Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1903-12-27 / 53. szám

Nagybánya, 1903. Deczember 27. 53. szám. XXIX. évfolyam. NAGYBANYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ■ IíEGTBLEITIK: lv£IiT3EEISr Előfizetési áralc •. Egész évre 8 Kor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill.-m Szerlcesztősóg és kiadóhivatal Eelsőbányai-utrcza 20. az Nagybánya, 1903. decz. 27-én. Lapunk e számmal befejezte a XXIX. év­folyamot s jan. 3-án a XXX-ikat kezdi meg, Jubiláns szám ez, a mely megérdemli, bogy kissé gondolkozóba essünk, mikor kimondjuk, vagy leírjuk. Öndicsekvés nélkül mondhatjuk, hogy egy lap, mely 30 éven át szolgálta a magyar köz­művelődést, megérett a bizalomra és a közsze­retetnek arra a mértékére, amelyben a Nagy­bánya és Vidéke mindig részesült. Ezt állítani valóban nem öndicsekvés, mert hiszen a szó ideális értelmében véve a Nagy­bánya és Vidéke nem a miénk, hanem a nagykő - zönségé, a ki megalapította, fenntartja s nem csak anyagilag, de szellemileg is állandóan tá­mogatja. Lapunk alapítása óta nemesen versenyzett a többi vidéki lapokkal s nem egyszer volt al­kalmunk hallani a véleményt, hogy ezek között már évekkel ezelőtt is kiváló helyet foglrlt el Múltúnk bizonyság és kezesség jövő ma- magunktartása mellett. A küszöbön levő újév al­kalmából tehát valami különös vezérelvek han­goztatását szinte feleslegesnek tartjuk. Sajnálattal emlékezünk meg róla, hogy ez évben lapunk Molnár Mihály elvesztésével, ne­héz próbákon ment keresztül, azonban a viszo­nyok változása daczára is igyekeztünk ponto­san, érdekes és értékes szellemi tartalommal megjelentetni lapunkat s — amiben Nánásy Ist­ván nyomdájának sokat köszönhetünk — úgy az előfizetőknek, mint a hirdettetőknek minden te­kintetben eleget tettünk. Ez leszen czélunk a jövőben is. A harmincz éves öreg lap, az ő régi jó kipróbált fegyverei­vel fog harczolni nemesen, elfogultság, gyülölség személyeskedés nélkül s szabad legyen remény­lenünk, hogy elvbarátainkat, munkatársainkat, olvasóinkat ezután is ott találjuk a régi gárdában. A helyi elismert munkásokon kivül, legú­jabban Bánky Ernő, Bujdossy Miksa, Kornay István, Kendy Gyula, Londesz Elek, Zempléni Árpád fővárosi Írókat és költőket, továbbá Ham- vay Sándor, Révay Károly, Szávay. Gyula vi­déki jeles írókat és költőket sikerült szellemi ! munká?Ií?rk közzé megnyernünk s meg vagyunk győződve felőle, hogy ez i körülmény nagyban hozzájárni a »Nagybánya és Vidéke* színvona­lának emeléséhez. Mindazáltal nagy ig retekkel, terjedelmes számokkal, sok rendkívüli kiadással, sok mel­léklettel em biztatjuk t. előfizetőinket, igyek- ! szünk a régi nyomon haladni, mert lapunk kö­vetkezetes magatartása Lette azt, hogy mint szellemi tényező a ,.Nagybánya és Vidéké“ eny- nyire megizmosodott. Előfizetési árak : Egész évre .... 8 K — f Fél évre . , . 4 K — f Negyedévre . , . . 2 K — f Egyes szám ára , —• K 20 f r • K„NAGYBÁNYA és VIDÉKE“ sze:kesztősége és kiadóhivatala. Az elmúlt -év krónikája. Jan. 1. Az ifjúsági kör uj elnöke Uarácsek Vilmos, kit .deczembei* 31-őn választottak meg. Jan. 3. J Ifi. Husovszky József meghalt. Jan. 6. -A polgári-kör vizkereszti estélye. Jan. 7, Micsey F. György színtársulatának bucsu- előadása. Jan.. 10 Az iparos ifjúság tánczmulatsága. Jan. 15. Korcsolyaidény kezdete, j Jan, 18. Lukács Férencz müve a »Magyar pénz­ügy« megjelent. Jan. 18. Bay Károlyt Felsőbánya kapitányává nevezték ki. 9 Jan. 18, Polgári-köri. '-.özgyülés. Jan. 21, Jégünnepély. Jan. 25. A vallás- és közokt. miniszter Németh József tanárt Szolnokra helyezte át. Jan. 25. A Gazdasági-egyesület közgyűlése. Jan. 31. Kath. legényegylet mulatsága. Febr. 1. Ág. ev. egyház tombola-estélye. Febr. 6. A dalárda bohóczestélye. Febr. 8. Részvénytakarékpénztár közgyűlése. Febr. 12-én megjelent a Nagybánya 1-ső száma. Febr. 14. ref. egyház batyubálja. Febr. 15. Komjáthy Gyula helyére Szentpétery Ferencz bírót nevezte ki a király. Febr. 17. t Zseránszky Józsefné. Febr. 21. Bányászati osztálygyülés. Febr. 22. Meszlényi Gyula püspöknek Ő fel- : sége a v. b. t. t. czimet és rangot adományozta. Febr. 22 Városi takarékpénztári gyűlés. Febr, 24. Nőegyleti kalikó-estély. Márcz. 1. Zsuffa Gyula helyére a miniszter Patkó József tanárt nevezte ki Márcz. 1. A muzeum-egyesület közgyűlése. Márcz. 5. Felsőbánya az uj vasútra 90 ezer koronát szavazott meg. Márcz- 8. iparos ifjak közgyűlése. Márcz. 14, Kereskedelmi bank gyűlése. Márcz. 15. Megünneplése a templomokban és a főtéren. Márcz 15. Stoll Béla felsőbányái tisztiügyész- szé választatik. Márcz. 15. Megjelent a nőegylet 41-ik jelentése. Márcz. 27. A Kereszthegy oldalában 3 hold területen tűz ütött ki. Apr. 1 --3. Az Uránia tudományos színház elő- j adásai. Apr. 2. Nagybányai ref. egyházmegye gyűlése. Apr. 4 én t özv, Ember Jakabné Thuránszky Mária. Apr. 5. Tüntető népgyülés a katonai javaslatok ellen, Apr. U, t Kapusinszky János. Apr. 13. Dalestély. Apr. 14-én Prihradny Kálmán mérnök eskü- j vője Stoll Edittel. Apr. 14-én Gidófalvi Elemér helyére Árkosy Mihály csendőrhadnagyot nevezték ki. Apr. 22. Csüdör Ferencz városi pénztárnok j esküvője Veres Jolánnal. Máj. 1. A vidéken a kataszteri munkálatok megkezdődnek Máj. 1. A Nagybánya és Vidéke Révész János tulajdonába megy át. Máj 3. A ipartestület részére a város átadja az iparügyeket U. a. Kilián Béla felsőbányái gyógyszerész es­küvője Csordán Irénnel. Máj. 3 A kereszthegyi bánya névünnepe. U. a. Nagy Gusztáv volt veresvizi bányanagy síremlékének leleplezése. Máj. 7. Első ligeti térzene ez évben. Máj. 9. A polgári leányiskola szinielőadása. (A tél tündére.) Máj. 14—19. írásbeli érettségi vizsgálatok. Máj. 16. A Varieté cirkusz megkezdte előadásait. U. a. A veresvizi kincstári bánya a motoros kocsikat használatba vette. Máj. 16 Éjjel tűz a Porondos-utczán Klein Sa­lamon házában Máj. 19. t Strasser Ede. Máj. 31. Ifjúsági köri tánczvigalom. Máj. 21. A dési főgimnázium 20 növendéke kirándult Nagybányára. Máj. 24. Nagy Jégeső Nagybányán. U. a. t Dr Koller János főgimnáziumi tanár Aradon. Máj. 25. t Özv. Takács Józsefné. Jun. 1. Dalestély. A „NAGYBANYA ÉS VIDÉKE" TÁRCZÁJA. , Öreg honvéd olvasója. Hófehér haj, könyes szemek Mint hajdan, már nem fényiének, Sugár bennük titkán villan, De villám az, — a mi villan. Gyakran nézem, hosszan nézem Kiveszem bujából részem . . . De az öreg hogyha meglát, Arrébb tolja a lóczájál. Hol nem látják, oda tolja, Hogy a világ meg ne szólja; Hogy mini gyermek a dolmányon Gombol olvas lélen-nyáron. Gombol olvas lélen-nyáron: Kellő . . három . . tizenhárom . . Annál tovább nem folytatja . . Dolmányának nincs több gombja. Ez neki az olvasója . . . Drágábbra agy sincsen módja! Ezt pörgeti lélen-nyáron : Keltő, három, tizenhárom _____ Pálmai/ József Em lékezzünk . . . németekről. — Irta: BKNCSIK JÁNOS. — A lepergő esztendőt vastag fekete betűkkel kell ráírni hazánk ujabbkori történetének lapjaira: annyi veszleséget, keserűséget alig okozott egyik-másik há­ború, mint a már 1 éven át folyó jogi küzdelem a némettel, ki újból kimutatta fogafehérét, mint 300 év óta már annyiszor, sőt annyira nekibátorodolt immár, hogy a mi szenlesitelt törvényeinket, melyekre mi szent áhítat tál gondolunk és hivatkozunk, semmibe se veszi immár, ő előtte nem létezik Magyarország, neki csak az egységes Ausztria kell és annak Szent­sége lobogója a fekete-sárga, — no meg a nemke vésbé szentséges hymnusuk — a Gotterhalte. Röviden szólva: 365 napon át bőséges alkal­munk volt meggyőződni arról, hogy a jóságos sógor most is oly igaz, őszinte irántunk, mint 200 év előtt, i mikor az ősz Szelepcsényi esztergomi prímás e!át- kozla saját két karját, amiért föltett ék a jámbor és ! istenfélő I. Lipót fejére sz. Islván koronáját. Ez a ke­gyes, törvényes király volt ugyan is az, ki először dobta félre Magyarország alkotmányát, s irtatta, akasz­tatta, nyakazlalta a magyart, akár fő-fő ur volt az, mint Zrínyi, Frangepán, Nádasdi slb. sok martir, akár csak szegény protestáns pap vagy kántor, mint a szegény gályarabok, hát még akik Kassa, Eperjes, Po­zsony körül elvérzettek hitükért és magyar voltukért! Mindezt s a mi tömérdek törvényszegés végbe ment ezóta napjainkig, eszünkbe hozta, mélyebben bevéste a lefolyt némelduló esztendő — 1903, vagyis igazán jól mondták kurucz apáink már 180 év előtt: Ne higyj magyar a németnek, Akármivel hiteget! Ád ugyan ád hitlevelet, Mint a kerek köpenyeged, Pecsétet is üttet rája, Mint a holdnak karimája: Még sincs abba’ semmi virtus Verje meg a Jézus Krisztus! Nem csoda ilyen német iskola leczkéi után. ha Magyarországon a derék four csak úgy mint a de­rék közember, nem valami lángoló szerelemmel lán­gol azért aki és ami német. Ezt hirdeti ezer és ezer kis esemény, történet, adoma, mi erre arra megesett velünk. Ilyen a büszke, hajladozni nem szokott egri ér­sek, gróf Eszterházy Károly esete II. Józseffel, a ka­lapos királylyal, mikor ugyan is az érsek neszét vette, hogy Dobó István dicső várát is el akarja szó- ratni a német, -z.élhordalta ő, az érsek, de köveiből a hatalmas egri lycéumot építette. Mikor József csá­szár Egerben járt, megdicsérte érte az érseket s azt mondotta: Jó lesz — kaszárnyának! — Meghiszem azt — válaszolt a kurucz főpap — de nem kelten adtuk ám hozzá a pénzt, má’ csak megtartom magamnak. No ha az érsek európai műveltséggel birt, de — németül nem tudott semmit, se ő, se a jeles káp­talan tagjai, noha a latin nyelvet úgy beszélték, akár M. Tullius, Cicero Jöttek azonban Bécsből egyre- másra a német rendeletek, paksaméták s ezt el kel­lett intézni valamiképen. Nézzétek át a schómatis- must, — parancsolta az érsek, majd csak akad tán egy emberem, ki érti ezt az istenadta nyelvet. Csak­ugyan mindjárt az elején ott pompázik a szép név: »Bleyzeffer«, valamelyik kis eldugott palócz fa­luban ott felejtett ember volt a szerencsétlen áldó-

Next

/
Thumbnails
Contents