Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1903-11-01 / 44. szám

NGYBÄNYA ÉS VIDÉKE. 44. szám. Nagyobb alluviális térhez tartozik még a f. Sán- dorfalu — Szakállasdombói, mely lenyúlik az oláhké­kesi diluviumhoz. Keskeny hosszú aluviális völgyek vagy pataki árterek az Illoba-illobahandali, a miszbányai, Lápos- bánya, borpataki, Ravaszpatak — f.-fernezelyi, kisbá- nyai és a K.-Monostor — Dióshalom — kapniki. Felsőbánya és Giródtótfalu közt a diluvium és aluvium kőzetei a pontusi üledékhez csatlakoznak ; földes agyagos (nem képlékény) márga kíséretében Nyárfás keleti szélein, márgás concretiókkal (gyér suc- cineákkal) Lápos és Miszbánya közti gerinczek mere­dek oldalain, többnyire durva homok és kavics felett, melyben trachyt hömpölyök gyakoriak. Mind a két képződmény együttes rétegzését többnyire a televényes föld, sárga homokos agyag és a mélyebb kavicsréteg képezi. A völgyek fenekét, alacsony partokat boritó aluviál üledék (iszapos homok, ködara. kavics, már­gás görély, agyagos réteg) közbezárja a jelenkor szer­ves maradványait A diluviál képződmény fent említett helyein kí­vül más elég számos pontokon is észlelhető, de kisebb településekben. így pl. a Plop. Czeheibétöl a Kapnik- felé vezető völgy baloldalán iszapos darás törmelék­kel nagyobb hömpölyökben, agyagos föld, homok, an- desit-kavics és nyirok keverékével a kapniki Magúra déli oldalán, a Sujor és hámori patak között, a V. Petruzzi pataktól keletnek vonuló emelkedéseken, a ravaszpataki keleti elödombon, a fernezelyi vülgyol- dalban, hol helyenként az andesitet, más pontokon pedig az andesitbrecciát borítva, vasas agyagot tar­talmaz. A partoldalok diluv-üledéke többnyire sárga agyag­ból, szürke homok és ködara törmelék és kavicsos andesit-görkövekből áll; a kisbányai völgy keleti ol­dalán homokkő hömpölyökkel, zöldköves conglamerát- tal és fekete pala töredékeivel van boritva. Mélyebb diluviális kavics telepek a víz áthatlan rétegek felett kitűnő vízgyűjtők és mint ilyenek szá­mos pontban jó forrás vizet adnak. Diluviális sárga agyag úgy a durvább kavicsban mint e felett települve vagy földes laza vagy szívó - sabb, kövér sárgás-vörös és rozsda veres változatban szerepel; tisztasági és minőségi foka szerint felhasznál­ható tapasztásra, vályogvetésre, tégla- és cserépedé- nyek gyártására. A Nyires keleti oldalán ásott agyag sárga és kékes-szürke; elég jól gyúrható, képlékeny és szívós, megfelel mindenféle cserépedény készítésére, de ma­gában a mázat nem adja ki tisztán. A nagy nyiresi agyag homoktartalmu sárgás vagy szürkés szinü, az előbbinél tűzállóbb, de kevésbbé kép­lékeny, nem reped, a máz rajta fel nem szívódik, cse­kélyebb szívósságánál fogva csak kisebb fajta edényekre alkalmas. Az alluviális agyag (sárga, laza, gyakran vasas, sőt jó képlékeny és kaolinos minőségben is) csak kisebb üledékes pontokra szorítkozik Ilyenek pl. a kapniki Mihályvölgy, Lettes patak, Sestina dél-keleti tája, a Sujori völgy mlesniczai része, trahit vagy andesit- marával, Zavaros pataka, kis fenyvesi, firizai, Picoru Koncz, Rotundi, ikonyi erdős részek a Picoru dialui mélyedések, a láposbányai és a fernezelyi völgy szá­mos tája, Miszbánya délnyugati lejtői. A Mihályvölgy törmelékes agyag'oarnavaskö üle­déke szórványos pontokban agyaggal boritva jön elő, breccia- és konglomerátszerü töredék részeit a távo­labbi trachyttörmelékből eredő vasoldat kiválása mint kctöszer tartja össze. Az alluviális porond, agyagos iszap, kavics- és a földestörmelékes üledék és agyag jó talajt alkot, másrészt pedig alkalmas építő anyagot szolgáltat. A homok előjövetele többnyire kevésbé szabad 1 mint kötött állapotban a porondos agyagos kavicsré­(2) 1903. November 1. melyik a megnyugtatóbb f a habozás csillogó szavak­ból kiépített philozophiája, avagy a keresztény hit egyszerű positiv kinyilatkoztatása. Az a megállapo­dást kétségekkel kutatja, ez két szóban megoldja lelki válságunkat. A szép, a nagy el nem vész, ezt Ígéri az örök életben az üdvözítő, akinek vigasztalását arasznyi lé­tünk tangernyi sok keserve közt áldó fohásszal esengve várjuk. Hiszünk a hit ígéretében, hiszünk a jövőben, hogy ne legyen szivünknek fájdalmas a múlt és a je­len elviselhetetlen. Ha megérintené minden ember szivét november 2-án a vallásos kegyelet megtisztító gyászának- egyet­len dobbanása, akkor nem volna kegyetlen önző em­ber a világon, akkor nem volna egy is, aki vét a szere­tet szent parancsa ellen. Akkor az emberek lelkét körülfonná a türelem glóriája, múlna perez a másik perez után csupa egy­forma munkás szeretetben, állandó fenkölt nagy érzé­sek között, amelyek megépítik a szívben a boldog egyen­súlyozott élet szeretett hajlékát. Bánatnak sok, boldogságnak rövid e földi élet. Rövid látszólag és igazságtalan. Ámde ez igazságtalan­ság ellen csak az lázadhat tel, akinek látókörét a mú­landóság kellemes, de zsibbasztó, ephemer, puhaságain, kábult fárasztó örömein túl, az öntudat sejtelme, aka­rata magasabb állandó jövő lét iránt nem tájékoztatja. Nem tudjuk miért élünk, de azt sem tudjuk, hogy miért kell meghalnunk. A physiologia azt mondja: az élet oxidatio s Így a halál nem egyéb, mint az oxidatio meg szünése, de hogy ez oxidatio milymódu, miért szűnik meg bizo­nyos esetekben, ez az a kérdés, amelyre a természet tegzetekre, kisebb területen a vólgymélyedésekre (Kis- bánya, Kapniktól délre eső meredek partokban) és viztorlódási helyekre szorítkozik; anyagához legna­gyobbrészt quarz — de olykor a földpát — csillám és andesit-szemcsék is járulnak. A quarz-homok tűz­álló, a sárgahomok öntési mintázásokra, cementhez elegyrésznek s a t. használható. Nem gyakori a finomszemii tiszta fehér homok, miiyen például a felsőbányái Somoshegy keleti aljá­ban. Rozsálynak kisbányai keleti oldalán kisebb szór­ványokban található. Kitűnő anyag többféle ipari czélra s igen keresett a fazék és cserépedény gyártá­sához, mert geléttel keverten igen szép és tartós má­zat ád. Heti krónika. A szüret az utolsókat nyögi. A sajtók még pgyet- J egyet fordulnak, aztán éles búcsú recsegéssel befeje­zik hivatásukat egy évre, hogy átadják szerepüket a korcsolvásoknak. Alig mult el a szüret, néhol még tart az asza­lás, sa színészek már is előre vetik árnyékukat, pedig nekik nagy árnyékuk szokott lenni. Ketten is versen­genek a bányai évadért, mert a hegy gavallérosan vi­selte magát. Sose hittem, hogy a szilvával még a mű­vészet is összefüggésben van. Apropos: Művészet! A héten nagy halottja volt az országnak. Legjelesebb szobrászunk kezéből hullott ki a véső. Fadrusz János maga is szobor volt, hatal­ma-, erőteljes plasztikus szobor, de nem volt hideg, miként a szobrok valamennyije, sőt meleg kedélyű, kedves, közlékeny, finom ember. A zilahi Wesselényi ünnepélyen ismerkedtem meg vele, beszéltünk bányai művészetről, hun-seytha | betűkről, Tuhutum emlékről egy hétre valót s addig- addig ígérte a művész, hogy eljő a mi városunkba, a mig végre az örök városba költözött s halhatatlan műveitől elbúcsúzva maga is halhatatlanná lett. Nagy veszteség e sok bajjal sújtott hazára. Oly kevés itt a jelesek száma, hogy nullákkal is pótoljuk néha, hogy sok legyen. Gyászhir mellett örömhír is érkezett Budapest­ről, van már kormányunk, van miniszterelnökünk, nem árva az ország. E két hir hatása alatt állott az egész hét s éppen azért ellentétes érzelmek között mozgott. Különben elmúltak a régi jó idők, mikor igy be­takarítás után a czigányasszony jóslata szerint, egész sereg kérő állott a házhoz, levelet kapott az ember, vendége érkezeit. Ma a kérők kimentek a divatból, szüret után nincsenek esküvők, levelet kapunk ezeret, de nincs, bennük köszönet, vendég is érkezik, de hol czipész, hol szabó kontóval, sőt maga a kártya vetések költői világa is megszűnt, mert a czigányt tolonczolják a csendőrök tovább — tovább. Csak egyhen nem változott a magyar, hogy a boros kancsó fenekére szeret pislogatni igy október végén, ez igy is volt, igy is lesz, a mig csak krónikás a krónikás. Különfélék. Személyi hir. De Pott Adolf helybeli segédlel­kész e hó 28-án Nagybányáról véglegesen Gráczba távozott s lapunk utján is búcsút mond jóbará­tainak és ismerőseinek. A reformatio emlékünnepére nézve az ág. h. ev. egyház egyetemes gyűlése 1902-ben elrendelte, hogy ezután okt. 31-én, mint a reformáczió emlék­napján az összes prot. iskolai növendékekkel külön istentisztelet tartandó. Révész János lelkész ezt az istentiszteletet a főgimnázium, polgári, elemi iskolák növendékeivel ma d. e. 9 órakor tartotta meg s az igazgatók az illetékes miniszter ide vonatkozó orszá­tudományok mai állapotja szerint választ nem kap­hatunk. Hitünk és vallásunk azt hirdeti: »porból lettél, porrá leszel.« Lényünk keletkezésének és megszűn­tének e felülbirálhatatlan historicuma többet mond, mint a modern természettudományi ismeretlenség sze­gényes elméletei. Mi szüksége is lehet azonban természettudományi elméletekre annak, aki az élet tartalmát, eredet és vég szempontját ól, teljesen a keresztény hit meggyőző jegyé­ben birtokplja. Ami szép és nagy az emberben az, amit léleknek neveznek, fenn fog maradni, eljő majd érte az óriáshajó, elviszi a végtelenbe, testünk pedig porrá lesz és ezzel vége. Ezért, ha láttok valakit koszorúval karján bejárni most a temetőbe, ha láttok valakit, aki sirhantot dí­szít könnyező szemekkel »ne sajnáljátok öt.« O neki már van talizmánja. Az a szeretet, mely az élőket az elhunytakhoz fűzi, áthidalja véges életünket a végtelennel. Azok a sóhajok, a melyek a gyászoló keblét da­gasztják, azok a könynyek. amiket a hant felett elsír, azokkal váltja meg magának könyüvé a halált. Egy-egy eltemetett reménye a szeretetnek, egy-egy elhantoít bálvány legbiztosabb záloga annak, hogy lelkünk e semmi létből könnyen megy át majd a megfoghatat­lanul és boldognak hitt örökös élet végtelenségébe. Gyászban bűbájos, megmérhetetlenül nagy, elenyész- hetetlenül szép estéje az emlékezetnek, hintsd szét mécseid sugarából a keresztény hit meggyőző hatal­mát és légy minden időkben megszentelt napja fenkölt estéje, a lélek életének.! gos rendelete alapján, az ev. vallásu gyermekeknek szünetet adtak. Per a vármegye ellen. Gróf Károlyi Lajos pert indított a vármegye ellen, 2000 kát. hold lápi föld­jének elégése miatt, mert szerinte a lápon épülőfél­ben levő törvényhatósági utón a gaz és zsombék égetése miatt keletkezett a tűz. Egyelőre csak elő- leges bírói szemlét és tanúkihallgatást kért a felpe­res. A szatmári kir. törvényszék azt elrendelte. A tárgyalás f. hó 29-én lesz Bőrvelyben. — A gróf szakértőül Péchy Lászlót nevezte meg, az alispán pedig szakértőül felkérte Domahidy István doma- hidi birtokost. A bíróság szakértője Sporzon Pál debreceni gazdasági tanintézeti tanár. Szobrot Kiss Ernőnek. Vettük a következő fel­hívást: A magyar szabadságharcz »tizenhárom« hőse élni fog »mindörökké, mig az eszme ki nem hal a földön« . . . s hogy éljen, hogy az eszme fen- maradjon, helyes hogy együtt és egyenként örökítes­senek meg emlékeik. Mindnek van már emléke, csak a mienknek nincs! Annak, kit elsőben ítélnek el, kit kétszer ölnek meg ... Mi is megépítjük szobrát itt, a hol élt, a honnan kiindult ama hősi útra, mely a magyar Golgotához vezetett, itt, a hol a dicső fegy­vertények vannak nevéhez fűzve ! Itt építjük meg Nagybecskerek város közterén, hirdetőjéül a magyar hegemóniának, a hős vitézségnek, a lángoló hon­szeretetnek s a népek szabadságáért való lelkesedésnek Itt építjük meg, mindenki, a ki látja, okuljon tanul­jon, lelkesedjen s ha kell, rettegjen tőle! . . , Ennek a szobornak megépítéséhez magunk szegények va­gyunk ! A magyar haza lelkes polgáraihoz fordulunk azért, hogy „bármily csekély adományukkal járulja­nak hozzá. O nemcsak a mienk, az egész hazáé volt! Az a lángoló honszerelem az egész hazának, a haza minden fiának szólt . . . hozzátok fordulunk különö­sen magyar hölgyek, hozzátok, kiknek szent köteles- ségtek a hazaszeretet ápolása . . . hozzátok, kiknek van érző szivetek is, lelkesedni tudó véretek is, bírjátok a szó hatalmát s van erélyetek akarni . . . Segítsetek nekünk! Szépanyáink a perlaszi hires hőst babérkoszorúval övezték . . ., mi utódok emel­jünk neki szobrot! Egy hős szobra, melynek filléreit honleányok gyűjtik... ÍMagyar nők segítsetek 1 törek­vésünk elérésében bennünket, adományával támogas­son, ezen gyűjtő-ivet ismerősei körében terjessze. Kérjük a hazafias sajtót, vegye szintén kezébe az ügyet, közölje felhívásunkat s vállalják el az áldozati fillérek gyűjtését és nyugtázását. Kérjük hazánk ifjúságát, buz- duljon fel a nagy hős emlékéért a magasztos eszme­ért s jöjjön segélyünkre. A begyült pénzt kérjük postautalványon alantirott pénztárnok nevére, mig a gyűjtő-ivet a »Kiss Ernő szobor-bizottság« czimére Nagybecskerekre még azon esetben is visszaküldeni, ha a gyűjtés eredménytelen maradt. A gyűjtő-ivek beküldésének határideje 1904. évi január hó 15. Nágybecskereken, 1903. évi julius hó 5-én Dr. Del- limanics Lajosné főispánná, mint a szobor-bizottság elnöke. Hegedűs János állami anyakönyvi felügyelő, mint a szobor-bizottság titkára. Steinitzer Géza bank- igazgató, mint a szobor-bizottság péztárnoka. A nemes czélra küldött adományok közvetítésére szí­vesen vállalkozunk. Szerk. A n.-bányai ev. ref. egyházmegyei tanitótest. okt. 22-én tartotta évi rendes közgyűlését, mely gyűlésen a tagok igen szép számban voltak jelen. Érdeklődők sem hiányzottak. A gyűlést Sinka Lajos elnök érde­kes beszéddel nyitotta meg, rámutatván a jó tanító kötelességeire, végkövetkeztetésében kimondja, hogy egy jó, lelkes kötelességtudó tanító semmiből is teremt, egy lanyha, közönyös és tudatlan pedig csak rombol és pusztítást hagy maga után. Felmutatja, mit kíván a tanítótól, és méltán a társadalom, a haza, az egyház int, hogy kötelességeinket teljesítsük. Az elnöki megnyitó után következtek az előadók Szerelmi Robinzonád. (Rögtönzés.) Bár mehetnénk egy elhagyott szigetre, Hol boldogan élhetnénk, kettecskén: Nem nézne ottan senki a szemedbe, Csupán a nap, a hold, meg én ! A hegy, a völgy, hol ember sose járt még, A mienk volna, drága kedvesem! A szent magány, amelyre lelkünk várt rég, Körülölelne édesen. Az ezeréves erdők suttognának S dalolna fönn a víg madárserg. Távol maradna tölünk minden bánat És begyógyulna miden seb. Minden úgy volna, mint egy szép igézet: Ezer virág, rajtuk ezer kis méh, A mely napestig hordaná a mézet Gyönyörű házikónk felé. Ott ülnél az ölemben csöndes estve, Midőn beszélni kezd a falevél, Midőn az égbolt biborszinre festve És lágyan gyönge szellő kél. S ha éjjel a füvek, fák és virágok Terjesztenék felénk illatukat, Felejtenők a távoli világot, Mely boldogságot sosem ad. Ott van az élet, hol az emberektől Ezer meg ezer mérföld választ el, S hol hűségünkre ragyogó szemekből Halhatatlan hűség felel. Bár mehetnénk egy magányos szigetre S élhetnénk ott a természet ölén : Nem nézne senki, senki a szemedbe, Csupán a nap, a hold, meg én ! Bujdosy Miksa.

Next

/
Thumbnails
Contents