Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-12-25 / 52. szám

(4) 1904. Deczember 25.

52. szám.

szolgai lakásból és a szükséges mellékhelyiségekből álló központi iskolát.

b) és c) Veresvizen és Kereszthegyen 3—3 tanteremből és 1—1 tanítói lakásból.

d) és e) Borpatakban és Kőbányán 1 — 1 tanteremből és tanítói lakásból álló épületet.

Szilas ez az elhagyatott szegény telep egyelőre nem tudjuk mi okból, kimaradt a tervezetből.

Jelen soraink csupán a központi iskoláról óhajtanak egyetmást elmondani.

Abból indulunk ki, hogy a központi iskola, mely mintegy 900 gyermek számára készül, legalább is annyi öl területen kell hogy épüljön. A telek aprobálását a miniszter határozza el, azonban mindenesetre az iskola vezetőitől pl. az iskolaszéktől fogja várni e tekintetben a körültekintő és czélra vezető helyi tanácsot.

A miniszter nem veheti maga, vagy közegei általszemügyre utczáinkat, pénzügyi és magán viszonyainkat, hanem javaslatot kér s ha jó lesz, akkor hozzájárul. Nekünk kell tehát tanácsot adni arra nézve, hol épüljön a községi iskola? s jó lesz, ha mielőbb foglalkozunk e kérdéssel, mert az építkezést már 1905-ben meg kell okvetlenül kezdeni, hogy 1906. szeptemberre az épület átadható legyen.

Véleményünk szerint a szokásos egészség- ügyi követelményeken kívül három dolgot kell itt figyelembe vennünk:

1. hogy az iskola a központban legyen és semmiesetre sem a város egyik végén.

2. hogy a telke tágas legyen.

3. hogy lehetőleg csendes helyen épüljön.

Általános nézet, hogy a Főtér nem alkalmas erre a czélra, nemcsak a telkek óriási drágasága, de a heti vásárok miatt sem.

Az öt föutcza torkolatában kell tehát a helyet megválasztanunk. Vegyük őket sorba. A felsőbányái utcza elején nincs eladó telek, a Hid-utcza rövid, kis telkekkel, itt sincs mit keresni, legfellebb a ref. iskolát lehetne használni az esetben, ha külön fiú és külön leányiskola terveztetnék, pl. fiú iskolának; a Kossuth-utcza elején is nem mélyek a telkek s a dolog itt szinte megoldhatatlan, a Magyar-utcza telve van középületekkel.

A Vár -utczában kell tehát a központi iskolát felépíteni. Itt az u. n. Léding-féle ház félig-med- dig úgyis a városé, évdijért minden esetre megkaphatja, az utána következő kántoriak szintén, pár házzal odább a sekrestyés lak, sőt a Szervirth ház is Nagybánya város tulajdona, ugyancsak ezen a soron mintegy 4—5 ház eladó rendes (és nem túlzott) árban, ezen a vonalon kellene tehát a központi iskola diszes épületét fölemelni, pl. a Magyar- és Rák-utcza sarkán, hozzávéve a Lipnitzky telket is.

Ez a hely teljesen a központban van, tágas telek alakítható minden akadály nélkül és mindenekfelett csendes, hol a szekér közlekedés alig zavarja a tanítást.

Ajánljuk ez eszme megbeszélését az intéző körök figyelmébe.

XX><XX><XX>C<X><XXXXXXXXXXXX>C<>CxX><XXX><XXXXXX

c/'zivcf fi ép.

önagysága Budapesten bemegy egy kép- kereskedésbe és kér frivol képet. A kereskedő kipakol egy néhányat, önagysága irul-pirul és haragosan mondja: Frivol képet kérek!

A kereskedő mutat még nehányat a javából, önagysága jobban irul-pirul és mérgelődik, mikor betoppan férje és önagysága panaszolja, hogy ä frivol képet kért és ilyen illetlen dolgokat mutatnak.

Beleszól a férje: Kérem az én kedves nőm nem frivol képet akar. de ideál képet. xxxx><xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx>oooo<xxxxxxxxx

A hóhoz.

— Irta: Szabó István. —

Hová repülsz te kis fehér pehely?

. Ártatlanságnak kedves vándora ?

Nem félsz, hogy itt rád tapos az ember,

Ki minden jót már sárba tipora ?

Oh! minek jövél közénk a földre?

Minek bontád ki angyal-szárnyaid ?

Itt bűn, gazság, árulás honol csak,

Nincs itt jó, nemes, erény, nincs a bit.

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

Oh! ezek nálunk mesés fogalmak,

Hogy egymást öljük, az az életünk.

Ha mindazért mégis akad igaz,

Azon legfeljebb — nagyot nevetünk.

Igazság, becsület rongyokban jár,

Megvetve őgyeleg szomjan s éhen.

Ki titkon a legnagyobb gazember,

Az az ur, köztünk, azé az éden.

Orv, hazug, csaló dús asztalhoz ül,

Az igaz munkás fázik, nyomorog.

Az okos, ki nyúzni jobban tudja Embertársát, mert ez a fődolog :

Árvát s gyámoltalant vagyonától,

S becsületétől ártatlanokat Megfosztani, — ez a századvégi Erkölcs ... Ki az, ki ezen megakad!?

Nincs lelkűnknek egyetlen temploma.

Mit e gaz szellem föl nem forgatott.

Porban hever az oltár, melyen a Hit, becsület s szeretet nyugodott.

És áll az önzés a szent omladékon.

Itt tolong, zsibong az egész világ.

Milljók vére föcscsen e bálványra;

Milljók átka az égre felkiált.

És lobog a láng a bálvány előtt,

Beragyogva a sötét ormokat,

S rohan egymást gázolva az ember Zúzva útjában oltárt, trónokat . . .

S igv tovább ... ily sötéten festhetném Hazug századunk romlott korszakát,

Mely a megváltóknak, miként hajdan Rongyos istállót és keresztet ád.

xxxxxxxxxxxxx>o<kxx>o<x>c><xxxxxxxxxx>c<xxxxx

Gyermekészszel.

Látogatóba jött az öreg Nagy Mihály bácsi Kis György uramékhoz. Egyszer csak térdére veszi a kis- sebbiket, a Gyuriczát és kérdi:

— Gyuricza, megtudnád e mondani, hogy hívnak engem.

Gyuricza: Hát Gorilla bácsinak.

Mihály bácsi: Nem jól tudod fiacskám, ki mondta neked?

Gyuricza: Édes mama mondta, mikor a bácsi bejött a kapun, hogy jön már a vén gorilla.

xx>ckxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx>c>oo<xx>c<x>oo<xxxx

HETI KRÓNIKA.

Közkeletű az a történelmi anekdota, hogy évekkel ez előtt egy gubás atyafi igv irt a nagybányai takarékpénztárhoz:

— Hát nem tagadom tekintetes Igazgatóság, hogy a kötvényem lejárt, ám azért ne méltóztassék engem perbe fogni, mivelhogy én minden választáskor 30 forintot szoktam a szavazatomért kapni, a pedig már nem messze lévén, csak _megfizetem a tartozásomat én is.

Mellesleg mondva annak'az urnák jó nagy szavazata lehetett, hogy ily szép összeget kapott érte.

, Ihun la, csak oda megy ki a mai paraszt felkiáltása, hogy aszondi:

— Mégis csak jó ur ez a Tisza Pista, hát meg meg forog egy kis pénz megest ebben a szegény országban, a jó Isten is áldja meg érte.

Éhez hasonló és nem hasonló vidéki hangulat alatt ünnepel Magyarország, mert az idő nem vár, se a kalendárium. Látom, hogy a karácson csak-csak beköszönt, akár együtt ül az országgyűlés, akár nem, akár van pénzünk, akár nincs.

Városunk mozgalmasabb’1 képet tár a'szemlélő elé. Némely apró diákok elmentek ugyan, de jöttek helyettük nagyobbak, egyetemisták, ; meg egy-egy katonai uniformis is (ne tessék megijedni, nem darabantok) tarkítja a képet, :a hazavágyó itjak megtértek a családokhoz egy-két jó napra, friss élezeket és divatos fővárosi szokásokat hozván'magukkal.

Hát a köznek is szüksége lesz reájuk, mert egy két jó mulatság csak megesik nálunk ez alatt a rövid idő alatt.

Meg a téli kártyaesték sem lehetnek el uj erők nélkül, kik lelkesedést öntenek a már-már csüggedő öregekbe.

Mikor igv leghosszabb az éjszaka és legrövidebb a nappal, fogadni mernék, hogy esténkint pattog a tűz a kályhában, bányi karezos, bikszádi viz az al- máriomon és baka biblia az asztal közepén, reggel felé pedig megszólal a csendes is.

Mi tagadás, a bánat azért nem alszik; nem egy házban könnyezve éneklik a karácsom zsolozsmát s kitör egy-egy elnyomott sóhaj, hogy

— Nem úgy van már, mint volt régen, nem az a nap sül az égen!

De a szeretet, a jó emberek megizmosodó csodatevő karácsom szeretete, jó indulattal igyekszik ezeket a könyüket is, legalább részben letörölni. Svédországban a raboknak is van karácsonjuk, az égi madaraknak is, ezeknek gabona kévéket raknak ki az udvarokba hosszú póznákoú s csicseregve I

jönnek a kis énekesek üdvözölni a karácson szent ünnepét.

Hátha mi magyarok, ennyire még nem is vagyunk, de nincs szegény nálunk sem, aki kezét ilyenkor hiába nyújtaná ki segítségért.

A sok derék titkos jóltevőt azonban nem leplezheti le, a közönség nemes jóindulatát csodálva- csodáló krónikás.

Különfélék.

Lapunk t. előfizetőinek, munkatársainak és ösz- szes olvasóinak boldog karácsoni ünnepeket kívánunk.

Mai számunkhoz Révay Károly »Rákóczi« ez. elbeszélő költeményének 9 —16. lapja van mellékelve.

Az újévi üdvözlések megváltásának gyűjtését a jótékony nőegylet javára lapunk már régi idők óta gyakorolja. Ivet indítottunk meg, melyre aláiratkozni lehet Vásárhelyi Gyula bizományi üzletében és lapunk szerkesztőségében. Á megváltási összegeket lapunkban sorrend szerint közöljük. Eddig az ivén adakozni szivesek voltak: Révész János és neje 2 koronát.

Ünnepi istentisztelek A r. kath- templomban szombaton éjféli mise üecz 25-én Reggel 7 órakor és 1/a 8 órakor pásztormise, 9 órakor zenés mise. melyet Szőke Béla tart fényes segédlettel. Decz. 26-án lü órakor nagymise. A szentbeszédet dr Csókás lartja. Az ág. h. ev. templomban 25-én d. e. 9 órakor ünnepi istentisztelet énekes lithurgiával. 10 órakor úrvacsora osztás. 26-án d. e. 9 órakor istentisztelet. Mindkét napon Révész János prédikál. Az ev. ref. templomban 25-én d. e. ‘ a 10 órakor ünnepi istentisztelet úrvacsora osztással és Soltész Elemér beszédjével. 26-án d. e. l/* 10 órakor istentisztelet, melyen Imre József s. lelkész prédikál.

Személyi hir. Agrikola Adolf debreczeni kir. táblabiró, városunk egykori derék polgármesterének fia e hó 21-én családjával együtt városunkba érkezett s a karácsoni ünnepeket rokonai körében itt fogja tölteni.

Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Debreczeni Márton szilágycsehi polgári iskolai igazgatót a IX. fizetési osztályba nevezte ki.

Molcsány Gábor helybeli kir erdőmestert a föld- mivelésügvi miniszter a napokban kir. erdőtanácsossá nevezte ki s a nagybányai főerdőhivatal vezetésével bízta meg. Városunkban a hir általános megelégedést keltett, mivel Molcsány rokonszenves egyénisége városszerte nagy tiszteletnek és szeretetnek örvend. Barátai és tisztelői mindjárt el is határozták, hogy 21-én közös vacsorával iktatják be hivatalába az uj tanácsost, egy közbejött szomorú esemény miatt azonban 28 lkára kellett az estélyt elhalasztani. Megemlítjük itt, hogy Molcsánynak testvérét Molcsány Ernőt egyidejűleg a miniszter főerdészből erdőmesterré léptette elő a lippai erdőhivatalhoz.

Meszlényi Gyula püspök 100 koronát adományozott a helybeli kath. legényegyletnek és 300 koronát a szatmári szegényeknek.

Bimbóhullás. Mindenki, aki csak ismeri a Csüdör- családot, nagy szomorúsággal fogja olvasni a hirt. hogy Csüdör Lajos városi tanácsosnak ismét elhalt egy kedves, szép leánya. Pár év előtt a bájos, életerős Erzsiké legszebb serdülő korában halt el hirtelen, most pedig a 11 éves Rózsika hajtotta álomra fejecskéjét, rövid betegeskedés után, tenger bánatot hagyva édes szülőire, nagy szülőire, rokonaira. A család iránt a részvét egész városunkban általános A korán kiszenvedett kis halottat tegnap délután kísérték nyugvó helyére, a r. kath. temetőbe, hol ifjú álmait folytatni fogja. Nyugodjék békében! A család gyászlapja következő: »íme én elküldöm angyalomat, ki előtted menjen és megőrizzen az utón és bevigyen azon helyre, melyet készítettem.« (II. Móz. 23., 20.) Csüdör Lajos és neje Engelhardt Teréz, mély bánattól megtört s Krisztusban vigasztalást kereső szívvel tudatják úgy a maguk, valamint gyermekeik Gyula, Marosa és Gizella, a jó nagyszülők dr Lovrich Gyula és neje Puskás Gizella, továbbá Csüdör Mária, Béla Ferencz és neje, Lovrich László és Sándor, Engelhardt Lajos és neje, Hosszú Borbála és Rozália nagybátya és nénék nevében, hogy rajongásig szereled leányuk, a hűséges odaadó unoka, jó testvér és bug Rózsika f. év és hó 21-én, déli lh 2 órakor rövid szenvedés után, a kis Jézus utolsó áldásával élte lt-ik évében az angyalok közé vétetett fel. Az elköltözött kedves halott hült tetemét folyó hó 23-án, d. u. 3 órakor kisérjük a temetőbe a jövő feltámadás reményében, mig lelke nyugalmáért bemutatott szent misén ugyanazon nap d. e. 9 órakor kérjük a Mindenható irgalmát. Nagybánya. 1904. deczember 21. Isten adjon neki örök nyugalmat, nekünk pedig, kik oly sokat veszítettünk benne, adjon fájó szivünkre gyógyító vigasztalást!

Azok az adomák, melyek mai számunkbau szétszórtan olvashatók, Vagányi Kálmán »Nevető Világ« czimü adomatárából vannak mutatványul átvéve. Igen sok jóizü dolog jelent meg ebben a könyvben s a mi fő, oly tisztes; modorban, hogy gyermekek is bátran olvashatják. Ára egy kötetnek 2 K 50 fillér. Kapható a szerzőnél Felsőbányán. Megvételre me legen ajánljuk.