Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1903-08-09 / 32. szám

Nagybánya, 1903.

Augusztus 9. — 32. szám.

XXIX. évfolyam.

\

\

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLŐN YEN^FíÍJÓ

í? i: v^. -*

MEGTELEWIE: lv£I3STIDE3Sr T7--A.S-áx.E2^r^.E=

Előfizetési arak: Egész évre 8 Kor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fl 11.

Szerkesztőség és lciadólo ivet tál F elsőbányai-utoza 20 sz

A tiszavidéki ev. egyházmegye közgyűlése.

Azok után, a miket a czimre vonatkozólag t. olvasóinkkal utóbbi számjainkban közöltünk egyenesen ott kezdjük tudósításunkat, hogy az általunk jelzett vendégek közzül ketten, hárman elmaradtak ugyan, de jött helyükbe 5—6 más, úgy, hogy tulajdonképpen a gyűlés tagjai még számosabban voltak, mint a mennyit a rendezőség várt.

A Vendégeink névsora:

Hivatalosan megállapított névsor szerint jelenvoltak hivatalból, mint az egyházmegye tisztviselői: Materny Lajos föesperes, dr. Meskó László egyházmegyei felügyelő, Bortnyik György alesperes, Geduly Henrik nyíregyházi lelkész, egyházmegyei jegyző, dr. Bállá Jenő városi tanácsos, egyházmegyei jegyző, dr. Prok Gyula egyházmegyei ügyész, Révész János számvevő- széki elnök, dr. Harmath Gergely tanár, dékán.

Hivatalból, mint egyházközségi és iskolai tisztviselők : Mészáros Ferencz tanár, a nyíregyházi főgimnázium képviselője, mint h. igazgató. Augusztinovics Győző uj-klenóczi, Boros János nagykárolyi, Korbély Géza újhelyi, Kozlay József pazdicsi, Lőrincz János mernyiki, Materny Imre nagyváradi, Timkó György sók úti, Varga Márton tokaji lelkész. Szabó Adolf kir. erdőigazgató nagybányai, Hönsch Dezső kir. főmérnök sátoralja* újhelyi, Májéiszky Béla polgármester nyíregyházi, dr. Lucz Ignácz nagykárolyi felügyelő, LIandtel Vilmos debreczeni h. felügyelő.

Megbízó levéllel: Kuthy Béla, Stenczel Lajos, Bavlicza Pál, Polster Adolf Debreczenböl, ifj. Matolcsy Sándor, Csipkés András, ifj. Csipkés András Nagykárolyból, dr. Trajtler Soma, Béler Gusztáv Nyíregyházáról, dr Fássy Lajos ügyész Nagyváradról. Az egyházmegyei tanítóegyesület képviseletében: Bozzkó Lajos tanitó. Nagybányáról szavazati joggal Szellemy Geyza és Bernhardt Adolf. Tanácskozási joggal: Vetter Ambrus, Alexy Kornél, Balika Sándor, Fritsh Sámuel, Platthy Zoltán, Sroll Lajos, Szieberth Adolf, Sesták Sándor, Grillusz Emil, Paul J. Antal, Poszvék Ödön, Szepesházi János, Pri- hradny Kálmán, Továbbá Szatmárról: Poszvék Nándor. Felsőbányáról: dr. Szokol Pál. Ferne- zelyről: Hullán János. Szinérváraljáról: id. Gerber Ödön. Kapnikbányáról: Bradofka Frigyes.

Zelenka Pál miskolezi püspök, a ki szintén megígérte eljövetelét az oltárkép leleplezése alkalmából, a következő sürgönyben tudatta elmaradásának szomorú okát:

»Révész János lelkésznek Nagybánya. Hétfőn délután Strauch kerületi jegyző temetésén kell lennem Poprád-Felkán. Sajnálom az ünnepélytől kényszerült elmaradásomat. Tolmácsolja üdvki- vánataimat egyháznál, gyűlésen. Zelenka Pál.»

Báró Feilitsch Berthold és dr. Zelenka Lajos szintén sürgönyileg mentették ki elmaradásukat.

Az itt felsorolt vendégeket 3-án este. 10 óra 41 perczkor szép számú közönség élén fogadta a rendező-bizottság a vasúti állomáson.

Révész János üdvözlő beszédében idézte Jókai szavait, miszerint »Nagybánya végőre nemzetünknek a határon« s egyházi szempontból hozzátette, hogy végpontja az ev. protestantizmusnak is kelet Jelé, a mennyiben ezentúl megszűnik a protestantizmus. A mily nagy áldozat ily messze földre eijönni, épp oly nagy a mi örömünk a felett, hogy kedves vendégeinket itt üdvözölhetjük. Beszédére Materny Lajos főesperes válaszolt, a ki kifejtette szellemesen, hogy Nagybányára mindig szívesen jönnek s udvariasan megköszönte a szives fogadtatást.

Minden vendég mái Szatmáron megkapta a tájékoztatót, a vendégek névsorát, szálláshelyé- nek jegyzékét, értesítve volt arról, hogy kinek a kocsiján jön be, megkapta a »Nagybánya és Vidéke« legutóbbi számát, valamint a »Nagybánya és Környékét.« így tehát teljes tájékozottsággal érkezvén ide, könnyű volt a bevonulást rendezni. Harmincznégy kocsi szállította be a vendégeket és kísérőiket. A bevonulás körülbelül egy félórát vett igénybe, azután szállásaikon pihenni tértek a vendégek, kivéve egy kisebb társaságot, mely a nagyszállóban kijküllőmenti karezos mellett ismerkedett.

Tanügyi tanácskozmány.

Kedden reggel 8 órakor már tanügyi tanácskozmány volt a nemzeti zászlókkal díszített lelkészlakon, Bortnyik György alesperesnek, mint a tanügv fejének elnöklete mellett.

A gyűlés felette népes volf. Apróra megbeszélték itt a felső zempléni, nyíregyházai, debreczeni dékáni körök tanügyi viszonyait s általánosságban a tanitás jelenlegi állapota felett megelégedésüket nyilvánították. Persze egy két kivétel, mint minden téren, itt is volt. Szabó Endre a dékáni minősítést megfellebbezte. Ezen eddig szokatlan eset elintézését az elnökre bízták. Szép uj iskola épült Kladzánban és Krásznóczon, uj iskola építését engedélyezték Sókutnak és Berettőnek.

A fonomimikai rendszer szóba hozatván, erre nézve a tanácskozmány oda nyilatkozott, hogy

általános behozatalát nem helyesli, csak is kísérletképpen fogadja el 1 —2 helyen.

Az Istentisztelet.

Pont 9 órakor nyitották meg a felsőbányái utczabeli evang. templom főajtaját s csakhamar megtelt az előkelő közönséggel. Az idegenből érkezett vendégek az első padokban foglaltak helyet. Az Istentisztelet sorrendjét kinyomatta a rendezőség s a templomi közönség között szétosztotta. Maga ez a sorrend következő volt:

1. Gyülekezeti ének 106 szám.

2. Materny Lajos főesperes imája. A nagybányai polgári dalkör éneke. Igeolvasás az oltár előtt.

3. A nagybányai polgári dalkör éneke. Egyházi beszéd. Tartja: Materny Imre nagyváradi lelkész.

4. Befejező ének. 208. szám.

A főesperes fenkölt imájába gyönyörűen szőtte bele a Getsemane kerti szomorú esetre vonatkozó igéket s midőn Ament mondott, az addig eltakart kép föltárult a közönség előtt Mély érzéssel és tudással festette meg Grünwaid Béla ezt a megható jelenetet. Minden elvész Jézus körül, a hegy, a véget- len világűr, a tanítványok stb. csak ő nagy, csak ő emelkedik ki egyedül, a ki igy szól tanítványaihoz és a mi kórhoz is »Nem vigyázhattok velem egy óráig? Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísérteibe ne essetek.« Megbírálták a képet festők, előkelő mű kritikusok, többek között jelen volt két fővárosi lapnak miiitésze kik mind a legnagyobb elragadtatás hangján szóltak róla. A kép hatása valóban lélekemelő.

A nagybányai dalkar Muzsik vezetése alatt a »Gályarabok« énekét adta elő meghatóan, ezután a főesperes, Pál apostolnak Galatziabeliekhez írott levele Ví-ik rész 1 — 10. versét olvasta fel az oltár előtt.

Materny Imre beszéde előtt ismét énekelt a dalárda Schubertnek egy gyönyörű templomi énekét adva elő.

A nagyváradi lelkész beszéde Esaiás XLIX. 22. versén épült föl: »Imé fölemelem az én kezemet a pogányokhoz és a népek között fölemelem az én zászlómat.« A missióról beszélt fenkölt, magasztos hangon, igen szép nyelvezettel s gyönyörű előadással.

Befejező ének után offertórium (adakozás) volt mind két templom ajtóban s 70 korona 32 fillér gyűlt össze a nagy szeretet adomány részére, melyet az összes gyámintézetek offertóriumaiból egybegyűjtve egy szegény egyháznak szoktak adni egy összegben.

Tíz órakor villás reggeli következett a lelkészlakon, a hol mintegy 60-an vettek részt s az egyház és a helyi lelkészi család által gazdagon fölteritett asztalok mellett vidám kedélylyel fogyasztották a hideg ételeket és italokat.

A Gyámintézeti közgyűlés.

Májerszky Béla nyíregyházi polgármester, egyházmegyei világi gyámintézeti elnök és Materny Lajos főesperes elnöklete mellett fél 11 órakor kezdődött a templomban a gyámintézeti közgyűlés.

Főtárgyát az uj alapszabályok képezték s mivel a tervezet az egyházakat némileg háttérbe akarja

A „NAGYBÁN YA ÉS VIDÉKE” tározója.

Czinka Panna.

i.

Félszázad év nyomja öreg Czinka vállát,

Férjhez adja most már egyetlenegy lányát.

Egyetlen-egy lányát, szeme fényességét,

Tizenöt esztendős ragyogó szépségét.

— Itt vannak a kérők, az érdemesebbek,

Válaszd ki magadnak a legjelesebbet! —

— Választom, választóin, csak ez egyet tűrd meg:

Hadd kérdjem meg felébb, drága hegedűmet!

Lehajtja a fejét vén hegedűjére,

Álmodozik véle, mintha választ kérne.

S csalogány-zengéssel, vadgalamb-bugással Játszanak az édes dallamok egymással

— Két bélre az adjon selyemviganót rám,

Aki a legszebben kiséri a nótám! —

Hej! könnyebb a széllel versenyt be is érni,

Mint Panna nótáját módosán kisérni.

Sir a kesergője, bus a hallgatója,

Tánczol toborzója, kaczag ngratója.

Simul a hegedű, bőgő bcleharsan,

Fuvola zeng lágyan, czimbalom peng gyorsan.

Kéz, ajk belefár. d . . . hiába, hiába:

Tündér vonójának nem ér a nyomába.

Busul Czinka Panna, hej! nagy gond is ám az! Nem csak annyiból áll: itt a kérő, válassz!

Mit ér a legénynek minden muzsikája,

Ha maga nem lehet soha büszke rája!?

Fölveti a fejét egy kis idő múlva,

S ily szóval határoz, lángpirosra gyulva:

— Főkötőért pártám az vegye cserébe,

Aki a legnagyobb virtust viszi végbe!

Nosza neki fognak. . . nagyot kurjant egyik :

Ily hatalmas hangot sose hallott eddig.

Másik tudományát furfangba mutatja,

Csak nem akar lenni semmi foganatja,

Van, ki a Sajóban fürdeni kész lenne,

Csak ne volna olyan hideg a viz benne!

Súgja az utolsó: — Beteg vagyok éried, Megteszem, ha mindjárt meghalok is éried!

Nem hozok csillagot, sorsunk mutatóját:

Elhozom Rákóczi vén tárogatóját.

Elhozom, megfujom, jöjjön aztán bármi. . .

Jobb lesz igy meghalni, mint hiába várni! -— Elhozod? megfujod? . . . Hát a parancs semmi? Rákóczi dalával akarsz uram lenni? . . .,

Elhozod? megfujod? ... Áll az alku, jól van; Nem idehaza ám, hanem — Rodostóban! — —

II. . '

Messze Rodostónak kicsi kápolnáját Bujdosó magyarok napról-napra járják :

Hátha megfordulna sorsuk nemsokára,

Hátba megvirradna otthon valahára! . . .

Hej! de hasztalanul száll fel az imádság,

Nincs, aki megértse lelkűk sóhajtását;

Rákóczi keservét nincs, aki hallgassa,

Rákóczi könnyeit nincs, aki olvassa. . .

Egy szép nyári estén, csak úgy valahonnan-, Innen-e, vagy onnan, ki tudná, hogy honnan, Lába elé a szent, ősz fejedelemnek Szép czigány leány hull, sirva, mint a gyermek.

Kopott a kendője, tépett a ruhája,

Anyja is aligha ismerne reája;

Hanem a szemében lobogó tűz látszik,

Fekete hajával pajkos szellő játszik, s i