Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1903-03-08 / 10. szám

(2) 1903 márczius 8. sokakat vett fel 50—50 koronáért a más szakbeliek közzül. Részünkről nem tartjuk jónak a mai rendszert, mely találomra állapítja meg a dijat, hanem akkor nyugodnánk bele az intézkedésekbe, ha a telepítési dijat adó után állapítanák meg. Kevesebb adót fizetők az olcsóbb, nagyobb adót fizetők a drágább osztályba soroztatnának. így lehetetlen belátni a határozat meg­okolt. voltát s lehetetlen megértenünk egymás érvelé­seit, mert legfeljebb a személyes vonzalom terén mozoghatnak. Gyűlés vége 3/4 12 órakor. A nöegyesüiet XLI. évi jelentése. A napokban jelent meg a jótékonyczélu nőegye­sület 1902. évről szóló jelentése, melynek bevezető részéből vesszük át szó szerint a következőket: Ünnepet ültünk ez évben. Megünnepeltük egye­sületünk negyven évi szorgalmas munkáját. Lelkünk elé idéztük azt a szép múltat, amidőn első alapitónk lángbuzgalma életre keltette a szeretetnek, irgalmas­ságnak azt a tüzet, mely azután ki nem aludt soha. Lelkesültünk azoknak nemes törekvésé \ kik bevég- zett jeles élet után immár a sir nyugalmát élvezik, vagy pedig őszbeborult fővel visszahúzódva a küzdel­mes élet minden zajától csendben töltik sokszor ál­dott napjaikat élve a kitűnő múltnak. Ismerni tanul­tunk egyletünk életéből oly alakokat, kik átesvén az az alapitás nehéz munkáján, fáradságot sohasem érző munkával közdöttek a kezdet nehézségével, szembe- szállottak a szegénység és nyomor nagy arányaival, négy évtized könyjeit törölgették, borús arczok derű­jét visszavarázsolták s a társadalom szétágazó szálait egy gombolyagba szedni segítették. Nagy közönségünk ezt a nemes törekvést min­dig lelkesülten, sokszoros áldozat árán pártolta, mert bár sokszor tette tönkre elemi csapás minden számí­tását, minden reményét, mégis valahányszor a nyo­mor és szegénység enyhítéséről volt szó, vállvetve munkált közre, hogy a nagy munkából senki se ma­radjon ki. Épen azért ily dicső múltat ünnepelni kötelessé­gének tartotta az egyesület. 1892. junius 25-én érke­zett le a nagyméltóságu kormánytól az alapszabály­tervezet helybenhagyása és ekkor alakult meg a so­kakra nézve oly áldásosán működő jótékony egylet véglegesen. Ezen a napon tartottuk o.i is ünnepélyes diszgyülésünket. De nemcsak magát az egyesületet ünnepeltük, hanem ünnepeltük annak tagjait s azoknak élén Svai­czer Ilka elnököt, akinek nevéhez van fűzve az egész negyven év minden munkájával sjótékonyságával együtt. Ö azonban nemes egyszerűsége s szerénységében visszavonult s minden ünnepeltetésből magát kihúzni óhajtotta; de az igazi érdem elismerése ellenállhatat­lanul kitört az ajkakon s igy a díszközgyűlés nem­csak az egyesület, de a Svaiczer Ilka ünnepeltetése is volt. Erről tett tanúbizonyságot a diszgyülést vezető elnök, Bay Lajos országgyűlési képviselőnk, Stoll Béla takarékpénztári igazgató, ügyvéd, fenkölt, a szónoklat ünnepi díszébe öltöztetett beszéde, Lakatos Ottó fő- gymnasiumi hittanár ragyogó nyelvezettel megirt tör­ténete s az egyleti titkár egyszerű záróbeszéde. A diszgyülésre megjelent, nagyszámú s a város szine-ja- vát tevő közönség szives megjelenése, a messze tá­volból jött üdvözlő sürgönyök s levelek övezték mintegy virágfüzérrel egyletünket nagy évfordulójakor. Ez az év azonban másképen is nevezetes volt. Egyesületünk tisztikara is megváltozott. Svaiczer Ilka negyven évi munkálkodása után hajlott korára s a családjában történt megrendítő csapásra hivatkozva, megvált az egyesület vezetésétől; az egyesület fájdal­mas szívvel fogadta a lemondást és csak miután több­szöri rábeszélés után sem sikerült őt megtartanunk, nyugodtunk bele határozatába, őt tiszteletbeli elnö­künknek megválasztva. Helyébe április hó 13-án Ro- belly Lajosnét választotta meg az egylet, ki eddig nagy ügybuzgalommal vezette az egyesület pénztári ügyeit huszonnégy éven keresztül. Egyletünk uj elnöke a következő szavakkal nyi­totta meg az elnöklete alatt először összegyűlt egy­letet : »Tisztelt közgyűlés! Kedves tagtársaim! Isten, haza és az emb'erszeretet szent nevében óhajtom kez­deni működésemet. Adja az ég, hogy szeretve tisztelt örökös elnökünk, ha visszatekint negyven éves múlt­jára, ne fájjon neki az a tudat hogy hiába élt. Fej­lesszük tovább azt a szent eszmét, melyért ő oly hosszú időn át lankadatlanul fáradt. Ifjúsága legszebb éveit áldozta fel. Szeressük egymást, tiszteljük egymást és főként segítsük egymást, mert a kunyhótól a palotáig, a böl­csőtől a sírig erre mindnyájunknak szüksége van. Jöhet idő, mint volt régen, mikor elődeik a »Bo- donkuU-nál sánczot ástak, földet hordtak, tépést, kö­teléket készítettek sebesült honvédeink részére. Legyünk méltók hozzájok ! Magyar nőnek születni Szép és nagy gondolat ! Magyar nőnek születtél: Áldd érte sorsodat! Éljen a haza! Éljen a király !« Helyébe pénztárosnak Ötömösy Gyulánét, majd pedig a titkári állásról nyolcz évi hasznos munkálko­dás után lemondó Lakatos Ottó helyett titkárrá Szőke Béla ideigl. róm. kath. plébánost választották meg. Az igy átalakult tisztikarnak igen sok idejébe került, NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE mig az ügyeket átvéve, teljes buzgósággal az egylet­nek szentelhette magát. Mint minden évben, úgy most is elégtelen volt az egyesület jövedelme jótékony czéljaira s azért fel­hívásunkra a legnagyobb szívességgel vállalkoztak jó hölgyek az egyesület javára adományokat gyűjteni. Nem mulaszthatjuk el, hogy hálatelten ne mond­junk köszönetét Meszlénvi Gyula szatmári püspök ur Önagyméltóságának, Teleky Gézáné grófnő, Önagymél- tóságának, továbbá Konkoly Thege Elekné őnagyságá- nak, a helvbeli Részvény- és Városi takarékpénztá­raknak, kik egyesületünket nagyobb összegekkel támo­gatni kegyesek voltak. Egyletünk a jótékony adományokon kívül ez év­ben különös szerencsével értékesítette munkaházi ké­szítményeit, amelyek az idén is kitüntetésben része­sültek ; igy a pozsonyi gazdasági kiállításon ezüst ér­met nyertünk, melyekhez a nagyméltóságu földmive- lésügyi miniszter magas elismerése és dicsérő levele járult. Ipari czikkeink hazai fürdőinkben is nagy ke­lendőségnek örvendtek, a miértis ezúton mondunk há­lás köszönetét a fűrdőigazgatóságoknak. Fentartott havi segélyekből 50 szegényt, kiket nyomasztó helyzetük s az aggkor betegségei és küz­delmei utaltak gyámolitásra. Kisdedóvóink ez évben a ragályos betegségek miatt két hónapot szüneteltek : a szorgalmi időszak­ban máskülönben több mint 150 gyermek nyert gon­dos felügyeletet óvóinkban, amelynek látogatásával s felülvizsgálatával egyletünk tagjai voltak megbízva A karácsonyi ünnepek alkalmával a két óvóban karácsonyfaünnepeket tartottunk, amelyek után a szo­kásos ajándékok kiosztása következett a jó gyerme­kek kedves meglepetésére és örömére. A most már teljesen az egyesület részére átadott Mária menház- ban volt a szegények karácsonya ; városunk jószivü lakossága, sőt a messze távolban lakó tagjaink is szí­vesen hoztak áldozatot, hogy szegényeink legalább a szent ünnepek alatt ne érezzék nyomorúságukat. Az elmúlt farsangban az egyesület a nagybányai Ifjúsági kör szives segélyével fehér-fekete bált rende­zett ; úgyszintén karácsony másodnapján Schönherr Antalné rendezésével nágyszabásu hangversennyel sza­porítottuk társadalmi sikereinket s enyhítettük sze­gényeink sorsát. Nagybányán lakó festőművészeink ez idén is ki­állították a budapesti téli tárlatra küldött műveiket egyesületünk javára. Robelly Lajosné elnökünk kezdeményezésére s buzgólkodására 800 korona alapítvány gyűlt össze eddig, mely Svaiczer Ilka tiszteletbeli elnökünk nevét örökitendi meg. A mi gyászunk ez idén országos gyász volt; elragadta a halál körünkből Pável Mi­hály titkos tanácsos gör. kath. püspök, Schlauh Lőrincz róm. kath. bíboros püspök titkos taná­csos alapitó tagjainkat; továbbá özv. Liszkay Ist­vánná és özv. Krutsay Ignáczné alapitó tagokat, kik közül előbbi haláláig működő, utóbbi tiszte­letbeli tagja volt egyletünknek. E nagyon fájdalmas veszteséget feledtetni iparkodtak velünk azoknak igen szép száma, kik egyesületünknek uj tagjai lettek: Alexi Gornélné. Bay Lajosné, Berényi Izidorné, Bónis Istvánná, Blascha Éliz. Czárich Ida, Gábor Sándorné, Gerdenics Jánosné, Hortulánvi Jánosné, Horváth An- drásné, Hunteszhagen Ödönné, Hudoba Etel, Jancsovits Józsefné, Kupás Mihályné, Lázár Paula, Lnkács Fe- renczné, Makray Mihályné, Galló Antalné, Penti Al- bertné, Rozsos Istvánná, Szabó Istvánná, Szőke Já­nosné. Alapitó tagjaink közé lépett Pokol, Elekné. Úgy­szintén Ember Elek városi képviselő, gyógyszerész ked­ves emlékű s messze idegenben oly hirtelen elhalt Olguska leányának nevére tett 100 koronás alapítványt, melynek kamataiból egy szegény lányka kapjon kará­csonyi ajándékot. Egyesületünk tagjai "ez évben több rendes és rendkívüli gyűlésen gyakorolták az alapszabályainkban körvonalozott jogaikat, amelyek alatt a választások s a szegények segélyezésén kívül több fontos tárgyat intéztek el. A muzeum-egyesület köréből. — Lakatos Ottó titkár Jelentése. — — Első közlemény. — Tisztelt közgyűlés! Az alapszabályok kötelességünkké teszik, hogy évenkint egyszer közgyűlésre összejöjjünk és im egye­sületünk állapotát bírálat tárgyává téve — a legköze­lebbi teendőkről tanácskozzunk. A jelen közgyűlés különös jelentőséget nyer az által, hogy három évnek mnnkásságára teszi le a zárókövet, hogy befejez egy időszakot, melyre az egyesület első ízben megválasztott elnökségének és tisztikarának megbízása szóllott s mely a dolog természetes rendje szerint a kezdet nehézségei­vel való terhes küzdelem időszaka volt. Midőn e határkőnél egy pillanatra megállunk : az elsó szó, a mely ajkunkra jő a hála szava, mely mindazokat illeti, kik ez alapvető munkához a saját erkölcsi és anyagi erejükkel hozzájárultak. Semmiből valamit létrehozni, életet adni egy meg nem levő intézménynek, — az alkotás természetével és jellegével biró munka, melyet elvégezni sikerrel csak akkor lehet, ha a társadalom minden hivatott tényezője egyesül a nemes czél érdekében. Egyesüle­tünk abban a kiváló szerencsében részesült, hogy keletkezése első perczétől kezdve széles körben fel­karolták. 10. szám. Közönségünk intelligens gondolkozására mutat, hogy mindjárt kezdetben megértette az elénk kitűzött hathatós, jóakaró feladat kiváló fontosságát és mindig fokozódó támogatásával eljuttatott bennünket oda, hogy ma már a nagybányai muzeum-egyesületnek és iker­testvérének a nagybányai városi múzeumnak biztos jövőjéről beszélhetünk. A közönség támogatása és vele kapcsolatos haladás szempontjából különösen fontos a lefolyt esz­tendő, a melyről jelen alkalommal első sorban kell a Tisztelt közgyűlés előtt beszámolnunk. Fontosnak mon­dom pedig ezt ez évet azért, mert annak folyama alatt jutott, végre egyesületünk állandó otthonnak, állandó helyiségnek birtokába. Igaz ugyan, hogy ez a helyiség ez idő szerint még üres s hogy az a reménységünk, miszerint ezt az otthonnt még az ősz folyamán elfog­lalhatjuk — nem teljesedett, de ezzel szemben az is tény, hogy ez a helység a muzeum czéljainak megfeleiőleg átalakíttatott s teljesen készen várja össze­gyűjtött tárgyainknak elhelyezését. Hogy az átköltözés a múlt év folyam nem tör­ténhetett meg, ennek egyik oka az. hogy az átalakítási munkálatok későn kezdettek meg. A város ugyanis, melynek jóindulatából mi az uj helyiségbe jutottunk, az épület többi részének felhasználására nézve csak későn határozhatott s mivel e határozat a múzeumi helyiség ájalakitásának szempontjából előttünk se lehe­tett közönbös — azért az átalakítás ügye napról-napra halasztást szenvedett. Ez a halasztás aztán maga után vonta a bútoro­zás kérdésének elhalasztását is Mert mindaddig, mig az átalakítási munkálatok meg nem történtek s igy a helyiség belső képe tisztán nem állott előttünk ; addig a beszerzendő bútorokhoz pontos tervet képezni se lehetett. De az év vége felé mindezen akadályok elhárit- tattak, a múzeumi tárgyak befogadására és elhelyezésére szükséges állványok és szekrények jónevü asztalos- mestereinknek Galló Antalnak és Jevota Jakabnak mnnkába adattak, sőt a kötött szerződés értelmében e hó közepéig el is készülnek s igy az átköltözés rövid idő alatt megkezdődhetik. Daczára annak, hogy ilyen formán a helyiség kérdése az év legnagyobb részében megoldás nélkül volt s hogy ennek következtében a múzeumi tárgyak a nyilvánosság előtt továbbra is elzárva maradtak: azért a közönség mégis a legnagyobb jóindulattal és bizalommal volt irántunk. Kétségtelenül mutatja ezt az a körülmény, hogy magánosok és testületek a bir­tokukban levő könyveket, okiratokat, régiségeket s egyéb megőrzésre édemes tárgyakat egymásután ajánlották föl gyűjteményeink részére vagy letét képen, vagy örök tulajdon gyanánt. így történt aztán, a mire jóleső örömmel hivatkozunk, hogy a múzeumi tárgyak száma az elmúlt év alatt, jobbára önkénytes adományok foly ­tán több, mint 850 darabbal szaporodóit. A szerelem dalaiból. Hozzád . . . Szeretettel nézek Gyönyörű szemedbe, Kettőnk boldoysáyát Olvasom belőle. Rajongva hallgatom Minden egyes szódat, Abból ismerem meg Tiszta szép valódat. Imádva imádlak Mindenkoron téged. Csak te veled érzem Mi a boldog élet!? Szeretlek, imádlak Rajongással, hévvel, — Szerető szivemnek Égető tüzevei!! Búcsú. Almodba se rettegj Múló emlékemtől Sőt, hogy boldogabb légy Törölj ki szivedből. Egész éltemen át Olyan nagyon féltve Ott őiizgetlek én Szivem fejtekébe’ Sejtem, tudom, érzem ; Magánosán, árván Elfogok sorvadni Szivem édes álmán! Mégis édes lesz és Boldogító álmom ! A jóságos Istent Kérem s csak azt várom; Ha itt a földön nem, Ott a másvilágon Az enyém lehess te : Üdvöm, boldogságom!

Next

/
Thumbnails
Contents