Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1903-02-01 / 5. szám
"Nagybánya, 1903. Február 1. — 5. szám. XXIX. évfolyam.------------< ,■ \\. TÁ RSAPALM! HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE IvíCI^T30E£T -\7'.A.S.Á.22:fcT_A.:E= Előfizetési ám W ; E^ész évre 8 Kor. FéLévr5"4-"K{)r. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként 20 fill. Fogjunk munkához. Olyan szerencsés éghajlata van Nagybányának, hogy február közepén mindig van tavaszi virág a hegyeken s február vége felé megjelenik az ibolya is. Íme, beléptünk februárba, közel van a tavasz. Sokat várunk ez évtől, mert a képviselő- testület 70000 koronát vett föl a költségvetésbe, egyes utczák, terek rendezésére, építkezésekre és újabb . alkotásokra. A Petőfi-ut, a Fa-sor, az Eckstein-féle telek, a ref. templom melletti uj utcza, a felső kis-hid parterőditése, a vágóhid parterőditése, a Pénzverő-utczai árok bebollozása, a tűzőrlanya, a leányiskola előtti tér parkírozás', a Vár-ulcza szabályozása stb. slb. mind fel vannak véve az idei költségvetésbe s a gazdasági és pénzügyi bizottság javaslatára kimondotla a közgyűlés, hogy ezen építkezések nyilvános árlejtésen adassanak ki. így állván a dolgok, a helyi lapnak most telve kellene lenni árlejtési hirdetményekkel, mert a vállalkozónak idő kell az előkészületre, a szegény népnek pedig munka kell mielőbb. A tanácsnak meg van adva a lehetőség, hogy alkosson szépet és maradandót, most tehát, amikor nem lehet ridegen hivatkozni arra, hogy nincs fedezet, elvárhatjuk, hogy a közgyűlés határozatának érvényt szerezzen a hatóság. Aki épített valaha, az jól tudja, hogy az építkezéseket nem lehet csak úgy l—2 nap alatt felfújni, a mestereknek idő kell hozzá s a a város bizonyosan olcsóbban fog boldogulni, ha a kora tavaszi időt felhasználja. Jelen czikkünknek nincsen egyéb czélja, mint hogy figyelmeztesse a várost arra, hogy ez évben sok szép feladatot kell végreh i.tania, s úgy a köz, mint a munkásnép érdekében tegye meg a szükséges elő in tézkedéseket mennél gyorsabban. Az egyetemi ifjak kérelme. A nagybányai ifjak budapesti köre a napokban kérelmet nyújtott be a város képviselőtestületéhez, melyben az ifjak arra kérik a várost, hogy a »Nagybányai Ifjak köré«-t szíveskedjék 200, azaz Kétszáz korona évi segélyben részesíteni. Midőn eme kéréssel járul a Budapesten tartózkodó nagybányai ifjúság anyavárosának képviselőtestülete elé, felhívja a közgyűlés figyelmét a körnek szerény, de nemes működésére, mely a jövőre nézve még sokkal többet igér a mainál és igy megérdemli a közgyűlés jóakaratát. Indokkal tnlajdonképen e kérvényt támogatni nem is kell, mert egyrészt a — remélhetőleg — kétségtelen bizalom és jóindulat a város ifjúsága iránt, miszerint ez ifjúság csupán saját kedvtelésére ily köz- támogatást bizonyára nem igényelne, és erkölcsi képességeinek minél hathatósabb kifejtésével csak annál érdemesebben használná fel e segélyt, ily indokolást feleslegessé tesz. De szükségesnek tartja az ifjúság mégis, hogy pár szót mondjon kérése támogatására, mert — fájdalom — a régebbi hasonczélu kérések egy sajnálatos és az ifjakra nézve igazán szégyenletes ok (mendemonda) miatt el lettek utasítva. Ezért, mellékelték a jelen kérvényhez a belügyminiszterhez benyújtott alapszabályokat, melyekre nézve a kegyelmes jóváhagyást biztosra veszik és ezért tartják ajánlatosnak röviden kifejteni a kör czél- jál és működésének mikéntjei Amint, az alapszabályokból is ki lehet venni — és ez alapszabályok csupán a kör elejétől fogva használt mókásait foglalják magukban — a kör amellett, hogy a barátság érzetét és az ifjúságnak Nagybánya város iránt való kedves kapcsát ápolja, legfőbb törek vését szegény tagjainak segélyezésébe helyezi. A fejlődés folyamán t. i e czél lépett döntőleg előtérbe. Mert nemcsak, hogy a főiskolai ifjúság általában rendkívül szegény a fővárosban, hova leginkább épen a legszegényebb elemei az ifjúságnak mennek kenyérmellékkereset ezéljából, hanem a mi vidékünk ifjúsága még ez átlagnál is sokkalta szegényebb és igy bizony amint a körnek csak némi pénze volt, nyomban segélyre kellett gondolni s segíteni a nyomorgó társakat. A kezdet nehézségei és a rendezetlen köri viszonyok azonban a közelmúltig alig tették lehetsé- ségessé e szép czél felé való törekvést. Tudtak ugyan adni egyszer-egyszer tiz-tiz koronát, de mi ez összeg a 76 kor. tandíj, vagy a 100 korona szigorlati díjhoz képest. Újabban egy sikerült mulatság jövedelméből már többet tudtak nyújtani szegény társaiknak, de az őszi nagy főiskolai nyomor, mely az ifjakat sem hagyta érintetlenül utolsó pénzüktől is megfosztotta őket. Az alapszabályok bizonyára meg lesznek erősítve, a tagok száma ez idén már a 42-t is meghaladja és — tekintettel a nagybányai főgymn. növekvő látogatottságára — még növekedni fog a jövőben. Ezekre a mindenesetre erősen latba eső körülményekre és soha nein lankadó buzgalomra való tekintettel elhatározták az ifjak, hogy még egyszer eljönnek ide kérni az atyáik elé, kik nem lesznek, nem lehetnek mostohák saját fiaikhoz. »Adjatok, adjatok annyit, amennyit jónak láttok — mondja a kérvény — de annyit, amiből azt a nagy nyomorúságot mit közülünk sokan szenvedtek akkor, midőn ideális lélekkel saját, de családjuk, szomszédjuk, vidékük és nemzetük érdekében is minél magasabbra tőrekesznek az alma mater fenkölt, de szűkös keblében, igazán is enyhíthessük némileg. Adjatok, mert ez nem könyöradomány és nem félredobott pénz, hanem csak kölcsön, melyet — és ennyire kell bíznotok saját fiaitokban — majdan kamatosán fogja a mai fiatalság nektek, vagy várostoknak vagy nemzetünknek visszafizetni. Az a 200 korona, melyet nekünk megszavaztok, egy jobb jövő záloga, melyet mi — fogadjuk — minél bőségesebben akarunk kiváltani! Már pedig csak be kell tekinteni alapszabálytervezetünkbe s láthatni, hogy ez összeg minél hathatósabb, minél üdvösebb felhasználását czélozzuk. Mi sem adunk könyöradományt, mi is csak zálogot adunk a jövőre, kölcsönt, melyet vissza kell fizetni, mikor zárul az alma mater és a felsegített barát már megtudja keresni a kenyerét az élet piaczán. Első kötelessége akkor visszafizetni a kölcsönt, hogy e pénz a szlikölködők részére ismét tápot adjon. így évi 200 kor. segélylyel, ha a régi segélyek is már rendesen be fognak folyni, szép pénz fog állani körünk rendelkezésére és nagy nyomort, keserűséget fog elnémítani körünk törekvése és apáink bőkezűsége. Ki tudja, hányán fogják majdan ez intézményt épen itt e város közgyűlésében áldani, hol most segélyért esdeklünk.« A képviselet nemsokára gyűlést fog tartani, gondolják meg a városatyák, hogy alig van jogosabb kérelem, mint ezen ifjaké, kik a hazára, e városra, társadalomra nézve hasznosan fektették be a nekik adományozott tőkét, sőt azt hatványozva visszatérítik. A bérlőknek sokkal nagyobb összegeket szoktunk mi a krokodil-könnvek láttára elengedni, fiainknak igaz Ä „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE” tezája. Oh jer! Oh jer, te édes, lelkem álma! Öleljen által kél karom ; Hogy míg leköt lényed varázsa, Felejtsem el minden bajom. Örömre nyíljon fel az ajkam! — De nem, legyen csak szótalan ! Mert veszt a gyönyör a varázsból, Ha az érzésnek szója van. Oh, ülj édes az ölembe, Borítsd keblemre szép fejed; Övezd nyakam bársony karoddal, Előliem tárd fel az eget! Oh halld: szivünknek dobbanása Azt mondja, hogy egyek vagyunk; S ezért a menynek gyönyörére, A boldogságra van jogunk Oh jer vesd rám szemed sugarát — Lelkemnek tőle szárnya lesz! . . . Emelkedünk egy szebb vilétgba: A szerelem hazája ez. Oh nézd, nézd, — hogy’ virul az élet Ott rózsa, itt meg liliom — — Úszik a lelkünk illatárban . . . *— Tovább festeni nem tudom. Oh jer! — de hisz mindez csak ábránd • Még nem találkoztam veled! Csak várlak, mint lelkemnek álmát. Várlak, mini üdvösségéinél. Oh jer, jelenj meg vágyaim leánya ! Ne hagyj epedni hasztalan ; Ha jösz, — majd téged igy szerellek, Mint e vágy szülte dalba' van. SZÉKELY JÓZSEF. Schönherrné Csausz Anna. A Ságh József szerkesztésében megjelenő zenelap legújabb száma Schönherr Antalnénak jól sikerült arczképét hozza a czimlapon, s külön czikkben emlékezik meg róla, ki a nagybányai zeneéletben 40 év óta oly nagy tevékenységet, fejtett ki. Ügy hisszük kedves dolgot cselekszünk olvasóinknak, ha ezt a közleményt egész terjedelmében ide igtaljuk : »A tudás viszi előbbre a világot; a szeretet teszi boldoggá az életet. Hála azoknak, a kik a tudás is a szeretet áldásait terjesztik ! A művészet szeretete épp úgy betöltheti a lelket, mint az embertársaink iránti szeretet; csakhogy emez gyakran visszariasztó közönyre talál és boldo- gitás helyett a csalódás fájdalmát ülteti el szivünkben, mig a művészet mindig gyönyörérzettel hálálja meg rajongásunkat. Az a kiváló nő, a kinek arczképét ma bemutatjuk, egész leikével szereti művészetünket, de nemcsak üres, beteges ábrándozással, mely mohón felszívja az édes hangokat s aztán tétlen ópium-ittassággal zsib- basztja el a lelket; Schönherr Antalnét nagy tudása a zenei műveltség apostolává avatta abban a meglehetősen szűk körben, a melyhez életviszonyai kötik. Hivatásául választotta a sok szép erénynye! ékes úri nő, hogy megteremtse szülővárosában a zenei életet; hála nemes szenvedélyének és tudásának, buzgósága és kitartásának: kitűzött feladatát sikerült elérnie, nemcsak hangversenyek utján a művészet tiszta gyönyörének megizlelietésével s hozzászoktatással, hanem az ott kínálkozó parlagon heverő tehetségek felkarolása és kiképzése utján. A művészet szeretetének és tudásának ilyen átterjesztése, ugy-e, a legszebb kul- turtevékenység ? . . . Szerencsére, Schönherrné hálás talajra talált: Nagybányát a természet olyan romantikus szép vidékkel ajándékozta meg, hogy nem csoda, ha a lélek ott fogékonyabb minden szép iránt; egy másik művészet is, a festőké, ott méltó hajlékot lelt. Áldásos, nagyérdemű élete egyik állomásához ért Schönherrné: nyilvános zenei működése éppen túlhaladta negyvenedik évét. Legfőbb ideje, hogy a kitűnő úrnőt ki akarjuk ragadni az általános ismeretlenség homályából; bátran állíthatjuk ragyogó például, mintaképül a vidék úri osztályának hölgyvilága elé. Eelkértük őt, hogy mint leghitelesebb tanúja, maga rajzolja meg hasznos, szép életének képét, hadd lelkesítsen másokat a jeles példa követésére. Legnagyobb sajnálatunkra a finom érzésű úrnő nagyon is beburkolózott szerénységébe s csak a következő vázlatos képet küldte meg, de a mely igy is nemesen megvívott és kitarló küzdelemről tesz bizonyságot. Sok ilyen jeles nőt kívánunk a hazának és művészetünknek ! Az önéletrajz helyett küldött levél im igy szól: Igen tiszteit Uram ! Hozzám intézett becses felhívása felelt sokat gondolkodtam és mondhatom, hogy zavarba jöttem azzal a feladattal szemben, hogy önmagámról beszéljek és 40 éves működésem felöl mintegy számol adjak !
