Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-03 / 14. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 14. szám. (2) 1904. Április 3. A nagysomkuti kálvinisták nevében és megbízásából. Kelt Nagy-Somkuton. 1903. október hovában. Szappanyos József, Pap István, kir. járásbiró, gondnok. beszólgáló lelkész. 859—1903. sz. A nagysomkuti ev. ref. leányegyház templomépi- tési törekvését és buzgóságát a kegyes adakozók figyelmébe atyafiságos szeretettel ajánlom. Pap István, deési ev. ref. egyházmegyei esperes. 5630—1903. szám. Nagysomkuti leányegyházközségünk fenti kérelmét atyafiságos szeretettel ajánljuk áldozni kész és képes híveink jóakaratu figyelmébe ! Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-tanácsától. Kolozsvárott, 1903. deczember 16. Bartók, Kádár János, ev. ref. püspök, mint elnök. titkár. A jó ember. — Irta: Révay Károly. — Az asszony barna volt, mint az árnyék, jókedvű, mint a dalos madár, de szenvedélyes mint a lobogó tűz, gödrös arczán bíbor fényben ragyogott a lüktető érzés. Magas, sugár termete hasonló volt a liliom- szálhoz, járása könnyű, mozdulatai bájosak, hangja érczesen csengő s a szeme, az öldöklő fényes fekete szeme megcsiklandozta a férfiak szive táját. S ez a szenvedélyes, szép asszony oda volt lán- czolva egy csöndes vérű, egyszerű jó emberhez, kinek külsején nem volt semmi máz, semmi vonzó; még szinte esetlennek lehetett mondani. Olyan volt, kire egyszerűen csak a »jó ember« jelzőt szokták használni. Soha két olyan ellenkező természet össze nem került, mint Elekes Lőrincz és Szilágyi Berta. — De hogyan is történhetett az ? — Közönséges mindennapi eset! Szilágyi Berta nagyon szegény leány volt, a lépési tanító leánya, hol még hat kisebb testvér jajgatott a mindennapi kenyér után. Berta ugyan a fővárosban nevelkedett egyik nagybátyja házában, ki valami magasabb tiszti állást töltött be s igy a Berta műveltsége. modora, föllépése teljesen elütött a többi falusi leányokétól. De hát mégis csak szegény tanító leánya volt. Elekes Lőrincz gazdag földbirtokos volt, ki a tudományok megszerzésével nem sokat gyötörte magát. Nem is volt miért! Szülei után annyi rengeteg vagyont örökölt, hogy gond nélkül nézhetett a jövő elé. Lőrincznek első látásra megtetszett a szép falusi leány s hamarosan nőül kérte, annál is inkább sietett házasságával, mert tudomására esett, hogy a lépési jegyző, Baranyai I.aczi is komoly szándékkal közeledik a szép Bertához. — Te Laczi! — kiáltott a jegyzőnek, mikor éppen Szilágviéktól hazafelé hajtatott, megkértem a Szilágyi Berta kezét. Három hét múlva lakodalmat tartok ! Baranyai Laczi elsápadt, összeszoritotta vékony, finom metszésű ajkait s csak annyit felelt : — Kívánom, hogy boldog légy! — Hát tudod, asszony kell a tanyára 1 — Nem is ér asszony nélkül semmit ez az élet! — De csak szép asszonnyal ér valamit! — Inkább a jóval! Azzal kezet szorítottak egymással és elváltak. Három hét múlva már röpítette a négy fehér ló a szép menyasszonyt, Elekes Lőrincz tanyai birtokára. Szilágyi Bertának ideje sem volt szivébe tekintenie ; ő egyszerűen férjhez ment, mert nagyon szegény leány volt. Lőrincz pedig nagyon természetesnek találta, hogy a leány kapva-kapjon a gazdag ember ajánlatán. így került össze egymással a tűz és viz. Eleinte tetszett is Bertának az uj élet. A fakó egyszerűségből belecsöppent a ragyogó pompába. Ez a változás még a legerősebb lelket is meg tudja tántorítani. A ki az esküvő után három hó múlva látta a szép asszonyt, alig ismert a szegény lépési tanító leányára. Lőrincz boldog volt, mert valóban szerette Bertát; természetesen csak a maga módja szerint. Hiszen nem is lehetett várni az olyan egyszerű, rusztikus embertől, hogy térdre hullva az imádott nő előtt, szerelmi fohászokat zengedezzen ! Nyers modorával szorította szivéhez a szép asszonyt s csókjaival halmozta el. Arról aztán nem tehetett, hogy a fővárosi nevelésű asszonyka húzódott a dohány illatú csókoktól. Pedig bizony otthon is megszokhatta volna, mert az öreg Szilágyinak még álmában is hosszú szárú pipa lógott ki ajkai közül. De hát ez még nem lett volna nagy hiba. Sokkal nagyobb baj volt az, hogy a forró vérű, szenvedélyes asszony, a mámoritó szerelem lobogó lángját érezte szivében s ez a csöndes, jó ember nem viszonozta hasonló szilajsággal. Unatkozni kezdett. A nyár elején, mintha már teljesen beleunt volna a tanyai életbe, megszólította férjét: — Ugyan édes uram csak nem akar holtig erre a tanyára kárhoztatni! Ugv élünk itt, mint a Senki szigetén. Egv kis szórakozás után vágyom! — Unod magad? — kérdé Lőrincz meglepetve, ki el nem tudta képzelni, hogyan unhatja magát valaki a bájos mezei életben, hol a bárányok bége- tését és a juhok kolompolását élvezheti. — Volt időm rá unni az utolsó két esztendőben; apám házánál is csak ilyenfajta szórakozásban volt részem, de ott legalább néha emberekkel találkoztam, kikkel egy pár órát kellemesen elcseveghettem. — Úgy hát társaságra vágyói édesem ? — Ne csodálkozzék; az ember megunja örökösen csak a béreseket látni.-- Hiszen ha csak ez a baj, azon könnyű segíteni. Én édes-örömest megteszek mindent kedvedért. De hál azt hittem, hogy magad sem vágyói a léha emberek társasága után, meg aztán nem is szóltál eddig egy szót sem. — Azt hittem be fogja látni saját maga! — Igazad van Bertám, hi! is vagyok, de hát ilyen a falusi gazda. — Elvisz magával valamerre? — kérdé moso- lyogva s hizelkedően simogatta férje borostás arczát. —- Nem lelkem, most el nem mehetünk, mert a gazdának ilyenkor itthon a helye; hanem hívunk annyi vendéget, a mennyi csak jól esik. — Lásd, csakugyan a szomszéd birtokosokat már meg is kellett volna hívnunk. Az első látogatás óta egyikkel sem találkoztunk. — Maga jó ember édes uram — szólt olvadé- konyan a szép asszony s örömében egy csókot lehelt férje homlokára. — Még ma szét küldöm a meghívásokat, holnap estvére szívesen látjuk őket egv dáridóra. — Hanem aztán tegyen ki magáért az én szép feleségem! — Nem lesz abban semmi hiányosság! — Állapítsuk meg a meghívandók névsorát! — Bizony jó lesz; hát először is Pató Józsiékat mind a két leányával, aztán Kovács Gábort a feleségével, Sárdi Pistát, ha úgy tetszik asszonyostól, de inkább asszony nélkül, mert úgy hallom nagy boszorkány a felesége! — Kitől hallottad ? — () maga beszélte, mikor visszaadta a látogatást ! — Annak Sárdi Pista maga az oka, mert elhanyagolja a feleségét. — Aztán még kit hívjunk? — Baranyai Laczit meg a segédjét és a plébános urat Lépesről. — Úgy lesz minden, a mint parancsolod édesem ! Berta egyszerre vig lett; dalolva, ugrálva szaladt végig a szobákon s a cselédséget föllármázva, meg kezdte rendelkezéseit a másnap esti fogadtatásra. Elekes Lőrincz maga is örvendett, hogy az asz- szonv kissé föllármázza a házat s hogy őt is fölrázta az egyhangúságból. A folytonos munka kissé kimerítette, jó lesz bizony egy kis czéczó. Egészen bele- savanyodik a tanyai életbe; pedig régebben néha még bejárt a városba s egy-egy görbe napot rende ■ zett barátjaival, de a mióta megnősült, nem nézett feléjük. Változtatni is fog ezen az életmódon. Igaza van az asszonynak! Szerelemből nem lehet megélni 1 Még a mézet is megunja az ember, ha mindennap élvezi. Kell egy kis kirúgás. — Czigányt is rendelek Berta — kiáltott a fölvillanyozott asszony után, muzsika nélkül nincs vigasság! Ez már aztán teljesen fölizgatta az élvezetre vágyó menyecskét; olyan csattogó éneklésbe kezdett, hogy még a béresek is álmélkodva állottak meg az ablakok előtt s élvezettel hallgatták a szép asszony csengő hangját. Másnap délután még magasan járt a nap s már egymásután gördültek be a kocsik a tágas udvarra. Egy kissé ugyan különös volt, hogy egyetlen asszo- nyi személy sem jött el, de hát mindegyik illendően kimentette magát. Kovács Gábor sajnálattal tudatta hogy csak egyedül jöhetett, mert az asszony valami nagyobb munkába íogott s cselédre nem bízhatja, Pató Józsi két leányának sürgős ruha varrása akadt; még a héten el kell végezniük; Sárdi Pista csak úgy foghegyről vetette oda, hogy a felesége megint bomlik s olyankor jobb, ha otthon ül. A plébános ur, Baranyai Laczi, meg a segédje, mint nőtlen emberek mosolyogva hallgatták a mentegetőzéseket. Egyszóval az aranyos szép házi asszonyon kívül más asszonyi személy nem vészén részt a czéczóban. Mert, hogy czéczó lesz, azt már Sárdi Pistának az arczárói le lehetett olvasni. Elekes Lőrincznek egyszerű, korlátolt elméjében meg sem fordult, hogy ez az asszonyi távolmaradás, czélzatos. Pedig bizonyosan kicsinyelték a falusi tanító leányát, ki egy gazdag jó embert elhódított az ő körükből. Berta érezte is ezt! Nem szólt egy szót sem, de szenvedélyes lelke erősen háborgott. — Meg akartak alázni — gondolta magában, de megfizetek érte keservesen ! Ennek is mind csak az uram bárgyú jósága az oka! De hát mit is kívánjak tőle, ki folytonosan birkáival és barmaival foglalkozik. Szenvedélyes kitörése csak pár pillanatig tartott, aztán mosolyogva ment vendégei elé s lekötelező bájjal üdvözölte őket. Sárdi Pista nem tagadta meg régi természetét, mindjárt udvarlónak szegődött a szép asszonyhoz; kisebb-nagyobb képek és szobrok tűnnek fel, köztük Murillo remekművei is. Ezek Jézus szenvedéséből való jeleneteket ábrázolnak. A szobrok Pilátustól kezdve, a legalacsonyabb római közkatonáig mind-mind díszesen vannak öltözve. Ezer meg ezer gyertya szórja fényét a mestermüvekre, melyek mellett virágot hintő fiatal leányok haladnak. Ezek egyike szent Veronikát jelképezi drága selyemkendőt tartva kezében, melyen Jézus Krisztus képmása látható A menetet római katonák, zenészek és főuraknak öltözött férfiak zárják be. Számtalan ajakról csendül meg a gyászdal. Áttolongunk a főutczákon. Végre a városház előtt megáll a búcsú A város előkelősége elhelyezkedik az itt felállított tribünökön Csillognak az egyenruhák. Beszédes szemű andaluziai nők tekintgetnek jobbra-balra s megvitatják egymás közt, mely szerzet ruhája legdíszesebb, melyiknek ékszerei a legdrágábbak. A város polgár- mestere szép szónoklatot mond. Ezután a búcsú visz- szatér. Folytatjuk utunkat. Megtekintjük az Alcasárt, a királyi palotát. Estefele elhaladunnk V. Károly kertjei mellett, élvezzük az onnan áradó illatot. Bejárjuk a Quadalquivir partján végighúzódó Pasév-sétányt. Másnap ellátogattam a selyemgyárba. Számtalan munkás keresi itt mindennapi kenyerét, köztük 500 leány és asszony. Nagycsütörtökön megkezdődik a tulajdonképeni ünneplés, a boltokat bezárják. Minden munka szünetel Uránként éjjel-nappal különféle szerzetek búcsúi járják be a várost. így tart ez egész szombat estig, az utóbbi nap éjjelét imával és énekkel virasztja át a nép. Vasárnap reggel Krisztus feltámadásán a nők lehetőleg fehér vagy fekete selyemben, hasonlólag a férfiak is díszben jelennek meg. Lépten nyomon halljuk ez alkalommal használatos köszönést. »Föltámadt a Jézus Krisztus«. »Legyen üdvözölve.« Régen itt is szokásban volt a húsvéti csók, mint ma az oroszoknál, de visszaélések elkerülése végett be-> szüntették. Délután megtekintjük a Plaza de toroson levő amphitheátrumot, hol a tegnap még Jézus kínszenvedése fölött siránkozók, ma nagy gyönyörrel nézik végig a véres bikaviadalt. Az ember idegen városban annyi újat tapasztal, lát, hogy nem igen van ideje a látottak fölött gondolkozni. Most ismét a robogó vonaton ülök s elgondolom, hogy még az istentiszteletben is nyilvánulnak az illető nép hajlamai. Sevillában a fény, a pompa játsza a főszerepet. Gyermekkori emlékként vonul el lelki szemeim előtt a Lausitczban többször átélt húsvéti ünnep. Tizenötödik életévemig én is Felső-Lausitcz lakója voltam. Az utóbbi területnek hajdan Hunyadi Mátyás lévén ura, az igazságos király neve itt is ösmere;es. Ma javarészben katholikus vendek lakják, kik nagy lótenyésztést űznek. Husvét vasárnapján a vend parasztok kiválogatják lovaik közül a legszebbet s ezen körülnyargalják Felső-Lausitczhoz tartozó falvakat Az erőteljes lovak büszkén hordják gazdáikat; utóbbiak kezükben a hímzett kantárszárakat tartják. Csillog az ezen alkalomra kifényesített kantár, melyen a húsvéti bárány képe látható. Ezalatt a nép a kolostor udvarán gyűl össze. Zenészek és fehérruhás leányok fogadják a lovasokat. Mise végeztével a nép a lovasok kíséretében háromszor körüljárja a templomot s azután haza siet. Ezen példa nyíltan bizonyítja, hogy az emberiség, még a legszentebbet a vallást és annak ünnepeit is átalakítja eszméi, szokásai és foglalkozása szerint. Ismét itt a husvét, a tavasz ünnepe. Nemcsak a keresztények ünnepelnek ez évszakban, ünnepelnek az összes felekezeti népek. így az egyptomiak már az őskorban tavaszszal ülték meg Osiris ünnepét. — A magyarok ekkor áldozták a legtöbb fehér lovat, mert hitök szerint ennek vérétől termékeny- nyé lett a föld, az erdőket pedig vadban, a folyókat halakban bővelkedővé tette. A régi germánok is tavaszszal áldoztak Osterának ez évszak istennőjének. Az emberi természet ünnepelni óhajtja a természet ébredését és halálát. Ezek az ünnepek részint vallási, részint természeti okból keletkeztek. Régebben több idejük és kedvük volt az embereknek ünnepelni. Az első keresztények 8 napig ülték meg a feltámadás ünnepét. A középkorban 3 napig ünnepeltek. A XVI. századig husvét alkalmával a pap is humoristikus dolgokat praedikált. A népnek ilyenkor a templomban is meg volt engedve a nevetés, ezt risus paschalisnak hívták. A rabszolgákat felszabadították, a rabokat szabadon bocsájtották, hadd élvezzék a dominica gaudát. Mindenki igyekezett az Istent jó cselekedetekkel kiengesztelni. Az utóbbit mi is megtehetjük. Mi is élvezhetjük a dominica gaudát, ha ellenségeinknek megbocsátunk, értük imádkozunk s legalább csak egy emberi szivet boldogítunk. Athé. Változatok. Itt hármacskán üldögélünk Jobb időkről elbeszélünk, Mikor azért fájt a lelkünk, Hogy egymásé nem lehetünk. Nincsen bajunk Isten látja, Csak a szivünk úgy ne fájna. Most meg azért fáj a lelkünk, A mért egymáséi lettünk. Pilisi Lajos.
