Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-06 / 10. szám

TÁRSADALMI HETILAP/T>.

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HlfÁTALOS KÖZLÖNYE

MEGJELENTIK LdTIGTID3E2^

Előfizetési árait: Egész évre 8 Kor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill.

— J .......................................... ... ..... mii ■ i —....- i ■

Sz

erkesztőség és l-ciadóliivatal

Felsőbányai-utcza 20. sz

Munkát a népnek.

Veröfényes idő van. A napsugár kicsalja a rügyeket. A tavaszi munka megindult. A nép nagyot sóhajt s hálás szívvel mondja el, hogy már túl van a télén s itt a boldog munkaidő, a mikor pénzt kereshet.

A városi tanács jéghideg szivét azonban úgy látszik még a ragyogó napsugár sem képes megolvasztani. A város nem ad munkát a népnek ! Nem ad még akkor sem, mikor ahoz joga van.

Kezdjük és kintornázzuk a vitézi éneket újra, azt, a melyik a 70000 koronáról szól, szinte resteljük már megint hangoztatni, de kénytelenek vagyunk vele s ezután még gyakrabban pengetjük, ha szükség lesz reá.

Ki ne tudná, hogy a város 70000 koronát szánt bizonyos beruházásokra, ezt a 70000 koronát, most már a vármegye jóváhagyta, sőt a f. évi költségelőirányzatot is, melyben szintén vannak ilyen tételek.

Miért nem használja fel tehát a város a tavaszi olcsó és jó munkaidőt, hiszen egyes dolgoknak tervek, pályázatok, árlejtések kellenek, mikor lesz valami az építkezésekből, ha ma még egyáltalán szóba sem kerülnek.

Pedig nagyon üdvös dolgok vannak abban a 70000 koronában:

1. A Petőfi-utczában vizmeder, hid, közút és járdakészités. Itt lesznek a nyaralók, itt járunk a vidék egyik legszebb völgyébe, itt közlekedünk két egyház temetője felé sokszor térdig érő sárban, keserves akadályokkal. Ideje volna segiteni rajta.

2. A Fasor szabályozása a Zazar parton. 24000 korona ára munkálatról van itt szó. A régi szép fasornak ma már csak a neve maradt meg s a part is elúszott.

3. Az Ekstein-féle telek szabályozása és külső vendéglő építése. A Szénatér északnyugati sarkán van ez, a hol az elhordás megtörtént már, de itt megállt a munka. E térre jön az uj vasút is, annak megálló helye. Ennek a korcsmának jövője van, nem lesz tehát kidobott pénz a felépítése annak a külső vendéglőnek. Miért nem csinálják?

4. A Kálvin-utcza. Ennek is nehéz volt egyengetni az útját, harczolni kellett a maradisággal, s a pénzt több felöl összehozni. A református templom mellett, a pénzverő-ház kapujával szemben egy szép széles uj utcza megteremtéséről ábrándozunk. Vájjon meglátjuk-e valaha ?

5. A felső kis-hid. építése és parterődités.

6. A vágóhíd parterösitése szintén a sürgős munkák közzé tartozik. Általában a Zazar- meder az egész város területén nagyon szabályozatlan és rontja a város képének összhatását.

7. A tüzőrtanyai viszonyok rendezése. A bizottság többször erősen követelte, hogy a központba hozassák az örtanya. A mai állapot tarthatatlan.

8. A zártuGzai vízlevezető árok bebolto- zása. Ez mintegy 1500 forintba kerülne úgy is, ha betömik s fél város betegségének nem volna állandó istápolója.

9. A fernezelyi hidjavitás.

10. A polgári iskola előtt való tér kertté alakitása. Ez is régen húzódik már Tavaly ültettek oda tisztességben megvénhedt ócska ákáczfákat, ezek méltóztattak kiveszni, a viz egész télen kényelmesen terjeszkedett a téren. A parkírozásnak a lehető legalkalmasabb ideje épp most van.

11. A Vár-utcza végének szabályozása, E kérdésnél elég legyen hivatkozni lapunk más helyén közölt panaszos czTkre.

12. A postaréti ut külső rendezése. A ki figyelemmel kiséri, hogy errefelé mily csinos házak épültek, az ezt a munkát is nagyon tudni fogja méltányolni.

Mennyi jó terv! Mennyi ujitás azért a csekély összegért! Tek. Tanács! A természet is ébred, méltóztassanak felébredni s hozzáfogni a munkához, hiszen ha a város pénzéből is épül, azért az önök nevét fogja dicsérni.

Ne termeljünk füzt.

A kosárfonást két éven át tanultam elméletileg és gyakorlatilag Zilahon. Ebből az következnék, hogy ajánljam, de mégsem ajánlom, először azért, mert ez nem életképes kereseti ág vidékünkön, hol a napszám árakkal a versenyt föl nem képes venni. A kalap fonás, kosárfonás 25 __40 kr. napszámot képes csak elérni, mig a rendes napszám 40 — 1 frt között váltakozik. Vidékünkben oly kereseti ágat kell meghonositni, mely- lyel naponkint a munkás 1 frtot keres.

Ilyen kereseti ág nem a csipkeverés, mit Felsőbányán is kezdeményeztek, hanem a szövés. Egy hajdúnánási barátomat a minisztérium utaztatta 600 frt. sogélylyel különböző iparágak tanulmányozására, ö mondá nekem Er-Diószegen a szőlészeti és borászati tanfolyamon évekkel ezelőtt, hogy a szövészet egyedüli életképes iparág Hajdu-Nánáson, ezt fogja meghonositni. Nagy-Disznódon egy tanító barátom a szövészet hasznos voltát itt jártában szintén dicsérte. Most olvasom a Néptanítók lapjában, Temes-megyé- ben Banovisten Rádli Lajosné Késmárkon a szövőipari szaktanfolyamot, végzett, az államingyen szövőgépeket adott, és 200 gazdasági ismétlő tanulót tanít a szövészetre, a megrendelés már annyi, hogy egy-két évié a munkájok előre el van adva. — Miért nem küldhetné Nagybánya is egy állás nélküli tanítónőt Késmárkra, biztosítaná, hogy a tanfolyam szabályszerű elvégzése után mint szövőipari szaktanítót alkalmazni fogja, és minden pályázó felett teljes előnyben részesíti. — Ez csak szövészet tanítással foglalkoznék, a gazdasági ismétlő leányokat, kiknek száma vagy 180 Nagybányán, oktatná.

De már szóljunk a fűz termelésről, a fűz termelésre természettől adott alkalmas porhanyó vizmenti talaj Nagybányán igen kevés van. Erre csak a Tisza és Duna áradásos talajai, valóban alkalmasok. Ott művelésűk könyebb és kevesebb költséggel jár, mint a mi agyag és pala talajunkon. Tehát a vesszőt nem termelhetjük oly olcsón, mint az alföldiek, már vessző- termelésünk magában hordja bukása magvát. Tehát előre látó gazda a siker e föltételére is gondol. De nézzük a kosár fonás jövőjét, melyet igen jól és szépen fejtegetett Bernhard titkár ur. Ez nem valami kecsegtető, legyen szabad Dr. György István budapesti kertészeti szaktanárom »Utasítás a gyümölcsök szedésére, csomagolására és szálitására« cziruü munkából a következőket idéznem: »A kosarak közös és legfőbb bajai a csekély szilárdság okozta hajlékonyság, mely a gyümölcs nyomódását okozhatja, továbbá a bordás felület, mely nagyon sok csomagoló anyag alkalmazását kívánja és igy a tér teljes kihasználását nem engedi meg. De a gyümölcs még igy is könnyen zuzódási vagy nyomási foltokat kaphat ezekben« — A gyümölcs csomagolásra legjobbak, mert legszilárdabbak, a faládák és hordók; ez’eket nagyobb menyiségü gyümölcs szállításánál nem mellőzhetjük.« Az országos Magyar Gazdasági Egyesület megbizásából irt eme munka a dr Darányi Ignácz földmivelési miniszter támogatásával jelent meg. Tehát szakszerűség dolgában legelsöbbrangu könyv, tanácsai egyeznek Bernhardt ur nagybecsű véleményével.

A gyümölcsészeti füzetekben már Villasi Pál megírta, hogy Amerikában a szállítás kizárólag hordóban történik. Nálunk is az értelmesebb és szakszerűbb szállítók hordókkal szállítottak. Az Alföldön és Mármarosban vannak alkalmas füztelepek, és kosárfonó gyárak, ezek az országos szükségletet kielégítik, mire ezekkel konkurrencziára lépni, hogyané boldoguljanak? Vagy mi ne boldoguljunk helyi viszoA „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE" TÁRCZÁJA.

Puszta templom.

— IrtaRévai Károly. —

Fönn ct dombon régi templom áll, Fészket épít rajta a madár; Diiledezök, csonkák a falak, Benőtte a moh és iszalag.

Aj tó fája régen leszakadt,

S egyre hull a szürke vakolat; Tárva-nyitva minden oldalon, Álmehet az éji fuvalom.

Valami még mosl is csüng falán, Oltárképnek fakó rongya Ián ! Pókhálóval van az is tele,

Esti szellő tánczot jár vele.

A torony is áll még, úgy a hogy,

S ablakából ásitoz nagyot.

Mintha unná elnyűtt életéi; Hullongatja meglazult kövét.

... Az ember is ilyen puszta rom, Ha szivében dúl a fájdalom ;

Oltárképnek fakó rongya tán,

Most is úgy csüng szivének falán.

A mig egyszer jön egy nagy vihar, S meginog a csonka, puszta fal.

És az embert s puszta templomot Eltakarja, mint sivár romot! . .

Fecerunt magnum áldomás. . .

Mikor az ember veudég, akkor kritikát gyakorolnia igen nehéz, hogy a pletyka bűnébe ne essék. Kovácséknál láttak-e szívesebben vagy Szabóéknál ? Itt főztek-e jobban vagy amott0 A teríték, a díszítés, a szellemi rész, az előzékenység hol nyilatkozott meg nagyobb mértékben ? Fia mindezekre meg akar az ember felelni, akkor okvetlenül pletykába keveredik.

Eféle nehéz helyzetben vagyok én Nagykárollyal és Szatmárral. Két hasonló ünnepélyen vettem részt e két városban s megbántani nem szeretném egyik házigazdámat sem. Pedig hát különbség mégis csak volt a két föispáni beiktatás között, hiszen Szat- már ezer aranyért sem ismételné meg azt, a mit Károly már egyszer produkált s viszont Károly sem állana elő azzal, a n it Szatmártól lesett el. Köztudomás szerint ugyanis, »úgy szeretik egymást, majd meg eszik.«

Némi különbséget tesz az, hogy mi nem Károly városnak, hanem a vármegyének voltunk vendégei Nagykárolyban, s mig a megyének absolute nincs

pénze, addig a városnak van. Az pedig megdönthet- lenül elfogadott kétségtelen axióma, hogy pénzzel szebben lehet rendezni, mint pénz nélkül.

Szatmár áldozott a beiktatás ünnepére s egy önálló városhoz méltóan rendezte azt. Számtalan díszes fogat várt a vasútnál a vendégekre, s a sok között tizennégy gyönyörű négyes röpítette be az előbb- kelö alakokat.

Könnyekig megható volt, mikor egy daliás külsejű rendező, Bartha Kálmán városi tanácsos már a vasúti állomáson, érkezésünk után 90 másodpercz- czel, a zsebünkbe csente a diszebédi szabadjegyeket.

A »Szamos« kollegából olvastuk, hogy 200 üveg pezsgő is lesz, tehát a legédesebb reménységgel tekintettünk a keddi nap elé.

Volt bizony pezsgő az ebédnél és pedig olyan, a melynek oldalán ezt a büszke felírást lehetett olvasni: »Az országos kaszinó és a pártklubb tagjai részére külön töltve.« Konstatáltuk, hogy a két hézagpótló testületnek nincs rossz gusztusa.

A hölgyek valószínűleg megsejtették, hogy a főispán csinos ember és többen voltak a városház dísztermében, mint a férfiak. Igen szép hölgykoszoru gyűlt össze a tanácsterem földszintjén, a karzatra nem is igen volt szükség, a ragyogó hölgyi toalettek s még ragyogóbb hölgyi szemek bájos keretet adtak ennek a kedves ünnepségnek, a hol a fő-föemberek, a nőtlen polgármester és a szalmaözvegy főispán.

Nem csodálom!

Egy barátom — pedig férfi volt — meglepetve mondá, mikor Kristóffy kedves beszédjét hallgatta:

— Hiszen ez nagyon szép férfiú! Ti csak azt