Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-07 / 6. szám
Nagybánya, 1904. Február 7. — 6. szám. XXX. évfoljfok «*\; TARŐAPALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEO-TELBITIK: ■V-A.S-ÁXKXT.^E’ Előfizetési árak •. Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negvaíí^re-á1 koí^gyes szám 20fill. m — Milyen gyümölcsfajtákat szaporítsunk. Ezzel a kérdéssel már régen tisztában kellene lennünk, mint a hogy nagyjában talán tisztában is vagyunk. Mindazonáltal a szatmári kertészeti kiállítás alkalmával a figyelmes szemlélő sajnosán meggyőződhetett arról is, hogy bizony az értékes fajták mellett elég sok értéktelen gyümölcs fajtával kísérletezünk. Ez pedig a jövedelmezőség tekintetéből kifogásolni való, mert egy gyümölcstermelő vidék jó hírneve a többiek között attól is függ, hogy milyen fajtákat termel. Az ország túlnyomó részében sokféle értéktelen gyümölcsfajtákat termesztenek, ez pedig káros azért, mert noha jobbat is lehetne előállítani, a silánytermés csak must almaként értékesíthető, a must és csemegeként értékesíthető gyümölcs közötti árkülönbség pedig 5 és 24 között ingadozik, ez azt hiszen igen nagy ár eltérés. A kiállításban résztvett kiállítók gyűjteménye között mindenütt ott szerepelt az arany parmén franczia szürke renet, Casseli nagy renet, sóvári, több helyütt a Canadai renet alma. Ezen fajtákból már most is tömeget produkálunk, a terméshozam pedig a fák növekedése folytán fokozódni fog. Az itt említett és tömegtermelésre elfogadott fajták között egy, a franczia szürke renet, (nálunk arany kormos) a mi időjárási viszonyaikhoz úgy látom alkalmazkodni nem tud, mert sajnos ez a fajta nagyon hamar fonnyad s ezért szállításra nem alkalmas, ezt szaporítani nem érdemes, sőt ha 10—lő éves fákkal rendelkezünk ezeket átoltani nagyon gazdaságos dolognak tartom. Magam is ezelőtt 15 évvel ültettem több franczia szürke renet oltványt, melyeknek jobb és értékesebb fajtákkal való átoltását az idén fejezem be. Ezen átoltást 2—3 évi időközökben vihetjük keresztül. Ezzel azt érjük el, hogy a még beoltatlan ágakról gyümölcsöt szedhetünk s ha az átoltást befejeztük az első oltástól 3—4 év alatt az értékesebb fajtából már szintén termést kapunk. Nálunk meglehetős sokféle nyári alma, borízű, darázsédes, fülesédes, tányér vagy nem tudom milyen czifra név alatt fordul elő. Ott van a jó öreg Pázmán, azután szeges alma, azt kérdem megérdemlik-e ezek a Szerkesztőség és Iciadóhiv«ta.l-,Eelsőfc>ányai-utcza 20. helyet, melyet haszontalanul elfoglalnak, hiszen a nyári fajtákat alig lehet vékánként 40—60 fillérért értékesíteni, a két utóbbi pedig minden 4—5 évben terem 1—2 vékát, holott iia ezeket bármely tetsző' értékes fajtával beoltanánk. 4—5 év alatt mázsa számra kapnánk termést \ Pázmán nagyon finom alma, de nem terem, minek foglalja tehát el a helvet, sőt tovább megyek, nems )kára a sóvári sem fog a fogyasztónak tetszeni, a min különben csodálkozni nem is lehet, hiszen ilyenkor már kásás s fogyasztásra nem igen alkalmas. Ha mentői kevesebb de értékes fajtát termelhetünk, kár sok fajtára súlyt fektetni, mert mentői nagyobb mennyiséget vagyunk képesek egy-egy értékes gyümölcsből termeszteni, annál könyebbeu tudunk rajta túl is adni. Körtéből t. i. téli körtéből már kevesebb fajtát szaporítunk, sőt mint tapasztaltam erre nagy súlyt nem is* fektetünk, pedig a mi időjárásunk a körte fejlődésének nagyon kedvező. Téli körték közül leginkább a Hardenpont téli vajkörtéje van elterjedve, itt-ott előfordult egy-egy nemesebb, de egyúttal sokkal kényesebb fajta is de ez alig érdemes a megemlítésre. Körtéből már érdemes több fajtát termelni, még pedig a legkorábban érőtől a legkésőbben érő fajtákig, de itt is arra vigyázzunk, hogy nagy, tetszetős külsejű és lehetőleg jó zamatos körtét szaporítsunk, mely fajtákból több gyümölcsösben van egv nehány ta, mert csak olyat lehet jó árban elhelyezni, ilyenek: iskolabeli nyári körténk mellett Clapp kedvelt Vilmos (nyári) erdei, Hardy vajkörte, Congressus emléke. Marilláit Margit (őszi) Angontemei hercegné, Clairgean (késő őszi) Jozefine, Hardenpont, Dübüisson téli vaj körte, De Curé (téli), vannak az itt elősorolt alma és körte fajtákon kívül még számtalan más értékes fajták is, melyeket termelni szintén érdemes. De az ezzel járó költséges kísérletezést hagyjuk egyes szenvedélyes gyümölcsészeknek, mi gazdák pedig csak maradjunk meg a mi kipróbált kevesebb fajtáink mellett, ezeket szaporítsuk s igyekezzünk csak kipróbált fajtákkal kísérletezni, ilyen czélra és öregebb fák átoltására a már ismert sárga beliefleur és nálunk 2 —3 gyümölcsösben előforduló és a télifehér Kál- vilhoz hasonlítható zamattal biró, tetszetős külsejű, korán és bőven termő jól eltartható Jonathan almát melegen ajánlom, különösen ez utóbbi gyümölcse iránt igen nagy az érdeklődés és az valóban meg is érdemli a legnagyobb mérvben való szaporítást. Igyekezzünk az okszerű gyümölcstermelés felkarolásával, finom piaezos fajták termesztésével hírnevünket öregbíteni, a világ forgalom igényeihez alkalmazkodni, mert való igaz az, hogy termésünknek nagyobb részét külföldre exportálják — A ki a gyümölcsészetet okszerűen űzi, a fa termőképességének fokozása és megtartása végett fáit jól gondozza, nyesegeti, permetezi, kapálja, trágyázza, rovaroktól védi, annak mindenesetre több jövedelmet fog hozni, mint annak ki mindent csak a természettől vár. Már pedig a múlt évi gyümölcstermésünk értékét véve alapul fogalmunk lehet arról, hogy vidékünk lakosságára mit jelent egy terméketlen, elemi csapás, rovar, vagy gombabetegség okozta év. B. A. Gulyás Lajos Szomorú hirt hozott a táviró : Gulyás Lajos Kisújszállás ev. ref. lelkésze, Nagybányának 13 éven át volt szeretett ref. lelkipásztora meghalt. Két heti szenvedés elragadta az élők köréből a derék férfiút, a kinek hatalmas szónoki tehetségével még sokáig kellett volna munkálkodnia közöttünk földi halandók között. Nagybányán még mindig szeretetben és tiszteletben él az évek előtt eltávozott lelkésznek emléke. Nem csoda, hisz az egész társadalom szeretete és becsülete vette őt körül. így a hir sokakat lesulytott s nem frázis, mikor azt mondjuk, hogy Nagybánya megdöbbenve hallotta azt. Gulyás Lajos 61 éves volt. Tanulmányait Debreczenben végezte, hol a kollégiumban szeniori hivatalt viselt. Ez a diáknak lehető legnagyobb kitüntetése. Külföldön is járt. Angolul kitünően beszélt s angol források után sokat dolgozott. Úgy is mint lángszavu, dörgő hangú hatalmas szónok, úgy is mint iró messze főidőn ismert nevet vívott ki magának. Nagybányán 1873. február 16-án választották meg Mándy Bertalan és Lengyel András A „NAGYBÁNYA ES VIDÉKE“ TÁRCZÁJA. A nyomorék. — Irta : RÉVAY KÁROLY. — A szép Kálozdyné idegesen kiáltott a dadára: — Vigyétek ki Palikát a cselédszobába! szörnyű alkalmatlan itt ez a gyerek ! Szegény kis Pislám nem tud miatta egy pillanatig sem játszani! Az öreg dada — ki valaha a nagyságos asz- szonyt is ölében hordozta — nagyot sóhajtott; bánatosan hajolt le a földre, a szerencsétlen nyomorék gyermek után, gyöngéden ölébe vette, megsimogatta göndör szőke fürtjeit és egy csókot lehelt homlokára, aztán magához szorította, fülébe súgott valamit s csöndesen kifelé indult anélkül, hogy a nagyságához csak egy szót is szólt volna. A kis Pista örömtől kigyull arczczal tekintett föl a szőnyegről, az ólomkatonákat egy pillanat alatt mind maga elé kaparintotta s diadalmasan fölkiáltott: — Most aztán mind az enyém a sok katona! Én is huszár leszek! De a Palika nem lesz, mert ő nyomorék. A dada sápadt, fonnyadt arcza lángra gyűlt, a kis nyomorék Palikát még szorosabban ölelte magához s sietve kiment a gyermekkel. A szép mama mosolyogva nézett Pistikájára, majd meg oda rohant hozzá, átölelte s össze-vissza csókolta. — Ó, le okos drága kis fiam! — Ugy-e édes mama, a Palika nem lesz katona ? — Nem édes gyermekem! De belőled szép huszár lesz, lovon fogsz járni, aranyos csákót teszel a fejedre s úgy villogtatod kardodat! — Jaj de szép leszek édes mama! Valódi lovon fogok ülni, mint a huszárok, aztán Palika a dada ölében fog feküdni s onnan néz majd reám. — Palika ? — szólt a szép mama megrezzenve — hiszen akkor már nagy lesz, nem kell hogy a dada ölében üljön. — Hát Palika is nagy lesz — okoskodott tovább az elkényesztetett gyermek — hiszen ő nyomorék. Mond csak édes mama, miért nyomorék Palika ? A szép asszony arezán sötét pir futott keresztül, aztán megint elsápadt, olyan volt arcza e pillanatban, mint a félig érett baraczk. Az izgalomtól alig tudott felelni a gyormeknek : — Azért nyomorék mert nem tud járni. — És miért nem tud járni ? — Azért, mert az Istenke ugv akarta ! — Hát azt akarta az Istenke, hogy én járni tudjak? — Akarta! akarta ! édes drága gyermekem! Ölébe kapta s szenvedélyesen szorította szivéj hez, mintha védelmezni akarta volna minden szerencsétlenség ellen, lí pillanatban lépett be Kálozdy Pál a szobába s meglátta nejének szenvedélyes kitörését, lázas csókjait, nyugodtan körülnézett a szobában s kereste a másik gyermeket. — Hol van Palika ? A kis Pista felelt meg anyja helyett. — Ki vitték a cselédszobába mert ő nyomorék. Kálozdy szemében a harag villáma czikkázott, szenvedélyes, durva hangon ordított a gyermekre : — Hallgass! Aztán fuldokló hangon mondotta önmagában: — Verje meg az Isten, ki tégedet ilyenre tanított ! Az elkényesztett Pistike heves zokágásra fakadt gyönge kis karjaival átölelte édes anyja nyakát s kétségbeesetten szorította könnyes arczához. Kálozdyné hidegen nézett haragtól reszkető férjére s csak annyit mondott: — A gyermek igazat beszél! — Igazat beszél ? — kiáltott Kálozdy még jobban fölgerjedve — hát ki az oka annak, hogy szegény gyermekünk nyomorék ? Még világra sem jött a szerencsétlen, s már nyomorékká tette a te hiúságod. Gondolj csak vissza a múltra! Nem összetett kezekkel esdekeltem-e előtted, hogy hagyj föl őrült sportjaiddal és természetellenes öltözködéseddel ? A divat hóbortja járta át könnyelmű lelkedet! Mi volt neked az anyaság érzete ? Égy utált teher, egy gyűlöletes állapot, melytől mielőbb szabadulni óhajtottál! Bekövetkezett az az idő is. Megszabadultál. S az eredmény az volt, hogy drága gyermekünk, első szerelmünk édes záloga, nyomorékon jött a világra ! O, az igazságos Isten ezt nem bocsátja meg neked soha! Kálozdyné hidegen, egy szemhunyoritás nélkül hallgatta végig, a már sokszor hallott vádakat, aztán nyugodtan felelt reá. — Kérlek, mondj már valami újat is. Ezt nagyon sokszor elmondtad már! — Elmondom még ezerszer is! hallani fogod vádjaimat mindig, halálom órájáig. — Azzal nem segitsz rajta. Inkább vinnéd el a gyermeket valami intézetbe. Ott talán segíthetnének rajta, vagy pedig .... — Vagy ? Azt hiszed tán elpusztulni engedem ? Az intézetet is csak azért ajánlod, hogy ne lásd szemed előtt a szerencsétlent, ki élő szemrehányásként kúszik előtted a földön! De ne félj, nem sokáig fogod látni! Készítsd elő a gyermek holmiját, holnap elutazom vele. Azzal sarkon fordult, s egyenesen a cselédszoba felé sietett. A szegény nyomorék Palika a jó dada ölében játszadozott egy törött lábú kis ólomkatonával, melyet úgy látszik kidobtak a Pista öcscse ezredéből, mint hasznavehetetlent. Jó volt neki az is. Az is épen olyan nyomorék kis katona volt, mint ő maga. Kálozdy erősen fölizgatva nyitott be a cseléd
