Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-10-30 / 44. szám

1904. Október 30. nyers zsírt ........................ 17— 3.2 » 1.4 ni trogénmentes anyagot -j­nyers rostot................... 13,2—17.8 átlag 15.5 ás ványi anyagot .... 4.8 Ezen adatok kellő méltatása végett ide jegyez­zük néhány szokásos zöldtakarmány átlagos össze­tételét szintén százalékokban: fü luezerna zabos-bükköny csalamádé szárazanyag . . . 25.0 24.7 16.4 16 0 nyers fehérje . . . 3.0 4.5 25 1.5 nyers zsir .... nitrogénmentes vonat 0.8 0.7 0.6 0.5-f- nyers rost . . 19.1 17.7 11.7 13 0 ásványi anyag . . . 2.1 1.8 1.7 1.0 Az eperfa levél felülmúlja tehát a szokásos zöldtakarmányokat fehérjében és zsírban s legfeljebb csak nitrogénmentes vonat anyag s nyersrost van benne valamivel kevesebb, mint némely szokásos zöldtakarmányban s igy az eperfa levelet a legjobb takarmányok egyikének mondhatjuk, a mihez még az is járul, hogy állatjaink valamennyien szívesen eszik s jól értékesítik azt, kivált ha megszáritva mint lombszénát kapják. Még csak azt említjük a szederfa levélről, hogy akár szénává szárítva, akár besavanyítva lóval, mar­hával és juhval egyaránt etethető A görzi cs. kir mezőgazdasági vegykisérleti ál­lomás igazgatójának véleménye a következő : »A magyar kir. országos selyemtenyésztési fel­ügyelőségnek Szegszárdon. — Válaszolva folyó évi szeptember hó 1-én kelt kérdésére, mellékelve meg­küldöm a kívánt vegyelemezés eredményét. Az A) táblázaton látható adatok összehasonlitásából kitű­nik hogy a másnemű takarmányfélékkel szemben az eperfa levél kitűnő takarmánynak mondható, ha azt nem nagyon későn gyűjtik össze. Ezért legczél- szerübb azt az első fagyok előtt összegyűjteni. Egyébiránt a lehullt levél is takarmányozható, ha azt száras állapotban, vagyis harmat, dér, és eső­mentesen gyűjtik. A friss levél cseberbe, dézsába vagy erjesztőkádba tömve, hónapokig eltartható. Az ilyen takarmány azonban csak úgy tartható el jól, ha a lombot egyenletesen rétegezve erősen össze­préseljük úgy, hogy a közökben levegő ne marad­jon. Nagyon előnyös a levélrétegeket sóval behin­teni « A cs. kirí mezőgazdasági vegykisérleti állomás igazgatója, Bolle s. k. Ezen, mindenesetre elsőrangú szaktekintélyek véleménye után legyen szabad nekünk is egy sze­rény megjegyzést tenni. Tolnavármegyében, a hol Bezerédj István már a 30-as években kezdette nagyobb mérvben ültetni az eperfákat, régóta szokásban van, hogy az eperfa lombot takarmányul használják és pedig kétfélekép­pen, nevezetesen: Ősszel, a mint a levél hullni kezd, azt feletetik a legelő birkával és száraz ősznél hetekig is eperfa levéllel táplálkozik a juh. Ezzel kapcsolatban egy igen érdekes esetet kí­vánunk elmondani: A 90-es évek elején Tolnavármegyében a hid­jai gazdaság juhászatát Heine Ernő szászországi juhászati felügyelő behatóan megvizsgálván, a gyap­júnál a selyemre emlékeztető bizonyos finomságot állapított meg. Heine Ernő, ki a gyapjú minősítésnél szaktekin­tély, nem ismervén a körülményeket, különösnek találta ezen jelenséget. Később azonban, midőn azon teszem azt, a ki sok más löld lakóit nem láttam, ha­nem olyanok is, a kik mindent ösmernek e részben. Németországban egy kötet jelent meg nem rég egy tudós utazótól és Kina-ismerótöl, a melyben inti Európát és az egész »fehér« (kaukázusi) fajt, hogy ügyeljen nagyon és félve Őrködjék léte fölött. A mongol faj 50J millió, a fehér csak 300 millió. A mongol faj életre való, józan, okos, müveit, igazi finom műveltség,ezt én tudom, a ki annyi más »fehér« ország népével és pedig magas körű népével tudom öt hasonlítani. Elbújhatunk szégyenünkben a mongol faj morális és intellictuális tulajdonságai előtt A kínai és a többi mongol faj (ismerem látás­ból, azaz hogy fél hónapig éltem köztük a hajón, a koreiakat is) a japán mind egyszerű életmódú, csupa igénytelenség. Rettenlöjnagy kincs ez egy esetleges vi­lágháborúban. Egy mongolra 10—20 ember elpusztul a hadi strapa alatt! Eszerint a mongol faj 500 millió helyett 5000 millióra becsülhető háborúi arányban. 5000 és 300 fog egymással mérkőzni. Németország lapjai veszedelemtől szepegnek. Le­het is. De kérem, mért ez a szó »veszedelem?« Győz­zön a jobb. Már pedig a jobb okvetlen nem a fehér, hanem a természetes, barnássárga bőrű mongol faj. Nem igaz az hogy sárga. Ostoba iskolai kifejezés, Igazi, természetes, ideális emberszin az. Ott nem lehet piros, vörös, szeplős, halotthalvány stb. arczszint látni, hanem csak olyan az arczbör, mint a teslszin, se pi­ros, se halálsárga. Persze kivétel van. Betegség mindenütt graszszál a földön sajnos, átlagról van a szó. A föld első népe a kínai és első faja a mongol. Bárcsak szétterjedhetne a földön s magába olvaszthatná azt a másik 3/i részét az egész emberiségnek ! Nem is lesz ez máskép. Kínáról (Hongkong alapján) és Japánról megint könyvet és regényt is kellene Írnom. Hát még Hono­luluról milyen szép érdekes regényt! De hát kinek volna ahoz elegendő egészsége ?! Elég nekem, sok is, egy-két terjedelmes levél sok jó barátom- és ösme- jrösömhöz. G • NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 44. szám. (3) Különfélék. felvilágosítást nyerte, hogy a juhoknak nemzedékei évtizedek óta különösen ősszel, hetekig eperfa le­véllel táplálkoznak, azon nézetének adott kifejezést, hogy a gyapjú minőségére befolyással lehet az eperfa levél és ezt azzal magyarázta meg, hogy a selyem- hernyó is tulajdonképpen az eperfalevéllel veszi fel a selyemanyagot, tehát a gyapjúra nézve is befo­lyással lehet az olyan juhoknál, a melyek évről-évre és hetekig eperfalevéllel táplálkoznak. Most elmondjuk a másik módját annak, hogy a hidjai gazdaságban miként teszik el a téli hóna­pokra az eperfa levelet. Ismeretes, hogy az eperfát minden 4—5-ik év­ben csonkítani kell. Ezen műveletnél főkép arra ügyeljünk, hogy az elágazástól számítva csak ott vágjuk el az ágat, a hol nem vastagabb 8 centiméter­nél, mert különben a sebet nehezebben forrja be a fa. A helyesen csonkított eperfa rendesen igen sok és buja hajtást hoz. Már selyemtenyésztési czélból is szükséges, hogy a csonkítás évében őszszel megrit- kitsuk a sűrű hajtásokat, hiszen ennek következté­ben a többi hajtások erősebbek lesznek és több lombot hoznak. Mint említettük, csak minden 4— 5-ik évben tanácsos csonkítani az eperfát. Ismeretes azonban, hogy a selyemtenyésztés alatt levélszedés alkalmá­val itt-ott kevesebb ágak letöretnek. Ezen ágaknak letisztogatása okvetlenül szükséges azért, hogy a sérülések folytán támadt sebek miatt tovább ne korhadjon az ág- De azért is szükséges a fák tiszto­gatása, hogy több lombot hozzanak. A tisztogatás is évenként rendesen ősszel történik. Már most a tisztogatás alkalmával nyert, gályá­kat kévékbe kötve száraz helyre tesszük és télen át a lomb igen előnyösen felhasználható a juhok és apróbb állatok takarmányozására. Magyarország eperfaállománya után a selyem­tenyésztés révén népünk már eddig több mint 60 millió korona keresethez jutott Általánosan elismert dolog tehát az, hogy ez irányban is mennyire hasz­nos ez a szegény népünkre nézve. De a gazdaközönségre is különös fontossággal bir a selyemtenyésztés, mint azt látjuk Olaszország­ban, a hol a mezőgazdaságnak egyik legértékesebb része az eperfa levelének felhasználására. Erre nézve meggyőzésképpen csak egy-két példát kívánunk fel­hozni, ugyanis: Pnnetti Gyula comói birtokos eperfái után éven­ként 75,000 lira értékű selyemgubót termelnek és ezen értéknek fele a birtokosé marad azért, hogy eperfáit átengedte a selyemtenyésztőknek. Gróf Rota udinei birtokos évenként 35,000 lírát kap eperfáinak használatáért. Greppi páviai birtokos 13,000 lírát és Stanga Nándor milánói birtokos 10,000 lírát kap évenként. Mindezek után nagy örömünkre szolgál, hogy a fentiekben az eperfának a selyemtenyésztésen kí­vül egy más irányú használhatóságát ismertethettük meg gazdaközönségünkkel. Közli a gazdasági egyesület. HETI KRÓNIKA. Csodálatos egy eszlendő ez a mostani, »ami nincs, az drága, ami van, az olcsó« körülbelül ez a jelszava. Termett, hál Istennek, egy kis borunk, már t. i. akinek termett, az az, hogy tulajdonképpen senkinek sem termett mert bor csak ezután lesz beló'le, must azonban már van elég, napról-napra sűrű egy­másutánban szállítják a nagybányai óriás hordókat teli édes nedűvel s a korcsolyások hajókötelei már szinte elkoptak a sok munkában. A drága nektárnak ára azonban oly olcsó, hogy kénytelen lesz a gazda inkább maga meginni, mintsem, hogy elprédálja. Almának, diónak ára megy lefele, pedig ellen­kezőleg kellene lenni, mennél beljebb megyünk a télbe, annál inkább szoktak emelkedni az árak. Körülbelül egy ára van az almának és a széná­nak, beliílörrel, aranvparmennel lahetne traktálni az ökröket. A város megtalálta nyitját, hogy lehet ezen se­gíteni, fel kell emelni a legelőbért s a szerdai köz­gyűlés azt ugv immel-ámmal, félig meddig meg is szavazta. Jó kedvű gyűlés volt az, milyet még nem lát­tunk; igazi szüreti hangulat, sziporkáztak az élezek, a ködös esős időben valóságos oáz lett a tanácsterem, ahol észre sem vettük, hogy 3 óra suhant cl felet­tünk és 29 tárgyat lemorzsoltunk. Hézagpótló lapunk különben más rovatban em­lékezik meg róla, hogy miért neveztem hézagpótló­nak azonnal megmagyarázom. Városunkban kettő jelenik meg ilyen, egyik a Nb és V. mert ez hétfőn érkezik Budapestre, mikor olt nincs semmiféle újság, másik a Szinérváralja, mely kedden jelenik meg nálunk, mikor itt nincs semmiféle lap. Azt hiszem ez elég világos. Még világosabb azonban a Gazdag János czir- kusz igazgató szándéka, ki ma kezdi meg előadásait s czélja nem lehet egyéb, mint a szüreti hangulatú közönség mulattatása, hogy ez mennyiben sikerül neki, tessék róla meggyőződni, különben is megva- gyon írva, »nyugtával dicsérd a napot!« Hát én nyugtával dicsérem, mint annyi más, éppen most irtani meg szokásos nyugtámat, közeled­vén t i. egy újabb elseje. És hogy mindenki nyugtával dicsérje, azt a leg- kissebb irigység nélkül őszintén óhajtja a nyájas olva- | sónak a krónikás. Uj hónap küszöbére léptünk s azért bátorkodunk hátralékos előfizetőinket a dijak beküldésére kérni. Tisztelettel a Kiadóhivatal. Személyi hir. Grünvald Béla festőművész ma családjával együtt hosszabb időre Rómába utazott, vele ment Maticska Jenő festőnövendék is, ki egy évet szintén Rómában fog tölteni. Kitüntetések a vallás és közoktatásügyi minisz­tériumban. Halász Ferencz osztálytanácsosnak ő fel­sége a min. tanácsosi czimet és jelleget adományozta országos jelentőségű tanügyi érdemeiért. Nagybánya város polgármestere Gellért Endre ez alkalomból Halászt a város nevében meleghangú táviratban üd­vözölte. — Ugyancsak a kultusz minisztérium kitünte­tettje Gönczy Mór dr, a ki mint min. titkár az osz­tálytanácsosi czimet és jelleget kapta. Gönczy szin­tén ösmert egyén Nagybányán az ő remek zongo­rajátékáról, melyben itt is alkalmunk volt gyönyör­ködhetni. Uj tanár. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Lukácsy György nyug, tanár helyére’Dely Géza zalaegerszegi tanárt nevezte ki. Rjformáczió emlékünnepe Október 3l-én, mint a reformácziónak emlék-ünnepén az ág. h. ev. temp­lomban ifjúsági Istentisztelet lesz, melyen a főgim­náziumi, polgári iskolai, elemi iskolai ev. vallásu növendékek vesznek részt s az ünnep tiszteletére a 42982/901. sz. vallás és közoktatásügyi miniszteri ren­delet alapján egész napi szünetet kapnak. Kitüntetés. A király Kostka Géza marosvásár- keiyi ítélő táblai tanácselnöknek sok évi hű és ki­tűnő szolgálati elismeréséül a Lipótrend lovagkereszt­jét adományozta. Dezső Kálmán törvényszéki bírót ő felsége király táblabiróvá nevezte ki. Lukácsy György főgymn. tanár 31 évi szolgá­lat után, saját kérelmére, nyugdíjba vonult s e hó 26-án végleg Budapestre költözött. Tanártársai okt. 24-én búcsú estélyt rendeztek tiszteletére a Nagy­szállóban. Lukácsy hosszas szolgálatai alatt a ma­gyar tanügynek lelkes apostola volt, s távozását sokan fogják sajnálni. Őszintén óhajtjuk, hogy a meg­érdemelt nyugalmat hosszú éveken át jó egészség­ben és kedélyben élvezze. A vöröskereszt egyesület nagybányai fiókjának választmánya gróf Teleki Gézáné és Km. Papp Sán­dor elnöklete mellett, holnap, vasárnap d. e. 11 óra­kor a városháza tanácstermében ülést tart. Halottak napja, közeledik. November két nap múlva beköszönt. A családok kegyelettel keresik fel a temetőt s egy év alatt bizony sok uj sír­ral szaporodott a halottak csendes birodalma, né­hány százzal ismét több dombocska emelkedik a sirkertben. Róvjuk le a szeretet adóját kedves ha- lottaink iránt, hisz a mindennapi élet zajában 365 napból úgy is csak ez az egy nap az övék! Báró Wesselényi Bélának elhunytéról a napila­pokból értesültek olvasóink. A derék magyar főur ha­lála váratlanul történt vadászat közben. Holttestét haza szállították s óriási részvét mellett temették el Zsibón. A család a szomorú esetről jelentését igy adta ki: — »Özvegy hadadi br. Wesselényi Béláné szül. Aubin Fanny saját és leányai Ilona széki gróf Teleki Arturné és férje gróf Teleki Artur s ezek gyerme­kei: Béla és Ilona; —Pálma, továbbá hadadi id. báró Wesselényi Miklós és neje losonczi báró Bánffy Ág­nes, ezek gyermekei: Miklós Cornelle, Heléne, Fe­rencz és István és ezek családjai; végre özv. Aubin Károlyné és gyermekei: Róza, Anna; széki gróf Te­leki Lászióné, Clarisse, alturjai báró Apor Istvánné, Károly és családjaik, valamint a közeli és távoli ro­konság nevében bánatos szívvel jelenti felejthetetlen férjének, illetőleg atyának, apósnak, nagyatyának, test­vérnek, nagybátyának, vőnek, sógornak és rokonnak hadadi báró Wesselényi Bélának a magyar főrendiház örökös tagjának folyó év és hó 20-án délután 1 óra­kor életének 57-ik, legboldogabb házasságának 30-ik évében szivszélhüdés folytán bekövetkezett gyászos el­hunytét. Hült teteme, folyó hó 22-én délután 3 órakor fog Alsó-Zsukon a Hubertus lakban, az ev. ref. egyház szertartása után Zsibóra szállíttatni, hol 23-án délután a zsibói vasúti indóháztól a családi sírboltban fog örök nyugalomra helyeztetni. Alsó-Zsuk, Hubertuslak, 1904. október 21-én. Nyugodjék békében! Áldás emléke­zetére ! Letört bimbó. Erdődy Ignácz honvédtörzsorvost nagy veszteség érte kis fiának Erdody Laczikának halálában, ki október 22-én d. e. 10 órakor élete 14-dik évében hunyt el sok szenvedés után. E hó 23-án szentelték be holttestét Budapesten a gyász­házban (József-utcza 13. sz.) r. kath. szertartás sze­rint, azután Nagybányára hozták a korán kiszenve­dett ifjú halottat s 25-dikén d. u. 4 órakor a város általános részvéte mellett kisérték a Szt. Rozália ká­polnából a családi sírboltba. Isten mérhetlen kegyelme vigasztalja meg a bánatos szüléket és testvéreket s adjon az elhunytnak csendes nyugodalmat! Árvapénzek. A megyei árvaszék 1183000 K árva pénzt vett ki az adóhivatalból s ez összeget külön­böző pénzintézeteknél helyezi el. A nagybányai rész­vénytakarékpénztárba e czimen 90000 Koronát tett be. Buczuzás. Mielőtt ezen szép vidékről távoznám, melynek látásával nem tudtam annyi éven' át betelni, kedves barátaim és ismerőseimnek (Isten hozzádot mondok. Az Ég áldása legyen és maradjon Velők! Lukácsi György ny. főgymn. tanár.

Next

/
Thumbnails
Contents