Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-05-25 / 21. szám
(2) 1902. május 25. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 21. szám. május hó 23-án, délután 3 órakor fognak a II. kér. régi Szent János-kórház halottasházában az evang. egyház szertartásai szerint beszenteltetni és a farkasréti sirkertben örök nyugalomra tétetni. Budapest, 1902. évi május hó 21-én. Tieid rajongó szeretete őrködik drága emléked felett! Delhányi Béla neje és gyermekei, özv. Valentinyi Jenőné szül. Delhányi Mária és gyermekei mint testvérek, üzv. Katóka Sándorné szül. Szilágyi Mária mint anyósa, Moldován Kálmán mint apósa.« A felsőbányái m. kir. bányahivatal tisztikara is adott ki gyászjelentést, mely igy hangzik : »A felsőbányáim, kir. bányahivatal tisztikara szomorodott szívvel tudatja, hogy szeretett tiszttársuk Delhányi Zsigmond m. kir. bányamérnök 1902. évi május hó 21-én, életének 44-ik évében rövid szenvedés után Budapesten elhunyt. Felsőbányán, 1902. év május hó 22-én. Béke lengjen hamvai felett.« * Nyugodjál békében élted delén elhunyt barátunk! Siratjuk távozásodat s ha majd utunk felvisz a Magyarok tündéri szépségű fővárosába, elhagyva a díszes paloták tömkelegét, felkeressük igénytelen sírodat, virágot hintünk reá, megérdemled azt tőlünk te, ki any- nyiszor felvidítottad társadalmunkat a te irigylésre méltó kedélyeddel. Isten keze kisérjen az utolsó munkaszakra 1 Szerencse fel! Heti krónika. Mi zengi túl a bérezeket? a dal, a dal, a dal. Tern verseny-darabjából jól tudják ezt a dalárdisták s azért mertek hétfőn estélyt rendezni. Lám, a sok vészes idő daczára nekik sikerült mégis e vállalkozás, mert bérczeket, vihart, jegesesőt, sőt még az anyósok karát is túl zengi a dal, a dal, a dal. Sajnos, azonban minden siker daczára ugylátszik, hogy a dalkedvelés a rangosztály lépcsőinek emelkedésével fordított arányban áll. Vagyis, hogy világosabban fejezzük ki magunkat, »a felsőbb 10000-ből« többet szerettünk volna a teremben tapsolok közt látni. Egyébiránt a mulatozás nálunk úgy látszik egy végeden csavar, melynek nem volt és nem lesz soha vége. Tegnapelőtt kedves vendégeink érkeztek. A nemzet igazi napszámosai, a kik a tanítói rögös pályát választották földi osztályrészükül. Bizonyos, hogy a virilisi pálya sokkal jobb ennél, de a képezdészek is jókedvű, vidám, piros képű emberek, arról alkalmunk volt meggyőződhetni, ők is inkább a cselekvő, mint a szenvedő alakhoz tartoznak. Lelki örömmel látjuk bennük a biztos jövőt s szeretnénk »miniszter« lenni, hogy nem 200, de sokkal több forintot engedélyezhetnénk nekik az ilyen tanulságos kirándulásokra. Nagybányán jó emléket hagytak maguk után s ők is kedvesen fognak visszaemlékezni ránk, legalább úgy mondották a tanárok s ha a tanárok akarják, a fiukra is ráparancsolhatnak, hogy ők se merészeljenek rosszul emlékezni vissza Nagybányára. A turisták elmentek, de ismét vendégek érkeztek városunkba, a szatmári püspök jött meg kíséretével, hivatalos kötelességet teljesíteni. Mozgalmas képet nyújtanak az utczák és közterek. A nép hullámzik, az idő verőfényes s ha az emberi gyarló fizikai eszközöknek hinni lehet, holnap sem fogja az időjárás megzavarni az ünnepséget. A híveknek nagy örömükre szolgál, hogy szeretett főpásztorukat ismét láthatják maguk között. S a holnapi nap bizonyosan emlékezetes lesz a főpásztor köré sereglő gyülekezetnek, igy véli azt sokakkal együtt a krónikás. Különfélék. Az érettségi vizsgálatokhoz Nagybányára a vallás és közoktatásügyi miniszter, mivel Szieber Ede főigazgató elfoglaltsága miatt nem jöhet, dr. Degen Gusztáv cs. és kir. asztalnok, nyug. kir. jogakadémiai tanár, országgyűlési képviselőt küldötte ki elnökül. A vizsgálatok napja még nincs kitűzve. Díszes esküvő volt május 12-én d. u. 5 órakor a plébánia templomban. Holley Jenő helybeli m. kir. postatiszt vezette oltárhoz Kőrösy Károly nagybányai | bányaigazgató kedves és müveit leányát: Mathildot. Az ifjupárt a templomi zenekar csinos egyházi dalokkal lepte meg, mivel a menyasszony maga is a templomi zenének egyik hivatott mivelője. Szőke Béla h. plébános pedig szép esketési beszédet tartott. Esküvő után nagy lakoma volt a menyasszonyi háznál. A hegyvidéki nép segítése. Láng Lajos keresk. miniszter Ungvármegyének a vosorina—lvusai útvonal kiépítésére, Máramaros vármegyének területén útépítésekre 100,000 koronát utalványozott, hogy az ott élő szegény népnek keresete legyen. A dalegyesület ünnep másodnapi estélye szép közönséget hozott össze, bár őszintén bevaljuk, hogy a mi dalárdánk már nagyobb pártolást érdemelne a közönség részéről. Minden egyes alkalommal haladást látunk, Ternnek »Dalünnepen« czimü verseny darabját már a magasabb igényékkel biró zeneértő is meghallgathatta. Incze Lajos szép költői elbeszélést olvasott fel, melynek folytatása lesz. Szabó Miklós pedig egy vig monológ kedélyes előadásával kaczagtatta meg a jelenvoltakat. Elismerés és dicséret a dalárdának, hozzon a szép haladás minél több pártoló tagot. Gazdák figyelmét)*. A folyó hó 14-iki nagy mérvű jégverés megfigyelése s a követendő eljárás megbeszélése végett Jablonszky György szőlőszeti és borászati felügyelő ez évi május hó 26-án, azaz hétfőn reggel 8 órakor a városházán egybegyülendő érdekelt szőlőbirtokosokkal a helyszínére fog kiszállani. Miről tudomásulvétel végett az egyleti tagok ezennel tisztelettel értesit- tetnek. Nagybányán, 1902. május hó 24-én. Gazdasági egyesület elnöksége. Az ifjúsági kör f. hó 18-án, pünköst első napján a kisteremben igen sikerült gyöngyvirág estélyt rendezett, melyen barátságos körben, vidám tánczés zene közt vígan mulatott kivilágos-kiviradtig az arany ifjúság. Beküldetett. Több oldalról panaszkodnak, hogy a piaczi járdán, tömegesebb mozgalmak alkalmával olyan demimond hölgyek is sétálnak, a kik feltűnő maguk- viseletével megbotránkoztatják a járókelőket, nem lehetne ez iránt a rendőrségnek másképpen intézkedni? Az alsófernezelyl újonnan építendő r. kath. templomra Meszlényi Gyula püspök magán pénztárából 9200 koronát adományozott. A m.-szigeti tanítóképző intézet növendékei tanáraik vezetése alatt május 22-én délben érkeztek ide Felsőbányáról, hol 21-én hangversenyt rendeztek. A tanárok közzül velük jöttek : Kovássy Zoltán igazgató, Bodrogi Gyula, Báthori József, Kárpáti Ernő, Irsa Béla, Tanfy Iván, a növendékek hetvenen. Délután megtekintették a gazdasági telepet, főgimnáziumot, a ligetet, Szt. István tornyot. A Szt. István torony erkélyén alkonyaikor gyönyörűen énekelték 4 hangra Kölcsey himnuszát. 23-án a kereszthegyi bányába szállottak alá s a zuzóműveket szemlélték meg. 21-én este a tanárokkal városunk értelmiségéből többen össze jöttek a Nagyszállóban s kedélyes estét töltöttek együtt. Itt nótában sem volt hiány. Irsa Béla zenetanár általános tetszés között bemutatta a Bákóczv-indulónak dr. We- kerle által készített harczias szövegét, melyet emlékezet okáért ide iktatunk : Közeleg az óra Csata riadóra, Hogy a magyar akarata, Csatavasa, diadala Mentse meg e szomorú hazát! Hejh ! Hős Rákóczy népe; Kuruczok előre! Diadal veletek Ellenes feletek Letiportátok! Verje gazokat az átok! ! Újul a vész, a hazát im elárulák, Jön a rombolók uj árja ! Hej ! hova lettek a hős daliák ? A vezérek? S mily sors várja E szegény nép sok ezerjét ? A szomorú hős hadurak fejét? Bujdosnak szerteszét! Lobogónk magasan ragyogó ! (Ez a büszke nemzet újra talpon áll !) Jeligénk ez a szent ima-szó : »Éljen szabadon a magyar, vagy sújtsa a halál!« Mert : »A magyarok Istenére esküt esküre teszünk« hogy kar élére! mig egen a nap kél, mig igaz magyar él, rabok többé soha nem leszünk ! ! Tanfy Iván meg szép verset rögtönzött a jelen volt társaságra. Pénteken villás reggelivel a város látta el a kirándulókat, kiknek nevében Ludányi Ferencz IV. éves növendék mondott csinos beszédben köszönetét a polgármesternek. A Lendvay-szobor megtekintése után Sz.-Váraljára és Bikszádra mentek a kirándulók, ügy a derék, hazafias szellemű, müveit tanárok, mint az ügyes, csinos és kitartó fiatalság kellemes benyomást tett a nagybányaiakra s mi csak dicsérni tudjuk az intézetet, mely ilyen tanerőket nevel a hazának s a növendékek miveléséről, tapasztalatainak gazdagításáról, áldozatok árán is gondoskodik. Isten vezérelje őket haza szerencsésen! Nyilvános kOszönet. A három nagybányai pénzintézet Jókai diszkiadásával ajándékozván meg a kaszinót, a kaszinó most a régi Jókai kiadványokat a kath. legényegyesületnek ajándékozta, e könyveket 156 kötetben a napokban átvettük s az egylet nevében ez utón is hálás köszönetét mondunk az adományozó kaszinó egyesületnek. Nagybányán, 1902. máj. 22. A kath. legényegylet nevében : Kondor Sándor e. elnök. rencsétlenség, a ki elmenekülhet, mikor a vulkán haragja lecsilapul, visszatér, újra felépiti hajlékát, néhány fa gyümölcséből s a tenger halaiból táplálékot szerez magának — s tovább dalol. Torre del Grecot, mely a Vezúv körül levő községek legnagyobbika 1737, 1791., 1857. és 1861.-ben, tehát négyszer csaknem egészen elpusztította a láva —- és Torre del Greco áll és van 28 ezer lakója. Boseo Beale községhez érünk, kis falucska össze zsúfolt házakkal, szűk utczákkal, mint minden olasz község, — de hiszen az olasznak kevés szüksége van lakására, egész nap a szabadban tanyázik, éjjel pedig akármilyen kis zugban is meghúzódik. Itt már láva borítja a főidet. A községen túl szőlők következnek. A gyümölcsfákra felkusztatolt szőlöindákról kövér, aranysárga vagy hamvas-kék szinü dús fürtök mosolyognak az útra. E szőlőből készítik a világhírű Lacrimae Christit. Az ut emelkedik, a szőlők lassankint elmaradnak, az utolsó szegényes fogadót is elhagytuk; a fekete lávával borított földet törpe fenyők zöldje tarkítja, csak itt-ott látni még egy-egy fiatalabb fügefát. Az emelkedés tetején vagyunk. Ez még nem maga a Vezúv, hanem annak csak előőrse; egy nagy terrasz-szerü emelkedés, mely a számos eruptió alkalmával ide lerakodott lávából és homokból épült fel s melynek alapja a Monte di Somma egy részének Kr. ii. 79-ben légberöpitett homokja. Három ilyen terrasz van, a minek következtében a Vezúv nem tökéletes kup-alaku, hanem kissé elnyúlt nyugat felé, azaz a tenger irányában. E terraszok csalódásba ejtik a fölfele haladót, mert alulról nem lehet látni miattuk a kúpot s a szemlélőnek úgy tűnik fel, mintha az előtte emelkedő terrasz pereméről szállna fel a füst, csak mikor felért egynek-egynek a szélére s örvendeni kezdene, hogy czélját elérte, látja, hogy még nagy ut van előtte. Ha egy percznyi pihenőre megállunk s végig nézünk az előttünk emelkedő hegyen, meglepetve, nem jól mondom, megdöbbenve kérdezzük magunktól : hová jutottunk? Hiszen ez egész uj világ! Előbb még a pompájával kecsegtető paradicsomban voltunk és most bent vagyunk a halál országában. Az ellentét csaknem kétségbeejtő. Az előbbi dús vidék helyett a sivár pusztaság, a növények változatos szinjátéka helyett a fekete láva komor egyhangúsága, melyet csak a bombák es szivacs alakú tufakövek piszkos rézszine vált fel helyenkint. Sehol egy r:mberi lakás, sehol egy idetévedt madár, egy árva fűszál!, egy csepp viz. sehol semmi életjel nem látható; az ember egyediségében végtelenül elhagyottnak, gyöngének, szinte félénknek érzi magát s vágyva tekint vissza az elhagyott paradicsomra. De uj erőt merítve tovább haladunk most már utunk legnehezebb részén. Itt már annyira meredek a hegyoldal, hogy csak szerpentin utón lehet fölebb inenni. A nagy erőfeszítéstől vérünk hevesen kezd lükktetni, ereink homlokunkon kidagadnak, a mind jobban erősbödő szél homokot szór izzadságtól nedves arczunkra, kiszáradt torkunk viz után eped, de azt csak a kupon lehet kapni, hol Resina község megbízottai állomásoznak egy kis kunyhóban, ott uj vezetőket kell fogadni a kráter megtekintésére. Míg oda érünk, addig át kell haladnunk az Atrio del Cavallonak azon részén, honnan az 1872-iki kitörés alkalmával ömlött a láva. Ott most már nyílás nincsen s egész biztonsággal haladhatunk át a mélyedésen. A homok itt szürkés fehér szinü. Innen kezdődik a tulajdonképeni hamu-kup, melyen itt-ott kisebb nyílások vannak, azokon át füst és gőz tolul ki. A kráterhez közeledve erős kénszag csapja meg orrunkat. A kráterhez lépünk; egy óriási katlanhoz hasonló üreg tárul fel előttünk; izzó anyagot nem látunk; az egész homoktól és hamutól szürke, füsttől kormos s itt-ott kén foltoktól sárga, falában kisebb kidudorodások és mélyedések vannak. Vizsgálódásunkból egyszerre irtóztatő bömbölés riaszt fel, mintha ezernyi bősz-bika bödült volna el; borzongás fut végig rajtunk, maga a föld is mintha megijedt volna, megrázkódik, ezt ropogás, sistergés követi s egy hatalmas csattanásssal megnyílik a föld a kráter mélyén. A 60 méter átmérőjű s 48 m. mély üreg pillanat alatt megtelik gőzzel, kékes- fekete füsttel, miközben lángnyelvek csapnak ki a támadt nyitáson. Gőz és füst hamar felszállanak s a magasban szétterülve lassan elosztanak, mig a fölragadott törmelék homokes'ő alakjában érkezik vissza, a nyílást betemeti s azután minden elcsendesül, e kitörések 5—10 percznyi időközökben ismétlődnek. Ez az izgató látvány fáradságért, szomjúságért, mindenért kárpótol. A ki ezt egyszer látta, soha sem fogja elfelejteni. A sors megengedte, bogy lássam Rómában az emberi kéz legremekebb alkotásait — csodáltam azokat ; szeretem a természetet, azért hosszan elnéztem a határtalan tengert, végtelen gyönyörrel szemléltem Itália bájos vidékét, de soha semmi nem hatott rám oly megrázó erővel s nem hagyott lelkemben olyan nyomot, mint e fenséges látvány a Vezúv kráterénél. A ki meg akar tanulni imádkozni, oda menjen, mert ott az elemek rejtelmes és borzalmas működésének székhelyén, melyről az ember a pokol képét alkotta magának, ott van legközelebb az Istenhez. Neubauer Jenő, azé bőröndök gyári raktára! A legjobb minőségű, szabású és formájú férfi, női és gyermek ify* ez ipök, urak részére kalapok, ingek, kézzel kötött harisnyák és mindennemű férfi-divat ezikkek legolcsóbb forrása Nagybányán: RadÓ Andornál (Fő-tér.) „Ideál“ czipők egyedüli raktára.
