Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1903-07-26 / 30. szám

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE.

30. szám,

(2) 1903. julius 26.

9. Az iparos tanulók iskolájánál a rajztanitásért fölmerült 160 K kiadást a gyűlés kiutalja s utasítja számvevőt, hogy azt a költségvetésbe a rendes kiadások közzé vegye föl.

10. A községi közmunka összeírására Nagy György mérnököt, Thurzó Ferenczet és Szász Józsefet küldötték ki.

11—15. A Szilasrét fütermésének, az elemi iskolai épületnek, a Lipótbánya részére átadott parlagföldnek, a nyugati városháza pinczéinek, a borpataki alsó és felső réteknek dr Miskolczy Sándor ügyész által kötött bérleti szerződéseit jóváhagyták, mivel azok a régi állapotoknak megfelelnek.

16. Gerdenics János a nyugati városháza pin- czebérletéből azért kér leírást, mivel ott az utczai bejáratot befalazták s ő kimérésre a pinczét nem használhatta.

A méltányos kérelemnek helyt adtak.

17. Kaisz János városi erdőőr 4 évi törlesztésre fedélcserepet kér:

Megadatik.

Végül 18 — 20. Fritsch Sámuelt 50 korona, Rezső Gyulát 100 korona díjért községi kötelékbe felvették s Merzenich Hubertnek a lakhatási engedélyt megadták.

E tárgynál Moldován .László, igen helyesen, szóvá tette, hogy nagyon sok idegen költözik be a városba a nélkül, hogy lakhatási engedélyt kérne, a rendőrkapitány figyelmét felhívja e körülményre s szigorú intézkedéseket sürget.

Schönherr Antal rendőrkapitány tagadja, hogy itt külföldiek bejönnének engedély nélkül s különben a galicziaiak nem tekintetnek külföldieknek, egyébiránt utána néz ennek a dolognak s amit a törvény korlátái kőzett meg lehet tenni, azt megteszi.

Gyűlés vége 7a12 órakor.

Az Országos Gazdasági Munkás és Cselédsegélyző pénztár 1902. évi működése.

Az Országos Cazdasági Munkás és Cselédsegélypénztár működése az 1902. évben az előző évihez képest sokkal nagyobb arányokat öltött.

Ezen fejlődést nagy mértékben elősegítette azon körülmény, hogy az 1902. XIV. t.-cz. azon év julius havában lépett életbe.

A törvény a tagok belépését megkönnyítette azzal, hogy a tagsági dijak fizetésének föltételeit kedvezőbbé tette, az intézmény működésének körét pedig kiterjesztette egyrészt az által, hogy a gazdasági munkások közül a baleset veszélyének leginkább kitett gépmunkások baleset elleni biztosítását kötelezővé tette, másrészt pedig az által, hogy számot vetve a földmives népnek vidékenként jelentkező tényleges igényeivel, a temetkezési és kiházasitási egyletek által megvalósítandó czélokat a segélypénztár működésének keretébe bevonta.

Elősegítették továbbá az intézménynek népszerűsítését a kiadott ismertető füzetek, hirdetmények, valamint a tartott előadások és értekezletek.

De kétségkívül elsősorban kedvező befolyást gyakorolt a pénztár működésének terjedésére az ország legkülönbözőbb részeiben nyújtott baleseti segélyek nagy száma s azok nyilvánosságra hozatala, a mi a földmivelő nép bizalmának föl kelt esére és közönyének leküzdésére legalkalmasabbnak bizonyult, mert példaként hatva, a biztosítás kedvezményének megszerzésére irányuló törekvést fölébresztette, a minek nyilvánvaló jele az, hogy a segélyezések helyén mindenkor tömegesebben jelentkeztek a tagok.

Legtöbb tag ebben az évben is a rendkívüli tagok sorába iratkozott, hol évi csekély egy korona befizetéssel szemben az illetők a pénztár által nyújtott baleseti segélyezést biztosítják maguknak. Ezek száma az 1902. évben megközelítette az 1901. évben belépetteknek ötszörösét, mely körülméuy legvilágosabban bizonyítja az intézmény rohamos terjedését.

Az I. csoportbeli rendes tagok száma, mely tagok a 10 korona 40 fillér tagsági dij ellenében a baleseti segélyeken felül a munkából való kiöregedés

esetére nyugdijat, továbbá aggkor, természetes halál í és más rendkívüli körülmények esetére nyugdijat, segélyeket biztosítanak maguknak, — az 1902. év vé- > geig jóval túlhaladta az 1901. év eredményének kétszeresét, a mi azt bizonyítja, hogy a jelentkezés a tagok ezen csoportjában is megtartotta állandóan nö- j vekvő jellegét. Nem mulaszthatjuk el fölemlíteni, hopy a jelentkezés különösen kedvező volt az 1902. év második felében, a midőn az uj törvény kimondotta hogy a tagsági dijat a rendes tagok I. és II. csoportjában legfeljebb 25 éven át, kell fizetni, holott a régi törvény szerint a tagsági dij életfogytiglan, illetőleg a rokkantsági segélyre (nyugdíj) való igényjogosultság beálltáig volt fizetendő.

Ugyanezen körülménynek tulajdonítható elsősorban, hogy a II. csoportbeli rendes tagok száma, vagyis azoké, akik évi 5 korona 72 fillér tagsági dij ellenében a baleseti és . rendkívüli segélyezésen felül fentebb körülirt segélyeknek csak felét biztosítják maguknak, az 1902. évben szintén megötszöröződött az előbbi év eredményével szemben.

A legcsekélyebb eredmény mutatkozott a III. csoportbeli rendes tagok jelentkezésénél, mely tagok évi 2 korona 60 fillér tagsági dij fizetése ellenében haláluk esetére biztosítanak örököseik részére segélyt. Ezen csoportban a kedvezőtlen eredmény annak róható fel, hogy a tagok a haláleseti segélyeken kívül semmiféle kedvezményben nem részesülnek, azokon a helyeken pedig, a hol áz ezen segély biztosítására irányuló igények fennállanak, a már létező temetkezési egyletek a biztosításra hajlandó elemeket maguknak lefoglalták s az illetők a már teljesített befizetéseik odavesztése mellett, az egyletek kötelékéből kilépni nem hajlandók.

Az uj törvény tartalmaz ugyan felhatalmazást azon temetkezési egyletek ügyvitelének átvételére, a mely egyletek a feloszlást jogérvényesen elhatározzák, azonban az ügyvitel átvétele czéljából eddig csak olyan egyletek jelentkeztek, a melyek elvállalt kötelezettségüknek már is képtelenek eleget tenni, miért is a pénztár által reális alapon nyújtható feltételeket az illető tagok elfogadni nem voltak hajlandók.

Sokkal kedvezőbb a jelentkezés eredménye a rendes tagok IV. csoportjában, mely csoportban a tagok évi 5 korona 20 fillér tagsági dij ellenében maguknak vagy másnak bizonyos életkor elérésére esedékes segélyt biztosítanak. E csoport reális alapon a kiházasitási és önsegélyző egyletek czéljait van j hivatva^ a pénztár intézményének keretébe bevonni.

Az uj törvény a gazdasági cselédek nyugdijbiz- tositásámrk elterjedése érdekében egy oly biztosítási | módozatot engedélyezett, mely mellett a gazdasági j cseléd a régi törvény rendelkezéseitől eltérőleg, a munkaadó által javára teljesített tagsági díjbefizetések felett nem rendelkezhetik korlátlanul, hanem ha 10 év előtt a szolgálatból kilép és a javára befizetett tagsági dijak törvényes hányadát a munkaadónak meg nem téríti, a munkaadó a már befizetett tagsági dijak átszámításával egy másik cselédjét léptetheti a tagok sorába, oly formán, hogy az uj cseléd után annyi évig nem fizet, tagsági dijat, a hány évig az eltávozott cseléd helyett a múltra már fizetett.

Az ily módon való cselédbiztositas terén felmutatott eredmény számszerűleg nagynak nem mondható, ki kell azonban emelnünk azon körülményt, hogy az ily biztosítás csakis 1902. évi julius hó 1-től volt eszközölhető, ez a mód tehát sokkal újabb volt, semhogy ily rövid idő alatt nagyobb elterjedést nyerjen; másrészt pedig az ily biztosításnál a tagsági dijak évenként előre egy összegben lévén fizetendők, már a múlt [ évben nagyobb számban történt oly bejelentés, melynél az illetők a biztosítás kezdetéül csak az 1903. év j január hó 1 -ét kívánták megállapítani. Ezen biztosi tások tehát az 1902. évben szerepeltethetők még nem voltak.

Az uj törvénv a gazdasági munkások közül a baleset veszélyének leginkább kitett gépmunkásoknak a géptulajdonosok terhére eszközlendő kötelező biztosításáról is gondoskodott. Kétségtelen, hogy ezen rendelkezés a rendkívüli tagok számának emelkedésére

»Pastor et nauta,« pásztor és hajós. Ez missio- nariusokat küld nagy számban Ázsia megtérítésére. A kínai, japán stb. nép megtér s következik.

»Flos florum,« a virágok virága. Az emberiségnek milliói térnek meg Ázsiában s az európai hitetlenség mellett Ázsiában a keresztény műveltség fog virágozni.

»De medietate lunae,« a holdnak közepe. Ekkor lép fel az antikrisztus, kinek ■ tanítása csak hold Jézus tanítása mellett, mely oly fényes mint a nap.

»De laboré solis,« a nap fogyatkozása. Az antikrisztus fellépte miatt Jézus tana elhomályosul.

A jövendölések ezen szavakkal végződnek : »In persecutione extrema caput S. R. Elcclesiae érit Petrus II. postea iudex tremendus iudicabit populum suum.

Az utolsó üldözés napjaiban II. Péter lesz a római egyház feje, azután a rettenetes biró megítéli az ő népét.

Szent Péter óta csakugyan senkit sem hívtak a pápai trónon Péternek. Második Péter pápa még nem volt.

Már most az a kérdés, hogy mit tartsunk ezen jövendölésekről? Isten sugalmazta-e azokat?

Nem. Az isteni bölcseséggel ellenkezik az, hogy ő képekben előre jelezze a pápákat. Ez nem lenne méltó Isten bölcseségéhez. Nem is tartja senki isteni jövendölésnek s nem fektet senki reá súlyt.

De igen érdekesek, mert nagyon találóak s

kedves feltűnő véletlenségek, említésre, beszélgetésre érdemes thémák. i omoly, tudományos alappal azonban ilyen dolgok nem bírnak. Annál kevésbbé, mert e jövendölések eredete valószínűleg arra vezethető vissza, hogy V. Sixtus halála után 1596-ban Simon- celli bíborost akarta pártja megválasztatni s az ő érdekében adták ki a jövendöléseket tartalmazó könyvecskét »Liber vitae« czim alatt.

Azt fogták reá, hogy a XII. században irta a könyvet Malachias püspök barátja és életirója. A jövendölések 1596-ig természetesen mind beváltak, mert hisz utólag az esemény megtörténte után íródtak.

Egész V. Sixtus haláláig tehát inkább történet- írás, mint jövendölés az utána következő pápáról ezt írták: »De antiquitate urbis«, a régi városról. Ez Simoncelli bíborosra vonatkozott, mert ő »Civita Vechia«-ból (régi város) való volt.

Annál különösebb, hogy mégis oly sok pápára oly találóan bevált, pedig valószinüleg nem volt egyéb, mint egy jó fogás Simoncelli megválasztatásának érdekében.

Majd megválik mily értelemben fog a jövendő pápára az »ignis ardens« égő tűz reá illeni. Neve, családi czimere, születési helye vagy jellemére vonatkozik-e? Talán tűz lesz, mely szeretetre lobbantja a sziveket, életet önt a fagyos közömbös lelkekbe s a hitnek kialvó tüzét lángra éleszti.

is nagyon kedvező befolyással volt, e melleit azonban tekinlélyes azon géplulajdonosok száma, kik a veszélynek leginkább kitett gépmunkásaik biztosilásánál az uj törvény által nyújtott azon módot választották, a melynél e gépmunkások azok személyében esetenként beálló változásokra való tekintettel nevüknek megjelölése nélkül külön biztosilási kötvénynyel átalányban biztositla!nak. Az ily módon külön kölvényekkel biz - tosilott gépmunkások száma hozzávetőleges számítás szerint 20,000-re tehető.

Az 1902. év végéig volt:

I. csoportbeli rendes tag .... 12105

II. » » » .... 1762

III. » > » . . . . 43

IV. » » » . . . . 425

Ugyan e csop. biztosított gazd. cseléd 267 Rendkívüli tag

................................. 30357

Ös

szesen : 44959

E czimeke.ri való díjbevételek :

I. csoportbeli rendes tagoktól . 102 581 K 34 f.

II. » » 6.046 » 04 »

III. » » » 80 » 60 »

IV. » » 1 148 » 60 »

Rendkívül tagoktól................... 31.365 » — »

Összesen: 14L221 K 58 f A rendes tagoktól együttvéve fölvételi

dij czimén ..................................... 24.846 K 58 f

Ta

gsági könyv kiállítási dij czimén pedig 1.332 » — » Összesen tehát: 26.178 K 02 f folyl be az 1902. évben.

Az 1902. év folyamán a pénztár összesen 2370 esetben nyújtott baleseti segélyt.

Ez esetek közül:

2105 olyan esetben, amidőn a munka- képesség hatvan nap alatt helyreállott egy koronás napi segélyezés czimén 42,651 K — f. orvosi és gyógyköltségek czimén . • 54,241 » —. »

94 oly esetben, amidőn a sérültek a baleset folytán beállott munkaképtelensége 60 napon túl sem állott helyre 10 koronás havi segélyezés czimén . 5450 K 74 f.

171 olyan esetben, amidőn a baleset a sérült halálát okozla 400, illetőleg 100 koronás haláleseti segély czimén 38,025 K 10 f. 3 esetben rendkívüli segély czimén 360 » — >

összeget utalványoztunk a pénztár terhére, vagyis baleseti segélyezés czimén az 1902. év folyamán összesen 140,728 korona 20 fillért helyeztek kiadásba.

Felhívás.

A Szatmármegyei gazdasági egyesület folyó évi szeptember hó 27-től október 4-ig Szatmárnémetiben kertészeti kiállítást rendez, melyen Szatmármegye és Szatmárnémeti sz. kir. város területén termett mindennemű szőlő, gyümölcs, bor, konyha- és virágkertészeti termék, nyers és feldolgozott állapotban, méhészeti termények, valamint a kertészet, borászat és méhészet keretébe vágó bárhol előállított czikkek, eszközök és feldolgozó gépek állíthatók ki.

Ezen kiállításban egyesületünk, s ennek kereté- ban Felsőbánya város önnállóan, külön osztályban vesznek részt, s miután vidékünkön gyümölcstermés mutatkozik, a gazdák támogatását kérjük. A kiállítás nemcsak erkölcsi sikerrel kecsegtet, hanem remélhetőleg anyagi haszonnal is fog járni, mert azt valószinüleg külföldi gyümölcskereskedök is látogatandják, ez esetben vevő és termelő megismerkednek és közvetlen üzleti összeköttetés létesül.

A kiállításban résztvenni szándékozó termelőt semmiféle kiadás nem fogja terhelni, csupán a kiállított dolgokat fogja áldozatul hozni, csomagolás, szállítás és rendezés költségét a gazdasági egyesület viselendi.

Ennélfogva felkérjük a kiállításban résztvenni óhajtó gazdákat, hogy a kiállításra már most készülni és a gyümölcsöket, aszalványt, diót, szilvaizet, bort, pálinkát stb. a kiállítás czéljaira visszatartani szíveskedjenek.

Ezen alkalommal már tudatjuk, hogy a termelők között jutalomdijak fognak kiosztatni.

Nagybánya, 1903. évi julius 26-án.

Nagybányai gazdasági egyesület.

Heti krónika.

Kedden délután a nöegyleti rendezőség teljes tölszereléssel kivonult a ligetbe. A szerkocsiban volt egy nagy tábla, egy hátikosár nyeremény, azonkívül pezsgő, cognac, szatyrok és egyéb sásfonatok, mind arra szánva, hogy a jókedvű adakozó közönség elfogja nyerni.

Nyolcz napig nem esett az eső, de a nöegylet- nek olyan ritka szerencséje van, hogy éppen abba i az órában megeredt, ha egy órát késik, akkor már nem lett volna baj. igy azonban a kifelé indulókat visszariasztotta. De ha nem is volt tombolázás, annál kitü- nöbb táncz kerekedett a ligeti vendéglőben, s habár 1—2 család vett részt a mulatságban, azért mégis nagyszerűen mulattak, akik nem féltek az esőtől.

Szerdán reggel megkondultak a szt István torony öreg harangjai s gyászlobogó jelent meg az erkélyen. Mindenki tudta, hogy ez XIII. Leo halálát jelenti. A polgármester el is parentálta szépen még az nap a kózgyii'ésben s a többfelé megjelent fekete lobogók jelzik, hogy Nagybánya kath. világa is kiveszi a maga részét a gyászból.

A közgyűlés maga egyébiránt nagyon lagymatag volt, mindent tudomásul vettek és semmit se utasítottak vissza, de mégis kivételt képez a harmadik