Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1903-11-15 / 46. szám
Nagybánya, 1903. November 15. — 46. szám. XXIX. évfolyam. NAGYBÁNYA ES YIDEE TÁRSADALMI HETILAP /^m> A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYÉÉ MEGTELEWIZ l^LXXsTJD^XT T7%A_Í=5-Á.:EB IST^IE3 'Ä-A > - >. Előfizetési árak:: Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20C11. U Szerkesztőség és kiadóhivatal Kelsőbányai-utcza -20. sz A pisztráng tenyésztésről. Két éve múlt már annak, hogy dr. Hará- csek Imre ügyvéd, városi képviselő indítványára, a gazdasági és pénzügyi-bizottság javaslatára a közgyűlés Bálint Imre erdóügyi tanácsost megbízta a pisztráng tenyésztés tanulmányozásával, azzal a világosan kifejezett czélzattal, hogy a város bérezés erdejében meghonosítja ezt a szép haszonnal kecsegtető gazdálkodási ágat. Bálint Imre mindenekelőtt az ide vonatkozó szakirodalomban búvárkodott, azután a nagyváradi káptalan élesdi uradalmában a pisztrángos tavakat megtekintette s a tenyésztés módját áttanulmányozta. Most már abban a helyzetben van, hogy véleményét kellően megokolva és részletesen kifejtve legközelebb a közgyűlés elé terjesztheti. A bérezés erdőben, a Kis- és Nagypiszt- rángos, valamint a Kalamár-patak — mint a melyekben pisztráng ma is van, igen alkalmas pisztráng tenyésztésre. E patakok vize tiszta, hideg, savaktól ártalmas oldatoktól ment s nagyobb hidegekben sem fagy be. Viz lévén, már most vagy arra törekszünk, hogy e patakokat benépesítsük, vagy pedig arra, hogy mesterségesen létesített tavakban tenyész- szük a halakat. Első esetben a halak legnagyobb része elpusztul, hiányos táplálkozás és kártékony állatok miatt, ezen mód által is elérjük, hogy a pisztrángot nem leszünk kénytelenek nélkülözni, de ha nagyobb mennyiséget óhajtunk készletben tartani, tömegesebb szállításra, akkor okvetlenül mesterséges tavakban kell a hal-tenyésztést Űznünk, a midőn megkímélhetjük a halakat a számtalan ellenség pusztításától és a saját fajának falánkságától is, de természetesen a táplálásról is gondoskodnunk kell. Az efféle tenyésztés pedig két módon létesíthető, vagy egyszerűen a pataknak gáttal való elzárása által keletkezett tavakban, vagy mesterségesen létesített medenezékben. Előbbiek építési költsége kisebb ugyan, de tekintettel arra, hogy a Bérezés erdő nagy esésű patakjaiban három ily tó egymástól csak nagy távolságra létesíthető s a kezelést igen költségessé és nehézkessé teszi, az utóbbiakhoz kell folyamodnunk, vagyis ezémentezett medenezéket kell építenünk. A legtöbb piszttángászatnál mind a két módot űzik A patakot is benépesítik, s a tavakban való tenyésztést is folytatják. Bálint Imre, tekintettel arra, hogy a peték tenyésztésére, a halak őrzésére, a kártékony állatok pusztítására embert igy is úgy is kell tartani, s ez lévén a fő kiadás, inkább ajánlja a medenezékben való tenyésztést. A medenezék mellett építendő az őr lakása, a költő kamara. A tavak bármikor kitisztíthatok. Ily módon létesített három czementezett medencze a külső kamara és az őr lakása 5—6 ezer koronából fölépíthető. Évi üzemi költség: az őr fizetése 720 korona. a halak táplálása 650 korona, fönntartás 130 korona, összesen 1500 korona. Mivel az első három évben halállománynyal kell a medenezéket benépesiteni, ez idő alatt jövedelemre nem számíthatunk. Ez a befektetés, 4500 korona, a halállományban találja meg értékét. Az összes befektetés tehát mintegy 10000 koronát tenne ki, a melynek 5% -a az évi kiadás összege vagyis 2000 korona. Ezzel szemben leszámítva azt, hogy az ikrából az első évben elpusztul 70%, a második évben a megmaradtnak 30%-a, a harmadik évre megmaradna 20%-a, vagyis 20000 ikrából számíthatunk 6000 drb egy éves, 4000 drb két éves és 3000 drb három éves halra, melyek a második évben 100—200 gram, a harmadikban 500 gram ulyuak s igy 3000 drb pisztrángból legalább ^Uv/O kg. halra számíthatunk, mely két korona vételár mellett fedezné a kiadásokat. A halikrát a földmivelési minisztériumtól kevés költséggel lehetne beszerezni. Mielőtt az ikrákat a halászati főfelügyelőség ingyen rendelkezésre bocsájtaná, meg szokott győződni arról, hogy a vizek a pisztráng tenyésztésre alkalmasak-e, azért a főfelügyelőség véleményét kellene előbb kikérni, midőn itt a helyszínen annak egy tagja megjelenik. Ez volna tehát a képviseletnek első teendője ebben az ügyben, ha az egészet rövid utón megtagadni nem akarja. A K. E. G. O. közgyűlése. A magy. orsz. karpátegyesület »Gutin Osztálya« f. hó 8-án délelőtt tartotta r. évi közgyűlését székhelyén, F.-Bányán, a városház dísztermében, számos tag élénk érdeklődése mellett, kik között a szépnem is igen szépen vala képviselve, hisz’ tudva vagyon, hogy a turistika terén a nők erősen versenyeznek a férfiakkal — külföldön, no meg hála az Égnek, már Magyarországon is, kivált a Gutinegyesületben, hisz az egyesületi tagok fele a nőkből kerül ki s a kirándulásoknál mindig nagy volt azon bátor, kitartó nők száma, kik ebben a legészszerübb és legegészségesebb sportban részt vettek, akár a Feketehegyre, akár a Rozsályra akár a 1444 met. magas Gutinra kellett válalkozniok, Még a vidékről is voltak érdeklődő tagok, kik közül meg kell említenünk Sziegmeth Károlyt a Keleti Kárpátegyesület fáradhatatlan elnökét, a mi Gutin- egyesületünk keresztapját, ki a távol Debreczenböl nem szánta fáradságát, hogy megnézze, (mennyire haladt immár a gyermek, kit ö tartott keresztvízre ez előtt 6 esztendővel. Mint az elnökség előterjesztéséből láttuk, szépen fejük az ujdonszülött, mely hivatva van megismételni azt a csudát, melyet a M. O. K. E. elkövetett ott fenn a Magas Tátrában 25 év alatt — jólétet teremteni egy elhagyott vidéken, ezereknek adni jó egészséget 10 ezernek mindennapi kenyeret a turistaság révén. Hat év előtt csak a nevét hallottuk ennek az áldott intézménynek, ma — mint Farkas Jenő ügyvivő alelnök világos előterjesztéséből örömmel hallottuk, már a mi ifjú egyesületünk tagjainak száma a 100-at meghaladja, kiknek szerény (2 frt) évi dijából keletkezett már vidékünkön 2 menház a Feketehegyen és a Gutinon, meg a felsőbányái Bóditónál, no meg számos pihenők szépkilátás, biztos hegyi ut, csergő csorgok paddal körülvéve, hogy a természet barátok akár merre járnak Kapnik, Felsőbánya — Rozsály,között, mindenütt kalauzolást, szórakozást, rósz idő esetén védelmet találjanak. — Persze a kis tagilletményekből nem futotta volna ki ez a pár ezer forintra menő kiadás, ha az anyaegyesület Sziegmeth Károly közbejárására nem támogatja üdtiiaiosan ooseges segeiyiyei a natal egyesületet munkálkodásánál, no meg Felsőbánya közönsége, mely mindenkor, minden kezdeményezésnél adott pénzt, fát, munkást, hogy létre jöhessen a sok czélszerü v állalat. Méltó helyet foglal el e két Meczenás közt a magyar Kincstár és annak lelkes tisztikara az erdész és bányász tiszturak minden felé, kik mint egyesületi tagok és e mellett ingyen munkásai a turisti- kának, saját anyagi bő támogatásaikkal viszik előre folyton folyvást a Gutin egyesület nemes munkásságát. — Bányatelep, erdészlak, mind meg annyi menedék-ház mindenütt Kapniktól — a Demetermezőig, erdész, bányásztiszt szives kalauz vendégszerető magyar házi gazda bármikor kerül, téved feléje a turista. Bemutatta továbbá az elnöki előterjesztés a jövő évi munkatervet, a mi az eddigi iránynak tovább fejtegetése leend kivált Sziget-Rozsály vidékén, ennek kapcsán felolvasásra kerültek azon ut jelzések is, melyek Nagybánya vidékén történtek a Borpatak,- Kopasz Rozsály és Demetermezö közti szép erdei utakon, ösvényeken részint feliratos, részint jelző táblácskák száma több 500-nál. E pont kiválóan városunk vidékéről szólván, érdemesnek tartjuk ide iktatni. A „NAGYBÁNYA és VIDÉKE“ tárczája. K0MÓCSY. Irta: Zempléni Árpid. NÁKREON, pihensz már Sötét álmokba dőlve. Számodra nem virít már A rózsa és a szőllő. Nem ifjitják sugárzó Lelked szelíd derűjét Mosolygó gyermekarezok. Oh, napszemü poéta, Vidámság hegedőse, Barátság dalnoka: Hogy’ elejtéd a lantot! Hogy’ felejtéd a rózsát! Hogy’ elvesztéd a fényt! Tőled tanultak egykor Mosolygó bölcseséget A busák, szenvedők. Dalodban ösmeré föl S csodálta önmagát meg Az édes szerelem. Lelked tüzén hevült föl, Ha szivét fagy boritá : A dermesztő közönynyel Vívódó társaságunk. Biztattad jó reményre A csüggedőt, a bénát, Míg szive újra megtelt A hitnek szent borával S rajongva áldozá azt Honunk javára föl. Vezérünk és barátunk, Kihez ma ünnepelni Es emlékezni jöttünk : Sajgóit szivünk sokáig, Hogy tőlünk távozál. Barátság asztalánál Könny pergett a pohárba, Mely vidám áldomással Annyit csengett feléd. Jókedvű biztatásod’ Idéztük elborulva: «Igyunk fiuk! barátim! Gyermeknek tej való és Bor kell a férfinak.« Daltermő csendes órán, Szelíd sugallatok közt, ügy érzők, lelked ihlet S dalod zengjük tovább. És elbusulva néztük Múlását gyors időnknek, Tüntét sok szép tavasznak S hantodat — jeltelen. Hát igy hanyatlik össze Az érdem és a hírnév? Mint öngyujtotta máglya Az agg főnix alatt. És elrepül a hamva Es uj életre nem kél? Minden remény hiába? Felejtés vár reád? Ám kétségünk lezajlott Reményünk újra éledt, Sírod kőié ez órán Szelíd öröm hozott, Nem lessz már puszta — siród, Mint a hegyek magánya: Művészet és barátság Oltárt emelt fölé. Oltárt, hol egybegyüljünk Remélni, ünnepelni Évek fordulatán ; ,— Oltárt, hol a jövendő Babérral és borággal Áldozhat a borátság Mosolygó lantosának ; — Oltárt, hol érczalakban Tiszteljék földi másod; — Hol a szelíd szerelmek Tündéri holdas éjjel Rózsával, rozmaringgal S dallal köszöntsenek.
