Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1903-02-22 / 8. szám
Nagybánya, 1903. Február 22. - 8. szám XXIX. évfolyam TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGIELEKTIK '\7-.A.S.á.33£<r.A.:E= Előfizetési ára le -. Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá Nyilttér soronként 20 fill. küldendők. A felsőbányái vasút ügye. Múlt számunknak e czim alatt hozott ve- zérezikkére vonatkozólag jól értesült és teljesen illetékes körökből érdekes czikket vettünk, mely a helyzetet teljesen tisztán állítja elénk. Közöljük a beküldött czikket egész terjedelmében minden hozzáadás nélkül: »A felsőbányái vasút. ügye. E czim alatt lapunk f. hó 15-ki 7. számában közlemény jelent meg, mely majdnem oly ijedtséget okozott, mint az a hir, hogy a fagy tönkretette gyümölcstermésünket. Azonban ne essünk kétségbe. Még mindig reméljük, hogy ez év folyamán a vasút építése megkezdődik, mert tudomásunk szerint az előmunkálatok rendes mederben haladnak, melyről csak beavatatlanok hihetik, hogy oly nagyon egyszerű. Az első és legfontosabb kérdés természetesen a pénz megszerzése. Az ez iránti tárgyalások folyamatban vannak és a Szatmár-nagy- bányai vasút tőle telhető támogatásban részesíti az uj vonalat, azonban a pénzügyiét még nincs oly állapotban, hogy véglegesnek volna mondható, mert szükséges még ehez, hogy az összes tényezők, nevezetesen a vármegye és a ministerium, a községek hozzájárulását jóváhagyják. Ezen jóváhagyás sürgetése azonban nem áll az engedményes hatalmában. Másrészről ezen vasút építése nagy földmunkát igénye], miáltal a felépítés sokba kerül, és csak az egyes földbirtokosoktól függ, hogy a vállalatot támogatva a kisajátítandó földbirtokokat elfogadható árért engedjék át Ez különben a nagybányai birtokosoknak szól, hol sok kis parczeilára lesz szükség, kik már a vasút létesítése által részben kárpótoltatnak és bizony nem volna czélszerü, hogy azért a néhány átengedendő négyszögölért óriási árt követelve az építés megkezdését hátráltassák. Épen igy szól ez Giródtótfalunak is, hol szintén sok terület lesz kisajátítandó, melyek árai nagy befolyással lesznek a vasul létesítésére. Minthogy reméljük, hogy úgy a hatóságok, mint a magánbirtokosok igyekezni fognak a vasutat támogatni, ezért hisszük, hogy a közeljövőben megindul az építkezés, mert az engedményes lassan bár, de óvatosan, szakképzettséggel és őszintén mondva a legönzetlenebbül dolgozik testvérvárosunk érdekében. Hogy a bikszád-szatmári vonal érdekeltsége a mi érdekeink ellen dolgozik, ez az állítás minden alapot nélkülöz, különben is Felsőbányára nézve teljesen mindegy, vájjon a bikszád-szatmári. vagy a bik izád-szinérváraljai vonal lesz-e kiépítve? Megjegyezzük azonban, hogy a szinérvá- raljai vonal sokkal kevesebb tőkét igényel s jövedelmezőbb is lenne cs Szatmár városának ugyanazt a szolgálatot teljesítené, mint a másik vonal, mert ezen is közlekedhetnek Bik- szádról Szinérváralján át Szatmárra közvetlen vonatok. A Szatmár-nagvóányai vasút minden esetre jobban támogatná az uj vonalai, mint a m. kir. államvasutak. Talán még idejekorán belátja ezt az érdekeltség, mely pénzét kocz- káztatja s nem fog akkor ébredni a szomorú valóra, mint ez sok más helyi érdekű vasútnál történt, mikor már későn lesz, mikor a vállalkozó már az ő üzletét befejezte. Református bál. Meg voll 14-én a ref. batyubál. Egy idegen, a nagybányai viszonyokkal ismeretlen előtt a református balyubál olyan jelentőségű lehel, mint minden bál. Mily más képet tud azonban alkotni az, ki ismeri az itteni körülményeket és részt vett vagy egyszer egy ref, balyubálon. így a mi tapasztalatainkon alapuló fogalmaink szerint is a ref. batyubál felöleli, magában foglalja a keresetlen egyszerűséget és igy természetes kedvességet a nők megjelenésében, a magyar vendégszerető háziasszony fáradhatatlan buzgóságát figyelmét párosítva konyhája remekléseivel. Az ifjúság előtt a bál annyit jelent mint igazán, hamisítatlan jókedvvel mulatni. De a kiket legelői kellett volna említenem, a tánezban fáradhatatlan lányok meg vannak-e elégedve e bállal! Hisszük hogy igen ! Alig érkeznek a rózsás ajkak -- a jótékonyczél érdekében — czigarettát, szivart kínálni, a picziny kezek alig helyezik le az egyház ügybuzgó gondnoka által remekül kez.elt 901-est, mikor villám gyorsasággal teremnek ott a szerelem nyílvesszejétől, a menyország minden boldogságát ígérő szép szemek szivekig ható pillantásától sebzett ifjak, hogy tánezra ragadják a mamák féltett kincseit. Felséges látvány, mint siklanak tova a lánczos párok a mamák éber tekintete elől. Az ifjú szív, hangosabban ver a férfi kebelben, hiszen a szép kis tán- ezosné, ha csak egy perezre is, az ő gondjaira van bizva, s a gyönge nő mint repkény a tölgyhöz simul tánezosa keblére, kik közül igen sok fogadva fogadja hogy erős lesz, mint a tölgy a tomboló orkánnal, fog daczolni az élet küzdel r.eivel. No de hagyjuk őket, hátha a kis leány azt mondja beszéljen a mamával, diseretio, úgy sem hallhatjuk meg, vájjon mit beszélnek. A ropogó csárdás közben kinek-kinek az a nóta hagyja el ajkál, mi szivén fekszik. Vidám, jó kedv, mikor már a nótát igy variálják: »Én az anyóst ott hagynám Ha a lányát el kapnám.« A nóta hódit, a jó kedv tető pontját éri a mamák féltő tekintete előtt hosszú, de az ifjaknak oly rövid suppé alatt. Kt egy merész fekete bajuszos ifjú és a másik piros kamélia alatt hangosan verő szív tesznek Ígéretet a sz. váraljai álarczosbálra a bájos vendégeknek, amott egy ifjú epekedve kérdi egy kedves baba arczu lánytól: »le jönnek Felsőről a calico bálra?« a podium előtt egy csinos ifjú bájos és kedves tánezosnéjának bizonyosan azt magyarázza táncz közben, hogy mily »vig« kedvet is tud csinálni a nóta, a dal természete, hiszen a költészet világa a szív. Az igazi tánczolás csak akkor kezdődött azonban mikor a kedves tiszteletes asszonyunk jókedvű tán- czával olyan szépen járta a csárdást, a bál sikerén butyolkodó tiszteletes meg a legkedvesebb kismamával. De ki tudná felsorolni a tánezoló párokat, kik közül sokan lesznek párok — hanem is e farsangon. Nem lenne azonban teljes e csak halvány vonásokkal ecsetelt képe is a ref. batyubálnak, ha nem néznők meg a terített asztalokat. Járjuk fel hát őket mi nem lesz fárasztó, hiszen mindenütt páratlan szívességgel hívnak és fogadnak a házi asszonyok és A „NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ” tárnája. xxr~ r»x^~r.txrrricrií^r: A román nép eredete. — Második közlemény. — A »legjobb« Traján császár, ki alatt Románia — a római birodalom legnagyobb volt, a napkeleti bölcsek csillagaként vezetle az aldunai Románia tudósait népük eredetének kutatásában. És én, ha csak be nem bizonyítják az ellenkezőt, kereken kijelentem, hogy a román népnek Trajánhoz semmi köze s az egész Traján-féle história egy mondái alapon álló s a hazafias tudósok széleskörű munkásságával tudományos színűvé tett hamisság. Hit inkább, mint tudás. Honnan származik tehát a román nép? Mennyi havas szírt, őserdj, mennyi babona, előítélet gátolták meg eddig a feleletet! Ma, mikor nincs a hegységnek, erdőnek titka, eltűnik a vili, a táltos, a tündér, felülemelkedik minden előítéleten a tudós s képes akár az egész emberiséget birárólag áttekinteni, a felelet nem oly nehéz többé. Amit a múlt 2 században nehány lelkes és nagy eszü tudós rendszerré alkotott e kérdésben, gyerekjátékká törpül ma, midőn 100 és 1000 hangyaszorgalmú ember tör egyszerre, bár különböző utakon a czél felé. így érlelődött meg a roman nép eredetének kérdése, amely főleg azért nem lett általánossá még ma sem, mert a kiábrándulás mindig nehéz, főleg ha úgy képzeljük, hogy kárunkra válik. A román kérdés nagy határköveit mepróbálom itt röviden jelezni nem apró adatokkal, hanem inkább történet-bölcseleti alapon. A román nép mindenüti, hol először említik, pásztorként tűnik fel. Róma mondái alapitója Romulus is pásztorok közt nő fel. Egyik tudósunk, Thallóczy szerint a római névben a tő »fejőt« jelent. Az oláh, vlah — a germán gótok hívták igy a latin elemet a Balkánon, olasz, Walsch — szinte pásztort jelentett a balkáni népek törvényhozásában, úgy hogy a ki még nem volt oláh, azt is igy hívták, ha pásztorkodolt. Ma már a kis gyerek is tudja, hogy valamikor minden nép pásztor volt, sőt ez már magasabb foka a fejlődésnek. Egyéni birtokuk nincs még, de már a törzsek féltve őrzik birtokaikat, a pásztornépek sza- badságharczai híresekké váltak a történetben, főleg ha nagy terjedelmű hegylánezok védelmükül szolgállak. Amily alkalmasok guerilla harezra, szétszórtságuk miatt éppoly nehezen tudnak egyesülni nemzetté. Ezért van az, hogy az oláhság a római birodalom elbukása után vagy ezer évig nem tud nemzetié lenni. Tehát a rumun, az oláh szó, a nép nyelve, hite, szóval minden Rómára utal. A térképei nézve egész természetes, hogy a Balkánon, a közép Adrián át Itáliába jutunk. Italia neve gulyaországot jelent. Aki egyszer látta az Appeninek hullámzó tengerhez hasonlító tömegét, a számtalan kopasz ormot és gerinczet, a sok fensikot, rajtuk a fehérlő nyájakat, érzi azt az üditő, ritkán hideg levegőt: azonnal megérti, hogy ez a föld elsősorban pásztor életre hivatott. Viszont ha gazdag lombu cserjéit, labirinlszerü barlangjait, a rónára, tengerre néző oldalain a rohanók meredek árkait, horgos uiait vesszük, megértjük, hogy ez a vidék adja a leghíresebb brigantikat. A róna társadalma ellen itt lesz örökös a régi pásztorvilág ha^cza. Az ó-itál nép umber-i zabell és szamnit törzseire viszem én vissza a román nép csiráját. Kolindái, népszokásai közül nem egy oda utal, a vendetta és czine-mintye, nyelvi rokonságok stb. Az újabb nemzedék ez irányban dolgozzék, mint a mi finn tudósaink Oroszországban. K. e. 343—290-ig, hősi harezokban megtöri Róma e pásztor népeket s megadja nekik az itáliai jogot. Mint ilyenek, bizonyára részt vettek Róma telepítéseiben, legalább Szárdinia, Korzika lakóinak hasonlóságát az oláhokhoz igy lehet legjobban megérteni. Kr, e. 91—88-ig a római polgárjogot vívták ki maguknak; e háborúban pénzt verettek s rajta a sza- beli bika felökleli a római farkast. A római birodalom pásztorai, Hispániában s a Balkánon éppúgy mint Itáliában, elsősorban gulyáikról váltak híresekké, másodsorban kiváló a juh és kecsketartásuk. Spanyolország bikái, merinó juhai ma is világhírűek, a Balkánon már inkább a juh, kecske, öszvér lép előtérbe, csak délen nagyobbmérvü a marha tenyésztés (Boiotia ~ Tehénország). Kr. e. 100 körül megalakul a római világbirodalom, polgárai a Földközi tengert már »a mi tengerünknek« hívják. De ugyanakkor a Gracchusok korában mindenfelé nehány nagy ur kezébe kerül minden. Akárcsak az amerikai pénzkirályok, Róma gazdag emberei is összevásároltak mindent s a szabad embert bérlővé, rabszolgává tették rajt. így járt az ipar, földmivelés, igy járt az álatte- nyésztés is. A római latifundium külön világ, egy kis királyság, a melyben korlátlan hatalommal uralkodik a birtokos, de aki viszont alattvalói minden szükségletéről tartozik gondoskodni. Különben kész a lázadás s megölik.
