Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1903-03-15 / 11. szám
Nagybánya, 1903. Márczius 15. — 11. szám. XXIX. évfolyam NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE TÁRSADALMI HETILAP ' A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE í"#^ % X ^insriDEisr ist^ie3 Előfizetési árak:-. Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá Nyilttér soronként 20 fill. küldendők Nem akarom a sivár kor rút valóságát feszegetni, nem akarom oly határozottan hangsúlyozni, hogy a szabadság diadal ünnepén nem lehet lelkesedéssel gondolnunk reád, te magasztos csalfa márcziusi hajnal, sőt azt sem vagyok haMandó hangoztatni, hogy te magasztos márcziusi hajnal midőn feltűntél a beborult magyar láthatáron, nagyon sokat ígértél nemzetünknek, de be nem váltva szavaidat, kikaczagtad e sokat szenvedett népet, mint egyszerű rajongót; nem, mindezt nem vagyok hajlandó e nagy napon szemedre hányni kedves magyarom, hanem igenis kész vagyok nehéz politikai küzdelmeidtől, valamint szellemi önállóságodat kétségbe vonó gyanusitásoktól e szent pillanatban eltekinteni, sőt erkölcseidről sem tartom időszerűnek és helyénvalónak a leplet szemérmetlen kézzel lerántani; hanem e márczius 15-iki nemzeti ünnepeden szeretnék a gyújtó szó hatalmával bírni, hogy legalább megközelítőleg vissza tükröztethetném dicső múltad ragyogó tündöklő lényeit. Ezt szeretném! A nemzet hősei, e félistenek nem csüggedtek megbirkózni a sors nehézségeivel, nem hökkentek vissza az árnyéktól és a mi fő, nem ábrándoztak a nagy múlt dicsőségén, mert hitök szerint a múlton nem ábrándozni, hanem azon lelkesedni és belőle erőt meríteni tanultak, még kevésbbé keseregtek a jelen romlottságán, hanem vért, életet, vagyont áldozva kivívták a magyar nemzet hősi múltját, erőteljes jelenét és hatalmas jövőjét ............ Sz abadság! Te ki nem zársz ki karjaidból senkit, mennyire részvétlenül, avagy megtépett gondolatokkal ünnepelteted! A bölcseikedők hogy szeretnének kiközösíteni maguknak s egy »odi profanum vulgus et arceo«-val magadra hagyni téged te nép, melynek éltető levegője, mindene vagy, mert jobb a sivár és megtévelyedett kor költött szörnyképeit festenetek falra s a hálátlanság s éretlenség zöld mezét vetri az eszméletére tért »profanum vulgus«-ra, sem hogy kezet fognál vele a honfiúi felbuzdulás nemes füzében, mely akaratot s tettet egygyé kovácsol. . . . Maradjatok csak tovább is a homály zugában. ti sötétség lovagjai! A nemes és példában is előttetek járó ünneplő közönség zengi szavát nem fogják tudni megakasztani sem siránkozó gáncsotok, sem gúnyos sajnálkozástok ..... Mi azért csak áldozatot fogunk gyújtani a nagy nap örömére, elzarándokolunk a szabadság forrásához s az ann/ira meghurczolt »dagadófrázisok« »sallangos szónoklatok* árjában úszva, megmutatjuk, hogy igenis tudunk meríteni belőle erőt az igaz honszerelemhez s áldozatkész hazafisághoz. Történelmünk legdicsőbb napja 48 márczius 15-ike, téged vivmányidért szeretnélek dicsőítő énekben zengeni. Nagy nap! Hőseid varázsszavai járják át keblünket, azokat visszhangozza — Isten adta tehetségünk szerint — szivünk. Örök dicsőségű vagy előttünk márczius idusa, mert te adtad vissza a magyarnak, mi vele született, mit a sötétség fiai elraboltak: szabadságát minden irányban. Rajtad lelkesülünk, téged ünnepelünk, És amin lelkesedni szeretünk, amit gyenge szavaink erőtelen hangján, magasztalni tudunk; esküszünk, azért talpra is állunk, síkra is kelünk minden időben. Márczius 15. Szabadság, egyenlőség,testvériség légy üdvözölve! —i —r—6, % A muzeum-egyesület köréből. — Lakatos Ottó titkár jelentése. — — Második közlemény. — A legnagyobb és legörvendetesebb gyarapodás régiségtárunknál tapasztalható, a mely ezúttal közel 600 drb, köztük több, igen értékes darabnak jutott birtokába. Itt első sorban arról a gyűjteményről kell megemlékeznünk, a melyet a m. kir. pénzügyminiszter ur ő nagyméltóságának beleegyezésével a helybeli m. kir. bányaigazgatóság helyezett el múzeumunkban megőrzés végett. E 138 darabból álló gyűjtemény, melynek legnagyobb részét használatból kiveszett pecsétnyomók, mérlegek, mérlegsulyok és próbacsészék teszik, mint régi bányászati emlékek sajátságos helyi viszonyainknál és városunk lakosságának foglalkozásánál fogva múzeumunknak értékes anyagát fogják képezni mindenkor. E mellett az ajándék-tárgyak között a Paczek Béla által adományozott régiségek, továbbá özv. Csomós Á.-né özv. Kállay Kornélné, a helybeli főgymn. tanulók és a jótékony nőegyesület által ajándékozott különféle régipénzek és érmek érdemelnek különösebb figyelmet. Ezenkívül régiségtárunkat vétel utján is gyarapítottuk. A rendelkezésünkre bocsátott 300 korona állami segélyből ugyanis beszereztük a Nagybányán Róbert Károly királytól II. Lajosig vett ezüstpénzek gipszmásolatait továbbá egy-egy gipszmásolatot a Nagybánya környékén talált s a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött nevezetesebb régi tárgyakról. Ugyanilyen örvendetes gyarapodásról tehetünk jelentést múzeumunk második csoportját, könyvtárunkat illetőleg is. Itt eltekintve a Dobrovszky Ágost budapesti könyvkereskedőnél még 1901-ben megrendelt, de közbejött akadályok miatt csak a múlt év vége felé beszállított könyvektől, melyek a beszerzési naplóba már fölvehetők sem voltak : 257 drb ajándékkönyv érkezett kezünkhöz, melyek között kétségkívül legértékesebbek a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelősége, a Magyar Nemzeti Muzeum igazgatósága, továbbá a Svaiczer Ilka, özvegy Szendy Antalné, özv. Csomós Áronné és Szabó Adolf által felajánlott kötetek. Íme T. Közgyűlés! múzeumunk régiségtárának és könyvtárának a múlt évben történt nagymérvű gyarapodása, mely minden kétséget kizárólag igazolja fön- nebbi sz&vaimat, hogy az érdeklődés és bizalom a múlt év folyamán nemcsak hogy nem csökkent, sőt még fokozódott egyesületünk iránt. És ez a bizalom erőt ad nekünk a jövőre, de egyszersmind kötelességünkké teszi, hogy rendületlen kitartással haladjunk előre azon az utón, melyet megkezdettünk s melyen az elénk kitűzött czél elérését legbiztosabban remélhetjük. A „NAGYBANYA ES VIDÉKÉ” tárczája. Márczius 15. Nagybánya már ünnepi díszt öltött. Az ut- czák sűrűén föl vannak lobogózva. Bármerre menjünk a városban: a nemzeti szin ötlik szemünkbe mindenütt. A holnapi nap teljesen a hazafias ünnepnek van szánva. Ha mindenben részt akarunk venni, ugyancsak igyekeznünk kell egész nap felhasználnunk a drága időt. Az idő, különben úgy látszik kedvez az ünnepségnek, nincs nagyon meleg, de a mi a fő; csapadék sincs és nem is igen van rá kilátás. Az ifjúsági kör a holnapi beszédeket és szavalatokat készül kiadni s délután a közönség megveheti azokat és emlékül hazaviheti kiki családjához e füzetkében leirva a nap eseményeit, miknél azt hisszük a város öregje fiatalja, apraja-nagyja mind ott lesz. A polgári olvasókör közös vacsorájára már eddig is 100-on felül iratkoztak alá, de 150-re legalább is biztosan számítanak. Úgy szokott itt lenni, hogy az aláírtaknál 30°/0-kal mindig több vendég jelenik meg, aztán alig lehet helyhez jutni. A rendezőség most kijelöli kinek-ki- nek a helyét, s maguk a rendezők fognak reá vigyázni, hogy az a ki aláiratkozott, helyéhez juthasson. És mindent elkövetnek, hogy az ünneplés örömébe panasz ne vegyüljön. Azzal a hírrel szemben, mintha Farkas Jenő gyengélkedés miaLt nem szavalná a »Talpra magyart« ki kell jelentenünk, hogy igenis el fogja szavalni legalább a mai nap ezt egész biztosra vehetjük. A sorrenden, melyet múlt számunkban hoztunk, semmi változás nem eseti. Az egészet feleslegesnek tartjuk ismételni, különösen felhívjuk mostan a figyelmet az ifjúsági kör délutáni ünnepségére. Nagybányán ez az első eset, a mikor a szabadság ünnepét a Főtéren, a szabad ég alatt fogjuk ünnepelni. Abban a reményben élünk, hogy ez csak előnyére lesz magának az ünneplésnek, a mi lelkes, magyar népünk eléggé érett arra, hogy az utczán tartott ünnepélye is komoly, fenkölt és méltóságos legyen. Kossuth. Múlhatatlan élet Te vagy egyedül; Tested csupán, mit elvon a halál. Míg az honunk porával elvegyül, Lelked a korszakok fölött megáll. A múló század gyermekének ád Kossuth, Atyánk, Megváltónk, Téged át ; S e gyermek-század, látni örökét Sírod halmához elfogődva lép. Érzi, hogy az örökség súlya nagy : Egy nemzet lelke, életkincse az, Csak addig küzdünk, mig le példa vagy, Csak addig élűnk, mig te fönmaradsz. Ha meg nem tudja óvni, apjaként, Számunkra ezt az égő, tiszta fényt, S éjbe hágy tűnni Téged, Kossuthunk: ügy, mire ő hal, mink is elbukunk. Mert lelkünk Te vagy! mink a test vagyunk; Te az öntudat! mi vagyunk a kar; Az akarat vagy, melytől hajtatunk; Az eke vagy Te! mink meg az ugar. Mig a te lelked buzdít, lelkesít : Csatát a kar sehol, sosem vészit; Mig Te ösztönzői, élő Akarat: Árpád honában szittya nép arat. Szabadságért — küzdöttek már sokan, De senki úgy még, oly önzetlenül. Sok van, ki ifjan csatákba rohan, Aztán elvénül, megtér és lehűl. S fanyar mosolylyal, búsan osztogat Forró sziveknek hűs tanácsokat, Hogy szabadság és rabság egyre megy: — Hősünk elég volt, — Kossuthunk csak egy ! Nézzétek őt! már élte reggelén A szabadságnak lángja ihleté! Visszhang.
