Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1903-05-24 / 21. szám
Nagybánya, 1903. Május 24 — 21. szám. XXIX. évfolyam. TARSAPALM! HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE megteleitie: Előfizetési árak:: Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Szerkesztőség és kiadóhivatal Felsőbányai-utcza 20 sz. Országutak a város közepén. Vannak idegenek, akik ritkán fordulván meg városunkban, azt állítják, hogy mi semmit sem haladunk, hogy hiábavaló az a sok szép czikk, a mi lapjainkban hélróT-hétre megjelenik, hasztalan az a sok lelkes beszéd, ami közgyűléseinken elhangzik, marad minden a régiben, eszméink vannak, de a kivitelben többnyire dugába dől a mi jót akartunk, Bizonyos az, hogy ha kimozdulunk váro- sunkkól csak egy pár napra is és visszajövünk a szerzett benyomásokkal, azt tapasztaljuk, hogy Petőfi szavai szerint Nagybánya egy darab itt feledett középkor. Ezúttal ami utainkról akarunk szőlani és pedig azokról, a melyek városunkon keresztül vonulnak. Nem régen szóvá tettük, hogy főutczáin- kon kavicsolják a szekérutakat, akár Kutya- bagoson, vagy Szilasbalháson, a tanács kera- mitot szeretett volna a kavics helyébe tenni, de az államépitészet fölfedezte azt az igazságot, hogy ez többe kerül, mint a kavics, a képviselet ezt tudomásul vette és maradt a régiben minden, az iratokat a levéltárba helyezték, tanulságul az utókornak s megnyugvásul nekünk. Sokan nem is sejtik, mily messzevágó egészségügyi kérdés ez. Öregeink beszélik, hogy mig Nagybánya önálló törvényhatóság volt, addig főulczáinkon hire se volt a kavicsnak, csak 1878. óta boldogítják a lakosságot a ma- kadám rendszerrel. Már pedig könnyű beláLni, hogy az utczákon rengeteg szemét és trágya gyűl össze, télen sokszor hónapokig halmozódik egymásra a tömérdek állati hulladék, lavaszszal jön egy kis száraz idő s mi azon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy tüdővel lélegző s piros melegvérű élő lények vagyunk ugyan, de a felszálló porral, valóságos trágyát szivünk be levegő helyet s ha szabad egyáltalában az ut- czán köpködni, akkor válykot köpünk. A ragálynak három főfő terjesztője van, ez a viz, a pénz és a por, mondják hogy a tüdővészt az utóbbi terjeszti legjobban s ma Nagybányán 70—80 ember hal el évenként tüdővészben, az is tény, hogy éppen tavasszal, mikor a levegő legüdébb, mikor a hegyek valóságos paradicsomi virágzással kedveskednek, minden ujul, éled és örül körülöttünk, akkor dühöng a ragály legjobban. Tapasztalt emberek összefüggésbe hozzák ezt a porral s állítják, hogy addig, mig a Hid-, Felsőbányái-, Magyar-, Kossuth-utcza kavicsolva nem volt, addig nem pusztított Bányán annyi betegség, mint jelenleg, Orvosoknak, az egészségügygyei foglalkozó tényezőknek s azoknak, kik a közállapotok iránt érdeklődnek ezen nincs mit sokat magyaráznunk. Azoknak, pedig, a kik kedvüket találják benne, hogy a felszálló portrágyát és piszkot szívják be, felesleges minden felvilágosítás. Érthetetlen az, hogy az állam nem gondol a sürjebben lakott városokra s már maga nem csinálja bizonyos figyelemmel a főutczák kövezetét, ahol tűrni tartozunk, hogy városunk testén keresztül közlekedjék a félvármegye s verje a port finyásságtól elszokott orrunk alá. Mi ezt a kérdést a vízvezetékkel egyenlően lényegesnek tartjuk s igen örvendenénk, ha a közegészségügy érdekében a tanács, vagy a képviselet elővenné ismét azokat a levéltárba helyezett irományokat s akár az illetékes minisztériumhoz felfolyamodás utján, akár áldozatok árán létesítené a koczkakövezelet azon főutczáinkon, melyeken országutak vezetnek keresztül. Van nekünk jó kövünk elég, mi olcsóbban létesithetnők ezt, mint sok más város, ahol tízszeres áron is készek az egészség ügyért e részben áldozatot hozni. Tudom, hogy azok, akik mindenre ludnak kádencziát mondani, azt fogják ez ellen felhozni, hogy hát a sok kilométerre terjedő országút nem egészségtelen-e? de erre majd rövidesen megadjuk a választ abban, hogy a városok utczáin hasonlithatlanul nagyobb forgalom központosul s az országút mellett nincsenek mindenütt házak és nem járnak ezerszámra a mindennapi bajok után futkosó emberek és gyermekek. Komoly megszivlelésül és egészen önzetlenül ajánljuk tehát jelen sorainkat a körültekintő tanács és minden szépért, jóért lelkesedő képviselet figyelmébe. Levél a szerkesztőhöz. Tekintetes szerkesztő ur! A múlt év deczember hó 10-én általunk aláirt »önkétes tűzoltók névjegyzékét« a tekintetes városi Tanácshoz beterjesztettem. A tekintetes Tanács válaszát április hó elején kezeimhez kaptam, a tekintetes szerkesztő úrtól, minek folytán egy önkétes tűzoltó egyleti szabályrendeletet szerkesztettem, melyet azzal van szerencsém csatolni, hogy a további eljárásokat ügyszereteténél fogva megtenni szíveskedjék. Ezekre nézve engedje meg, hogy következőkkel szolgáljak : Az önkéntes tűzoltó telepi helyiségül a régi járásbirósági épület alsó része lenne nézetem szerint legalkalmasabb és pedig a börtönőri helyiség átalakítandó tűz őrtanyának. A Marosán Gyirászin János építőmester által ejfoglalt iroda helyiség a mellette lévő börtön szobával átalakítandó a tűzoltó szolga részére. A legnagyobb börtön, a mely olyan nagy, hogy ha annak elő falait kiveszik, a szivattyúk és szerkocsi részére tökéletesen elegendő lenne, ez szintén átalakítandó lenne s még mindég maradna két börtön helyiség a rendőrség rendelkezésére, szükség esetén a letartóztatott s még el nem ítélt nappali fogdájául. Istálló helyiség addig az ideig, mig Lövy Józsefnek lejárna a bérleti szerződése, a hol jó istálló van és könnyen átjáratta 1 lehetne összekötni a tüzőr- tanyával, addig az ideig szeles-száraz nyári időre esetleg hó nélküli időre, két, esetleg négy ló részére át lehetne alakítani az egyik fa szint, sőt az egyik börtön helyiséget, mivel a régi város háznál van elegendő börtön. Csak nappali fogdára a még ki nem hallgatott egyének részére van szüksége a rendőr- kapitányságnak. Az önkéntes tűzoltó-parancsnokság fentit hatósága alá kell tartozni a kötelezett tűzoltóságnak, tűz esetén pedig a kincstári tűzoltó parancsnok embereivel szintén ennek rendeletét, illetve intézkedéseit tartozik teljesíteni. Azon kötelezett tűzoltóktól, a kik magukat a szolgálat alól megváltani akarják, a reájok kirótt összeg behajtandó közigazgatási utón minden évben, de az összeírás után legkésőbb 60 nap alatt, a befolyt összeg a közgyűlés által meg szavazott 2000 koronával együtt, mely a kötelezett tüzolióság fentartására lett megszavazva. szintén az önkéntes tűzoltó-egylet pénztárába folyna be és egyedül az elnök lenne jogosítva az összes kiadásokat kiutalni, szóval az önkéntes tűzoltó-egylet teljhalalmilag rendelkeznék a tűzoltás és a tűzoltóság mindennemű kiadásairól. Ha netalán az évi bevételből meg lehetne takarítani valamelyes összeget, azon tar- goncza fecskendők rendelendők, mely largoncza fecskendők utczánként oly helyre lennének elhelyezendők, a hol tűzoltó lakik, a kik tűz esetén kötelesek a vész helyére szállítani azokat és az első segélyt teljesíteni. A „NAGYBÁNYA ES YIDEAE" tárczája. Azt hittem. . . . Azt hittem, rég feledtelek Emléked már halott. Szerelmem dőre álom volt, Mely régen elhagyott. Még most is, most is azt hiszem, Hogy nem szerettelek, S ha látlak, oh szegény szivem Hogy tombol, hogy remeg ! B. N. Nemzetünk büszkesége. Ki lenne más, mint József főherczeg ? Ha látni akarjuk, milyen az ősi magyar tipikus nagyúri alak, csak őt kell szemlélnünk. Tetteiben, viselkedésében, mondásaiban és élet módjában egy ősi magyar nagy ur áll elöltünk, kinek eredeti magyaros tetteiről köteteket lehetne egybe Írni. Két kis epizódot mondok el. A íiatal hadnagy gyöngélkedő volt, az orvosok a Margit-szigetet ajánlották a fürdés mellett nyári üdülésül a legbiztosabb orvosságnak. Egyet gondol a tiszt, miért Írjon ő egyenesen Ő Felségéhez, a királyhoz, ki a beteg tisztekről is gondoskodik, kimegy Alcsutra maga. Persze fényes tiszti gátéba csapja magát. Alcsu- ton a parkban haladva egyszer csak egy kis baba áll előtte, ki nagyon bámulja a tiszt fényes ezipőjét s aztán gyermeki kedélylyel hozzá sietve rálép a fényes czipőre. — Ejnye, adta kis lánya! — szól ez reá haragosan. A kis gyerek nevetve elszalad. A tiszt zsebkendőjével leveri a czipőt, arrább megy s ime ott kap egy jó alakot, nagy kalap, kurta szárú pipa, — gondolja, nem lehet más, mint a kertész. — No hallja, de csintalan gyerek az amott, jobban vigyázhatna rá, a szép czipömre taposott. — z a gyerek? Az a kis herczegnő. — Ne mondja? Jézusom, mi lesz velem, ha jó atyja, a Fenséges ur megtudja! De hogy is nem gondoltam én erre ?! — Ha megtudja is, szó sincs róla, hogy megharagudna. A kis gyerekek csintalanok, aztán nem is illett arra a szép czipőre lépni. — Hallja atyafi, itthon van a főherczeg? — Itthon. Miért keresi ? — Azt már jó ember, magának nem mondom meg, de legyen szives felvezetni, mart nem tudom itt a járást! — S ezzel megfogja annak a karját. Szép csöndesen haladu ik be a kastélyba, a vezető előre megy, leül a díványra s egy székre mutatva mondja. — No üljön le, hát miért keres, én vagyok József főherczeg 1 A tiszt nem ült, de leesett a székbe. Talán felesleges is mondanom, hogy a jóságos főherczegtől meg is kapta az ingyen fürdőzést és ingyen ellátást a Margit-szigeten a főherczeg számlájára. A tiszt később megnősült, neje, a bárónő nevetve beszélte ezt nekem a napokban. * Egy fiatal házas pár pedig Alcsuton keresztül utazván, megállanuk s a kocsiról leszállva bemennek a szép parkba. Egy jó magyar alak áll előttük nagy kalappal s pipával. Kérdik is. szabad e ezt a kis paradicsomot, a remek parkot végig nézni, vájjon mit gondol, a főherczeg nem haragszik ezért? — Dehogy haragszik, sőt örvend, ha megtudja, hogy másoknak is megtetszik a park! — No hát legyen szives kedves afyámfia_,vezetni bennünket s megmuíogaini a szép parkot! Ez szívesen teszi is, előzékenyen magyaráz, beszélget velük. A végén az ajtóig kikiséri, hol már a kocsi várta ezeket. — Köszönöm édes atyámfia a szívességét, mondja a férfi s nehány piezulát nyomott ennek a markába. A vezető alásan meg is köszöni, a kocsi elrobog, a főherczeg pedig nyugodtan bemegy s drága neje elé teszi ki a piezulákat az asztalra. — Na! Ezt ma kerestem! Ilyen a mi büszkeségünk, nemzetünk bálványa! Dunay János.
