Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1903-06-28 / 26. szám

26. szám,

(2) 1903. Junius 28.

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE.

Csak egy a menekvés, nyiltan kimondjuk s ez az 5°/o-os iákolai pótadó kivetése. 2500 koronára menne ez évenként, kicsoda sajnálhatja a filléreket, mikor ily nagy kérdés megoldásáról van szó.

És ha megszavaztuk az iskolai 5% pótadót, akkor az államra száll át a kötelesség, hogy azon kívül áldozzon ö is annyit, amennyi csak szükséges, akkor fordítva lesz a helyzet, nem mi velünk szemben fog az állam kövele- lödzni és fenyegetődzni, hanem a törvény alapján nekünk lesz jogunk mindazt kikövetelni, ami szükséges az elemi oktatás teljes és tökéletes berendezéséhez és fenntartásához.

Ez a megoldás gyökeresebb és olcsóbb. Légvárak építése helyett végre lássunk hozzá ennek a nagy kérdésnek komoly rendezéséhez.

A veresvizi iskola.

A veresvizi iskola ügye már ide s tova két éve vajúdik, az állomositás ügyét hozzák fel mentségül, hogy az most küszöbön van és állandó terhet nem lehet a városra rakni, mintha bizony az állam vak lenne, nem látná, hogy neki mily nagy kiadásai lesznek az iskola kifejlesztésével és igy az állam Nagybányával szemben előnyben részesít oly községeket, ahol nagy arányú követelmény nem tolul a takarékos államosítási kultur politika elé. Ha a város maga is törekszik a létező viszonyokat javítani korszerűen, akkor a gátakat rombolja le és az államositást sietteti, mely a városra csak előnyös lehet még akkor is, ha a jelenlegi kiadásra reáfizetni látszik. A város nagyobbodik, a város birtok-jövedelmei nem emelkednek, de a közoktatás kiadásainak emelkedniük kell fokozatosan. Ez az emelkedés meg van, ha a város nem is akarja, mert a törvény kötelezi, hogy mennyiben, felsorolni fölösleges.

De a községi iskolát államosítani kell, mert a város lakosságának l/s-ada a legújabb népszámlálás adatai szerint, amit Thurzó ur is e lapban kimutatott, nem tud magyarul beszélni. Másodszor a városnak, ha anyagi korlátok nem állnának előtte, nem szabad lenne nemzeti szempontból a magyarosodás kárára 36 korona tandíjjal a vidéket elzárni. Harmadszor a városi hivatal annyira túl van terhelve állami teendőkkel, hogy kénytelen volt személyzetét szaporítani és az állam ezen 50%-nyi munkáért, melyet az államnak kellene végeznie saját e czélra alkotott hivatalával, semminemű ellenértéket, vagy számba vehető segítséget nem ad.

Tehát Nagybánya iskolája — tekintve a város állapotát — az országban legelőször államosítandó. — Az általános szempontokról térjünk a veresvizi iskolára: A népiskolai 1868: XXXVIII. t.-ez. 34. § a azt mondja: * Egy tanító 80 növendéknél többet rendesen nem taníthat,a sőt még a tanításra felsöbbség engedelme szükséges. Most az a kérdés, hogy a veresvizi iskola vizsgájával a gyakorlatban b. Eötvös József lángeszű törvényét megczáfolta-e vagy nem? A felelet: nem. Tehát rendetlenül, azaz nem kielégitöleg tanított, mert 102 gyermekkel — akár egyszerre, akár külön osztva két csoportba — egy ember nem boldogulhat eredményesen, bármennyire igyekszik, bármennyire töri magát, mert ez emberi erőt túlhalad. 45—50 gyermekkel lehet csak eredményes tanítást és nevelést elérni. Nagy tömeg figyelmét és otthoni foglalkozását ellenőrizni óriási feladat volna, ezt a legkitűnőbb tanító sem bírja.

Waitz és Wattenbach. Valamenyien kifejezték, hogy Hugo királyt nem érdemtelenül halmozta el dicséretekkel, mert azt nem lehet elvitatni, hogy nagy ember volt. Más irók is ravasz, merész, adakozó fejedelemnek tüntetik fel, ki szerette a tudományt és a papságot. Azt pedig épen nem lehet Liudprand- nak oly nagy bűnül felróni, hogy szívesen gyönyörködött az olasz nép frivol tréfáin. E tekintetben ő semmivel sem rosszabb koránál. Egyenesen hitelessége mellett bizonyít továbbá az a tény, hogy Hugo király házasságát Marozziával leplezetlenül megróvja Hazájának elhagyására Otto udvarába való menekülésére sem lehet a hazaárulás bélyegét rásütni. Az olasz egységes nemzet és haza fogalma ugyanis abban az időben egyszerűen nem létezett, s az éles nemzetiségi ellentét olasz és német között szintén nem állott fenn. Összehasonlítva a többi egykorú íróval a Nagy Ottóról szóló ítéleteiben sem megy túl a megengedett határokon, igy szintén I. Henrik s kora többi vezérembereiről is tárgyilagosan ítél. Egyedül kronológiája ott megbízhatatlan, a hol mások elbeszéléseit követi. — A felsorolt nagytekintélyű történettudósok, tehát hitelt adnak neki, mivel azt irta le, amit Hugo, Lothar, Berengar, Otto, XII. János VIII Leo, XIII. János, Konstantin Porphirogenitus és Nikophorus udvarában látott vagy hitelt érdemlő férfiaktól hallott. Emellett azonban azt is megjegyzik, hogy azért nem teljesen ment a pártszenvedélytől és elfogultságtól, de ez az összbenyomásra, az események lánczolatának hü feltüntetésére igen kevés befolyással van úgy, hogy a rikító" színezés minden nagyobb fáradság nélkül mindenütt kivehető. Még a Beréngar és Willa ellen táplált gyűlölet sem uralkodik anyira rajta, mint első tekintetre hajlandók vagyunk elhinni. A mit ő ezekről irt, azt megerősítik a teljesen elfogulatlannak tartott egykorú irók is mint pl. Horosvitha, Widukind s mások.

Hát a fegyelmezés minő akarat-erélyt, minő ideg- erőltetö munkát kíván arról csak annak van fogalma, ki ily nagy tömegen a nevelés elveit a szokásos ta- j nitói következetességgel érvényre juttatni akarja,

A jó fegyelmezés a tanítás alapja, fegyelem nélkül nincs megismerés. A tanítási idő legnagyobb részét fegyelem alkotással kell eltölteni, mert 8 vagy 12 órával hetenkint iskolai rendhez szoktatni kellőképen nem lehet.

A tanítás ilyen alapon ingadoz, mint a fövényre épített ház.

Az osztatlan iskola tanitója kevés órát foglalkozik egy osztálylyal közvetlenül, de ott van a közvetett foglalkozás és a tananyagnak két évre szóló váltakozó felosztása és kevés növendék van egy-egy \ osztályban. A félnapi . renddel nincs magán foglalkozásra idő. Otthon pedig a gyermek ritka esetben végzi el feladatát. Akik / ezt megtették, azok ennek mérve szerint haladnak. És igy az iskolában a tudás rendkívül egyenlőtlenül van elosztva. Nem is csoda, hogy 45 gyermek megbukott.

A rendszer, úgy hiszem, ezzel maga is megbukott. A tanítótestület a félnapi tanítási rendet utasítás-ellenesnek tartja és kimondta, hogy az uj utasítás értelmében a tanterem nagyságának mérve szerint 60 gyermeknél többet nem tart czélszerünek a veresvizi iskola mostani termében tanitni. A rendszer felett pedig, itt az eredmény, törjön pálezát a tek. Iskolaszék, mert jövőre még rosszabb lesz, ha 3 osztályban 150 gyermek lesz.

Szabó József.

A vasárnapi munkaszünet.

Láng Lajos kereskedelmi miniszter, a ki legutóbb őfelségétől a I. oszt. vaskorona rendet kapta kitüntetésül, 28559. sz. a. uj rendeletet adott ki a vasárnapi munka szünet tárgyában. E rendeletről sokat olvashattunk ugyan a lapokban, ismertetésül azonban rövidesen összefoglaljuk mi is közönségünknek tájékoztatására azokat, a mik minket érdekelnek.

Nagybányán vasárnap d. e. 9 óráig végezhető az iparszerben űzött ablaktisztítás és padlófényezés.

D. e. 10 óráig. A minden napi élelmezés körébe tartozó czikkek elárusitása. (tehát a fűszer- és vegyes kereskedések ezután 10 órakor bezárandók.)

A pék ipari munkálatok. Általában az üzletek d.

e. 10 óráig árusíthatnak el

Déli 12 óráig nyitva tarthatók a borbély üzletek. Zálogüzlefek.

Szabad a gyorsáruk fuvarozása.

Kisiparnál sürgős javítási munkálatok végezhetők.

Pékeknél magánosok süteményeinek készítése.

Mészáros, hentes iparnál az elkészítés és elárusitás.

Egész napon át szabad a ezukrász és mézeskalács ipar.

Élő állatok felhajtása és kirakása.

A fényképész ipar.

Hírlapok elárusitása

Jégszál li tás.

Kenyér, péksütemény, tej és gyümölcs árusítása

Kofák üzlete.

Lakásoknak sürgős átalakításánál szükséges munkák, azonban csak a hatóságilag szabályozott költözködési idő szakokban.

A nyomdaiparnál a halasztást nem tűrő állami és hatósági nyomtatványok, szinlapok, műsorok, gyász- jelentések előállítása és széthordása.

Országos vásárok napján az ipari és kereske

delmi eiárusitás és pedig nemcsak a vásártéren, hanem

a vásártartó város, illetve község egész területén .

ugyancsak országos vásárok alkalmával a szállítás’

•)

E laza keretbe igazi életet azonban csak Ranke a modern történetírás nagymestere és kitűnő tanítványa, Giesebrecht öntött, kik Liudprand történetírói hitelességét is körülvonalozni iparkodtak. Ranke ismert konservativ irányánál fogva e kérdésről általában nem nyilatkozik, de mintaszerű eljárása, mely- lyel esetről-esetre a tiszta valót a »novelláiról vonásoktól^ élesen megkülönbözteti, arra enged következtetni, hogy a nagy történettudós Henrik és Ottó korára a történeti kritika tisztitó tüzének alkalmazása után, egészben hitelesnek tartja. E nyomokon jár j Giesebrecht is, ki nyomatékkai figyelmeztet, hogy ' Liudprand összes művei Nagy Ottó fénykorának hatása alatt állanak, miért is a német ügyekben elővigyázattal kell felhasználnunk.

így állott Liudprand történetírói hitelességének bonyolult kérdése egészen a legújabb időkig. Hitelességét, mint láttuk, leginkább úgy bizonyították, hogy szavahihetősége mellett, tőle egészen független írókat hoztak fel s állítottak vele párhuzamba. Ezzel az eljárással teljesen szakított két fiatal történetbuvár, kik Büdinger szakavatott vezetése mellett történetszemináriumi gyakorlatul tüzetesen foglalkoztak az olasz püspök irataival és vizsgálódásaik eredményét I egy vaskos kötetben közzé is tették.

Daendliker és Müller az érdekes történetírót önmagából akarják megítélni s pedig úgy, hogy jellemének lélektanilag számbavételével kísérelték meg elbeszéléseiből az igaz magvat a színezéstől különválasztani. Tehát ők minden külső foggantyu hiányában, iratainak tartalmából és szelleméből azoknak természetére következtetnek. E czélból az összes adatokat csoportosítják egyházi, diplomatiai, hadtani czimek alatt s ezeket párhuzamos helyekkel kisérva apróra elemzik. Egyszersmind kisütnek egy egész csomó uj hipotesist mint pl. hogy Liudprand az Antapodosis folytatását tervezte és ebbe akarta

illetve fuvarozás. Addig, mig a baromvásárok vasárnapon tartatnak, ezen baromvásárokon a szíjgyártók, kötelesek és bognárok áruikat eladás czéljából kirakhatják.

A szálloda, vendéglő, sör-, pálinka- és bormérő, kávéház- és kávémérő-iparoknál, ideértve a házhoz szóló megrendeléseket is vagy az ily üzletekben szokásos bármily élei vagy ital kiszolgáltatását.

A szódavíz gyártása, elárusitása, és házhoz szállítása.

Természetes virágok árusítása.

Végezhetők egész napon át azon ipari munkák, a melyeknek félbeszakítása lehetetlen. (A rendelet ezeket névszerint elő sorolja. Ilyenek pl. a borkereskedésnél a pinezészet, a bőriparnál a kavarás, kertészetnél a sürgős munka, malmoknál az őrlés, villamos telepeknél előforduló ipari munka stb. (mi csak pár példát soroltunk fel.)

A közérdek miatt egész nap folytatható a hordár és targonczás ipar.

Társas és bérkocsi ipar.

Temetkezési vállatok.

Ünnepélyeknél diszitőmunka.

Fontos a rendeletnek VII. pontja, mely igy hangzik :

Azon iparnemeknél, melyeknél az ipari munka vasárnapokon is végezhető, köteles az illető iparüző ezen munkánál alkalmazott munkások olyatén felváltásáról gondoskodni, hogy a munkások legalább minden hóban egy fél vasárnapon munkaszünetet élvezzenek.

Ismételve megjegyezzük, hogy mi a terjedelmes rendeletnek csupán azon pontjait közöltük, melyek városunkat és vidékét közelebbről érdeklik.

Gazdasági rovat.

Kun István borkezelése.

II. közlemény.

A Kun István által feltalált és szabadalmazott önműködő hordó-tápláló készülék használata által teljes biztonságbán van a gazda, mert a szerkezetet lepecsételi a hordóhoz és tisztogathatja a pinezét, a hordót bárki is, senki a pecsét feltörése nélkül nem nyúlhat a hordóhoz, s ezen biztonság, illetve önműködő hordó-tápláló készülék csak 7, szóval hét koronába kerül. Lehet 1, 3, 5 stb. hordót táplálni egy készülékkel.

Az állványon levő hordón légmentes tartály van alkalmazva, mely megtöltetik borral és légmentesen elzáratik, melynek végébe egy csap verődik be, melyen át a bor úgy a 3., mint az 5. hordóba a vele összekötött csapok segélyével a felső nyomás következtében mindig oly egyenlő mennyiségben folyik le, a mily mértékben a hordók mindig tele vannak borral, a bornak elvezetése a tartályból igen finom praeparált gummi csövön történik, mely külön e czélra készül s igy minden idegen íz ki van zárva, a bor mindig megtartja eredeti izét. — Minden hordónak a felső szájába vert csap elzárható és a hordókban levő borok közül bármelyik megkóstolható és el is adható anélkül, hogy a szerkezetet el kellene távolítani. Igen egyszerű a kezelése; felszerelhető 5 perez alatt, mindég csak arra kell ügyelni, hogy a tartály ki ne ürüljön. Mint itt látható, 5 hordóra fel van téve 30 literes tartály, a hordók 7—8 száz literesek és ezeknek táplálására elég egy évig feltétlenül, mert az apadás igen csekély, minthogy a hordó mindig tele van borral.

Megemlítésre méltó az az előnye ezen szerkezetnek, hogy a bornak a zamatja, bukója a borbán marad és ott találja meg az ember, nem illan el, mint az eddigi kezelés mellett. Azt tudja mindenki,

beleolvasztani másik két müvét stb. A nagy apparátussal keresztülvitt vizsgálódásaik végül arra az egyetlen, sovány positiv eredményre zsugorodnak össze, hogy kétségtelenül kimutatták Liudprand eredetiségét, mit .senki sem tett vita tárgyává.

E különös1 eljárást, mely abban leli magyarázatát, hogy a két fiatal óriás okvetlenül valami újat akart felfedezni, érdeme szerint méltatta Dümmler éleshangu bírálatában. A vitába azután kénytelen- kelletlen Büdinger is beleszólott, védve két tanítványát. Dümmler szerint a két fiatal történész mindenesetre elvetette a sulykot, midőn a. subjektiv hozzátételeket. az objektiv tényállástól el akarván választani, maguk is a subjektivitás bizonytalan terén mozognak. Szilárd hátteret csakis más irók adhatnak. Kétes értékű hipotesisek hajszolása elhibázott dolog. Ha ők Liudprand három történeti műve között kapcsolatot látnak, akkor ezeket félreismerik. A szerző ugyanis II. Berengar bukásának okait igen jól tudta s ezek hivatalos színezetű leírásában mégis mellőzi, mert czélja egyesegyedül az volt, hogy Ottó fellépését a pápával szemben igazolja. Vizsgálataik közepette peddig határozottan igen messze mennek, midőn a leírások analogiájából.vagy bizonyos kedvelt fordulatokból az adatok teljes értéktelenségére következtetnek. A közbeszőtt költeményeket nem lehet mind Liudprandtól származótoknak venni; sokat vett ő át a nép szájáhól és a kispapok elbeszéléseiből. Büdinger első sorban is. rámutat Liudprand történeti hitelességének megoldatlan kérdésére. Szerinte ebben hasonlít az olasz püspök Sallustius- hoz, kinek senki sem akar hinni s mégis mindenki felhasználja egészen a Marius-féle beszédekig. Bármiképen álljon a dolog, annyi mégis bizonyos, hogy valamint Sallustius nélkülözhetetlen forrás a római respublika utolsó századának történetére, úgy Liudprand is, mint Augustinus és Hyeronimus, világ-