Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1903-05-03 / 18. szám

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 18. szám. (2) 1903 május 3. 9. §. A múzeumi őrök akadályoztatása esetén helyettesítésükről az egyesület választmánya intézke­dik, ez intézkedés azonban jóváhagyás végett bejelen­tendő a városi tanácsnak. A helyettesítés 3 hónapnál tovább nem tarthat, annak lejárta után az állás rendes választás utján töl­tendő be. 10. §. A múzeumi őrök s helyetteseik, mint városi közvagyon kezelői a rájuk bízott tárgyakért teljes er­kölcsi és vagyoni felelősséggel tartoznak. 11. §. A múzeumi tárgyak addig, mig önálló el­helyezésükről végleges intézkedés nem történik, a vá­rosi levéltárban őriztetnek, a nagybányai, muzeum- egyesület azonban ez idő alatt saját hatáskörében is intézkedhetik a tagjai által összegyűjtött tárgyak ide­iglenes elhelyezéséről. 12. §. Mindaddig, amig a muzeum megfelelő he­lyiségben nincs felállítva, a gyűjtemények a nagy kö­zönség elől elzárva maradnak : a nagybányai muzeum- egyesület tagjai azonban az egyes tárgyakat az őrök közbejöttével bármikor megtekinthetik. • 13. §. A rnuzeum gyűjteményeinek a nyilvános­ság előtt megnyitását és az egyes osztályok anyaga használatának módjait a nagybányai muzeum-egye- sület seját hatáskörében fogja annak idejében meg­állapítani: ez irányban hozott határozatait azonban foganatosítás előtt tartozik megerősítés végett a városi tanács elé terjeszteni. 14. §. A muzeum tárgyai kiállításokra csak a város tanácsának beleegyezésével küldhetők. 15. §. A múzeumnak, mint városi közvagyon ke­zelésének ellenőrzését a város a képviselőtestület köz­gyűlése utján gyakorolja, mely elé a nagybányai mú­zeum-egyesület rendes évi közgyűléséből működéséről részletes jelentést tartozik az évi számadások, a jövő évre szóló költségelőirányzat és a gyarapodási leltár mellékletével beterjeszti. 16. §. Ha a város múzeumának fentartásáról bármi okból lemondana, a muzeum gyűjteményei kö­zül a letétemények visszaadatnak tulajdonosaiknak, azon tárgyak pedig, a melyekkel a nagybányai muze- um-egyesület vétel vagy ajándék utján gyarapította a mú­zeumot, az állam tulajdonába mennek át azzal a ha­tározott kikötéssel, hogy az állam azokat mindenkor Nagybányán és mig a nagybányai muzeum-egyesület fennáll, annak kezelésében tartozik fentartani. Kelt Nagybányán, 1901. április hó 14-én. ÉgTy Mihály Gellért Endre (1903. márcz. 7-én jóváhagyta a belügyminiszter.) Heti krónika. Egy fiatal magyar írónak föltünést keltett tár- czájában olvastam, hogy azok a világos áprilisi éjsza­kák nagyon hatnak a kedélyre, alig tűnik el a nap, már is feljő a hold s a tudós angolok, akik mindent számadatokba szednek, kimutatták, hogy áprilisban a legidegesebb, legizgatottab az ember és hogy ebben a a hóban van a legtöbb öngyilkosság is. Az idei áprilisnak vége körülbelül megfelelt en­nek a felfogásnak, kellemetlen, rossz, megdöbbentő hírek járták be a várost s volt több öngyilkosság. Hála Isten! túl vagyunk ezen a veszedelmes hó­napon, csütörtök éjjel eljött a mi legkedvesebb bará­tunk : Május őnagysága, csakhogy olyan zúgással, vi­harral köszöntött be, mint egy bilincseiből megszaba­dult anyós s a szegény czigánvlegények alig bírtak egy pár »Bob herczeg«-et játszani az úri ablakok alatt, megtelt a bőgő vizzel és elszakadtak a húrok, május éjszakája tehát legkevésbé sem volt költői. Nálam is jelentették Fáraó zenész ivadékai, hogy »Nagyságos ur« az éjjel megtiszteljük egy kis kürucz nótával. Mert tetszik tudni mai napság már ilyen magam­fajta szegény ember is nagyságos ur, mi több éppen a héten hallottam erre vonatkozólag a következő kis krónikás adomát: — Julcsa. jön a »Nagyságos ur« ? kérdi az asz- szony. — Igenis jön kérem alássan. Felel a cseléd. — Honnan tudod, Iái tad ? Kérdi az asszony. — Nem ! — felel a cseléd — hanem hallottam, hogy már itt ebben az ulczában fújja a fütyülőjét. A dolog könnyebb megértése végett megjegyez­zük, hogy az illető nagyságos ur »fütyülős öregnemü üzér« volt. Bocsánat e kis kitérésért. Nos tehát Ádám Jóska, Kölcsey és a zenekar bejelentette tisztelgését a követ­kező verssel : Rajta, rajta csak a jó kedv éljen, Temessük el a bánatot mélyen, Kikeletkor a madár is örül, Nem sóhajtoz, vígan futkos körül. Tökéletesen meg vagyok győződve felőle, hogy ezt a verset nem Zempléni Árpád irta, aki »Lavolta hegedül« czimü müvével legutóbb oly nagy dicső éget aratott, de hát bocsássunk meg Jóskának, ha neki jobb a hegedűje, mint a lantja. A jó kedv azonban nem élt, a madár nem örült, és senki nem futkosott körül, valóban jobb lett volna május 1-ét, 2-ikára halasztani. Sok helyt tüntetésekkel ülték meg e napot, töb­bek között a nyomdászok egyetlen újságot sem adtak ki, ezért nem jelent meg nálunk Nagybányán sem hírlap pénteken, igaz, hogy más pénteken sem szokott megjelenni, de az mellékes, fő, hogy május 1-én nem jelent meg. Bátorkodom befejezésül előre jelezni, hogy jövő hetünk mozgalmasnak Ígérkezik. Holnap, a kereszthe­gyi bánya névünnepe, iparos diszgyülés, Csütörtökön vármegyei közgyűlés civillistával és ex-lex-szel fűsze­rezve, szombaton meg műkedvelői előadás a díszte­remben tánczczal egybekötve. Hja 1 a május, a május mindig aranyosabb, mint a többi hónapok, pünkösti rózsával, gyöngyvirággal, violával van az megkoszo­rúzva. Mily jó lett volna, ha- Árpád apánk olyan helyen alapítja meg ezt a hazát, ahol örök május van, hol a datolya és kaktusz vadon tenyészik, ott talán nem volna még obstrukczió sem, ott nem lenne kénytelen boldog ex-Iex-es napokat és esztendőket kívánni a nyájas olvasónak a krónikás. Különfélék. Meszlényi Gyula püspök v. b. t. t. ápr. hó 29-én töltötte be püspökségének 15-ik évét. Az évforduló al­kalmából hálaadó istentisztelet volt, mely után szá- imosan tisztelegtek a főpásztornál. Személyi hírek. Szieber Ede kir. tankerületi fő­igazgató ápr. 30-án városunkba érkezett s pár napig itt időzik a főgimnázium tanmenetének megvizsgálása végeit. — Pethö Fonjon kir. erdőfelügyelő a hét elején városunfban időzött. Kinevezés. Apponyi Albert, a képviselőház elnöke Szűcs Gyula h. terembiztost, végleges minőségben le- rembiztossá nevezte ki. Esküvő. Kilián Bála felsőbányái gyógyszerész a múlt. héten tartotta esküvőjét Hódmezővásárhelyen I Czordán László földbirtokos leányával: Irénnel. Áthelyezés. Pap László segédmérnököt Felsőbá­nyáról Kapnikbányára helyezték át. Zolnay László felsőbányái állatorvost Temes- Kubinba választották meg, a hova rövid idő alatt el­fog távozni, s távozása által a felsőbányái állatorvosi állás is üresedésbe jön. A fiatalság hiba. Szabó Miklós helybeli ev. ref. s. lelkészt Batizra rendes lelkészül hivták meg. Sajnos azonban, hogy a ref. egyház törvényei útjában állanak a fiatalember haladásának. Szabó, mint egész fiatal s. lelkész egyelőre csak IV. osztályú egyházba mehetne szeptemberben, Batiz pedig III. oszt. lévén, igy a meg­hívást a legjobb akarat mellett sem fogadhatja el, pedig a protestáns szabad szellemnek az felelne meg, ha bármely végzett lelkészt meghívhatna a gyüleke­zet, hiszen a fizetését úgy is ő szolgáltatja ki. Bányanévnap. Holnap, május 3-án lesz a kereszt­hegyi bányának nevenapja hálaadó Istentiszteletekkel a templomokban s összejövetellel délben a bánya­telepen. Sírkő leleplezés. Néh. Nagy Gusztáv volt veresvizi főnök sírkövét holnap d. e. 10 órakor leplezik le s ünnepélyesen adják át az ág. ev. egyháznak megőrzés végett. Km. Papp Sándor kir. tbiró, múzeumunk érem­tárának 12 drb régi német- és magyarországi ezüst tallért, 4 drb olasz, szerb és bolgár forgó ezüst-pénzt ajándékozott, mely kegyes adományért az intézet nevé­ben hálás köszönetét nyilvánít: Bencsik János tanár, múzeumi őr. Drumár László jeles hegedű-művész városunk szülötte, legutóbb Szegszárdon aratott hervadhatatlan babérokat. Hangverseny volt április 22-éni melyen kiváló tehetségek játszottak előkelő közönség előtt. A »Tolna-vármegye« czimü politikai láp következőleg emlékezik meg Drumárnak szerepléséről: »Majd Drumár László hegedű játéka következett. A fiatal művész a hegedű minden művészi fogásainak birtokában van. Korlátlanul uralkodik hangszerén; ujj-teknikája bámu­latosan fejlett, pizzicatoi mint ezüst-csengők hullanak le húrjairól; dupla flageoletjei — a hegedű legnehe­zebb fogásai, melyekben Kubelik ez időszerint utolér- hetlen, — tiszták és preczizek. Wieniavski »Faust phantasie,« Hauser »Abendlied«-je és Bazzini »Boszor­kány tánczát* adta elő; az utóbbiban nyilt főleg alkalma szédítő teknikájáról, mig az Abendliedben meleg tónusaival, művészi felfogásáról bizonyságot szolgáltatni. A rendezőség a művésznőket hatalmas virágcsokorral, Drumár Lászlót pedig babérkoszorúval lepte meg. Örömmel emlékezünk meg e tényről s Drumár Lászlót valóban büszkén valljuk magunkénak. A helybeli fögimnasium VIII. osztályának vizsgá­latai május hó 6-án kezdődnek. Az írásbeli és szóbeli érettségi vizsgálatok határ ideje még nincs meg­állapítva. Ember Elekné haláláról lapunk múlt számában megemlékeztünk Temetése április 27-én d. e. fél 11 órakor ment végbe városunk közönségének s a vidék­nek őszinte részvéte mellett. Közöljük most a család gyászjelentését, mely következőleg adja tudtutl a szo­morú esetet: »Letöröl Isten minden könyhullatást . . . És halál többé nem leszen, sem bánat, sem jajgatás, sem fájdalom. Titk. jel. 21. 4. Alulírottak úgy a maguk, mint az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk, hogy a gyöngéden szerető hitves, jó gyermek, nem rég elvesztett drága gyermeké vigasztal­hatatlan fájdalommal sirató jó anya, ragaszkodó hű testvér és rokon Ember Elekné, szül. Szilágyi Ilona, f. évi április hó 25-én d. e. 10 órakor, életének 40-ik, házasságának 16-ik évében, hosszas szenvedés után elhunyt. A megboldogult földi részei folyó hó 27-én, monides 300 munkással dolgoztatott. Dephilos gazdag verkest Lykurgus halálra Ítélte, mert a bányában a gyamokat lefejtette ’s az egész vagyona 160 talentum (760,000 korona) a polgárok közt szét osztatott. Aris­toteles szerint a város kapott évenként 100 talentumot (480,000 korona) a bányákból, valószínűleg mint adót. 102. évben Kr. e. föllázadtak a bányász-rab szol­gák s tönkre tették a bányákat úgy, hogy azok teljesen megszűntek és csak a hatvanas években vétettek üzembe. A rómaiak alatt a bányászat gyorsan felvirágzott s mindazon országok, amelyek az ö uralmuk alatt voltak hozzájárultak az azon időket jellemző fémlu­xushoz. A bányákat az államtól római polgárok tar­tották haszonbérben s rabszolgákkal műveltették azo­kat. A bányaverkesek által Bómába hozott kincsek mesés értékűek voltak s egész Olaszország tele volt kohókkal. A jelenlegi Szt.-Péter templom gazdagságát a római pantheonnak köszöni s a Herkulanum és Pompejiből kiásott fémek a legnagyobb múzeumot megtöltötték. A rómaiak hatalmas bányászata tönkre ment a népvándorlás alatt. A benyomult barbár seregek kira­bolták a császárság városait és csakis a 7-ik század történetében van említés a bányászatnak újból való üzembevételéről és már a 8-ik században nagyszerű í bányászat fejlődik ki Tyrolban, Morva. Cseh és a jelen­legi Magyarországban. Hazánkban is legelőször a bányavárosok emel­kedtek ki szabadalmaikkal azon az alapon, hogy pol­gáraik bányaműveléssel foglalkoztak, ezek voltak a verkesek, mely elnevezésük a német bevverken szóból származik. Nagybánya bányapolgárai az 1347-ik évből származó városi kiváltságlevél 17-ik pontja szerint ki­adván az érczekből a királyt illető részt, egyebekben szabadok voltak és a visszamaradt érczükkel szaba­don rendelkezhettek. Már 1468-ban azonban nagy vállalkozók tűnnek föl u. m. a Fugger testvérek, 1508-ban Thurzó János, 1525-ben Bethiehenfalvi Thurzó Elek és 1588-ban báró Herberstein Feliczián. Az 1595-iki békekötés alapján Nagybánya véglegesen az erdélyi fejedelemnek birto­kába jutott és az 1601-ik évben nemzetes Barbantini de Moestrich Lissabona Gerard vezetésére bízatott az egész bányászat, ki azt későbben (1612-ben) haszon­bérbe is kivette s egy félszázadon keresztül nagy ál­dással művelte. Lissabonnár.ak fényes vára volt a bor­pataki várhegyen, melynek bányáit fegyveres erővel védte. Nagybánya város polgárai nem szerelték Lissa- bonát, amennyiben egy 1612-ik évből származó városi okirat következőleg nyilatkozik róla: rideg, szigorú, pénzvágyó ember, a magyarságnsk nem nagy barátja. Az 1642-ik évi szeptember 18-án a város megint pa­naszt emelt ellene, hogy az aranyakat nem teljes mér­tékben vereti. Az erdélyi fejedelmek azonban (mindig szerették s avval védelmezték, hogy a mértékek meg­koptak, egyúttal elismerésül Alsó- és Felsőferne- zelyt ajándékozták neki. ügy uralkodott ő mint egy nagy ur a bányavi­dék felett, amig 1661 ben Szedi Achmet nem tette tönkre bányászatát és várát. A népmonda szerint a nagy kincsek jelenleg ott vannak elásva a várhegyen és sokan próbálták azo­kat fölkeresni, de eredmény nélkül. Évek előtt egyik barátommal bejártam Lissabona várának helyét és környékét, leérkezve az elhagyatott borpataki völgybe, egy fiatal asszonyt, bányász ruhá­ban és méterbottal a kezében láttunk kiszálni a bá­nyából, aki minket, mint bányászokat kiváló szives vendégszeretettel fogadott csinos, szerény hajlékában élénken elbeszélve előttünk a bányászat iránti szere- t étét. E napokban járván Borpatak vidékén a köves­pataki hegy csúcsáról szép kilátás nyilt Borpatak regényes völgyére. A kis bányászházikók élén nap­sugarakban ragyog egy fényes tornyu épület, melynek tulajdonosa egy valódi bányászassznny. ____M_ Legújabb tavaszi és nyári újdonságok! ZElsöreaad/ü. minőség-, női- és férfi, gyapjú- és mosó-szövetekben, Schroll-féle schiffonok, czérna és pamut vásznak, női- és férfi kész-fehérnernüekben, asztal- nemüek, paplanok, függönyök, ágy- és asztal-teritők, szőnyegek, teljes menyasszonyi kelengyékben. Mindenféle női- és férfi-divat, ruha-diszek, bélés- és rövidáru czikkekben, nap- és esernyők, kalapok, nyak-kendők, czipők, kötények, -- keztyük, harisnyák, zsebkendők, kész női blúzok, alsó-szoknyák és fiu-ruhákbun. ­I méter jól mosható szerb-vászon • I méter mosó lüszter élénk színekben 40—60 fillér. élénk színekben 40 fii. jSzoíid kiszolgálás: 3f£of£mann flrpad női- és férfi-divaiáru-üzletéően. (OFelsőőányai-utcza.)

Next

/
Thumbnails
Contents