Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1903-11-29 / 48. szám
48. szám (2) 1903. November 29. a háztulajdonos vagy a lakó kötelessége, tehát hogy kié tulajdonképpen, az nem tudatik, a 63-ban az is olvasható, hogy a főcsatornába kölön csatornák vezetendök, ám a főcsatorna merre van ? az a jövő titka, a 10. §-ban azt is hangsúlyozták, hogy a vizet nem szabad az ut- czára kibocsátani, de hogy hová bocsássuk, arról nem beszél a szabályzat. Vannak mondom ebben is hiányosságok, de hát az nem baj, hisz ember tökéletes dolgot úgy sem alkothat. Mint a kik jól végezték dolgukat, vígan mulattunk tehát gyűlés után az uj vendéglős beiktatásán, aki igen rokonszenves embernek látszik s minden jel odamutat, hogy neki is jó konyhája és jó bora lesz. Csak legyen hozzá elég tapintata, de nem olyan, mint az egyszeri debreczeni czivisnek. Tudják önök, hogy milyen tapintata volt a debreczeni czivisnek ? Meghalt a szegény Finta Mátyás hirtelen mutatás közben a nagy erdőben. Búsulnak rajta a jó magyarok, hogy kellene tapintatosan tudtul adni a feleségének a gyász esetet, — En vállalkozom rá, — mondja Balázs András. Helyeslés között el is megy a czivis gyors talyigáján, kiszáll a Péterfián az asszony háza előtt, bedörömböl és így szól: — Itt lakik özvegy P'inta Mátyásné ? — En Finta Mátyásné vagyok, de nem vagyok özvegy, — volt a válasz. — P'ogadjunk, hogy özvegy, — szólt nagy tapintatosan András uram. Csak bajos is az egyenes embernek tapintatosnak lenni. És András uramról eszembe jut, hogy holnap András estéje van. Az eladó leányok el ne mulasszák tehát az ólomöntést, mert ez az egyetlen alkalom a jövőbe való bepillantásra. Engedjék is meg, hogy az összes érdekelt széphölgyeknek szerencsés ólomöntést kívánjon a krónikás. Különfélék. Deczember elseje lévén, utolso hónapja az esztendőnek, fölkérjük m. t. előfizetőinket netaláni tartozásaiknak lefizetésére. Vidéki lapmegrendelöinknek utalvány mintát mellékeltünk, melyen a hátralékos összeg ki van tüntetve. Tisztelettel a Kiadóhivatal. Meghívó. Nagybánya városának és vidékének mindazon müveit lakosait, kik a magyar közművelődés érdekében a Teleki-kör eszméjét pártolják s alapításában részt akarnak venni, folyó év deczember hó 6-án, d. e, 11 órakor a városháza tanácstermében tartandó alakuló gyűlésre hazafias üdvözlettel meghívjuk. Nagybányán, 1903. november 19-én. Révész János. Égly Mihály. — Az irodalmi kör iránt müveit körökben kétségtelenül szép érdeklődés mutatkozik, az irók és művészek pedig, az ország más városaiban lakók is, igazi rokonszenvvel várják az egyesület megalakulását. Többen a fővárosi irók és művészek közül is kilátásba helyezték belépésüket. Mindenek felett ne értsük félre a dolgot, a társaságnak minden müveit magyar férfi vagy nő tagja lehet, tehát nem akar exklusiv irói kör lenni. Hollós Jakab, a Nagybánya-felsöbányai vasút engedményese az építendő vasút ügyében f. hó 2G-án Felsőbányán eljárván, ez alkalommal beadványt intézett a városi képviselő testülethez, melyben arról értesít, hogy a helyszínén megejtett mérnöki megfigyelés eredménye alapján a felsőbányái vasúti állomást ben szerelmet gyújtson, — azt maga sem gondolta, meg nem is akarta. Inkább — mint jóakaró bácsika simogatta meg olykor a gyönyörű gyermek arczát, s kis kezét pajkos kevteléssel vette kezeibe, s néha talán akaratlanul is gyöngéden megszorította. Már a szép mamával szemben egészen másképen viselkedett; midőn ajkaihoz emelte a hófehér puha kezeket, az asszony szive megérezte, hogy ez a kézcsók több az udvariasságnál; érezte, hogy egy villanyszikra fut végig testén, s belopózik szivébe s ott világit és melegít szakadatlunul. Leányát, a kis bogarat — amint ő nevezte. — csak gyermeknek tekintette, kinek a szerelemről ez idő szerint fogalma még nem lehet; meg sem fordult elméjében az a gondolat, hogy ez a sugár növésű fehér liliom, még vetélytárs is lehet 1 Mikor Major Sándor csolnakázni hívta Erzsikét a Tisza hűs hullámaira, nem volt szándéka a szép gyermekkel bizalmas egyedüllétben lenni a csillagos estén; ő a szép mamának is elő fogja terjeszteni javaslatát, mely bizonnyára örömmel fogadtatik el. Erzsiké azonban fölizgatott képzeletével egy titkos »légyottéra gondolt s bíborba borult arccal sietett szobájába, s naplójába a következőket irta: »Légyottra megyek; Sándor beszélni akar velem komolyan; nem fogja más hallani a suttogó szavakat, csak az Isten, ki fölöttünk van, s a zsongó Tisza lágy hulláma, mely elviszi magával az édes titkot," hogy beletemesse a végtelen óceánba.« Aztán elzárta a drága naplót, izgatottan vetette magát a kerevetre, s arczát beletematte a puha vánkosba. Major Sándornak egy pilanatra föltűnt az édes gyermek izgatottsága, de midőn a szép mama a szobába lépett, s bűvös ragyogással közeledett feléje, — teljesen elfeledte; a szép asszony szemei úgy ragyogtak, mint este a szentjános-bogár. Mosolyogva lehetséges lesz kiépíteni a vashámor melletti városi szabad területen — ha e tervhez a kereskedelmi miniszter hozzájárul. Az ehhez szükségelt városi földterületet kéri a képviselő testülettől teljesen átengedni. E tárgyban f. hó 28-áu d. e. 11 órakor rendkívüli közgyűlést tartott Felsőbánya s a képviselő testület — igen természetes — készséggel ragadta meg az alkalmat, hogy a kért területet a nevezett czélra átengedje. Ugyanezen gyűlésen Süssner Ferencz indítványozta, hogy dr. Láng Lajos volt kereskedelmi miniszternek köszönet nyilvánittassék, továbbá megállapittották a viri- lisek 1904. évi névjegyzékét. A polgármesternek 2 heti szabadságot adtak. Gyászhir. Dégenfeld Sándor grófot nehéz csapással látogatta meg a kegyetlen végzet. A derék grófi pár valóban csak annak a három, nagy reményekre jogosító fiúnak élt, a kiknek szép fejlődésében minden boldogságukat feltalálták. A halál megirigyelte az igazi zavartalan boldogságot s elvitte a középső fiút, a ki három közzül a legerősebbnek látszott. Tudomásunk szerint kanyaróval kezdődött a baj, azután tüdőgyuladás, majd tüdő vész lett belőle s a 18 éves szép, erőteljes, ifjút ma tették sírboltba Erdőszádán, a legnagyobb csendességben, egyszerű ref. szertartással. Soltész Elemér végezte a papi functiót, Sólyom Ferencz a kántori teendőket. A szülék vigasztalhatatlanok nagy veszteségük tudatában. Gyógyítsa be Gileád balzsamával sajgó sebeiket a jóságos Isten! A család gyászlapja igy hangzik : »Az Ür adta, az Ur vette el. Áldott legyen az Urnák neve.« Job 1, 19. Gróf Degenfeld Schömberg Sándor és neje hadadi báró Weselényi Teréz, valamint gyermekeik Miksa és Béla megtört szívvel jelentik gyer- meköknek. illetve testvérüknek Gróf Degenfeld Schömberg Pálnak, folyó hó 26-án, délután 4 órakor, élete 18-ik évében, hosszas szenvedés után történt gyászos kimultát. Temetése az ev. reform, szertartás szerint folyó hó 28-án délelőtt yall órakor fog Erdőszádán megtartatni s földi maradványai az ottani sírboltban helyeztetnek örök nyugalomra. Erdőszáda. 1903. november hó 26. Béke hamvaira!— Az ifjú gróf ravatala a földszinti ebédlőben volt fölállítva, a terem fekete gyászpompában, délszaki növényekkel díszítve jelezte a komor, vigasztalan gyászos hangulatot, mely a kastélyban uralkodott. A díszítési munkálatokat Mladeiovszky Lajos nagybányai temetés rendező ezég teljesítette. A ravatal el volt lepve koszorúkkal. Degenfeld Imre, Pál és Paula, a debreczeni VIII. o. növendékei, Joó Istvánná, Debreczenből, Tolnayné, Wesselényi Jenke, a bol-, dogult testvérei Miksa és Béla, gróf Tisza Kálmánná gróf Teleky Géza, gróf Teleky Sándor N.-Somkut, gróf Teleky Sándor Kolozsvár, gróf Teleky Gizella, az édes atya, az édes anya, dr Nagy Sándor szeretett tanítványának Debreczenből, a hadadi uradalmi tisztikar helyeztek szebbnél-szebb koszorúkat reá. Soltész megható remek imával búcsúztatta el az elhunytat s a „Te benned bíztunk eleitől fogva“ kezdetű zsoltárt énekelte az egyházi kar. Már a családi sírboltban rokon porok között alussza ifjú álmait a kis gróf, kit a végzet oly korán szólított magához szerettei köréből. A bányászati és kohászati egyesület osztálya tegnap délután foglalkozott a munkásbiztositás kérdésével. A bizottságnak az volt a véleménye, hogy a bányász az u. n. társládai intézménynyel már amúgy is biztosítva van s igy egyéb biztosítás szükségtelen. A közgyűlés bizonyosan elfogja fogadni e javaslatot, melyet mi is helyeselünk, mert a biztosítás tulhalmozásával a nemes czélnak esetleg éppen az ellenkezőjét érhetnék el. ____NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE. ny újtott kezet a szép férfiúnak, ki hódoló tisztelettel csókolta meg a puha kezet. — Isten hozta ! — szóit a szép asszony, — szép magától, hogy nem hanyagolja el barátnőit. — Ha tudnám nagyságos asszonyom, hogy nem vagyok alkalmatlan, gyakrabban ellátogatnék ; de nem akarom magam mindennapivá tenni! — Vagyis egyszóval: érdekessé akarja magát tenni ugy^e ? — Ó, nem akarok érdekes lenni, nagyságos asszonyom, hanem inkább érdemes arra, hogy időnként szellemes társaságát élvezhessem ! — Szívesen látjuk bármikor! Az én kis bogaram, a pajkos Erzsiké kisasszony iránt! — Ö, csak hagyja a »kisasszonyságot;« ő még gyermek, kinek viaszbaba illik kezébe. — De valóságos mama leánya! Úgy szépség, mint szellem tekintetében a bájos mama nyomdokait követi! — A hízelgés nem áll jól magának! — Nem hízelgés, nagyságos asszonyom ! tiszta, igaz valóság! — Jó hogy az én kis bogaram nem hallja, mert még elhinné magát s rögtön előállana hosszú ruha követelésekkel! Ilyenek ezek a gyermekek! Az első hízelgő szóra már nagy leánynak képzelik magukat! — Erzsiké bájos gyermek, ki megérdemli, hogy egykor boldog legyen! — Legalább ő legyen boldog, ha én nem vagyok az ! — felelt bánatosan a szép özvegy, s nagy fekete pilláit lehunyta, hogy az előtörő könycseppet elrejtse Major Sándor előtt. — Nagyságos asszonyom! —szólt Sándor megragadva a gyönge puha, kezet — ön is boldog lesz, annak kell lennie! Úgy hangzott Sándor szava mintha vallomás lett volna; kétszer-háromszor megcsókolta a fehér Himenhir. Mint a nekünk megküldött házassági tudósításból értesültünk: Dr Virágh László városunk szülötte, m. kir. honv. ezredorvos Miskolczon, e hó 16-án kelt egybe Özv. Péchy Istvánná sz. K. Nagy Ilonával. Az állatorvosi állás E'elsöbánya városánál megüresedett, választás deczember 14-én lesz, pályázati határidő deczember 12. Választás. Halász József szinérváraljai r. kath. kántortanitót a kolozsvári magyar-utezai r. kath. egyház egyhangúlag igazgató-tanítóvá választotta meg Képviseleti közgyűlés volt nov. 25-én élénk érdeklődés mellett. A miniszter által a múzeumnak küldött műtárgyakat megköszönték Az árvapénztári tartalékból 20 árvának 72 koronájával segélyt adtak. A küszöbön levő képviseleti tagok válazztásához az igazoló választmányba Smit Sándort és Szerencsi Józsefet választották. A fűrész bérbeadására újabb árverést rendelt el a közgyűlés, mivel Salamon Márton ajánlatában kihuzgálások és toldások voltak, miket sógora Goldstein időközben eszközölt rajta. Az alsó és felső fernezelyi malmok bérletét jóváhagyták, valamint a makktermés fölött kötött szerződést is. Komzsik Alajos Nagyváradra szándékozik jan. 1-én költözni, maga helyett Rumpold Gyula miskolezi vendéglőst ajánlja, akinek kitűnő bizonyítványai vannak s a szükséges biztosítékot már le is tette. A közgyűlés Rumpoldot bérlőnek egyhangúlag elfogadja s Komzsik Alajos vendéglős távozása felett, ki a város és közönség megelégedését vívta ki, sajnálatának ad kifejezést. Lövy Józsefné a regale épület bérletét ideiglenesen megkapta, Ozv. Szincsán Lászlónét a közgyűlés a ligeti bérlet alól fölmentette s Szincsán László 50 korona hátralékát leíratni rendelte. Eerrer Caesar festőt a város kötelékébe, honosítása esetén a képviselet szívesen fölveszi. A gyűlés végén a köztisztasági szabályrendeletet tárgyalták le. melyet lapunk második czikké- ben közlünk. 15 napig lehet ellene föllebbezni. Az ág. ev. egyház múlt vasárnap közgyűlést tartott, melyen elhatározta, hogy a kohófüst által súlyosan megrongált szöllőjének kárpótlásáért egyelőre kérvény utján fog lépéseket tenni a magas kincstárnál. A közgyűlés az egyházmegyei felügyelői állásnál dr Meskó Lászlóra, a fóesperesi állásnál Materny Lajosra adta kettős szavazatát, a kik minden valószínűség szerint a Tiszavidék egyházainak összes szavazatával egyhangúlag lesznek megválasztva. Egészségügy. Ragályos megbetegedés egy van a Verezvizen, egy Borpatakban, a városon szintén egy volt a héten, mind a három jóindulatú és túl a veszélyen. Az idő hidegre kezd fordulni s ha a fagy beáll, akkor remélhetőleg újabb esetek nem Is lesznek. Estély a farsangon. A helybeli főgymnasium, értesülésünk szerint, jan. hó 16-án tánczmulatságot rendez az alumneum és a tornászat javára. A táncz- mulatság hangversennyel lesz egybekötve. Színészéi. Tóváry Antal színtársulatával ma este ideérkezett s holnap nov. 29-én este 8 órakor megkezdi előadásait. Színre kerül: Annuska, Gárdonyi hires vigjátéka. A jól szervezett társulatot a közönség figyelmébe ajánljuk. Esküdtszeki tárgyalás volt Szatmáron nov. 26-án Virág András és Petky Sámuel ismeretes ügyét tárgyalták. Petky apósa házánál handa-bandázott, Virág pedig reá lőtt. Virág Andrást szándékos emberölés miatt, Petkit pedig magánlaksértés miatt helyezték vád alá. Az esküdtszék Virágot fölmentette, Petkyt pedig egy hónapi fogházra Ítélte. Érdekes, hogy mikor az elnök megkérdezte Petkyt: megvan-e elégedve az ítélettel, Petki igy felelt: »Hogy volnék, engem lőttek m;g, és engem Ítélnek el fogházra.« kezeket, és Sápiné újra érezte azt a villanyos szikrát végig szaladni testén, mely néha úgy fölmelegitette szivét. A nyitott ablakon beözönlött az édes meleg verőfény, s a virágok illata mámorossá tette őket. Mintha csak egyet gondoltak volna e pillanatban, fölálltak mindketten, s kisiettek a kertbe ; a szoba levegője óriási teherként nehezedett keblükre. A százados fák alatt csöndes suttogással haladtak, lelkűk elszédült a virág illatától s a mámor édes szavakat varázsolt ajkaikra. Észre sem vették, hogy a hosszú kert végéhez értek honnan kis ajtócska nyílt a végtelen rónára, s a pár lépésnyire kanyargó szőke Tisza partjára. A kikötött csónak ott libegett a viz hullámain, mintha csak a szerelmes párra várakozott volna. A nyári esti szellőben imbolygó parti fűzek árnyékában letelepedtek, s hallgatták a víznek el- szenderitő locsogását. A távolból oda kéklettek a kárpátok elmosódó körvonalai.- derűs, vidám szin ömlött el a rónán, aranyos napsugár vont be mindent csillogó fényével; a homok úgy csillogott a napsugárban, mintha aranyszemekkel lett volna behintve. A szép Sápiné üde arcza bársonyosan ragyogott a reá tűző aranyos fényben, hangja úgy csilingelt, mint egy ezüst csengettyű. De mint a nap alább- és alább hanyatlott, s a ragyogó fényt lassan kellemes homály váltotta föl: a szép Sápiné csilingelő hangja is lassúvá, vontatottá változott, végre csöndesen elnémult. Major Sándor tekintetével körülölelte a szépasszony termetét; egy hang nélkül nyújtotta neki kezét, s oda vezette a ringó csónakhoz. . . . Azalatt Erzsiké izgatottan ült lefüggönyözött szobájában, s várta a beálló alkonyatot. Mindegyre kinézett az ablakon. Az ég peremén leszálló nap utolsó csókjától a fák tetői bíborba borultak, aztán észrevétlenül homály szállt az egész rónára. Nesz-
