Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1903-03-22 / 12. szám

(2) 1903 márczius 22. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 12. szám. Az erdélyrészi fém bánya altisztek hozzánk jut­tatott sérelmes panasza, a következő: A fizetés emelésekre vonatkozó miniszteri javas­lat. 29. §-a a fémbányászati altiszteket két osztályba sorozza. I-ső osztályú altiszteket állapit meg. Az 1-ső osztályú négy fokozatban 1300 korona a fizetési maximum, 1200, 1100 és 1000 koronával di- jaztatnak a többiek. A Il-ik osztály 700, 800, 900 és 1000 koronával dijaztatnak. Ehhez lakpénz fejében altiszt vagy szolgának a helységek lakbérei szerint: Budapesten 300, 210, 180 és 150 korona, vidéki bányásztelep helységben lesz a 31. § alapján. Az eddigi fizetések beosztása: A) Altisztek. I-ső fizetési osztály: 1-ső fokozat 1400 korona, 2-ik fokozat 1200 korona. íl-ik fizetési osztály: 1-ső fokozat 1000 korona, 2 ik fokozat 900 korona. 3-ik fokozat 800 korona. B) Segéd altisztek: 1-ső fokozat 700 korona. 2-ik fokozat 600 korona. 3-ik fokozat 500 korona. C) Hajdúk és szolgák: 1-ső fokozat 700 korona, 2-ik fokozat 600 korona, 3-ik fokozat 500 korona. Összehasonlítva a javaslat szerinti fizetés maxi­mumát a jelenlegi 1400 koronával, az uj fizetés keve­sebb lesz 100 koronával. Szállás pénzben is vesztesége lesz, mert á fize­téssel járó, eddig vidéken élvezett szállás-pénz a IV. lakbér osztályban 300 korona. III-ik osztályban pedig 360 korona volt. Most ki fog járni 180 korona, veszte­ség tehát 180 korona' Ezenkívül még az eddigi mellék illetményt a tűzifát is elvonják. Eddig élvezlek 30 ms fát 132 korona értékben. Tehát egy szegény altiszt család károsodik fize­tésben, lakbérben, failletményben 100 -j- 180 -|- 132 = 412 koronával. A fém bánya altiszti állással szemben megkíván ják a jó sikerű bánya-iskolai végzettséget s évek hosszú során az üzem menetben több oldalú gyakorlati ös- meretet és képzettséget. Jártassággal kell bírjon a különféle munka vezetésben, a munkások csoportosí­tásában, anyagkezelésben, anyagfelhasználások nyil­vántartása, havi és félévi anyagszámadások szerkesz­tésében, a teljesített munkák nyilvántartásában, munka­bérjegyzékek, (havi lajstromo«) bérszámadások készí­tésében, valamint a munkások előleg és szövetkezeti tartozásai ny lvántartások vezetésében. Értenie kell az üzemnél előforduló munkákat, miket különféle mester­emberek végeznek. Ezeket máskép nem ellenőrizheti. A bányaiskolába való felvételhez megkívánják a négy gymnásiumi vagy polgári iskola sikeres bevég­zéséről szóló bizonyítványon kívül a 17 éves életkort. A három évi tanidő után egy évi munka gyakorlati idő is kívántatik. Erre jön a három évi katonai szol­gálat, mely után esetleg egy év múlva kap az illető kinevezést, a 30 §. értelmében a legalsó fokozat sze­rint 700 koronával 25 éves korában. Már most e §. 2 bekezdése szerint kifogástalanul eltöltött 5 — 5 év után kaphat 100—100 korona előléptetést, 31-ik éves korában 800-, és 56-ik éves korában esetleg megkap­hatja az 1300 koronái, ha ugyan a túl feszitett munka és nélkülözés szervezetét ez idő előtt fel nem emésztette. Mert a bányamunka rendkívül terhes. E miatt naponta rendszerint csak 8 órát szokás a föld alatt dolgozni. A bányamunka kezdetét veszi reggeli 4 órakor. A bányászaltiszt azonban már reggel három óra­kor kénytelen a munkással egy időben fölkelni. Haj­nali négy óra előtt kell hogy a munkára menők név­sorát felolvassa és jegyzékbe vegye. A munkásokat egyenkint, vagy csoporlonkint beossza. A szükséges robbanó anyaggal, s más szükségesekkel ellássa. Csak azután megy ő is be a bányába, az elég távol fekvő munkahelyek és munkások megvizsgálására s a külön­féle munkák szakszerű irányítására s ellenőrzésére. szégyenlenek elsápadni, ha lantja »egy-egy merészebb hangot ad«. Mit szólnak, mit tesznek majd ezek : >Ha összevész, mint négy vadállat, És pusztít mind a négy elem S én vérbe mártott lantomat majd Véres kezekkel pengetem!« És eljött ez az idő is. A láthatáron itt is, ott is vészes fellegek kavarogtak, amelyek elakarták borí­tani a magyar szabadság kék egét. Vihar közelgett! A , szabadság költője megkonditotta a vészharangot, harczra buzdította nemzetét. Mikor pedig eljött a »ha­tározó nagy óra,« maga is felkötötte a kardot, harczba ment Kezében fegyvert villogtatott, lantján harczi da­lok viharzottak Mindinkább belevegyült a csaták küz­delmébe, melynek rohanó árja vonta, sodorta, ker­getve a vágytól: meghalni a harczmezőn a hazáért, a szabadságért! De a halál, mely a Eélegyháza és Segesvár közti csatasikon érte, nem enyészés volt, hanem egy örök élet kezdete! Szelleme fölemelkedett a holttestek me­zejéről, a dicsőség fénye övezte alakját. Most is ott lebeg ég és föld között: megdicsőülve az égi fény ra­gyogásában és hozzáfűzve szerette népének szivéhez, amely a kegyelet megszentelt érzésével tekint reá. Költeményei, tüneményes lénye meggyujtják az emlé­kezet és lelkesedés lángját, hogy fénye világítson a nemzeti géniusznak, amely összeforott az ő szellemével. Ez a fény megvilágítja a mi lelkünket is, és ez az ünnepi emlékezés ihletében elszáll Erdély bérczei közé, a csatasikra, leborulunk a költőapostol szel­leme előtt és áldó imádság mellett említjük az ő szent nevét. Székely Józeef. Kijövetele után déli 12 órakor tartja a második rendelést, névsor felolvasással, s a munkaszakot tel­jesítettek ellenjegyzésével, nemkülönben a második szakra menők, névutanjegyzésével, a mi hasonlóan történik délutáni 4 órakor és este 8 órakor is, mivel az 1 fél műszak teljesítés is szokásos, némely helyen pedig az üzem menete ezt meg is kívánja. íme, csak kivonatosan ismertettük s még is lát­szik, hogy a fémbányaaltisztek helyzetét nem lehet egy vonalba sorolni az erdőgazdaságok altisztjeivel vagy bármi más állásbeli altiszttel, kiknek talán kevés kivétellel nincs is, és állásuk sem kíván annyi elmé­leti és gyakorlati képzettséget, és annyi szellemi és anyagi fáradságot és ember ismeretet. Hiszen sokféle altiszti állásra a katonaságnál idomított és kiképzett altisztek beválnak kellően, mig a bányászatnál sok oldalú elméleti ér. gyakorlati spe- cziális szakismeret szükséges. A bányászati altisztnek nemcsak az őrködés a feladata, de a különböző munkák változatosságában a helyzet és czélszerüség kívánta irányítás, a mely úgy elméleti, mint gyakorlati képzettségből eredő folyto­nos figyelmet, tervezgetést, kombinálást igényel az üzem és az államérdek szempontjából. Meglehet e várni mindezt az ily munkákat ve­zető altiszttől, ha anyagilag nyomorba taszítják? A bányászaltisztnek még a ruházkodása is többe kerül, mint más szolgálatban állóknak; mivel a bá­nyában a maróvizek úgy a ruházatot mint a lábbelit rövid idő alatt annyira megsemmisítik, hogy azt még papirpépgvártásra sem veszik meg. Még a zsidó sem ad értük semmit. Ezenkívül már az üzem telepén a különféle anya­gok közt való foglalkozása folytán sem kímélheti ru­házatát, habár felváltva irodai munkát kell végezzen, de a föld gyomrába induláskor kénytelen mindig me­leg ruhába átöltözködni, a helyenkénti hideg légáram miatt. Sőt a jóval költségesebb ruházkodáson kívül jobb táplálkozást is kíván, hogy a betegségek csiráit tenyésztő bányalég szervezetét idő előtt tönkre ne tegye. A fizetés javaslat 32. §-a eltérőleg a 29. g-1ól mondja. »Ha különös műszaki ismeretekkel vagy szak­szerű teendők ellátására ily szakismeretekkel vagy gyakorlattal biró egyének altiszti minőségben alkal­maztatnak, az igy alkalmazottak részére szükség ese­tén és kivételesen az illető miniszter magasabb illet­ményeket engedélyezhet.« Erre felmerül a kétségbeejtő kérdés, kik lehet nek ezek a kiválasztott boldogok? az I ső és 11-ik osztályon kívül X. osztályba lesznek-é sorozva és há­nyán, vagy a 11-ik osztály után kivétele magasabb fizetés? Hátsó kapuja lesz ez a prolekcziónak, vagy az igazságos elbírálásnak,? Gyakorlati észszel nehéz a kérdés megoldása, mert hiszen mindenik szakszerű teendőket lát el. Hiszen valóságos intézői hivatást végez a zúzómü kezelő-altiszt, a pörölymester, az épitő-mesterek s a bányafelőrök lelkes és üzemeikhez halálig hű csa­pata. Melettük talán a gépészeket akarják kitüntetni? Hiszen ezek dolga, az övékhez képest chablonszerü. Ha legkisebb baja esik a gépnek, nem a gépfelőr, ha­nem a gépészeti mérnökök intézkednek. Az állami fémbányászat érdeke megkívánja, hogy ne legyen a miniszter mostoha a fém bányászat al­tisztjeihez. Tegyen olyan fizetési javaslatot, ami őket az anyagi gondoktól megóvja. Amit az altisztektől akarnak elvonni, azt az üzem eredményéből, tehát az államtól veszik el. Mert anyagiakkal küzdő ember nem képes egész lelki erejét a szolgálatnak teljes oda­adással szentelni. Már pedig a fémbányászatnál erre van szükség. Ott a félmunka, nem munka, sőt leg- többnyire sokszoros kárral jár. A kezeléseknél az üzem intéző altiszt, a lelke az üzemnek, többnyire egy és ugyanazon műnél vénül meg, tehát kiismeri magát. Ha kell még betegágyából is helyesen tud in­tézkedni, mig az üzemitisztek gyakran cserélődnek, mindeniknek előbb meg kell ismerni a viszonyokat. A 31. §. mely a lakáspénzre vonatkozik, elkese­rítő és sérelmes az altisztekre, mivel a szolgáktól nem különbözteti meg őket. E miatt nem lesz csoda, ha a több szakképzett­séggel birók lassanként elpályáznak a vasművekhez, vagy a fiatalabb korban levők a bányaiskola bevég­zése után más szakokhoz vagy magánosokhoz, ahol megfelelő méltánylásban részesülnek, és nem lefoko­zásban, mint a jelen fizetés javaslat tervezi. A mélységből, a legsötétebb bányák mélyéből kiáltoznak fel hozzád Uram, kegyelmes Uram a fém­bányászati altisztek. Jogot és igazságot kérnek a maguk részére a fizetés rendezésnél. Heti krónika. Még az irigység sem mondhatja, hogy a mi márcz. 15-iki ünnepségünk ne lett volna megragadóan szép. Nem akarok unalmas lenni, de tartozom az egészségemnek azzal a kijelentéssel, hogy az ország bármely városának ünnepe mellett sem maradtunk szégyenben. Tisztelet adassék az összes szereplőknek, mindnyájan megállották derekasan helyüket, de külö­nösen ki kell mégis emelnünk az ifjúsági kört, ilyen lelkes, tettre kész ifjúságunk bizony régen nem volt. Mintegy áldomásképp márcz. 15-ike után jöttek a sürü névnapok: Sándor, Ede, József! Van-e ki e nevet nem ismeri és van-e ki összes ezen a neveken lévő ismerőseit képes lett volna eljárni ? Most kitalálták a módját. 11—1 óráig kevés az idő arra, hogy sonka és pálinka pusztító kötelességé­nek kiki eleget tegyen, átviszik tehát a névnapot a délutánba is, sőt kinyújtják másnap reggelig, igy már aztán mindenki találhat egy-egy félórát a nyájas üd­vözlésre. Hogy itt-ott a jó kedv magas hullámokat ver s hogy néha bor- sör- és szesz- közi állásban nézetelté­rések is merülnek föl, azon ki csudálkoznék, hiszen igv volt ez nagyapáink idejében is, az alma pedig nem messze eshetik a fájától. József nappal, no meg márcz. 21~ikével bekö­szöntött a hivatalos tavasz, ilyenkor kezdődtek a Bánffy kormány alatt az építkezések, a Szél korszak alatt azonban, úgy látszik semmi sem épül Nagybá­nyán. Szinte forró köszönettel tartozunk Béla bará­tunknak, a ki egy 38 forintos kerítés falat huzat, hogy van hová kirándulni nézni és tanulmányozni az épít­kezés titkait és meredélyeit, de mit csinálunk akkor ha készen lesz a fal? Olyan kellemes dolog az, látni mikor a kőmivesek, mint a fecskék, sarat, követ össze­raknak s aztán emelkedik napról-napra az építmény, végre egész nagyságában, tisztán, csinosan előttünk áll, milyen megkönnyebbülés mindennap birálgatni a a munkát, fölfedezni a hibákat, tanácsolni a gazdá­nak, fölmenni a létrán, az állványra s körültekinteni a végeden városon stb. Ebben az élvezetben ez idén úgy látszik kevés részünk lesz. A thea estélyekből azonban, talán sohasem fo­gunk kifogyni, nincs nyugalom a böjtben sem, a kö­körcsin,- gólyahir,- hóvirág,- ibolya estélyek egymást érik. Igaza van a közönségnek jobb vígan lenni, mint búsulni, ebben a nemzet jobbjaival együtt érez a krónikás. Különfélék. Márcz. 15. Minden úgy történt, a hogy előre je­leztük. A sorrendet pontosan betartották s a szerep­lők egytől egyik megfeleltek becsülettel feladatuknak. A nagy napon elmondott beszédeket és költeményeket különben az ifjúsági kör kiadta s azok az érdeklődők által Kovács könyvkereskedőnél megrendelhetők. A megállapított tervezettől csupán a polgári körben volt némi és pedig előnyös eltérés, a mennyiben Bónis Istoánné Jakab Ödönnek egy igen szép hazafias alkalmi költeményét szavalta, az ő kellemes szép hangján, lel­kesedéssel, általános tetszést és viharos tapsokat aratva. Továbbá a vacsora alatt Simon Aurél ez a csodálatos szavaló őserő dörgölt, el nehány remek szép költe­ményt szűnni nem akaró éljenzések közölt. Vacsorá­nál Torday Imre mint elnök ürítette a szabadság serle­gét szép beszéd kíséretében. Szabó Miklós az ifjúsági kör nevében a polgári kör elnökét, Szerencsy József polg. köri t. elnök, a lelkes derék ifjúsági kört, Révész János a 48-as honvédeket, Almer Lajos a nőket, kö­szöntötte fel. A dalárda sok szép hazafias dalt énekelt. A nyájas olvasó a szereplők névsorát előző számaink­ban megtalálja s hogy közülök kit emeljünk ki, való­ban nem tudjuk, mert kifogásolni való semmi se tör­tént ezen a szép napon. Kiegészítjük régebbi tudósí­tásainkat azzal, hogy a főgymnásium önképzőkörének disz gyűlésén Bencsik János tanár tartotta a megnyi­tót a nála megszokott tartalmas, magvas és lélekemelő beszéddel. A főtéri ünnepély központja volt a napnak s népünk az alkalommal is megmutatta, hogy az ily ünnepség komoly és méltóságos színvonalát önmaga is igvekszik megőrizni A katholikus Legényegylet is ün­nepélyt tartott Kondor Sándor elnöklete alatt, hol szintén hazafias lelkesedéssel áldoztak a nagy nap emlékének. Egy-két házon szerettünk volna még lobo­gót látni, de se baj, majd ott lesz ápr. 11-én. Nyilatkozat. Szőke Béla r. kath. h. plébános azon minden alapot nélkülöző vádakkal szemben, mikkel márcz. 15-ike alkalmából őt némelyek illetik, a kö­vetkező nyilatkozat közlésére kért fel minket: Tekin­tetes Szerkesztő Ur! Hazafias szivem mély megbotrán­kozásával utasítom vissza azon kolportált híreket,' mintha én eljárásommal márczius 15-én a magyar nemzetnek s igy nekem is drága és érinthetlen Hym- nust megsértettem volna. Reám, mint magyar emberre nézve, kinek hazafiságát egész múltam igazolja, a fel­merült vádak oly sértők, oly lealacsonyítok, hogy méltóságomon alólinak tartom azok ellen védekezni, hanem azokat a leghatározottabban visszautasítom. Csak azt jegyzem meg, hogy a Hymnusz eléneklését a róm. kath templomban az előző évek gyakorlatával szem­ben épen én rendeltem el s márczius 15-én délután a templomban a szokásos nagybőjti predikáczió he­lyett hazafias beszédet tartottam. Tisztelettel. Szőke Béla h. plébános, Márcz. 15-ikének emlékezetére igen sikerült ün­nepélyes gyűlést tartott Budapesten a Fehér Ló szálló különtermében márczius hő 14-én este a »Nagybányai Ifjak Köre.t A kör tagjai csaknem teljes számban je­lentek meg. Vendégül látta a kör Lukátsi Györgyné, Tessényi Ferenczné és Dr. Csemez Józsefné úrnőket, Lukácsi Irmuska, Tessényi Margit és Marossfy Janka kisasszonyokat, valamint Dr. Csemez József tanár urat. — Megjelent ezenfelül a diszgyülésen még a kör igen tisztelt pártoló tagja Dr. Schönherr Gyula mú­zeum-igazgató őr is. — ügy hogy több főiskolai hall­gató vendéggel együtt több mint 50 ünneplő gyűlt egybe. — A napirendet Neubauer E. Ferencz elnök nyitotta meg, üdvözölte az összegyűlt közönséget és pár lelkes szóval méltatta 1848. márczius 15-ikének nemzeti jelentőségét, az ébredő természet hatását az

Next

/
Thumbnails
Contents