Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1903-06-21 / 25. szám
Nagybtánya, 1903. Junius 21. — 25. szám. P (41 XXIX. évf»(fflm. TARSAPALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENTIK MINTEE2ST Előfizetési ára Ve •. Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Szerkesztőség és kiadóhivatal Felsőbáuyai-utcza 20. sz. Magyar védő-egyesület. A magyar Védő-Egyesület folyó hó 14-én tartotta Budapesten alakuló közgyűlését az uj városháza dísztermében. Mintegy negyedfélszázan jelentek meg a magyar társadalom minden rétegéből, közöttük közéletünk számos kitűnősége mig mások, kik a nyári évad miatt már elutaztak a fővárosból levélben és táviratokban csatlakoztak a mozgalomhoz : Jelen voltak gróf Sonissich Tihamér, Barthos Tivadar táblabiró, Hlatky István esztergályos mester, Halász F’erencz min. o. tanácsos, Gyömrói Manó udv. kárpitos, Haasz Alfréd gyáros, Herman Ödön udv. szállító, dr. Loosy gépgyárigazgató. Láng Lajos gyárigazgató, tornyai Schossberger Rezső, Szerencs János főrendiházi titkár, Ilk Mihály nemzeti kaszinói titkár, Rózsa Károly, Zseni József, Löherer Adolf, Zórád István az 0. M. G E. titkára, a fővárosi ipartestületek elnökei és több fővárosi testület elnöke stb. A karzatot szép hölgy-koszorú töltötte meg. Az elnöki széket Somssich Tihamér gróf, Hlatky István és Barthos Tivadar foglalták eí. Somssich gróf lelkes szavakkal magyarázta a múlt század negyvenes éveinek mozgalmát és köztetszés között fejtette ki, hogy az alakuló egyesület becsületes homlokára csak ez van írva: »Szeretem hazámat jobban mint a külföldet, anélkül, hogy a külföldet gyűlölném. A hazai ipar és mezőgazdaság gyönge növényét akarom táplálni mig megerősödik annyira, hogy maga is megklizdhet erősebb verseny társával.« Megnyitja a közgyűlést, hosszas szűnni nem akaró taps között és ezután lélekemelő jelenet következett: A polgári dalkör rázendített a szózatra, melyet lent és a karzaton állva énekelt vele négyszáz torok. Barthos Tivadar táblabiró meghatott szavakkal adta azután elő a szervezkedés történetét. Ezután ifjúi tűzzel lelkes szózatot intéz a közönséghez, hogy pártolják, védjék a hazai ipart és mezőgazdasági termelést, a magyar munka gyümölcsét és a magyar munkást. Tóth Károly az iparosok nevében tartott ezután szép talpraesett beszédet. Erdős Lajos ref. lelkész pedig magasröptű szép beszéddel valósággal elragadta a hallgatókat. Rákóczy Károly szép beszédben jelentette be a fővárosi ház felügyelők egyesülete tízezer tagjának testületileg való belépését. — Springer József a fővárosi kisvendéglősök és korcs- márosok ipartestületének tagjai nevében bejelenti, hogy ezennel mindnyájan belépnek az egyesületbe. Sedianszky János bejelenti, hogy a szűcsök stb. ipartestülete szintén testületileg belép az egyesületbe. Jeremiás előadó jelenti ezután, hogy az egyesületnek eddig közvetlenül belépett tagja van 600. — Testületileg beléptek: A nagykőrösi, a zombori, a kolozsvári, az újpesti, az eperjesi, simontornyai, szegedi, er- zsébet-kossutfalvai ipartestületek, kilencz fővárosi ipartestület, az I-sö III. kér. polgári kör, stb. Belépett az országos központi hitelszövetkezet ipari oszt. főnöke, az O. M. G. E. igazgatója és titkárai. A magyar gyáriparosok szövetségének elnöke, az Otthon irók körének elnöke s a többi. Jerémiás Arnold felolvasta azután az egyesület alapszabályait, melyek szerint az egyesület czélja: a hazai ipari és mezőgazdasági termelés és a hazai munka és kereskedelem védelme és fejlesztése. A magyar birodalom gazdasági és ipari termelésének védelmét és fejlesztését ezélzó mozgalmaknak és az e ezélokra törekvő érdekeknek egyöntetű és országos képviselete, úgyszintén e czélok érdekében alkotott törvények, rendeletek és hatósági intézkedések gyakorlati végrehajtásánál a hatóságok támogatása és a végrehajtás ellenőrzése Többek hozzászólása után az alapszabályok egyhangúlag elfogadtattak és a választások következtek. Rákosi Jenő, és Császka György kalocsai érsek javaslata folytán egyhangúlag, nagy lelkesedéssel az egyesület fö- védöjeiül megválasztották: József Ágost magy. kir. herceg ó fenségét, kihez küldöttséget fognak meneszteni és Vaszary Kolozs bíboros herczegprimást, Esztergom érsekét. Jeremiás Arnold előadó felolvasta ezután a herczegprimás levelét, melyben a fővédőség elfogadásáról értesíti az egyesületet. Közöljük e rövid tudósítást a vasárnapi gyűlésről s hisszük és reméljük, hogy a nagybányai ipartestület szintén oda fog állani a hon- mentök közzé és belép a magyar védő-egyesületbe. Egy kis statisztika. — Bányászati eredmények az 1902. évben. — Ne ijedjen meg az olvasó, mert nem akarjuk a statisztika száraz adataival untatni, hanem egy és más vidékünket igen Közelről érintő adattal megismertetni, annál is inkább, mivel városunk és vidékünk bányászati körülményeit ismertetve ritkán látjuk, már pedig ha egy rövid visszapillantást vetünk csak az elmúlt év sanyaruságára is, bizony, bizony magunkba szállva, áldanunk kell a gondviselést, hogy a fagy, viharok és jég okozta bajok hatásának csökkentésére és ellensúlyozására, a föld mélyének terményeit, rendelte elő mindenható akaratával. A gazdaság, ipar országszerte még mindég a múlt évi visszahatása alatt áll s fájdalom e tekintetben városunk és vidéke sem képez kivételt, de hol volnánk ama hatás következtében, ha a pusztán gyümölcs és szőlőre utalt vidékünkön bányászat nem volna. Az iparnak e máskülönben még mindég mostohán gondozni és számba venni szokott ágából s annak is éppen csak a helyi és vidéki érdekeltséget érintő részéből kívánunk tehát egyes részleteket megismertetni, egyfelől annak illustrálására, hogy a bányászat dióhéjba szorítva is fontos helyet foglal el a közgazdaság terén, másfelől, hogy a hazai> és helyi viszonyokkal üsmerös szakembereink, szerényen és lárma nélkül, de biztosan működnek ott is, a hol az idegen szakértelem semmit sem lát és nem talál. A múlt évről lévén szó, tehát mi is csak erről állítjuk elő adatainkat. Nagybányán és legközelebbi vidékén 667 kilo arany, 2.184.000 korona értékkel termeltetett. Legnagyobb része kincstári u. m. Veresviz 231, Kereszthegy 157, Felsőbánya 34, Kapnik 19 kilóval. Magánosok közül első helyen áll az Incze család által bérelt Calasanti bánya 103, a borpataki Lipót 45, Miksa 17, felsőbányái Johanni 19, Evangelista 11, láposbányai Thyrza bánya 9 s még egynéhány kisebb vállalat, egy kilótól 5-ig terjedő termeléssel. Nagy ür van a termelésben a Róta-bánya kimaradásával, holott felette nagy reménység fűződött e vállalathoz is s hogy nem vállott be a várakozás, semmi egyébnek nem tulajdonítható, mint hogy a bányatulajdonos valódi angol hidegvérrel, elzárkózott mindennemű magyar szakértelem elöl, a minek kárát később már belátták, de hát, all’right,. inkább ott veszszen a banya, mint, hogy csorba essék a külföldi szakértelmen. Az ezüst termelés 5656 kilogramot tett ki 616314 K értékkel, melyből az oroszlán rész 4971 kiló szintén a kincstáré, ahol már Felsőbánya 2247, Kapnik 1936 kilóval szerepel, mig kereszthegy és veresviz alig 800-al. Réztermelésröl sajnos alig lehet szó, daczára, hogy több réztartalmu bánya is van a vidéken, de mert a kincstári beváltási ár még most is igen alacsony, — szabad piaczra vinni pedig csak nagyobb mennyiséget lehet, a rézbányászat nem csak pang, de végkép föl lesz hagyva. Az ólom-termelés, — bár a súly egység árban szintén vissza-esés van, — még mindég tekintélyes vagy is 384.890 koronát tett ki. Lapunk kerete nem engedvén a líissebb részletekre való kiterjeszkedést, fennebbiekhez, — a termelést illetőleg, — még a különféle mara-nemüek értékét füzzük, a mely érték 1.462,965 koronát tett ki. Elgondolható, hogy városunk és környékén levő zúzottnak minő munkát kellett végezni. Nézzük már most, hogy ezen eredmények létrehozásán hány munkás kéz fáradozik s illetve mennyi embernek van az existentiája biztosítva, megjegyezvén, hogy itt csupán a munkás létszámról lesz szó, mig a hozzátartozókról alább adunk egy kis ismertetést épen csak tájékozásul. A város területén és vidékén foglalkoztatva volt 2656 férfi, 55 nő és 837 gyermek (12 életéven felül) vagy is összesen 3548 egyén, a kik közzül 1788 férfi, 21 nő és 407 gyermek kincstári müveknél, 868 férfi, 34 nő 430 gyermek pedig magán-müveknél keresi kenyerét. A magán-müvek közül első helyen a Calasanti bánya áll 389 egyénnel, a borpataki Lápót 146, Evangélista 76, felsőbányái Johanni 90, borpataki Miksa 54. stb. A munkások és hozzá tartozóik sorsa érdekében, egy kincstári és 1L magán-társpénztár működik 749332 korona alappal. A 3548 munkás hozzátartozóinak feleség, gyermek, a száma 6736-ot tesz ki. A társpénztárak tagjai — hozzátartozóikat ide nem értve, — átlag fizetnek 24 koronát a kincstárnál, 15-öt a magánosoknál évenként, s igy e czimen a kincstári társpénztárba 62367 korona, a magánosokéba 15259 K foly be. Viszont és eltekintve egyéb támogatástól, a kincstárnál a nyugbér évi átlaga férfi munkásnál 293, özvegyeknél 102, árváknál a nevelési pótlék 37 korona, mig a magántárspénztárakból a férfimunkás csak 188, az özvegy 60, az árvák pedig 16 koronát kapnak. Ez összegek bizony nem nagyok, de eléggé arányban állanak a kereseti összegekkel s illetőleg ezek átlagaival, ami a férfi-munkásnál L45, nőnél 0*72, gyermeknél 0'49 korona napikeresménynek felel meg. A megélhetésre ugyan nem sok e kereset, de bányászmunkásaink mégis kijönnek vele s még jobban kijönnének, ha sok mellékes kis és nagy segély-kassza, takaréki kezességek, a gombamódra felszaporodott temetkezési egyletek, stb. az utolsó filléreket is ki nem szivattyúznák tőlük. Végül nem lesz érdektelen, ha a bányászatnál oly könnyen előforduló haláleseteket is felsoroljuk, föltüntetendő, hogy kellő felügyelet- és óvatossággal, ezen iparágnál is redukálni lehet a haláleseteket. Az egész kerületben összesen csak 17 haláleset volt a múlt év folyamán, abból 11 eset esik városunk és környékére, ami éppen nem feltűnő itt a bányászat góczpontján, s ahol 3 —4 ezer között áll a munkásszám. A 11 esetből 9 kincstári müvekre, 2 magánosokra esik. Az esetek minőségét tekintve, 9 súlyos, 2 pedig halálos kimenetelű volt. Három esetben megállapítható volt a kellő óvatosság alkalmazásának hiánya, mig 8 esetben az előre nem látható véletlennek lehet tulajdonítani. /\ Válasz a Felsőbányái Hírlapnak. A Felsőbányái Hírlap f. év 12-ik számában minden áron azt igyekszik bebizonyítani, hogy mi rosszakarattal vagyunk Felsőbánya iránt, ez azonban sehogy sem sikerül neki és nem is sikerülhet, mert mi soha senki iránt rosszakarattal nem voltunk s a Felsőbányáról hozott híreket is a jóindulat sugallta. Kritika nélkül nem lehet javítani, a hibákra reá kell mutatni. A strucz-politika sohasem volt jó. Mire való titkolni azt, hogy valahol járvány van. Azok az adatok, a miket a legutóbbi felsőbányái járványról hoztunk, mind hivatalosan megállapított számadatok. Mi itt Nagybányán is nemcsak a betegek számát, de a beteg nevét, lakása utczáját, házszámát is ( nyíltan közöljük, hogy kiki védekezhessék. Mikor a saját fiam volt kanyaróban s jött a hajdú és előzékenyen az udvarban a kapu alá akarta a ezédulát szegezni, én visszautasítottam ezt a ritka kegyet s kitétettem vele a kapura kívül, nyíltan, hadd lássa mindenki, aki hozzám akar jönni, hogy itt ragály van s cselekedjék belátása szerint, de ne a vizitszobában tudja meg véletlenül, hogy Ő most ragályos helyre került, holott neki is vannak odahaza kedves gyermekei. A titkolás jóra nem vezet, lám a Felsőbányái Hírlap hasztalan támad minket, fordítson
