Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-08-07 / 32. szám

Nagybánya, 1904. Augusztus 7. — 32. szám. XXX. évfolyam. NAGYBANYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. ,, %\ / lit; ; Vfrj ^ \ A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNY®.' 7 1 MEGJELENIK JSAIJSUDEJST VASÁENAP ^ '<&* Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztéség és kiadóhivatal: Felsébányai-utcza 20-ik szám alatt. I DR- HARÁCSEK IMRE. I Zugnak a harangok, egy ifjú embert sirat­nak, a ki élhetett volna még évtizedekig is, ha a sors úgy akarja. (Édes atyja néh. Harácsek József 85 éves korában halt meg 1902. febr. 20-án). Olyan bánatos, olyan rémes a kongásuk: »így múlik el a világ és ennek minden gyönyö­rűsége « Kiesett a toll az ügyvéd, az iró kezéből, a ki annyi kedvvel, annyi lelkesedéssel szánto- galta gyermekségétől kezdve azokat a fekete barázdákat a tágas mezőn, a fehér papíron. Dr. Harácsek Imre lehunyta szemeit, dr. Harácsek Imre nincs többé. Ott nyugszik már a Vár-utcza végén emelt családi sírboltban, pihenni tért övéihez. Mily hamar fejezte be élete futását, mily korán zárult be mögötte a rémes kripta vasajtaja! Nagy kiterjedt előkelő rokonság siratja, de halála lapunkat is közelebbről érinti, mert dr. Harácsek hosszabb ideig lapunk szerkesztője s haláláig annak munkatársa volt. Ö 1888., 1889. és 1890-dik években szerkesz­tette a Nagybánya és Vidékét. Elevenség, figye­lem, érdekesség jellemezték a lapotaz ő idejében. 1888. január 1-én tartott szerkesztői be­köszöntőjében többek közt ezt mondja: »A lap­nak eddig fenntartott rovatait egy újabbal, a »hét tőiténeté«-vel szaporítjuk, melyben a le­folyt hét érdekesebb eseményeiről, városi éle­tünk figyelmet érdemlő mozgalmairól csevegünk el könyed s a legtöbbször humoros alakban. A hét történetét tehát (mely ma »heti kró­nika* alakban él tovább) ő honosította meg lapunkban. Szorgalmas, gondos szerkesztő volt, a modern iskolának hive, igen szép stílussal. Irálya annyira sajátos, hogy czikkeit aláírás nélkül is meg lehetett ismerni. Egy nov. 1-sői gyászünnep alkalmával nagy feltűnést kellett az ő mély gondolatokkal telt tárczája. Sokszor mondta tréfásan önmagáról, »hogy születhetik, valaki halottak estéjén, ilyen ember talán nincs is több a világon?!« Ezt a sok keserű igazsággal megirt nov. Isői tár- czát az elhunyt szerkesztő iránt való kegyele­tünk kifejezéséül mai számunk illető rovatában hozzuk. Ma már a Nagybánya és Vidéke 9 szer­kesztője közül csak Csák A. Czirjék minorita rendfőnök él és a jelenlegi acliv szerkesztő. A szerkesztők névsora ez: f Maár József ügyvéd 1875 —1877. jan. 23-ig. f Lajos György főjegyző 1877-ben. t Nyirő Sándor tiszti ügyész 1878-ban. f Szabó Péter kincst. alügy. 1879. jan. 1-től márczius l-ig. f Klempár József bányaesküdt 1879. márcz 1-től és 1880-ban. f Nyirő Sándor ismét 1881 — 1883-ig. Csák Alajos min. rendfőnök 1884—1886 augusztus 10-ig. f Palmer Andor bányabizlos 1886. aug.-tól és 1887-ben. f Dr. Harácsek Imre ügyvéd 1888— 1890-végeig. Révész János 1891. jan. l-lől kezdve. A 7 elhunyt szerkesztő — Lajos Györgyöt kivéve — mind aránylag fiatalon, többnyire élte delén halt el. Lapunkat kitűnő vezérczikkeivel mióta meg­vált a szerkesztéstől, azóta is támogatta, leg­utolsó nagyobb czikke volt számunkra az a szép heti krónika, melyet az »Eleven Újság* számára iit husvét másodnapjára. Különösen szeretett foglalkozni a vasúti kérdésekkel s meg is érte 2 uj vasút épülését Nagybanyán. Dr. Harácsek Imre 1859. november 1-én Nagybányán született, elemi iskolai tanulmá­nyait itt végezte és az 1. gimnáziumban is üt járt, a többi osztályokat Egerben és Pozsony­ban járta, hol az érettségit is telte. Hajla­mai a jogi pályára vitték s a jogot a buda­pesti egyetemen végezte el. 1886. decz. elején ügyvédi vizsgálatot lett s mint fiatal ügyvéd szülővárosába jött vissza, hol irodát nyitott. 18 évet töltött e hivatásában becsülettel s nehány év óta ügyészségi megbízott is volt a helybeli kir. járásbíróságnál. A városi képviseletnek ügyvédeskedése óta tagja, ki csinos, formába öltöztetett magvas szó­noklataival nem egyszer aratott sikereket. A kereskedelmi banknak ügyésze és igaz­gatósági tagja volt évek óta. A művészetek iránt kiválló érzékkel birt, értette a zenét (maga is szépen zongorázott) szerelte az eredeti festményeket, a szép ipar­művészeti tárgyakat, általában minden iránt, a mi szép, nagy fogékonysággal birt. Bár önkéntes és kérőbb tartalékos tiszt is volt, de erős fizikummal nem birt ifjú korában sem, pár év óta pedig nagyon meggyengült s szívbajról panaszkodott. Sokat járt fürdőkbe, ez évben Buziáson üdült, azonban a kúra nem használt neki, betegen jött haza s azóta feküdt, bár szellemi munkával azért most is foglalko­zott s hivatása leendőit is végezte, a mennyire ez lehetséges volt. Csütörtökön hajnalban hosszas belegeske- dés után kiszenvedett 45 éves korában övéinek mérhetlen fájdalmára. A városházán, kaszinón, a járásbirósági épületen és még több középüle­ten kitűzték a fekete lobogót. A család a következő gyászlapot adta ki: Immádkozzatok egymásért, hogy üdvözöljetek ! Szt. Pál. Isten szent végzésein megnyugodva, de összetört szivünk mélységes fájdalmával tudat­juk, hogy a rajongásig szeretett jó férj, jó gyer­mek. testvér, rokon és barát dr. Harácsek Imre köz- és váltó-ügyvéd, Nagybánya sz. kir. város képviselő-testületének tagja, folyó év és hó 4-én hajnali fél 3 órakor, életének 45-ik, a leg­boldogabb házassága 15-dik évében vissza adta jó lelkét Teremtőjének. Drága halottunk hült tetemeit f. hó 6-án délelőtt fogjuk lelke nyugal­máért 10 órakor bemutatott engesztelő szent mise-áldozat, után a róni. kath. templomból a családi sírboltba örök nyugalomra helyezni Nagybánya, 1904. augusztus hó 4-én. Isten ad­jon neki csendes nyugalmat! Dr Harácsek lmréné szül. Diószeghy Berta, neje. Özv. Hará­csek Józsefné szül. Lollok Auguszta, édes anyja. Lovrich Gusztávné sz. Harácsek Emma, Harácsek László, testvérei. A kereskedelmi bank szintén adott ki gyászlapot, melynek szövege igy hangzik: A nagybányai Kereskedelmi-Bank igazgatósága, felügyelő-bizottsága és tisztikara az igaz rész­vét meleg érzetével tudatja, hogy Dr. Harácsek Imre igazgatósági tag és intézeti ügyész f. hó 4-én, a hajnali órákban jobblétre szenderült. Intézetünk egyik legtevékenyebb és önzet­len tagját gyászolja az elhunytban s hálásan őrzi meg emlékét. Nagybánya. 1904. augusztus 4. Olt feküdt a söl-ék/avatalon, égő gyertyák és illatos virágqkdFeffift a kidőlt férfiú, ismerősei, tiszttársai, barátai, rokonai kálváriát jártak a korán kiszenvedelthez A koporsót koszorúk özöne borította. Ott láttuk Bay Lajos, Czinner és neje, Drumárné, Xandrin és Herrer Caesár, Ember Elek, Felsőbányái hitelszövetkezet, Hollós család, Kereskedelmi-bank, Moldován László és neje, a Schönherr család koszorúját. Ott láttuk a hitve­sét és az édes anyáét e megható feliratokkal: Mindenemnek — hűséges felesége. Egyetlen szeretett fiának — édes anyja. Följegyeztük még a következő koszorúkat: Isten veled! Ottó, Béla (Lakatos Ottó és Szőke Béla.) Szeretett Imrénknek - Ilonka és Kristóf, (Hanzolovicsék.) Dr. Harácsek Imrének — Kartársai. Mi szeretett Imrénknek — Irén, Mária, Béla, Sanyi (Virágék.) Szeretett sógoromnak — Dezső (Diószeghy), Aranka (Miskovszkyné). Isten veled — Margit, Pisti (Péchyék.) Isten veled — Józsi, Gyula (Lovrichék.) Imrének — Irén, László (Harácsek Lászlóék.) felejthetetlen Imrénknek — Guszti, Emma, (Lovrich Gusztávék.) Imrénknek — Margit, Pista (Lovrich Istvánék.) Őszinte részvétünk jeléül — Félix, Leona, (Sonnlagh Félixék) Temetése valóban impozáns volt. Nagy- és előkelő közönség gyűlt össze megadni a végső tisztességet a kedves halottnak. A templomban a gyászmisét Nits Glycér czelebrálta, a temetési szertartást Szőke Béla végezte fényes segédlet­tel. Mise alatt szintén Szőke Béla énekelt meg­ható gyászdalokat az ő csengő szép hangján. Koporsóját barátai vitték ki a templomból s a sírnál Szőke költői szárnyalásu imát mondott. Az egész temetés rendezése (Mladeiovszky I-ső temetkezési vállalkozó) kegyeletes, megható és impozáns volt. A kripta ajtaja bezárult s a Harácsek sír­bolt egy drága halottal népesebb lett. Könnyezve oszlottunk szét a szomorú helyről. Búcsút veszünk mi is tőled korán kiszen­vedett barátunk a magyar közmivelődés mun­kásai nevében. Te is azok közé tartoztál, a ki tollal szállottál harczba a magyarságért. 1887 óta mint önálló ember velünk együtt küzdöt­tél a sajtó terén mindenért a mi szép, minde­nért a mi igaz, hisz ügyvédi hivatásod szerint is erre esküdtél s mindenért, a mit a közre nézve jónak láttál. Az igaz, szép és jó, ez volt a te irodalmi szentháromságod. Most vége, vége mindennek! Ez sorsunk, te magad oly szépen megtudtad írni a te ragyogó irályoddal, hogy >a vég csak elválás leszen.« Eljő az éjszaka, mikor senki nem munkál- kodhatik többé! Kezedből kihullott a toll, de a tieid áldása, barátaid szeretete, a nagy közönség elismerése kisér sírodba. Tegye ez a ludat könyüvé édes hazánk földét szived felett s szolgáljon vigaszul nekünk, kik ideig-óráig még a magyar közművelődés munkásai maradunk itt. A munka után, melynek becsülettel meg­feleltél, legyen pihenésed csendes. Isten veled! ZyEai számunk S cld.all

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents