Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-13 / 46. szám
/ Nagybánya, 190^ November 13. — 46. szára. XXX. évfolyam. 1 .jf ~ V, /#/ f / / TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE IIVLEG-CmiLIBIIXriIK: ]VLHsTH>ElSr Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. 3 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. Iskoláink államosítása. — Városi közgyűlés nov. 12-én. — Gellért Endre polgármester a mai napra rendkívüli közgyűlést hivott egybe d. u. 4 órára, melynek egyedüli tárgyául a népiskolák államosítása iránt megkötendő szerződést tűzte ki. A közgyűlést a gazdasági és pénzügyi bizottság gyűlése előzte meg, mely egyhangúlag ajánlotta elfogadásra a miniszter által leküldött szerződést. A közgyűlésen egész terjedelmében felolvasták a Í2 pontra terjedő szerződést, melyet teljes szövegében ime közzé teszünk: Szerződés. Mely a nagybányai községi jellegű elemi népiskolák államosítása tárgyában egyrészről a m. kir. kincstár képviseletében Kováts Béla 1 Szalmárvár- megye kir. tanfelügyelője, másrészről Nagybánya szabad királyi rendezett tanácsú város képviseletében a 4687—153. számú képviselőtestületi határozattal megbízott Gellért Endre polgármester között egyfelől a vallás- és közokt. m. kir. minisztérium, másfélül Szalmár vármegye törvényhatósága utólagos jóváhagyásának fentartása mellett a következőkben köttetett : 1 Nagybánya sz. kir. r. t. város a jelenleg községi jelleggel biró s a város belterületén, továbbá a kereszthegyi, veresvizi és borpataki külterületeken eddig fentartott elemi népiskoláit az alábbi pontokban egyetértőleg megállapított feltételek mellett állami kezelésbe átadja, viszont a kir. kincstár azokat abban az esetben, ha a törvényhozás a szükséges fedezetet a kellő időben rendelkezésére bocsátja, átveszi, kijelentvén, miszerint az elemi népiskolák kezelése és fejlesztése ezentúl állami feladatot képezend és hogy az állami iskolákban az előadási nyelv kizárólag a magyar lesz. 2, Nagybánya sz. kir. r. t. város közönsége gondoskodik saját költségén az átadott s állami kezelésbe átvett elemi iskoláknak ideiglenes megfelelő elhelyezéséről, valamint a tanítói lakásokról oiykép, hegy átadja — a mennyiben a törvényes követelményeknek megfelelnek — a jelenlegi iskolák czéljaira használt épületeket, mellékhelyiségeket és belsőségeket, valamint az ezeken felül a fenti czélra még szükséglendő s a város által a kir. kincstár részére biztosítandó közös egyetértéssel megjelölendő épületeket, helyiségeket és belsőségeket, minden egyes iskolai helyiséget megfelelő bútorzattal: 1905 évi szeptember hó 1-től kezdődőleg a kir. kincstár ideiglenes használatába, mely használati jog akkor szűnik meg, mikor ^.^.^gerződési pontban körülirt s a végleges elhelyezésére Szolgálandó uj iskolai épületek a kir. kincstár használatába, illetve tulajdonába átadatnak. 3. Kötelezi magát Nagybánya sz. kir. r. t város, bogy a m. kir. vallás- és közotatásügyi minisztérium által kiterjedésileg is meghatározandó városi, avagy a város által megszerzendő telkeken a m. kir. vallás- és közokt, m. kir. minisztérium állal jóváhagyandó tervek szerint a) a város belterületén egy tizenkét tanteremből, egy tanács szobából, igazgatói lahásból, szolgai lakásból és a szükséges mellékhelyiségekből, b) a veresvizi és c) a kereszthegyi külterületeken egy három — három tanteremből s egy-egy tanítói lakásból, d) a borpataki, e) kőbánya-feketepataki külterületeken pedig egy-egy tanteremből és egy-egy tanítói lakásból, valamint a szükséges mellékhelyiségekből s a tartozékokból álló iskolai épületeket saját költségén felépít úgy, hogy azok legkésőbb 1906. évi szept. elején tényleges használatba vehetők legyenek. Kötelezi magát Nagybánya sz. kir. r. t. város, hogy az előbb említett iskolai épületek elégtelensége esetén a még szükséglendő iskolai épületeket, tanítói lakásokat és mellékhelyiségeket a vallás- és közokt. miniszter által megjelölendő pontokon és időben felépíti. Továbbá kötelezi magát Nagybánya sz. kir. r. t. város, bogy a fentebbi pontban megjelölt telkeket és a rajtuk emelendő épületeket a kir. kincstárnak tulajdonjogilag átadja, mihez képest kötelezettséget vállal, hogy a kir. kincstár tulajdonjogának a szóban levő telkek és épületekre leendő bekebelezése szempontjából a bekebelezési engedélyt, az építkezés befejeztével kiállidandja. 4. Kötelezi magát Nagybánya sz. kir. r.jt. város, hogy az előző szerződési pont rendelkezéséhez képest általa emelendő iskolai épületeket a szabályok által megkívánt bútorzattal és felszereléssel ellátja, továbbá kötelezettséget vállal, hogy úgy ,az ideiglenes, valamint az előző szerződési pont értelmében emelendő iskolai épületeket, azoknak összes mellékhelyiségeit, valamint a kerítéseket, kutakat, bútorokat és felszereléseket sajátjából állandóan jókarban tartja és évenként egyszer a nagy szünidő alatt azoknak saját költségén teljesen tiszta állapotba hozásáról gondoskodik; az épületeket tűzkár ellen biztosítja és az ezért járó dijakat fizeti; nemkülönben a mindenkori összes tanhelyiségek fűtéséről is saját költségén gondoskodik. 5. Kötelezi magát Nagybánya sz. kir. r. t. város miszerint a magyar kir. államkincstárnak az elemi iskolák czéljaira szolgáló személyi és dologi kiadások fedezésére járulmány ezimén 1905. évi szept. hó elejétől kezdve 2231Ö korona azaz huszonkettőezer háromszáztiz koronát előleges évnegyedes részletekben a nagvdjánym^m. kir. adóhivatalnál befizet. A mennyib(jífCjíecfi|f ezfetj kötelezettségének az esedékességi napokon meg nem felelne, 5 azaz öt százalékos késedelmi kamatokat tartozik fizetni az esedékessé vált járulmányi részletek után az egyes lejárati időpontoktól kezdve. Ha az egyenes adók 50/0-a ezen 22310 koronát felül haladná, ezen esetben a járulék helyett az 5°/0 iskolai pótadó nagyságának megfelelő összeg lesz fizetendő. Viszont a kir. kincstár kötelezi magát, hogy a város által évi járulékként befizetendő 22310 korona azaz huszonkettőezerháromszáztiz korona összegből a nmt. vallás- és közoktatásügyi minisztérium által meghátározandó, de mindeneseire olyan összeget enged vissza évenként a városnak, mindaddig, a mig a telkek beszerzésére a 3. pont értelmében építendő iskolai építkezések költségeire, illetve felszereléseire a város által felveendő kölcsön, a megállapítandó s a m. kir. vallás- és közokt. minisztériumhoz bemutatandó törlesztési terv betartása mellett törlesztve lesz. 6. Kötelezi magát Nagybánya sz, kir. r. t. város, hogy a 3. pontnál jelzett iskoláknál úgy a jelenben létező, mint a jövőben létesítendő tanító állomások után az országos tanitói nyugdíj törvény értelmében az iskolafentarló által fizetendő járulékot viselni fogja, továbbá hogy a tanulók után járó 30 fillérnyi tanitói nyugdíj járálékot fizetendi s a jelenlegi községi iskolai s az állami iskolához átveendő s jelenleg a városi nyugdíjintézetek kötelékében álló elemi isk. tanítók nyugdijintézeti ügyét az orsz. tanitói nyugdíjintézettel szemben rendezni fogja, 7. Kötelezi magát Nagybánya sz. kir. r. t. város hogy az elemi iskolákkal kapcsolatban felállítandó gazd. ism. iskola czéljaira szükséges bekerített területet és a megfelelő felszerelést és a dologi szükségleteket a kir. kincstár részére visszteher nélkül tulajdonjogilag biztosítja és a bekebelezési engedélyt ezen ingatlanokra is kiállítja. 8. A jelen szerződés tárgyát képező tanintézeteknél alkalmazott tanítók közül azokat, a kiknek nyugdíj viszonyait az országos tanitói nyugdíjintézettel Nagybánya sz. kir. város 1905, évi szeptember hó 1-ig rendezi s ez okmánvilag igazoltatik; továbbá a kiknek törvényes képesítésük van, szolgálatképesek és működésük a követelményeknek megfelel, jelenlegi dijleveleikkel biztosított tanitói illétményeikkel a m. kir. kincstár átveszi. 9. Az állami elemi iskolákban az oktatás díjmentes, csupán beiratási dij ezimén lesz minden Megújhodás. Irta: Révai Károly. Császár Lajos tanár ur mély gondolatokba me- rüllen ült reggelije mellett, kávéja már teljesen kihűlt, úgy látszik nem Ízlett neki: félre is tolta az asztal túlsó felére s ő holmi avalag, régi leveleket tett maga elé. Elsárgult, gyűrött levelek voltak, hasonlatosak az ő arczához, melyen nagyon meglátszott az idők forgatagja. A levelek borítékja piszkos volt, mintha sokáig hordta volna zsebében; a rajtok levő bélyeg is már régen kiment a használatból; azóta, hogy a tanár ur e leveleket kapta, a magas kincstár kétszer is megváltoztatta a levélbélyegek formáját. Őszülő fejét tenyerébe hajtva, szomorú, bánatos arcczal nézte az előtte heverő leveleket s nagyokat sóhajtott; a letűnt 10 esztendő jutott eszébe. Ó, ha Vissza tudná fordítani az idő rohanó szekerét! Ha újra olt kezdhetné az életet, hol ezelőtt 10 évvel elhagyta, mikor még fiatal erőben volt. Hiszen most sem vén még, alig 40 éves; de a sok szenvedés, a lelkiismeret mardosásai tönkre tették idegzetét; em- bergyülölő lett, kész vén ember, ki terhére van környezetének. Otthoni környezete ugyan nem sok személyből állott; egy szegény tanuló fiú, ki bejárogatott hozzá napjában háromszor, takarítani, elhozni a vendéglőből a mindennapi ebédet s küldöncz szolgálatokat teljesíteni. De külső környezete, a tanártársak s a tanulók, nagyon érezték az ő gorombaságát. Mozdulatlanul nézte a leveleket, melyeknek borítékján gyöngéd női kezek finom hajszátirása tán- czolt szeme előtt. Egy forró könycsepp pergett lassan alá szeméből, végig szaladt a sárga, barázdált arezon s ráhullott az egyik levélre, melyen a megfakult betűket csendesen áztatni kezdte. Nem birt fájdalmával. Fölkelt asztalától s párszor végig sétált bus, magányos lakásában. Istenem! Milyen örömtelen, sivár élet volt az övé! Senkije a föld kerekségén! csak az a szegény ficzkó, ki az előszobában guunyasztott órákig s várta a tanár parancsát. De az legalább hűséges volt azért a kis ételmaradékért, egy pár ócska ruháért s azért a pár fdlérért, mit a tanító ur minden hó 1-jén kezébe csúsztatott. Setét, mogorva arcczal ment az ablakhoz : kinézett az elhagyatott, csöndes utczára Szép junius reggel volt; az ablak előtti gesztenyefákra rágyüit egy sereg véreb s éktelen zsivajjal kergetőd- zött a lombok közt; a gyönyörű rózsaszínű virág fürtök nehéz illata terjengett a légben s megtöltötte bus szobáját is. S ez az illat, még izgatottabbá tette őt; eszébe juttatta a lü év előtti eseményeket. A visszaemlékezés oda sodorta lelkét a Tisza partra, abba a bájos kis faluba, hol az ő életboldogsága eltemetve van. Visszafordult az ablakból, újra leült asztala mellé s előszedte a régi leveleket. Négy darab volt összesen s ebben a négy levélben az ő drámája. Elolvassa őket még egyszer és utoljára, aztán leszámol az élettel. Pedig tudta ő jól a levelek tartalmát utolsó betűig; de jói esett neki, hogy az újra olvasás által megsanyargassa lelkét. Félig-meddig fennhangon kezdte olvasni: »Szeretett Lajosom! Már alig várom a boldog pillanatot, midőn a »holtomiglant« el fogjuk rebegni az Isten oltára előtt. Végre mégis megvalósulnak gyermekkori ábrándjaink! Egymásé leszünk annyi év után s el nem hagyjuk többé egymást soha-soha! Hiszen Isten előtt már úgy is egyesültünk! A nagy szünidőt boldogan fogjuk tölteni; édes mamám már berendezte számodra a kerti kis szobácskát, melynek ablakából fogod hallgatni esténként a szőke Tisza csöndes locsogását. Aztán őszire, ha a tanév megkezdődik, az én szeretett Lajosom már feleségével fog visszatérni az iskola falai közé. Tudass édes szerelmen, mikor érkezel, hogy előkészítsem dobogó szivemet a véghetctlen örömre. Ezer csókot küld szerető Ilonád.« Letette a levelet s mély fájdalommal kiáltott föl. — Ó, verjen meg engem az Isten! hát érdemes voltam-e ilyen nagy szereletre? Te szent, te áldott nő, ki nékem ezt Írtad, nem ismerted-e föl bennem a léha semmirekelőt ? Verjen meg engem az Isten mind a két kezével! Pár pillanatig tenyerébe hajtotta arczát s mozdulatlanul ült; csak nehéz, szaggatott lélekzése s ujj a i közt alászivárgó könyei jelezték, hogy vergődik a szerencsétlen lélek. Azután elővette a második levelet, ebben már kezdődött az ostorcsapás s a szegény leánynak kálváriája. »Drága egyetlen Lajosom! Mély szomorúsággal értesültem leveledből, hogy a szünidőt nem fogod nálunk tölteni, s hogy esküvőnket is el kell ha- lasztanunk. Pedig lásd, ez reám nézve élet-halál kérdés. Ó, ne tedd azt édes Lajosom! ne dobj engem a szerencsétlenségbe, a szégyenbe! Az a parányi lény, kit szivem alatt hordok, az kér téged : ne hagyd a mamát a megszégyenülés örvényébe hullani! Jöjj azonnal, mentsd meg becsületemet, mig nem késő! Zokogva kér a te szerető Ilonád.« Mintha minden szó egy-egy ostorcsapás lett volna reá! Úgy érezte, hogy egy láthatatlan kéz ar- czul verdesi őt s folyton fülébe kiáltja: »te gazember.» — Megőrülök, megőrülök! — kiáltott föl kétségbeesetten, — meghasad a szivem, ha még egyszer végig olvasom e levelet! Keszkenőjével letörölte arczárói a verítéket, aztán kezébe vette a harmadik levelet Hadd legyen teljes a szenvedés. A harmadik levél csak egy pár szóból állott, az is kusza vonásokkal volt csak oda vetve, minden megszólítás nélkül: nyilai számunls: © ol<3.al.
