegetni. Megállott. A hallgatózás rut szokását soha életében nem gyakorolta ; a milyen egyszerű közönséges ember volt, de éppen annyira becsületes is. Nem hiába volt véghetetlen jó embernek kiküldőivé! De e pillanatban mégis kénytelen volt megállani. — Tudom, — szólt Sárdi Pista, hogy szerelmes voltál a szép Szilágyi Bertába, el is vetted volna, ha ez a bárgyú Lőrincz bele nem okoskodik! — A mi elmúlt, azt felidézni többé nem szabad! felelt Baranyai Laczi, s hangja rezgésén meglátszott a fájdalmas visszaemlékezés. — Hol tanultad ezt az életbölcsességet? Azt nem kel tanulni, az vele születik az emberrel ; ha egy nőt, kit valaha szerettünk, jó barátunk neje lesz, az szent és sérthetetlen előttünk örökre! — Ej, mit jó barát! A szerelem országában nem ismerek baráti érzelmeket! Ha alkalom van, bármely asszonyt elcsábítok ! — Komiszul gondolkodói! — Már én ilyen vagyok! S mondhatom is neked, hogy addig nem fogok nyugodni, mig a szép Szilágyi Bertát keblemre nem szorítom! Külömben is, csak egy szavamba kerül s ő az enyém lesz ! — Csak azt próbáld meg! — kiáltott Laczi élesen, s hangjából kiérzett a főiindulás. — Ha a férje nem védi meg, meg fogom én védelmezni! — its mi jogon? Miért véded az ő erényeit? — Azért, mert becsületes ember vagyok, mert még magamtól is védelmezném! — Fütyülök az olyan becsületre! — Csak azt nézem, hogy ittas vagy! — Nem vagyok ittas, de borban van az igazság! — Mit szólanái ahhoz, ha más is ugv gondolkoznék a te feleségedről ? — Semmit! Az én asszonyom azt teheti, a mit akar; én őt nem korlátozom semmiben! — Furcsa erkölcsi nézetek! — Hagyd az erkölcsi nézeteket a papoknak! A szép Berta előbb-utóbb az ölembe hull, mint az érett gyümölcs ! Kár is ennek a kikiáltott jó embernek egy ilyen istennői alak! — En pedig azt mondom neked, hogy a melyik perczben bűnös szándékkal közeledel ahhoz a becsületes asszonyhoz, leütlek mint a kutyát! — Hahahaha ! kaczagott Sárdi Pista, s szilaj nevetése fölverte a nyári éj andalító csendjét. Valahol a kert egyik zugában egy éji madár szunynyadozott Vári Ferencz. — Elbeszélés a múltból. — Irta: SINKA LAJOS. (Folytatás.) Váry Ferencz Komáromban harczolt s midőn nem volt többé reménység, az utolsókkal tette le a fegyvert, de a szabad elmenetel s a teljes mentesség b iztositása lett otthon is számukra. Mint százados s a vitézi érem tulajdonosa hagyta oda Komáromot megtört szívvel, zokogó lélekkel a haza sorsa felett, de édes vágyakozással egykori csendes családi fészke utánOh milyen szomorú volt a viszontlátás. Otthona feldúlva, kifosztva, édes, drága felesége betegen, gyermeke a jóóarátok gondozása alatt, csak a puszta, néma falak köszöntötték szótlanul a hazatérőt. A zsarnok, a gyilkoló hatalom már megkezdette rettentő munkáját. Váry Ferencz háza megvolt bélyegezve előtte s naponta kutattak, koboztak ott. Lefog laltak, elvittek minden mozdithatót, pár ezer forint pénzét Kossuth-bankó czimén elkobozták, részben elégették, részben elharácsolták mint ezüst pénzt, de hát ki tudott volna akkor igazságot keresni! Hiszen a szegény magyarnak kossuth-kutya a neve s nem volt szabad panaszkodnia. Hazaérkezte után pár órával már katonák hur- czolták el, mint veszélyes lázadót elzárták s csak másnap engedték szabadon, midőn hosszas zaklatás után elfogadták tőle az igazolást s elismerték a komáromi menedéklevél hitelességét. Jött aztán haza elkeseredve ifjú neje ápolására, ki élethalál közt lebegett s kiről a kezelő orvos kevés biztatással szólt, mert -— úgymond — a betegnek idegei vannak megtámadva, nagy lelki rázkódás, félelem, ijedtség okozták a betegséget. Azt is megtudta később, hogy Kabola Péter, | egykori iskolatársa okozta a bajt, ki rendszeresen ré- mitgette a szegény elhagyott asszonyt s egyszer épen egy Írott levéllel bizonyította, hogy ime Váry Fe- renczet az ellenség elfogta és mint kémet kivégeztette. A mindég bizó s reménykedő asszonyt leverte ez a rémhír, hiszen bizonyítva látta a borzasztó valót s e percztöl kezdve súlyos betegségbe esett. Vári tudta, hogy rosszakaratból történt mindez, hiszen öt is mindig gúnyolta, alattomban fenyegette az az ember, sokszor járt bosszantására, pedig okát nem tudja adni a haragnak, a gyűlöletnek. De hát a gonosz, a rosszakarat talál okot, vagy ürügyet a bosszuállásra. így teltek a napok szomorúan, Gyász borult az egész hazára! Elmúltak a rettentő októberi kálvária iszonyatai is, mikor jobbjaink ezerszámra dobattak hóhérkézre. Terhes lett a levegő a kivégzettek nyögésétől, az ártatlanok utolsó sóhajától. Egy örült zsarnok hatalom, egy őrjöngő vadállatra bízta a hóhérmunkát, hogy megfélemlítse, hogy elrémitse a szegény leszámolt magyart. És a nemzet titkon vérkönnyeket sirt, mert nem volt szabad nyíltan még gyászolni sem s nem vala ereje feltámadni a zsarnok ellen. A rémület közepette némi örömsugár lopódzott be a Vári Ferencz házába. Az asszony még élt s midőn férjét felismerte, szemlátomást haladt a gyógyulás utján előre. A leggyászosabb magyar karácsony már együtt felépülve találta a házastársakat, midőn kis fiukkal gyügyögve egy-egy derengő mosoly is meglopta ar- czuk komor vonásait. Bizony pedig nem volt ez ürömünnep ! Nem köszöntötték egymást az emberek boldog ünnepkivá- nással, hanem azt mondták: Soha ne legyen többé ilyen karácsonyunk ! Nem hangzott angyali szó, nem zendült gyermeki ajkon örömének, mert a kántálást I is eltiltotta a zsarnok hatalom. egy keveset, hogy aztán ujult erővel zsákmányolásra indulhasson. A Pista kaczajára főiriadt, s éles sivitás- sal kezdett röpködni. A babonás emberek azt mondták volna, hogy halál lesz ebben a házban. Lőrinczet mélyen megrendítette ez a párbeszéd ’ a Pista kaczagása belemarkolt a szivébe; csöndesen megfordult, s zajtalan léptekkel viszszatért a házba. Ezalatt oda benn keservesen húzta a czigány. Kovács Gábor valamelyik szobalányt berángatta a folyosóról, s azzal tánczolt, nem sokat törődve az illeni szabályaival. Komolyan, bánatos arczczal lépett be Lőrincz; kissé sápadt volt, de a menynyire lehetett igyekezett eltitkolni lelke háborgását. Sőt még vigságot erőltetett magára. — Nos? Hát hol vannak a szökevények? — kiáltották egyszerre mindnyájan. — Nem találtam rájok; az igaz, hogy nem is igen kerestem ! Majd előkerülnek, ha megszomjaznak. Addig is igyunk barátaim! Most már nekem kezd megjönni a kedvem ! Tudjátok, úgy mint régen, mikor még nőtlen voltam. Húzd rá czigány! Gyöngéden átölelte a plébánost, s mély bariton hangon énekelni kezdett. Valami különös változáson ment át egyszerre a »jó ember« lelke. Mindegyre az ajtó leié nézett, mintha türelmetlenül várta volna a két férfit. Nemsokára Sárdi Pista he is jött; pár perczczel később Baranyai Laczi is belépett kigyult arczczal, villogó szemekkel. Lőrincz eléje ment átölelte Laczit s mind a két arczát megcsókolta; Sárdi Pistára rá sem nézett. — Engem nem ölelsz meg Lőrincz ? — kiáltott Pista tréfásan, a csókot Laczinak hagyom, de az ölelést követelem az én legjobb barátomtól! Azzal ő maga ölelte át Lőrinczet, kinek nagy lelki erőre volt szüksége, hogy arczul ne üsse a becstelen embert. — Üljetek le! — biztatta Lőrincz, — van még borom a pinczében! — Telt poharat vett kezébe, s éles pillantást vetve Pistára kocczintott: — Éljenek a becsületes emberek! — Éljenek a szépasszonyok! — felelt Pista, s fenekéig kiitta poharát. — Éljenek! — kiáltották mindnyájan. — Cseréljünk asszonyt Lőrincz ! kezdte ismét Pista a szót. — Nem cserélünk, — felelt Lőrincz, külömben is úri ember nem szokott borközi állapotban a feleségéről beszélni! — Ej, ne légy olyan kényes ! Egyik olyan, mint a másik ! — Azt már kereken tagadom ! — Beszéljetek egyébről — szól bele Pató Józsi, hagyjatok békét az asszonyoknak. — Pistából a bor beszél! — jegyezte meg a plébános szelíden. — Nem a bor! En nem vagyok ittas! De nekem ez a véleményem az asszonyokról! Minden asszony addig becsületes, mig nem kínálkozik alkalom ! Tapasztalásból mondom! E pillanatban Elekes Lőrincz egy egészen tele pohár tartalmát a Sárdi Pista szeme közzé öntötte, s ráadásul az üres poharat is feléje hajította. . . . Viradott. Az ég pirkadni kezdett kelet felől, s a selyem lilaszin ágyból ki kelő nap első sugarai keresztül törtek az ebédlő csipke függönyein. A szép Berta talán éppen abban a pillanatban álmodozott a gavallér Sárdi Pistáról vagy kitudja kiről, a ki mellett eltörpül a szegény esetlen férj a bárgyuságig jó ember alakja. 14. szám. ÜL Egy külvárosi kántáló gyermekcsoportot börtönbe hurczoltak s a karácsonyest dicsőségére vérig korbácsoltak a lelketlen poroszlók. Máshelyt egy családot vetettek fogságra, mert karácsony estélyén három idegen embernél több gyűlt össze szobájukban. De ki tudná mind elszámolni a zaklatást, az agyafúrt üldözést, a nyomorult hóhérlást, amit kigondoltak a hatalom bérszolgái. A besúgók, a kémek megszaporodtak. Nem volt biztos senki a holnapi napról. Felbomlott rokonság, atyafiság, barátság, mert senki sem bizott többé a másikban. Ez lett aztán a nemzeti elzüllés legutolsó foka. Vári Ferencz hazafias lelke elkeseredett. Átkozta a gyáva, a nyomorékká lett nemzetet, melynek immár sírja és pedig dicstelen sírja meg van ásva, csak bele kell temetkeznie. Szegény asszony, a remegő lélek alig győzte csititgatni, megengesztelni, vigasztalni. Tudta, hogy állandóan kémlés alatt vannak, hogy lesik ajkaikról az elröppent szót, a hazafiság felbuzdulását, mert ürügyet keresnek megejtésükre. Egy napon, úgy 1850 márcziusában különös alak kopogtatott be hozzájok. Béna, mankó.i járó koldus állott előttük rongyokba burkoltan, csápzott ősz sza- kállal s alamizsnáért esedezett. Vári Ferencz éles szemekkel figyelte a koldust, kinek fürge mozdulatai sehogy sem állottak összhangban őszbeborult fejével. Mivel a mellett nehány sort nyújtott a könyörgőnek s már épen elfordult tőle, a mikor az fáradtságot mutatva leül az ajtó mögötti székre s lassú hangon mondja: Oh ne űzzetek el oly hamar! Messze, török földről jövök, hol Kossuth s a többiek élnek s küldenek hozzátok. Ok akarják, szervezkedjetek, itt a szabadulás órája, lesz segítség, lesz külföldi barát, csak akarjátok s a szervezés tervét. is eljuttatják hozzátok.
