Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1903-07-12 / 28. szám
28. szám, NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE. (2) 1903. Julius 12. rovatos űrlapok felhasználásával folyó év szeptember hó 1-ig terjeszsze fel. Ezen időn túl beérkező tervezeteket már nem fogom figyelembe vehetni, minthogy a rendelkezésemre álló hitel felhasználása tárgyában a szeptember hó elsejéig beérkezett tervezetek alapján fogok határozni. A költség összeállításánál a lehető legnagyobb takarékosságot kell szem előtt tartásra ajánlanom, minthogy a rendelkezésemre álló hitel korlátolt volta miatt csakis az ily alapon összeállított tervezetet fogom figyelembe vehetni. A gazdasági vándor előadások megtartásánál számitok a magyar gazdaközönségnek ez ügy iránt kezdettől mutatkozó meleg érdeklődésére és áldozat- készségére s nem kétlem, hogy a gazdasági vándorelőadások egyes községekben azon vidéken lakó képzett gazdák beyonásával minden külön költség nélkül megvalósíthatók lesznek, mint a hogy ez '"több gazdasági egyesület és gazdakör részéről tényleg megtörtént. Házi ipari tanfolyamok szervezésénél figyelmébe ajánlom czimnek, hogy azokat oly községben rendezze, hol a házi ipar valamely ágának meghonosítása a kellő munka erő, a könnyen beszerezhető nyersanyag, de különösen a készült tárgyak értékesítése által sikerrel biztosítható. A házi ipari tanfolyamok tervezetében oly gépek beszerzésére is kérem, hogy figyelemmel legyen, melyek különösen a tömeges keresletnek örvendő tárgyak jövedelmező termelését teszik lehetővé. ott pedig, a hol már házi ipari tanfolyamok sikerrel tartattak, hol tehát kellően képzett munkások állanak rendelkezésre, ha ezek részére a t. czim megrendeléseket képes szerezni, nem zárkóznám el az elől, hogy részükre a tömeges termeléshez szükséges gépek adományozása iránt tárgyalásokba bocsátkozzon!, A rendelkezésemre álló hitelt, múlt évhez hasonlóan első sorban ugyanis a sokkal nagyobb horderejű és maradandóbb eredményt biztositó gazdasági és házi ipari tanfolyamok rendezési költségére kívánom fordítani. Ismételten figyelmeztetem ez alkalommal a t. cziinet, hogy szőlőszeti és méhészeti előadások megtartására csakis az ottani kerületi szőlőszeti borászati felügyelők, illetve a kerületi méhészeti vándortanitók szólíthatok fel. Védekezés a ragadós száj- és körömfájás ellen. A városi hatóság hivatalos közleménye. Az egészséges állatokra ez a betegség úgy ragad át, hogy ezek az istállóban, a legelőn, vagy a vásárban, vagy hajtás közben az utón beteg állatokkal kerülnek össze, vagy pedig olyan helyre jutnak, a hol rövid idővel, pár nappal azelőtt beteg állatokat etettek, vagy közös vályúból itattak. Kóbor kutyák is elhordják a betegséget egyik helyről a másikra. Beteg tehenektől származó tejjel messze vidékekre elhurczolható a betegség. Ha azonban a tejet felforraljuk, akkor ez az egészségre többé már nem ártalmas. Bebizonyosodott dolog tehát, hogy az egészséges állatok a ragadós száj- és körömfájást csakis ebben a bajban szenvedő állatoktól kapják meg, nem pedig a mérges harmattól, mérges füvektől s t^bb efféle dolgoktól, mint azt a nép egyik-másik vidéken még ma is hiszi. Mihelyt valaki észreveszi, hogy jószága ragadós száj- és körömfájásban megbetegedett, kötelessége ezt az elöljáróságnak azonnal bejelenteni, a kinek azután megint kötelessége mindent megtenni, hogy a baj el ne harapódzzék. Mert ez a betegség is olyan, mint sok más, hogy kezdetben még lehet segíteni, később azután, ha már elterjedt, jóval nehezebb ellene védekezni. Ragadós száj- és körömfájásban beteg állatok tejét, a törvény rendelkezése értelmében forgalomba hozni tilos. A felforralt tejet a tulajdonos a sertéseivel, vagy túróvá alakítva a baromfiakkal megétetheti. Eladni azonban még a forralás által ártalmatlanná vált tejet sem szabad. A ragályos száj és körömfájás gyógyításánál mindenek felett alkalmazkodjunk az állatorvosnak ebben a dologban adott utasításához. Arra az esetre, ha a beteg állat tulajdonosa ezen utasítást nem jegyezte volna meg magának, kövesse saját érdekében a következőket: A beteg állat gyógyulása annál gyorsabban és tökéletesebben következik be, minél inkább gondoskodunk a betegségben szenvedő állat tisztántartásáról és megfelelő takarmányozásáról. A beteg állatokat, minthogy körmeik is rendszerint fájnak, lehetőleg puha és tiszta alommal lássuk el. A ganajt alattuk ne hagyjuk meggyűlni, mert lábvégeit érinti. A lábvégek kisebesedett részeit naponta 2 —3-szor kékgáliczos vagy zöldgáliczos vízzel megöntözzük. Ezen viz úgy készül, hogy egy liter vízben öt deka kékgáliczot, vagy húsz deka zöldgáliczot feloldunk. A szájsebek gyógyulását elősegítjük, ha kakukfü, székfíivirág, vagy zsálya forrázat leszűrt levéből egy literhez egy kanál eczetet, vagy két deka kékgáliczot, vagy tiz deka vasgáliczot adunk és ezen szerek valamelyikével egy bot végére kötött puha vászonrongy segélyével a száj belsejét gyakrabban kipemecseljük. Czélszerü a betegség kezdetekor á következőképen eljárni : Egy drb. felnőtt szarvasmarha részére négy (4) deka zöldgáliczot, egy (1) liter vízben felolvasztunk és az igy elkészített zöldgálicz-oldat felét, vagyis féllitert 'reggel, a másik felét pedig este lassan a szájába öntjük a beteg szarvasmarhának, úgy, hogy kissé oldalt és felfelé fordított száját addig el nem eresztjük, mig a leöntött orvosságot le nem nyelte. Három egymást követő napon át folytatjuk ezen kezelést. Az igy kezelt szarvasmarha tehát a három napon át mindössze tizenkét (12) deka vasgáliczot 'kap három liter vízben feloldva, hatszori beöntésre. A borjuk kezelése csak annyiban tér el a most elmondottaktól, hogy azok részére az egy liter vízre csak két (2) deka zöldgáliczot adunk. Az ilyen módon gyógykezelt szarvasmarháknál | azt látjuk, hogy már a második napon esznek és a betegség 6-ik — 8-ik napján teljesen felgyógyulnak anélkül, hogy leromlottak \a4na, vagy meglátszanék rajtuk a kiállott betegség. Szájfájós állatoknak puha szénát, zöldet, locsolt, áztatott szénát, egyszóval lehetőleg olyan takarmányfélét adjunk, mely kevésbbé sérti a szájban levő nyílt és gyógyuló sebeket és mely alkalmas arra, hogy a beteg állat újból erőre jöjjön. A tőgy megbeteged sekor ügyeljünk, hogy az a rendes időben ki legyen fejve, mert ha ilyen tőgyben a tejet túlságosan meg hagyjuk gyülemleni, akkor az még jobban gyuladásba jön. A sebes felületeket fejés előtt langyos vizzel mosogassuk le, fejés után pedig kenegessük be gliczerinnel vagy vaselinnel, ha pedig ezek a szerek nem volnának kéznél, úgy tiszta, de nem avas zsírt is használhatunk. Beteg tőgyből a borjukat szopni ne engedjük', mert az nemcsak az anyának, hanem a borjúnak is árt. A | borjut, mig az anyja tőgye meggyógyul, tartsuk forralt, de az ivásra langyossá tett tejen. Olyan oltási eljárást, a melynek alkalmazása által lehetséges volna elérni azt, hogy az állatok a ragadós száj- és körömfájást meg ne kapják, — tehát védő-oltást — ez idő szerint nem ismerünk. Ismeretes azonban ?z úgynevezett szükségből való kényszer-ojtás, mely abban áll, hogy a már beteg szarvasmarhák nyálával, a másodfokú hatóság (alispán) rendeletére, a m, kir. állatorvos átoltja a betegséget az egészséges szarvasmarhákba is, azért, hogy ezek igy rövid idő alatt szintén átessenek a betegségen. Heti krónika. Az állatsereglet reményen felül élvezett pártolás után elköltözött a városból. Szétszedték a nagy kelre- ezeket, útnak indították az öreg elefántot, s mig a Karaván édes reményekkel halait bérezés Erdély felé, addig a ligetben hire ment, hogy az egyik oroszlán megszökött s kisietett éppen a ligetbe nyaralni. A vendégek rémülten futottak szét a szélrózsa (vagy tekintettel a változott viszonyokra, a Ilédervári rózsa) minden irányában. Pár perez alatt kihalt a szorgalmas Veresviz, mindenki szobájába vonult, a bátrabbak előkeresték a töltött fegyvert. Sokan a gyengébb nem köréből elájultak. Szóval a hir nagy pánikot idézett elő a Széchenyi liget környékén. Ha netalán volnának olyanok, a kik még most sem mernek e/őbujni, azoknak megnyugtatásul elmondhatjuk, hogy Oroszlán István sétált végig az utón s innen eredt az egész tévedés. Szerencse, hogy vasárnap nem ütött be ez a pánik, mikor a veresvizi bányaünnep és a debrecze- niek százával özönlötték el a ligetet. Egy ilyen hir képes lett volna megbuktatni az egész vendéglőt, igy pedig pompásan sikerült a kirándulás. 107-en jöttek az alföldi Metropolisból, férfiak, nők, gyermekek s szerencsére igen jó időt találtak. Kívánjuk a kedves társaságnak, hogy legközelebb már gyorsvonaton jöhessenek hozzánk. Szerdától egy másik kiránduló csapat érkezett részletenként városunkba A 10 éves maturu<ok ezek, kik 13-an vizsgáztak együtt s mégis 19 en gyűltek össze, sőt mire lefényképeztették magukat már 30-au voltak. Nem is késtem megjegyezni Gyurka barátomnak : — Édes lelkem, ti úgy szaporodtok, mint a 48-as honvédek. Nem csoda mind fiatalok ők. Még nem csiszolódtak ki az életben annyira, mint egyikünk, másikunknak a feje (fénylő holdvilággal,) és kicsoda volna népszerűbb a mai világban, mint a fiatal ember. Van a hétnek még egy nevezetessége, megérkezett a harmadik patika engedélye Kértünk kaszárnyát, vasutat, gyárat, kórházat, katasztert, azt nem adnak, patikát nem kértünk s azt adnak. Magtanulhatja ebből Nagybánya, hogy 1ia valamit nagyon keresztül akar vinni, azt ne kérje, elenesse, tiltakozzék, küldött ségi I eg emeljen szót ellene, akkor megadják. Legközelebb egy kénsavgyár ellen tüntető monslre- küldöttséget fog ezek alapján vezetni a krónikás. Különfélék. Tiz éves találkozóra gyűltek azok e hó 10-én pénteken, a kik 1893-ban 13-an érettségit tettek Nagybányán. A találkozók közt voltak olyanok is, a kik a VI. VII osztályt együtt járták itt Bányán, a jubilálókkal s ugyanazon évben, de másutt tettek érettségit. 9-én és 10-én érkeztek ide az ország legkülönbözőbb részeiből. 10-én d. u. 5 órakor szakadó esős időben leplezték le néh. Szunter Nándor gimnáziumi igazgatónak sírkövét s azt megkoszorúzták. Az emlékkő felirata ez: »Szunter Nándor főgimnáziumi igazgató 1849—1891.» »Emeltették hálás tanítványai és nagybányai tisztelői-* Dr. Winkler Jenő tartott a temetőben tartalmas beszédet, mire Csókás Vidor s. lelkész meghatóan válaszolt. Ma d. e. 8 órakor az ifjak misét hallgattak, 9 órakor az Ehhez gyenge az én erőm s tehetetlenek ajkaim 1 Csak röviden legyen szabad őt aprostrofálnom vonatkozással Nagybányán töltött éveire mint directort, mint tanárt s mint embert I Szunter Nándornak Nagybányára jövetele összeesik a nagybányai áll. főgimnázium újjá szervezésével. Az 1887. év ugyanis epochalis jelentőségű a helybeli állami főgimnázium életében. Ebben az évben engedte meg legkegyelmesebben cs. és kir. apostoli felsége, hogy a volt lóm. kath. állami főgimnázium állami kezelésébe vétessék. Ugyanekkor nevezik ki Szunter Nándor, aradi kir. főgimnáziumi rendes tanárt ezen intézethez helyettes igazgatóvá. 1873. óta éit a tanári pálya nehéz, de szép s magasztos czéljai- nak ! Tanári pályáját különben Sátoralja-Ujhelyen kezdte meg 1872. évben. A nagybányai főgimnáziumban igazán reforma- tori munkát végzett s habár java férfi korában fogott nagy jelentőségű munkájához, alig 3 és fél évi buzgó s sikerdus munkálkodás után el kellett neki az élők sorából költöznie ! Korán szállott sirjába az a férfiú, a ki úgy mint director, úgy is mint tanár s úgyis mint ember oly derék munkát végzett. Mint igazgatóhoz, az ő nevéhez fűződik a nagybányai gymnasium teljes újjá szervezése. Az ő direk- torsága alatt ujult s bővült meg az épület a város nemes áldozatkészsége mellett; az ő idejében lettek a helyiségek megfelelően bútorozva s átalakítva s akkor szerezte be az intézet szer s mütárainak legnagyobb részét. S amikor az ifjú intézet izmosodni kezdett, a midőn már neki is öröme lett volna munkájában s mikor már látta, hogy mily szép utón halad az általa kezdeményezett mű, akkor kellett neki mindent itt hagyni, akkor kellett neki mindnyájunk bánatára egy jobb hazába költözni. Oh végzet — kiszámíthatatlanok a te utaidl ! Úgy látszik neki is, mint sok oly derék embernek, csak az volt a feladata, hogy a jövőnek útjait előkészítve, le- j rakja az alapokat, amelyeken a tudomány mai alkotmánya áll. Mint tanár a közelismerés koszorúját kezében tartotta. Szigorú, de igazságos tanár volt s szerették is tanítványai úgy, mint kollegáit. O sem mondhatta azt, hogy a tanári pálya hálátlan. Nem! Megmentette ! őt ettől emberismerete, paedógiai tapintatai tanítványai iránt érzett szeretete, tudománya s férfias modora. Mint ember a legkellemesebb emlékeket hagyta maga után úgy tanítványaiban és tanártársaiban, min Nagybánya város müveit társadalmában, melynek tevékeny s hasznos tagja volt, mert amint hi- j vatalos teendői engedték, mindinkább kivette a maga részét a közügyekből is. így elnöke volt a népszerű felolvasásokat rendező bizottságnak, választmányi tagja a kaszinó-egyesületnek, a tornaegyesületnek s az ifjúsági körnek, éber közvetítője a tanintézetnek a társadalommal szemben. S ha megemlítem azt, hogy oly korai elveszte után annak — a kit mindenfeléit szeretett — a munkában keresett s talált vigaszt, úgy igen-igen szerény tehetségemhez képest — mint embert is jellemeztem Szunter Nándort. Egyike vala ő azoknak, akik méltán s nemesen töltötték be helyüket a választott pályán s kik, mert a dicsőséget csak kötelességeik teljesítésében keresik, a legszebb emléket hagyják maguk után, melyet fáradtságaikkal kiérdemelhettek: embertársai s ő elsősorban tanítványai hála-érzetét! — S ha most azon kérdés felé irányítjuk gondolatainkat, amely bennünket e sir mellett állván — fogva tart: vájjon az elköltözött férfival feltaiíóz- hatatlanul az örök éjbe merült mindaz a tudás s tapasztalás, mit egy munkás élet alatt összegyűjtött, vájjon mind az a nemes czélok felé való törekvés, mely őt az élet utján vezette, csakugyan végleg megsemmisült e akkor; amikor a lélek porhüvelyét elhagyva, elszált az ismeretlenbe, a sötét véghetet- lenbe f úgy e hideg s fájdalmas gondolattal szemben megnyugvást, kibékülést csak az nyújt, mit Berzsenyi Dániel felett tartott emlékbeszédében Kölcsey oly szépen fejezett ki, mondván: »Az emberi nem, egészében tekintve, örökre virágzó növény, melynek egyfelől hervadó virágai mellett, másfelől szünet nélkül ujjak s újabbak fakadnak s nyilnak ki.« »Végtelenül tenyésző élet ez, hol múlt s jelen csak a jövendőnek szolgálnak magul s a bölcs örvendve néz e jövő elébe; mert tudja, hogy az bizonyosan felvirul s felvirulta után enyészetre sem hajlik, mig magából a következő időnek alapot nem készít.« Ebben a felemelő s megsemmisülő gondolatban megnyugodva veszünk tőled ismét „ búcsút drága halottunk s tőled, most emelt sirkő ! Őrizd te néma életlen sirkő annak emlékét külsőleg, akinek emlékét mi bensőnkben őrizzük s áldjuk! Hirdesd az erre haladóknak, hogy ki nyugszik alattad ! Hirdesd, hogy aki alattad pihen, méltán kiérdemelte hálás tanítványaitól a kegyeletet; hogy méltán kiérdemelte tanítványai szeretetét tanártársainak s Nagybánya társadalmának elismerését! Hirdesd, hogy az itt nyugvó férfiú egész életén át a
