Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-23 / 43. szám
Nagybánya, 1904. Október 23. — 43. szám. XXX. él TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE hviiegj’ibil.ibin^k: vasArnap Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. Drágasági pótlék. A kezelő titztviselők drágasági pótlékért fo - lyamodtak a városhoz s mellékeltek egy becslési ivet, mely hitelesen matatja, hogy jelenleg mennyire megdrágult minden. A 17-iki hosszú pénzügyi bizottság tárgyalta az ő kérvényüket, de határozni nem tudott benne, most a szám- vevötó'l függ a kérvény sorsa. A pénzügyi bizottság általában jóindulattal fogadta a beadott kérelmet s rokonszenvesen nyilatkozott, ha a város vagyonából el lehet intézni a kiadást, akkor az összes tisztviselőket segíteni akarja, mert belátja, hogy csekély fizetésből ma megélni lehetetlenség, de ha pótadót kellene e miatt kivetni, akkor nem teljesiti a tisztviselők kívánságát, mert az adófizető polgárnak senki sem ad drágasági pótlékot. A mai fizetéseket 1894. szept. 1-én állapította meg a közgyűlés, az akkori határozat szerint a tiszti fizetések táblázata következő volt: Törzsfizetés: Lakpénz: Korpótlék: Polgármester 1500 300 Rendőrkapitány 1200 240 360 Főjegyző 1200 240 I. Tanácsos 1200 240 II. „ 1200 240 Erdő tanácsos 1200 240 Tiszti ügyész 1000 200 200 Számvevő 1000 200 100 Pénztáros 1000 200 Ellenőr 850 170 Mérnök 800 160 160 Levéltárnok 750 150 75 Számtiszt 750 150 Számgyakornok 400 Alkapitány 700 140 Gazdatiszt 600 120 Kiadó 600 120 írnok 420 84 84 I. Végrehajtó 420 84 II. 420 84 Rendőrhadnagy 420 84 Főorvos 800 160 Alorvos 500 100 100 Állatorvos 500 100 50 Azóta a fizetésekben következő változások történtek: Az I. tanácsos korpótléka ma 720 K, a II. tanácsosé 480 K. Az erdőtanácsosé 240 K. A tiszti ügyész és a mérnök korpótléka megszűnt, mivel az akkori tiszti ügyész: Nyirő Sándor és a mérnök Matolcsy Lajos meghaltak. A számvevő 600, pénztáros 200, ellenőr 340 korona korpótlékot kap jelenleg. A levéltárnoki állás beszüntettetett s helyébe jött az aljegyző 1500 K fizetés és 300 K lakpénzzel, a közgyám 800 K fizetéssel. A számtisztnek 150 K korpótléka vált esedékessé s a kiadói állás betöltetlen. Korpótlékot húznak még: I. végrehajtó 84 K. Főorvos 320 K. Alorvos 320 K. Az állatorvos fizetése 1200 K és szabad lakás. A tanítók, kiknek fizetése 10 év előtt 600 forintra és 450 írtra lett fölemelve, azóta 9-en 200 koronás és 3-an 100 koronás ötödéves pótlékban részesülnek. Nem mondhatjuk, hogy nem változott a tisztviselők helyzete, de 10 év óta a törzsfizetések magok ugyanazok s napjainkban mikor az egész vonalon valóra vált a mindenféle szakbeli hivatalnokok fizetés emelése s mikor a törvény szerint a polgármester fizetése kisebb nem lehet a föszolgabiróénál, valószínű, hogy nem sokáig fogjuk mi is elkerülni a városi tisztviselők fizetésrendezését. Egyelőre azonban csak drágasági pótlékról van szó. A közelgő nehéz télről, mely a kis tisztviselőket fogja legjobban sulytani. Hát biz igaz, hogy 400, 600, 800. forintból családos úri embernek megélnie mai napság lehetetlenség, de másrészről az is áll, hogy a kinek 1000 forinton felül van a fizetése, az beoszthatja kissé takarékosabban és kijöhet belőle. Ha igazságosak akarunk lenni, akkor inkább fordított arányban kellene a segélyeket kiosztani és nem % szerint. A ki szegényebb állású, annak többet, s a ki magasabb hivatalbeli, annak kevesebbet. A számvevő bölcsességére van bízva, hogy tisztán lásson ebben a kérdésben. Ha lesz fölösleg az 1904. évről és ha marad fedezet az 1905. évi költségelőirányzatban, akkor mégvalósitható a kérelem, különben nem. A kérdés végleges elintézése tehát a költségelőirányzat tárgyalása alkalmával fog eldőlni, de hogy az kedvező lesz-e vagy kedvezőtlen, azt ma még senki sem tudhatja. Reméljük a legjobbat! Tanítók gyűlése. A megyei tanitó-egyesület nagybányai körének népes gyűlése volt okt. 16-án a polgári olvasókör társalgó termében, amelyen jelen voltak a nagybányai összes tanítókon kívül a vidékről Papp Sándor, Zagyva József, Árvay Ilona, Jánky Roxán, Liszkay Anna, Nyisztor Amália, Neubauer Elemér, Szaucsek Dániel, Zagyváné Firnstall Mária Kapnikról, Darainé Hámon Róza, Szappanosné Makrai Verőn, Szűcs Gyula, Zsilinszky István Nagysomkutról, Longin Péter, Vass Károly Hagymásláposról, Simon József Sárosmagyar- Berkeszröl, Jancsó Janka Felsőbányáról, Szabó Albert Koltórol, összesen 34 rendes tag. Ezenkívül Soltész Elemér, özv. Neubauerné, Bertalan Mária, Bertalan Teréz, Darai Róza, mint vendégek. Gyűlés előtt 10 órától 10 és 1/2 óráig Friedmann Antal helybeli izr. ig. tanító »Az okos leány« czimü olvasmányt tárgyaló gyakorlati tanítást mutatott be az izr. iskola II. osztályában. A megbízott bírálók, valamint a felszólalók e gyakorlati tanitást igen sikerültnek minősítették s a gyűlés Friedmannak köszönetét szavazott. Magát a gyűlést Székely Árpád elnök nyitotta meg hosszabb beszéddel, melyben üdvözölve a kartársakat, vendégeket, megemlékezik a kor egyik napirenden levő leglényegesebb (actualis) kérdéséről: a néppel való foglalkozásról. Szükséges — úgy mond — a néppel foglalkoznunk, s azt vezetnünk, mert az a tudatlanság miatt s a nevelés hiánya miatt a jelenlegi körülmények között nem képes boldogulni. E nagy feladat megoldása jórészben a tanítóságra vár, az iskola meg is teszi kötelességét a tudás, az erkölcsi haladás terén, de ez, magában véve kevés. Czélunk elérésével az egész müveit társadalom segítségére van szükségünk. Vállvetve, lelkesedéssel az egész emberiség szeretetétől áthatottan kell a népért a néppel tennünk. Ez eszmék fejtegetése után a gyűlést megnyitja. , _ A szokásos alakiságok után a múlt gyűlés jegyzőkönyvét, mivel a tanügyi értesítőben megjelent: felolvasottnak jelentették ki. Ezután Arvay Ilona kapnikbányai áll. tanítónő »A fegyelem, mint nevelőeszköz« ez. értekezést tartott, melyben hosszasan fejtegeti, s ismerteti a fegyelem czélját, s különböző alkalmazási módját. Hangsúlyozza a fegyelmet, mint nevelőeszközt az engedelmesség fokozására, a kötelességek teljesítésére, az erények gyakorlására, s a jellem kialakulására stb. Lényeges kellék az engedelmesség elérésénél hogy a nevelő tekintély legyen növendéke előtt, álljon a nevelő minden téren jó példa gyanánt növendékei szemében, mert a gyermek szívesen utánozza tanítóját, tudjuk, hogy a példa vonz. Hogy tekintélyünk legyen s ebből önként következzék az engedelmesség : szükség, hogy bírjuk növendékünk bizalmát, tiszteletét és szeretetét. Föfeltétei a szeretet, mert ha ez nincs meg, elmarad a uövendék erkölcsi téren való növekedése. Levelek a föld túlsó oldaláról. Santa Barbara, California. 1904. szept. 23. Kedves T. Bácsi! Megérkezett végre becses levele is az átlyukasztott könyvecskével együtt. Köszönöm ismételten a sok szives hü őrizést és kezelést, meg végre az elküldést. A Magyar Központi Takarékpénztár checkjét szeptember 12-én kaptam meg s azonnal meg is nyugtattam őket. így hát minden rendben ; csak a régi hü barátságom marad még ott örökös letétben viszonos-ka- matra, de a kamatokat nem óhajtom bent hagyni, tessék azokat minden esedékesség alkalmával pontosan hozzám juttatni, nem utalvánnyal, se nem a Magyar Központi Takarékpénztár checkjével, hanem mindig jó vastag, egyszerű levélben s én a megnyugtatással soha sem fogok adós maradni. Hogy hosszú levelet írjak ? Ha köteteket nyomatnék ki, akkor se tudnék minden érdekest elmondani és a tapasztalataimhoz fűződő elmélkedéseimet, következtetéseimet stb. kifejteni. így hát azt se tudom, hogy és mint számoljak be röviden sokat elmondva. Hisz még Simláról is mennyit kellene mondanom szomorút is, szépet is; többet amabból, mintsem emebből, mert az életünk egész rendszere kerek e földön nagyon ostoba és igazságtalan. Annyiféle népet láttam és éltem is közöttük, sőt velük; — a tapasztalataim summája egy: az emberállat mindenütt beteg és ennek folytán boldogtalan, kedélytelen és következéskép barátságtalan, sőt rósz indulatu nyáj társai iránt. Nem az egyének hibája ez, hanem az életviszonyoké. Hogy pedig az életviszonyok rosszak, fonákolk, annak az általános tudatlanság az oka. Nem Ázsiáról van ám szó, hanem épen oly mértékben. sőt még inkább Európáról, Amerikáról is, és azok révén, a kiket a másik két földrészről ismerek. Ausztriájáról, meg Afrikáról is, szóval az egész kerek sárgombóczról, a melyet ostoba negédességből világ névvel szoktak titulálni. Minden bajnak, az eredendő bűntől elkezdve a füstuélküli puskaporig, a hivalkodás az oka, gyökere, magja. Az emberállat szégyell állattestét, pedig hiába ! Megveti, elhanyagolja, — gondjait egyéb hiú, képzelt életczélokra irányítja, szóval, beteges képzelődés útvesztőjébe téved, azaz a természet útjáról letér. A természet törvényeit azonban nem lehet megcsalni ; az elhanyagolt testet hiú arany, gyöngy és gyémánttal nem lehet megkérlelni és hűségre kényszeríteni ; ő természetes penitencziát követel, bünbá- nást hűséges gondviselés alakjában a természet, mondjuk Isten törvényei szerint. Az általános nyomor és kedélytelen, barátságtalan, ellenséges életmódunknak oka: a test ellen számtalan generáczión át elkövetett bűneink, a melyeket két szóban, én eredendő bü inek merek nevezni. Minden felé betegek az emberek. Ebbe foglalom össze tapasztalataim lényegét. Ebből az egy tényből magyarázok meg magamnak minden bajt, a melyek a földet »nyomorúság völgyévé« degradálják. De hát erről minek Írjak bővebben? Segiteni rajta úgy sincs hatalmamban. Simlában is nem hiszem, hogy valaha nagyobb lett volna a nyomor, mint jelenleg a benszülöttek között. Rosszul esik látni azt a rabszolgaságra vetett- séget. A »pénz« beléjük ragályozta a pénzvágyat, vagyongyűjtés vágyát, a mely aztán ösztökéli eszeveszetten. Egy-két fillérért töri-marja magát rendén túl, czipel terhet a megszakadásig, huzza az angolt stb. jött-ment népséget gyaloghintóbán futva hegynek- völgynek órákon át. A délezeg legényből aztán csak- hamar tüdővészes roncs válik. Még mielőtt Simlába feljutottam, már feltűnt nekem a Himalaya alsóbb hegyes vidékén, hogy általános a köhögés, köhécselés. Az utolsó ábrándos képzeletem egy szép egészséges, vidám, jóindulatú hegyi emberfajról és pedig hindu fajról — hamarosan eltűnt még mielőtt hozzájuk eljutottam volna t. i. Kalkában Itt láttam egyébiránt a legszebb, leginkább kedvem- szerint való hindu népet. De hát nem csak a kehé- cselés járja ott is, hanem egész regiment czifra betegség. Hogyne! Hisz nincs árnyéka sem a természetes, józan életmódnak. A Himalaya adná a jó levegőt, de ők házaik füstbarlangjába vonulnak és marhaistállójukba, szíva még mindéhez a büdös pipafüstöt, a melyben minden lehet, csak dohány nem, Ki tudja miféle gizgazt szárogatnak össze és még hébe-korba ópiumot is közibe. Csak annyit tudok, hogy minden szippantás után fuldokolnak az élvezettől. Eledelük is inkább fűszer, mintsem táplálék; a konyhájukat inkább patikának lehetne nevezni, mintsem konyhának. A főzésük inkább méregkeverés. Hát aztán hogy lenne ott egészség? A föld nem alkalmas a bő, jó táplálék termésére, vagy ha igen, nem alkalmas a művelésre a rettenetes meredekség következtében. Terraszokat kell előbb építeni, hogy a nyári záporok le ne mossák a humuszt. Legtürhetöbb eledelük még a tehénből kerül. Ezt is aztán tulságban élvezik, örökösen tej meg tej és a mit tejből lehet készíteni. Nem csoda aztán, hogy ab-
