Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1903-11-29 / 48. szám

Nagybánya, 1903.

November 29. — 48. szám.

XXIX. évfolyayi—

* '

TARSAPALMI HETILAP

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

MEQJEXjEITIK: IMIX^TIDEllíT IST^IE3

Előfizetési árak: •. Egész évre 8 Kor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 201111.

Szerkesztőség és kiadókivatal Felsőbányai-utcza 20. sz

Ne sajnáljuk a nyomdafestéket.

A legutóbbi közgyűlésen Virág Lajos városi képviselő szóvá tette azt, hogy a szabályrendeleteket közgyűlési tárgyalás előtt ki kellene nyomatni s módot nyújtani arra nézve, hogy azokat előzőleg kiki alaposan áttanulmányozhassa.

A tanács nem nagyon szívesen fogadta ezt az indítványt, pedig Virág Lajosnak teljesen igaza volt. Hogy készülnek ma a szabályrendeletek? A tisztviselő hosszas halogatás után végre örül, hogy ugy-ahogy lerázza nyakáról az ügyet s nyélbe üt egy gyors szabályrendeletet, akkor teszik a bizottsághoz, a bizottságban összegyűl 4—5 ember 30—40-ből s egy félórát, egy órát szívesen kiül a tárgyalás mellett, de aztán szökik, mert dolga van.

Hiába kérik a tanács tagjai, az elnök, hogy maradjon még egy kicsit, ö hajthatatlan, különösen d. u. 5 órakor, (ha olyankor van a bizottsági tárgyalás) mert a kaláber partit nem hagyhatja.

Sebaj a tárgy mégis lemorzsolódik s aztán igy előkészítve kerül a közgyűléshez. Nem a mostani tisztasági szabályrendeletről akartuk ezt elmondani, hanem csak olyan általános képet óhajtottunk megrajzolni.

Közgyűlésen gyorsan elolvassák a javaslatot, melyet hol hallunk hol nem, hol értjük, hol nem értjük s akkor meg azt mondják, hogy már most ne okoskodjunk sokat, mert a szabályzat égetően szükséges, tehát nyugodjunk bele, különben bizottságilag úgy is elő van már készítve.

Ily szokások mellett nem csodálkozhatunk, hogy ha a szabályrendeletek nem felelnek meg teljesen a közszükségletnek s ha azokba hibák csúsznak be.

Erre azt mondja ugyan egy magát megnevezni nem akaró öreg képviselő társunk: »Oda se neki, hiszen mikor készen van a szabályrendelet, akkor meg éppen nem törődik vele senki.«

Csakhogy mi szeretnők komolyan venni ezeket, pl. a bejelentési hivatalról szólót vagy

ezt a köztisztaságit is, mert kétségkívül igen sok üdvös és jó dolgot tartalmaznak.

Tehát hajtsa végre a város szigorúan, de nyújtson módot annak alapos letárgyalásához. Ez azonban nem lehet másképpen, mintha a tervezeteket mindig kiryomatják s a képviselőknek megküldik.

Evenkint alig fordul elő 1—2 ilyen szabályzati alkotás, l iz—hiuz forinttal a város nem lesz szegényebb, se gazdagabb, de sokkal gazdagabb lesz avval, ha alkotásai száz ember kritikáján mennek keresztül, a kik között mégis csak akadnak elegen, egyik másik dologhoz alaposan értő emberek.

Jövendőre tehát a szabályrendelet tervezetekre kérünk egy kis nyomdaköltséget.

Nagybánya sz. kir. város köztisztasági szabályrendelete.

1. A ház külső és belső részeinek, valamint a ház és telek előtt alkalmazott járdának tisztántartása a háztulajdonost vagy lakóját terheli. Ez köteles a ház és udvarát folyton tisztán tartani, a házi söpredéknek kellő időben való kihordatásáról gondoskodni, a csatorna és árnyékszéknek fertötíenitését, midőn az hatóságilag elrendeltetett, eszközöltetni, télnek idején a háza mentében levő járdáról a havat és jeget, nemkülönben a sarat és szemetet naponként reggeli 8 óráig eltávolítani, sikamlós időjárás esetén pedig a járdát köpor, fürészpor vagy hamuval, ha annak szüksége az időjárás változtávai fenforog, úgy este mint reggel behinteni, egyáltafában mindazon intézkedéseket megtenni, melyek a közegésség és köztisztaság érdekében szükségesek

Kivétel alá esnek a lőtéren és föutczákban levő asphalt járdák, a melyeket a város állandóan alkalmazott úgynevezett járdaseprők által fog takarittatni. Téli időszakban azonban a háztulajdonos vagy bérlők kötelesek az asphalt járdáról a havat, jeget minden reggel 8 óráig a főtéren 2 méter, az utczákon pedig a gyalogjáró szélességében letakarittatni s ha szükséges poronddal, hamuval vagy fürészporral behinteni.

2. §, Sétaterekre, vasúti indóházhoz, iskolák és templomokhoz vezető gyalogjárók és utczai átjárók, valamint a szekérutak tisztántartásáról a város gondoskodik.

3. §. Az egyes lakrészeknek minden tekintetben tisztántartás a, különösenea házi szemét és konyha hulladéknak a házban e czélra rendelt helyre való horj datása és elszál'itása az illető lakók költsége.

4, § A szemét és hulladék a lakástól és kutak- tól kellőleg távol levő és jól záró fedővel ellátott ki- czementezett gödjárbe, vagy faládába rakandó.

5 A házi állatok istállója, a lakások, pinczék és kutaktól a lehetőséghez képes távol eső helyen állítandó fel.

6. §, A trágyadombok a lakások, pinczék és kutaktól kellőleg távol eső helyen állitandók fel, és a főcsatornába vezető fedett külön csatornával látandók el, vagy egy kellőleg fedett trágyalégyüjtö gödörrel hozandó kapcsolatba.

7. §. Ügy az árnyékszék és istálló, mint a gyűjtő csatornák is mindég tökéletesen fedve tartandók.

8. A város területén levő házak tulajdonosai a kívül eső gazdasági telkek kivételével, kiknél építkezési, vagy iparűzéssel járó hulladék gyűl össze, kötelesek azt, valamint azok kiknél istállójuk van, a trágyát tavaszkor és őszkor, hol azonban a hulladék vagy trágya nagyobb mennyiségben összehalmozódik, azt minden három-három hóban, sőt a viszonyokhoz képest, valamint járványos időben, valahányszor a hatóság részéről az elrendeltetik, kihordatni.

ü. 5- A trágya és szemét csak oly jármüveken szállítható, melyekből azok tartalma az utczára ki nem hullhat.

10. 5- Bármily szemetet, söpredéket, cserepet, vagy hulladékot az utczára lerakni, úgy azt magán vagy közös csatornába behányni, rovábbá takarítás alkalmával a porladékot az utczára kihullatni, valamint szenynyes vizet vagy bármely folyadékot is az utczára kiönteni tilos; ugyancsak tilos az utczát, közteret vagy járdát, vagy annak bármely részét rakóhelyül használni, a lerakott tárgy haladéktalanul eltávolitandó.

Heti krónika.

A tiszta választások 8 évre biztosítva vannak Széli Kálmán törvényével. Szatmáron is megvolt a tiszta választás. Hullámzottak a pártok, lótottak-fu- tottak a kortesek s a végén a felséges nép összezúzott mindent, a mit lehetett, még a tulajdon vendéglőjét is.

A politikai érettség magas fokára vallanak ezek a tiszta választások. Az arany középutat nem igen tudjuk mi megtalálni, az urak terrorizmusa után következik a nép terrorizmusa.

Elkeseredésében mi telhetett tőle, nagyot ütött botjával Szatmár a saját fejére. Az esküdtekként bent j áró bányaiak sokat beszéltek erről a keddi napról.

Szerdán csendes közgyűlésünk volt, jó hangulatban siklottak keresztül a tárgyakon. Telegráfon csináltunk megint egy szabályrendeletet.

Igaz, hogy benne van, miszerint á tisztántartás

A „NAGYBÁNYA és VIDÉKE“ tárczája.

Mikora fiatal mamának nagy lánya van.

— Irta: Révai Károly —

Az alkony nesztelenül bontogotta szét szárnyait és csöndes suhanással alászállt a rónára, Az utolsó harangszó is elhangzott, s rejtelmes némaság váltotta föl a zsibongást. A szép kis Sápi Erzsiké kilépett az üveges folyosó kertre nyíló ajtaján, óvatosan körülnézett hogy nem látja-e valaki? aztán elindult a kavicsos fehér utón, mely a százados fák alatt vezetett a szőke Tisza partjáig.

Csillagos nyári alkony volt; a virágok csak ugv öntötték magukból a mámoritó illatot, mely mint a bor gőze járta át az agyvelőt.

A természet lehellette nagy kerítő!

A mák, az aranypipacs, a biborszina futó rózsa, a gyönyörű vörös mályva illatától megrészegedett a levegő, s a kertbe lépő Sápi Erzsikét hirtelen körülölelte, s valami édes mámoritó érzést varázsolt beléje.

Szive, — az a fiatal, érintetlen 16 éves szív, — édes borzongással vágyott valami ismeretlen érzés után. Hamvas rózsaszínnel átszőtt arczbőrén gyöngéd rózsákat lehelt a boldog izgalom; ábrándok rózsaszínű képei megtöltötték lelkét, mely kivirágosodott egy bűbájos reménységtől.

De volt is oka a fölhevülésre! Ma megv életében az első »légyott«-ra!

Fiatal, növendék lányok álmodoznak légyottokról, hol csillagsugaras nyári alkonyon zsongó patak mellett, lombos fák védő szárnyai alatt szerelmes ifjak remegő karjai ölelik át a gyönge patyolat testet.

Ü, — gondolják magukban, — csak egy ily

boldogító légyott, [aztán jöhet az elmúlás, a durva feketeshalál!

Sápi Erzsiké is úgy gondolkozott. Most jött haza a nevelő intézetből, hol mindazt a szépet megtanulta, mire egy jól nevelt leánynak az életben okvetlenül szüksége van. Regényt is sokat olvasott és pedig — úgy látszik — válogatás nélkül, mert a szerelmi kalandok távolságairól, s az édes-titkos légyottokról meglehetős ismeretekkel rendelkezett.

Ezzel nem akarjuk azt állítani, hogy a szép gyermek talán romlott lett volna. Nem ! Erzsiké ártatlan szűz volt, kinek tiszta lelkét csak lehelteiként érintette a képzelődés; s a tudni vágyás, pezsgő fiatal vérét gyorsabb hullámzásba hozta.

Major Sándor volt első ideálja; ez a talpig gavallér férfin, ki — még mielőtt ő az intézetből hazakerült volna, — már komoly szándékkal közeledett a szép fiatal mamához, a gazdag özvegyhez s ki maga is szívesen fogadta a daliás embert.

S im mégis megtörtént, hogy Major Sándor légyottra hívta Sápi Erzsikét! Legalább Erzsiké a fölszóllitást légyottra magyarázta. Kissé megdöbbent ugyan első pillanatban, de aztán rajongó leikével belekapaszkodott az édes gondolatba, s megígérte, hogy meg fog jelenni. Nem gondolt a következményekkel ; arra sem gondolt, hogy mit fog szólani a világ, meg az édes mama, ha megtudják a köny- nyelmü lépést! A légyott gondolata mosolyba borította lelkét, s valami melengető érzés lüktetett a szive körül.

Pedig az a fölhívás Major Sándor részéről ment volt minden kalandosságtól. Midőn a Sápi — villába megérkezett egyedül találta a bájos gyermeket, s pajzánul hozzáfordulva, azt mondta neki:

— Édes Erzsiké! Este a Tisza parton leszek, ha kedve tartja jöjjön ki a kerten keresztül ott fogom várni, s ha szeret csolnakázni, egy félórácskát elringatózunk a Tisza hűs hullámai fölött.

Ezt mondva, talán kissé melegebben szorította meg a leányka kezét. Erzsiké arcza lángba borult; szűzi lelkének álmait látta megvalósulni e fölhívásban.

Okoskodni kezdett: ez valóságos légyottra hívás ! Miért nem mondta Sándor ezt a mama előtt ? Azért, mert nem akarta, hogy a mama is tudjon róla! Meg volt lelkében győződve, hogy Sándor titkos találkát akart, hol senkitől sem láttatva, egymásban gyönyörködhetnek; alattuk susogó habok, fölöttük csillagsugaras ég, aztán egymás mellett ülve a kis csolnakban, a szerelem boldogító érzésével ringatózhatnak.

— Elmegyek! — szólt remegő hangon Erzsiké, aztán mint az ijedt galamb kiröpült a házból.

Mert hát ő szerette Major Sándort! Szerette az első szerelem boldogító hevével! Arról meg éppen halvány fogalma sem volt, hogy a daliás gavallér inkább a szép fiatal mama ragyogó szemeiben gyönyörködik, s nem vette észre, hogy vele csak tréfát űz, mert hiszen gyermeknek tartotta őt; zöld éretlen gyermeknek, kivel még csak játszani szokás, de kivel komoly szerelemről beszélni képtelenség.

Meglehetős korkülönbség is volt köztük. Sándor a 30. évet meghaladta s szive nem lobbant olyan könnyen lángra. A jövőről való gondolkodást, a család alapítást, kissé megrendült vagyoni helyzetének helyreállítását nem szivével, hanem eszével akarta végbe vinni. Hogy pedig mindez megtörténhessék, arra az éretlen, — habár bájos — kis Sápi Erzsiké szerelme nem lett volna elegendő; már akkor inkább a bájos fiatal mama, kinek kezével egy szép birtok, és jókora összeg pénz is volt egybekapcsolva.

Özvegy Sápiné 34 éves volt; kívánatosán gömbölyű, aranyszőke hajú, üde arczu; úgy, hogy inkább testvéreknek lehetett volna őket tartani Erzsikével.

Major Sándor, mint gavallér ember egyformán udvarias volt mindkettőhöz; de hogy a kis Erzsiké-