Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-29 / 22. szám
TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK NLUxTIDEINr “V-A^S-Á^ZRUNT Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. Folytatás N™ 4. Ezer helyeslő után akad valaki, aki rossz néven veszi tőlünk, hogy e helyen kritikát gyakorolunk. Én Istenem, de hát mire való a lap, arra, e hogy mindenkinek tömjénezzen ? »Ha ellenzék nem volna, nekünk magunknak kellene csinálnunk, mert e nélkül nincs egészséges élet«, mondotta egy aktiv politikus. Nj^Japtestvérünk a »Nagybánya« is eleget kritizál, mint minden lap, és hoz részletes históriákat gyilkosságokról, verekedésekről, uton- állásokról, horribile ! a csendörségről (melyet ugyebár nem diszörségnek alkalmazunkf) sőt Minden váró Adám kemény és súlyos szatírával ostromol benne nem egy közdolgot. Azért ő neki senki sem veti szemére a »saját fészkét«. Há1- ócska gyutacsos puska biz az; mikor érvet érv ellen nem tudunk állítani, jön a »saját fészek.« Czélunk javítani és a hibákat feltárni, figyelmeztetni arra, hogy nem elég két 2 szobás lakást építem a ligetben, hanem egyéb is kell ahoz, hogy idegen forgalmat teremtsünk. Mit tehetünk mi róla, hogy senki sem veszi észre a üget rendetlenségeit, azt pl. hogy a tó piszkos, hogy a ligetet most keresztül kasul szelik mindenféle önkényesen kitaposott ösvények, melyek az idegent, ha csak hályog nincs a szemén, azonnal tájékoztatják az itteni korlátlan állapotok felől. Hogy az utak szemetesek, sep- retlenek, nincs aki 5—6 napszámost beállítson azok kitakarítására. Az évek óta elmaradt lámpa-hiányok stb. hisz ha csak 8 óráig marad valaki a ligetben, a sötétben már nem tud kibandukolni. Én azt hiszem, hogy az ilyeneket szóbeszéddel, reklámmal nem lehet eltudni. Sőt a reklámnak csak akkor van értéke, ha az igaz. Almer Lajos és Károly derék barátunk, mint életrevaló, ügyes és tevékeny czég pl. hirdetted az ő bikszádi és sztojkai vizét széltére az egész országban, mert azzal nem fog szégyent vallani, de Ben-Ali Bej csuda-reklamjai csak egyszer töltik meg a házat, másodszor nem hisz azoknak senki. Teremtsünk, olyan helyes, rendezett álapoiokat, hogy azoknak igazságával nyíltan ki lehessen lépni, akkor nemcsak rokonok, nagybácsik és unoka- öccsök fognak ide jönni, hanem az igaz reklámra csakugyan idegen forgalmat létesítünk, mert ami eddig volt, az nem idegen, hanem rokon-forgalom. A város megveszi a Klastrom-mezőt, hogy be ne építsék, s a ligetet maga akarja beépíteni, hol itt a logika? A liget ezelőtt 15 —16 évvel nem volt ilyen nagy, az őrlak mellett, ott húzódott a gazda- sági egylet telepe, a munkaház mellett detto. A kapu helye a nöegyleté, a lövő-ház térsége néh. László Károlyé volt, a kert közepében egy félig kiszáradt tó fenekén állott a lövőház, az idegek rettenetes fokmérőjeként; az üvegház körüli részeket, mint gyümölcsös kerteket vették hozzá, azért vannak ott most is alma-, diófák stb. Terjeszszük a ligetet tovább mi is, ez a nemzedék. A költségvetésbe vegyünk rá fel évenként legalább 1—2 ezer forintot, de ne a kertész., az őr fizetésére stb, hanem a liget csinosítására, szóval városunknak ezt a büszkeségét, ezt a kies paradicsomot, ne hanyagoljuk el, hanem évről évre szépítsük, csinosítsuk komoly és nagy munkával, mint eiödeinlc tették, és ez a bájos park maga lesz a nagybányai idegenforgalomnak a legjobb reklámja. Lapunknak gyásza van s a mi gyászunk a nagybányai társadalomé is. A közügynek egy fáradhatatlan bajnoka dőlt ki, a ki több, mint nyolcz évtizedre terjedő életén át lelkesen szolgálta a magyarság ügyét. 1875. augt 11-én jelent meg lapunk »Fel- hivás«-a az ö tollából, az igénytelen betűkkel nyomott, elsárgult nyílt levél ezeket mondja többek között: »A tudás és ismeret fáját ültetjük el ott, a hol a sajtónak helyt adunk és hathatós befolyásának tért nyitunk.« »Bástya falaink helyére át kell ültetnünk e fát, nehogy városunk elenyészszék a falvak és közönséges bányatelepek között.« A felhívás hatására augusztus 20-án meg is volt az értekezlet, mely a lap megindítását kimondotta. Szeptember 28-án megjelent az első szám, azonban Pap Zsigmond a szerkesztést bírói állása miatt nem fogadhatta el s ezért Maár József indította meg azt, de Törökfalvi Pap Zsigmond czikkeivel hathatósan támogatta. A 2-ik szám vezérczikkét »Adatokat kérünk« ö irta, melynek nyomán érdekes és eredményes polémia indult, a következő számba az október 6-iki ünnepi közleményt, az 5-ikbe az erdészetről, a 9-ik számba a házi iparról, hangversenyekről, újévi beköszöntőt stb. irt és ez igy ment 28 éven át. Köteteket lehetne összeállítani azokból az irányczikkekből, a mik az ő jeles tollából kerültek ki. Csak a múlt év óta hallgatott múzsája s hattyúdala az ő barátjáról és kortársáról: Jókai Mórról, lapunk ez idei 19-ik számában jelent meg. össze volt már akkor törve, testileg és szellemileg elgyengülve, de azért lapunk szerkesztőjének baráti kérésére hallgatva, megírta a pár igénytelen emléksort. Pap Zsigmond azonban nem csupán a lapé, ö az egész közéleté volt. — Fiatal korában, 1848-ban Kövárvidékének főjegyzője, későbben Nagybánya városi törvényszéki ülnök, majd 1876. óta kir. járásbiró lett itt szülővárosában s ezt a hivatalt viselte 1889-ig, mikor utódjává Km. Pap Sándor táblabirót nevezték ki, a bíróság jelenlegi érdemes vezetőjét. Működése nem csupán egy hivatal szűk körére szorítkozott. Mint városi képviselő, évtizedeken át foglalkozott a város közügyeivel. Az ifjúsági körnek egyik megalapítója s lelkes vezető elnöke. A muzeum-egyesületnek első elnöke. Ugyancsak elnöke volt több éven át a kaszinónak és műkedvelő társulatnak is. — 1895-ben a »Nagybánya és Vidéke« 100 koronás pályázatán elnyerte a pályadijat a műkedvelő társaság történetének megírásával. Nemrégiben Petőfiről is megjelent egy érdekes füzete, kinek kortársa és barátja volt. Minden év május 29-én megemlékezett a Lendvay tábla leleplezéséről s arról a gyönyörű ünnepségről, melyen egykor irók és művészek oly tekintélyes számban részt vettek. Élte alkonyának megaranyozása volt: lelkesedése a Lendvay-szoborért, a melyért várEgy poéta barátomhoz. Barátom ah, mikor látlak már téged E csárdában, l'etrengve — józanul ? . . . Mert látom, most is kapkodod a léget, — Hátadnak támaszul. Vagy nem te vagy ? és tévedek barátom Abban, hogy a felhőkbe nyúl karod ? Igaz biz’a! olt a Szent-Péter; látom: — S te őt simogatod. Beh magas eszménynek kell annak lenni, A hová ihlett valód föl nem ér! S vaj’ meddig fogod az egeket verni — Elzárt eszményedér ? De eléred; csak ágaskodj barátom, Akit oly nagyon lelkesít a bor: Azt nem értik ez ingatag világon; — De jön, egy józan kor: S e józan korban te Ieszesz az oszlop, A melyre épit az új nemzedék, S én sátánod, rögvest felhővé foszlok. — Csak józanodj elébb! Akkor, majd látod azt a felhő-árnyat Szőllőkoszorus kobakod felett, Elvonulni; szállva más határnak... — S te szívből megveted!... Akkor már én, e csárdába nem járok. És félreteszem a gúny fegyverét, Békén hagyva ez ingatag világot: — S békén, magas fejét. Pálmai József. A tatai erdőben. — Rajz. — Irta: Sasi Nagy Imre. Valahára kibontakozott már a bujdosó nap is fellegbirodalmából. A metsző hideg léget átszeli a hatalmas zsarnok orczájának mosolygó sugára s az éj könnyétől siralomra hangolt, párás levegő, mintha gyermekes érzékenységét megszégyelte volna, hatalmas iramlásban tér ki a napóriás fenséges tekintete elől; tisztult, enyhe lesz a lég, megkönnyebbedik elfúló lélegzetem, kitörő vidámságra hangol, hogy a természetet ily nyájasnak, mosolygónak találom a fekete gyémántok éjjelének nyomasztó sötétje után... Hálás pillantást vetek a távoli Vidámvár kéklő ormára, a közeli Koldusszállási hegy örökzöld fenyői pedig mintha felém bólogatnának, hogy üdvözöljenek engem, az áldott anyaföld röghöz kötött gyermekét, az örök éjszaka magános vándorát . . . Az akna beszálló torkolatától mindinkább távolodom, isteni erdőn visz az utam egész hazáig. . . Körülöttem már minden a tavasz szelíd pompájában diszlik. íme hát feltámadott a nagy halott! . . . Az életet lehelő napisten tüzes csókjától az aetheróczeán végtelenébe röppent az imént még nagy szenvedő hófehér halotti szemfedője s aztán elkezdte melengetni a megdermedt anyatermészet hideg kebelét s egyszerre csak megdobbant a kőfagyos szív, életerő pezsdült meg az óriás tagokban s a nagy Pán feltámadott ! . . . Tavaszi reggel, harmatos reggel van ... A hullámzó fütenger az imént még a harmatcseppek milliói alatt roskadozott; a sürü lombrostélyon át azonban befurakodott egy pajzán sugárkéve s pár szem- pillantás alatt felcsókolta a harmatkönnyeket, melyeket az éj bakacsinba borult szemeitől hullajtott szerelmes hitvesére a földre. A tüzesen elcsattant csókra megrázza narancs- szin fejét a hajladozó délignyitó, kitárja lilaszin kely- hét az illatos kakukfű s éledni, mozogni kezd az egész erdő, mint az álmából felébredt óriás. A terebélyes cserfák aljában kiütötte fejét az első ibolya s alatta az őszi, múlandó avar csüggeteg szomorúsággal, haldokló bágyadtsággal szemléli kis társát, körötte pedig a remegő fűszálak ujongva tánczol- nak a hűs tavaszi szellőnek s pajzánkodva kapdos- sák el picziny fejüket. Amott a tisztáson a karcsú gyöngyvirág tárja ki szűzi kelyhét s a szorgos méhek szerelmes zümmögéssel udvarolják körül s hogy hófehér szirmának bájait megcsodálják, egy pár szürke ólomlégy is ott settenkedik s tompa zúgásukkal fülsértő disharmóniát kevernek a méhsereg szerelmes döngicsélése közé. Emitt a sárgás gyepszőnyegen nagyban váltja a színeket a haiványpiros vadcsalán, az égszínkék nefelejcscsel s az itt-ott fejét felütő földi eper, sárga bóbitás fehér tányérkájával. Egy festő-paletta szin- keveréke se tudna összhangzatosabb, megkapóbb színjátékot teremteni, mint a milyenen itt a suttogó erdő pázsitján megpihen szemem. A smaragdzöld chlo- rofil számtalan változatban tartja a zöld lombozat leveleit, a gyepes hant reszkető fűszálait. A színek eme szelíd hármóniáját csak igy a tavasz első lehelletével élvezheti a szem; később a napok haladtával erősbödnek a színek, a szelíd zöld pázsit haragos zöld árnyalatot cserél, a diskréten mosolygó rózsaszínű oroszlánszáj, a bájaival kérkedő kaczér leány tűzpiros ruháját ölti magára; igy válKóüsa, I3. IFéil táncz- és illemtanár jvUivus l-án érkezik:. Törökfalvi Pap Zsigmond. I
