Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-10 / 28. szám
Nagybánya, 1904. Julius 10. — 28. szám. XXX. évfolyam. T ARS AD ALMŰhETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE iivnEGcnEiiLiEiiNriiK: 3^misriDE3sr ■vasAristap Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. X Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik száq^afóttT' A vidéki lapok helyzete. A napokban hallottam, hogy egy vidéki lap, a melynek 80, azaz: nyolczvan előfizetője volt, beleolvadt egy másikba, a melyik 300-zal rendelkezett. 300 előfizető! Irgalmas egek, valóságos vidéki dinasztia. A fővárosi lapok némelyike 60--70 ezer példányban jelenik meg, vidéken ritkaságok közé tartozik az a lap, mely ezer példányban lát napvilágot. Távol legyen tőlünk az a naivitás, mely hiszi, hogy vidéki lap is elérheti a fővárosi példányszámot. Jól tudjuk, hogy az ország szivében az erők hatalmasabban lüktetnek, mint a végtagok erecskéiben, de tudjuk azt is, hogy a vidéki hírlapirodalmat sokkal erősebbé, működésében eredményesebbé lehetne tenni, ha a közönség egy kis érdeklődéssel viseltetnék az országnak ezen szükséges orgánumai iránt. Mindent üzletnek tekintenek ma, jgy a hírlapokat is. Ha valaki lapot vesz 5 kr.-ért, nem azért teszi, hogy a magyar kultúráért áldozzon, hanem hogy saját kíváncsiságát kielégi lse és szívesebben vesz a rikkancstól, mint hogy előfizessen, hadd keressen a gyerek is valamit. Ma ez a jelszó: »tömörüljünk egy lap körül, fizessünk elő reá, mert irányával, meg vagyunk elégedve, mert nemzeti missziót teljesít, mert a magyarság érdeke, hogy erős, független lapok élhessenek.« Ez ma ismeretlen. A melyik több naptárt, képet, aranyórái, hónapos szobát igér, azt jobban pártolják, de az aztán bele is bukik. Százezreket forgat éven- kint egy fővárosi lap s habár sokszor küzdelmet folytat a létért, a közönség még sem lát benne egyebet, mint egy üzleti vállalatot. Ha a 70000 példányos lapokat igy tekintik, azt még értem, bár nem helyeslem, de a vidéki lapok, megannyi eszközei a magyarosodásnak, a szólásszabadságnak, egyedüli képviselői a vidéki érdekeknek — mert a fővárosi lapok csak akkor írnak a vidékről, ha rabolnak, gyilkolnak, akaszfanak, lázadnak, máskor nem - valóságos élethalál harczot küzdő szegény bajnokai a kultúrának, ezek megérdeinlenék, hogy körülöttük lelkesedésből, hazafiasságból is tömörüljenek az emberek. Pedig ellenkezően van. Szidni a lapot, mindenki szívesen szidja, de előfizetni 100-ból alig 3—4 fizet elő. Dicsérik is sokan, de a dicséretnél megmaradnak. »Vitám et sanqui- nem, séd avenam non!« Az egyletek, a sógorok, komák, munkatársak, némely hivatalfők, iskolatársak, jó barátok, nagy urak, szegények ingyen kívánják a lapot, a legelőkelőbb országos nevű férfiak pedig mit sem törődnek vele, köszönje meg az a szerkesztő vagy kiadó, ha egyáltalában a kezébe veszi valaki az újságját, az hogy neki minden egyes szám több pénzéle van, minta mennyiért egynapilap—számotzwf- vesznek, az mellékes. Ugyanaz a szellem mutatkozik itt, a mi a könyveknél is, kiki azon mesterkedik, hogy juthat hozzá ingyen, féláron, vagy hogy olvashatja el kölcsönkérve a máséi, az keveseknek jut eszébe, hogy az irodalomért áldozni is kell,' ha azt akarjuk, hogy fejlődjék. Egy barátom könyvét adott ki s igy biztatta magát: »Annyi ismerősöm, barátom, rokonom van, hogy ezeren szívesen megveszik a könyvemet.« Szétküldötte tehát s mi lett az eredmény? Kiki megtartotta ingyen és igy szólott: »Milyen jó fiú ez a Sándor! — ismerősöm, barátom, rokonom, lám gondolt ránk és meg- küldötte könyvét.« Egy kis lelkesedés, jóakarat, anyagi támogatás rá férne a vidéki hírlapokra, különösen pedig az, hogy az ismerős ne kívánja ingyen, az idegen pedig .... idegen ne legyen senki a vidéken, hanem legyen a lappal minden jó magyar ember ismerős! Városrendezés. Amint a házat a rendezett és fás, virágos környék, éppen úgy a várost is kedvessé és vonzóvá teszik a szépen rendezett fásitott utczák és fás árnyas terek. Utczáink általában véve szükek, tehát nem fásit- hatók. Ligetünk is csak egy van. Ez pedig nem elég, mert oda a távol lakó csak porlepetten juthat, mindenki pedig nem lakhatik mellette. Ha tehát idegeneket akarunk városunkban tartózkodásra megnyerni, legelső sorban is fásitott széles rendezett utczák és fásitott tágas terek létesítéséről kell gondoskodnunk. A postarét-utczának szabályozása, illetve köve • zése azonban arra mutat, hogy városunknak ily módon kedvessé, vonzóvá tételére a mi elöljáróságunk nem törekszik. Lakos Imre polgártársunk mintegy másfél évvel ezelőtt, mikor a Postarét-utcza kövezése elhatározva lett, javaslatot adott be városunk tanácsához, melyben a Postarét-utcza egyenesitéséhez ingyen ajánlotta fel fél kilométer utczai oldalú kertjének azon részét, mit az egyenesítő vonal az utczához leszel és csürjének igy az utczára kerülő oldal toldalék részét is saját költségén lebontani magára vállalta. Akár tett Lakos Imre ajánlatot, akár nem, a város elöljáróságának mindenesetre az lett volna a feladata, hogy az érdekelt felekkel hozza rendbe a dolgot, a görbe utczát kövezés előtt szabályozza, egyenesítse és csak azután rakassa le a kövezetei a szabályozásnak megfelelően. Nem úgy történt. A kövezet még ott is görbén lett lerakva, ahol az eddigi utcza- tsrületen haladván is, egyenesen lehetett volna lerakni. Látnivaló ebből, hogy elöljáróságunk az utcza rendezésének gondolatával sem foglalkozott. Mostanában napirenden levő ideánk az idegen forgalom emelése, ami nálunk csak nyaralás révén képzelhető. Hogy ez az eszme megvalósuljon, legelőször is kellemes hajlékot készítsünk a hozzánk üdülni jött idegeneknek. Mintegy ötven (50) kataszteri hold nagyságú terület van a Postarét-utcza szomszédságában, mely ezer vagy többezer négyszögöles kertekre felosztható. Ha a túlzsúfolt városrészek rozoga házainak lakói bölcs előrelátással keresztül vitt kitelepitési művelettel azokor a parczellákon, ha kicsiny is, de csinos házhoz jutnának, tágas, jövedelmes gyümölcsös kertjükben, fás, virágos környékü házukban bizton számíthatnának nyaralókra, kik a kitelepitési törlesztéses kölcsönnek legalább legnagyobb részét évenkint letör- lesztenék egy pár havi szállásadásért. E nyaralótelep felvirágozásának tényezői: a város központjához való 7 —10 percznyi sétatávolság, a remek panoráma, a kitűnő ivóvíz, a jó levegő, a pornak és szúnyognak hiánya, a jövedelmes nagy gyümölcsös kertek; a kiránduló utasok részére, nyaralás idején, megállóhely a felsőbányái vasút örházánál a postaréti és felsöuj- falusi ut mellett. Ezekhez még csak csinos közlekedési utak, föképen pedig a szépen rendezett fásitható pos- í tarét-utcza volna szükséges. De hiú ábránd mind ez, ha a Postarét-utca görbe, szűk, lombtalan lesz és ez- utánra is megmarad az a rendeltetése, hogy kifutó, Visszhang. Egy kis levél került kezembe, Pár versszakból áll az csupán S mintha Aeol hárfája lenne Vagy méla dal esthajnalán. Meseország csodás kertjében Száz csengővel rakott bokor: Meg-meg csendül álmomban ébren . . Ez a levél mi kedves nékem! Regél egy lányka álmiról . . . Ábrándvilág tárul fel itten Álomecsettel festve meg . . . Van, van ilyen . . . Régente hittem . . Mi balga voltam, mily gyerek! De a bübájvonások mellett Sötét színek vonulnak el ... . Hogy a való kezének kellett Kontárkodni . .! És lám, mivé lett?! Csalódott szív sóhaja kel ... ^ A bánatos kicsiny levélre A válasz megjött nem soká. Elolvasám; a szív sebére Gileád balzsamát adá: Még te búsulsz, a kit szerettek És tudod mi a szerelem? Hogy ha remél a szív, ha retteg. Él: a múltak boldoggá tettek . . . Nem adta ezt a sors nekem. Te boldog vagy! Ha néma éjjel Álmodra mind hiába vársz, Az a sóhaj, óh, sokkal ér fel, A konyáiban vigaszt találsz . . . Lásd, énnekem tán könyem sincsen . Nincs, nincs kiért azt ontanom. A dal, a lant egyetlen kincsem, Tárgya a vágy, az ismeretlen . . Nem érti senki sem dalom!! . . A két levél merengő lelkem Örökbecsű tulajdona, írójukban hü társra leltem. Lesújtva nem lesztek soha 1 Nem 1 Űzzön sors, miként az orkán Tépett levélt, reménytelen: A lant, a dal édes varázsán Heged a seb, mit könyek árján El nem ért volna életem . . . Incze Lajos. A tűzhányó szelleme. — Angol mese. — Messze, nagyon messze, túl az Operenczián van egy sziget, mely körös körül tűzhányókkal van övezve úgy, hogy oda jutni igen bajos és nagy veszélylyel jár. Ezen szigetet egy különös nép lakja furcsábbnál furcsább szokásokkal, melyek közül legkevésbbé feltűnő az, hogy köszönés alkalmával a nyelvüket szokták egymásra kiöltem. Daczára azonban e furcsa szokásoknak a nép nagyon boldog s megelégedett volt, mert királyát igen jószivü embernek tartotta, kinek népe sorsa szivéhez nőtt. A király azonban nem volt boldog, mert igen elszomorította az, hogy utódra nincs kilátása s ámbár azon a szigeten az emberek sohsem haltak meg, a király mégsem uralkodhatott ezer évnél tovább. Országában a bölcsek s tudósok egymással vetélkedtek, hogy jó öreg királyuknak tanácscsal szolgáljanak ; sőt egyik egy bizonyos ételnemtől várta a remélt utód megérkezését. Így telt el a kilenczszáznyolczvan esztendő anélkül, hogy a várva-várt eredmény mutatkozott volna. A király tehát méltán el volt csüggedve és a tudósokat kikergeté palotájából. A király a reményt örökre feladta, hogy egyenes leszármazottja uralkodjék trónján és előkészületeket telt, hogy a trónt az ezredik évben átadja. E czélból hírnököket küldött a sziget minden tájára, hogy hirdessék ki, miszerint trónörökös választás leszen s aki méltó erre a magas állásra, az húsz év múltán a trónt elfoglalhatja. A királyné midezen előkészületeket látta, nagyon elszomorodott s eltökélte magában, hogy még egy kísérletet teszen, hogy a trón családjának maradhasson. Megkérte tehát a királyt, engedné őt elutazni a sziget belsejébe, ahol hallomása szerint egy örökifjú szent ember él. Amint emlitém a szigeten az emberek sohsem haltak meg, de az öreg kort el nem kerülhették, akárcsak más közönséges emberek, azonban a sziget belsejében beszélték, hogy él egy ember, aki valami ezer év előtt jött oda ismeretlen tájról, s hogy itjuságát még mindig megtartotta. Ehhez tartott a királyné. Amidőn elérkezett, a királyné azonnal előadta, hogy mi járatban van; hatszáz éves asszony létére még nem tudta királyi férjét utóddal megajándékozni. A szent ember nem szólt semmit sem, hanem leült egy asztalhoz s írni kezdett és aztán a teleirt papirost átadta a királynénak, hogy az abban foglaltakat szigorúan tartsa be. A királyné boldogan távozott. Erezte, hogy útja nem volt hiábavaló s tényleg nemsokára egy leánya született. Nagy. volt az öröm az országban. Mulatságot mulatság ért. ürömtüzek gyultak ki minden ormon és az egész sziget mámorban úszott. A jő öreg király volt a legboldogabb Tüstént 2v£a,i s zárnunk © old.a.11
