Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-25 / 21. szám

(2) 1902. május 25. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 21. szám. május hó 23-án, délután 3 órakor fognak a II. kér. régi Szent János-kórház halottasházában az evang. egyház szertartásai szerint beszenteltetni és a farkas­réti sirkertben örök nyugalomra tétetni. Budapest, 1902. évi május hó 21-én. Tieid rajongó szeretete őrködik drága emléked felett! Delhányi Béla neje és gyerme­kei, özv. Valentinyi Jenőné szül. Delhányi Mária és gyermekei mint testvérek, üzv. Katóka Sándorné szül. Szilágyi Mária mint anyósa, Moldován Kálmán mint apósa.« A felsőbányái m. kir. bányahivatal tisztikara is adott ki gyászjelentést, mely igy hangzik : »A felsőbányáim, kir. bányahivatal tisztikara szo­morodott szívvel tudatja, hogy szeretett tiszttársuk Delhányi Zsigmond m. kir. bányamérnök 1902. évi május hó 21-én, életének 44-ik évében rövid szenve­dés után Budapesten elhunyt. Felsőbányán, 1902. év május hó 22-én. Béke lengjen hamvai felett.« * Nyugodjál békében élted delén elhunyt barátunk! Siratjuk távozásodat s ha majd utunk felvisz a Ma­gyarok tündéri szépségű fővárosába, elhagyva a díszes paloták tömkelegét, felkeressük igénytelen sírodat, vi­rágot hintünk reá, megérdemled azt tőlünk te, ki any- nyiszor felvidítottad társadalmunkat a te irigylésre méltó kedélyeddel. Isten keze kisérjen az utolsó munkaszakra 1 Sze­rencse fel! Heti krónika. Mi zengi túl a bérezeket? a dal, a dal, a dal. Tern verseny-darabjából jól tudják ezt a dalárdisták s azért mertek hétfőn estélyt rendezni. Lám, a sok vészes idő daczára nekik sikerült mégis e vállalkozás, mert bérczeket, vihart, jegesesőt, sőt még az anyósok karát is túl zengi a dal, a dal, a dal. Sajnos, azonban minden siker daczára ugylátszik, hogy a dalkedvelés a rangosztály lépcsőinek emelke­désével fordított arányban áll. Vagyis, hogy világosab­ban fejezzük ki magunkat, »a felsőbb 10000-ből« töb­bet szerettünk volna a teremben tapsolok közt látni. Egyébiránt a mulatozás nálunk úgy látszik egy végeden csavar, melynek nem volt és nem lesz soha vége. Tegnapelőtt kedves vendégeink érkeztek. A nem­zet igazi napszámosai, a kik a tanítói rögös pályát vá­lasztották földi osztályrészükül. Bizonyos, hogy a virilisi pálya sokkal jobb en­nél, de a képezdészek is jókedvű, vidám, piros képű emberek, arról alkalmunk volt meggyőződhetni, ők is inkább a cselekvő, mint a szenvedő alakhoz tartoznak. Lelki örömmel látjuk bennük a biztos jövőt s szeretnénk »miniszter« lenni, hogy nem 200, de sok­kal több forintot engedélyezhetnénk nekik az ilyen ta­nulságos kirándulásokra. Nagybányán jó emléket hagytak maguk után s ők is kedvesen fognak visszaemlékezni ránk, legalább úgy mondották a tanárok s ha a tanárok akarják, a fiukra is ráparancsolhatnak, hogy ők se merészeljenek rosszul emlékezni vissza Nagybányára. A turisták elmentek, de ismét vendégek érkez­tek városunkba, a szatmári püspök jött meg kíséreté­vel, hivatalos kötelességet teljesíteni. Mozgalmas képet nyújtanak az utczák és köz­terek. A nép hullámzik, az idő verőfényes s ha az emberi gyarló fizikai eszközöknek hinni lehet, holnap sem fogja az időjárás megzavarni az ünnepséget. A híveknek nagy örömükre szolgál, hogy szere­tett főpásztorukat ismét láthatják maguk között. S a holnapi nap bizonyosan emlékezetes lesz a főpásztor köré sereglő gyülekezetnek, igy véli azt so­kakkal együtt a krónikás. Különfélék. Az érettségi vizsgálatokhoz Nagybányára a vallás és közoktatásügyi miniszter, mivel Szieber Ede fő­igazgató elfoglaltsága miatt nem jöhet, dr. Degen Gusztáv cs. és kir. asztalnok, nyug. kir. jogakadémiai tanár, országgyűlési képviselőt küldötte ki elnökül. A vizsgálatok napja még nincs kitűzve. Díszes esküvő volt május 12-én d. u. 5 órakor a plébánia templomban. Holley Jenő helybeli m. kir. postatiszt vezette oltárhoz Kőrösy Károly nagybányai | bányaigazgató kedves és müveit leányát: Mathildot. Az ifjupárt a templomi zenekar csinos egyházi dalok­kal lepte meg, mivel a menyasszony maga is a tem­plomi zenének egyik hivatott mivelője. Szőke Béla h. plébános pedig szép esketési beszédet tartott. Esküvő után nagy lakoma volt a menyasszonyi háznál. A hegyvidéki nép segítése. Láng Lajos keresk. miniszter Ungvármegyének a vosorina—lvusai útvonal kiépítésére, Máramaros vármegyének területén útépí­tésekre 100,000 koronát utalványozott, hogy az ott élő szegény népnek keresete legyen. A dalegyesület ünnep másodnapi estélye szép kö­zönséget hozott össze, bár őszintén bevaljuk, hogy a mi dalárdánk már nagyobb pártolást érdemelne a kö­zönség részéről. Minden egyes alkalommal haladást látunk, Ternnek »Dalünnepen« czimü verseny darab­ját már a magasabb igényékkel biró zeneértő is meg­hallgathatta. Incze Lajos szép költői elbeszélést olva­sott fel, melynek folytatása lesz. Szabó Miklós pedig egy vig monológ kedélyes előadásával kaczagtatta meg a jelenvoltakat. Elismerés és dicséret a dalárdának, hozzon a szép haladás minél több pártoló tagot. Gazdák figyelmét)*. A folyó hó 14-iki nagy mérvű jégverés megfigyelése s a követendő eljárás megbeszé­lése végett Jablonszky György szőlőszeti és borászati felügyelő ez évi május hó 26-án, azaz hétfőn reggel 8 órakor a városházán egybegyülendő érdekelt szőlőbirto­kosokkal a helyszínére fog kiszállani. Miről tudomásul­vétel végett az egyleti tagok ezennel tisztelettel értesit- tetnek. Nagybányán, 1902. május hó 24-én. Gazdasági egyesület elnöksége. Az ifjúsági kör f. hó 18-án, pünköst első napján a kisteremben igen sikerült gyöngyvirág estélyt ren­dezett, melyen barátságos körben, vidám tánczés zene közt vígan mulatott kivilágos-kiviradtig az arany ifjúság. Beküldetett. Több oldalról panaszkodnak, hogy a piaczi járdán, tömegesebb mozgalmak alkalmával olyan demimond hölgyek is sétálnak, a kik feltűnő maguk- viseletével megbotránkoztatják a járókelőket, nem le­hetne ez iránt a rendőrségnek másképpen intézkedni? Az alsófernezelyl újonnan építendő r. kath. tem­plomra Meszlényi Gyula püspök magán pénztárából 9200 koronát adományozott. A m.-szigeti tanítóképző intézet növendékei ta­náraik vezetése alatt május 22-én délben érkeztek ide Felsőbányáról, hol 21-én hangversenyt rendeztek. A tanárok közzül velük jöttek : Kovássy Zoltán igazgató, Bodrogi Gyula, Báthori József, Kárpáti Ernő, Irsa Béla, Tanfy Iván, a növendékek hetvenen. Délután megte­kintették a gazdasági telepet, főgimnáziumot, a ligetet, Szt. István tornyot. A Szt. István torony erkélyén al­konyaikor gyönyörűen énekelték 4 hangra Kölcsey himnuszát. 23-án a kereszthegyi bányába szállottak alá s a zuzóműveket szemlélték meg. 21-én este a taná­rokkal városunk értelmiségéből többen össze jöttek a Nagyszállóban s kedélyes estét töltöttek együtt. Itt nó­tában sem volt hiány. Irsa Béla zenetanár általános tetszés között bemutatta a Bákóczv-indulónak dr. We- kerle által készített harczias szövegét, melyet emléke­zet okáért ide iktatunk : Közeleg az óra Csata riadóra, Hogy a magyar akarata, Csatavasa, diadala Mentse meg e szomorú hazát! Hejh ! Hős Rákóczy népe; Kuruczok előre! Diadal veletek Ellenes feletek Letiportátok! Verje gazokat az átok! ! Újul a vész, a hazát im elárulák, Jön a rombolók uj árja ! Hej ! hova lettek a hős daliák ? A vezérek? S mily sors várja E szegény nép sok ezerjét ? A szomorú hős hadurak fejét? Bujdosnak szerteszét! Lobogónk magasan ragyogó ! (Ez a büszke nemzet újra talpon áll !) Jeligénk ez a szent ima-szó : »Éljen szabadon a magyar, vagy sújtsa a halál!« Mert : »A magyarok Istenére esküt esküre teszünk« hogy kar élére! mig egen a nap kél, mig igaz magyar él, rabok többé soha nem leszünk ! ! Tanfy Iván meg szép verset rögtönzött a jelen volt társaságra. Pénteken villás reggelivel a város látta el a kirándulókat, kiknek nevében Ludányi Ferencz IV. éves növendék mondott csinos beszédben köszönetét a polgármesternek. A Lendvay-szobor megtekintése után Sz.-Váraljára és Bikszádra mentek a kirándulók, ügy a derék, hazafias szellemű, müveit tanárok, mint az ügyes, csinos és kitartó fiatalság kellemes benyo­mást tett a nagybányaiakra s mi csak dicsérni tudjuk az intézetet, mely ilyen tanerőket nevel a hazának s a növendékek miveléséről, tapasztalatainak gazdagítá­sáról, áldozatok árán is gondoskodik. Isten vezérelje őket haza szerencsésen! Nyilvános kOszönet. A három nagybányai pénzin­tézet Jókai diszkiadásával ajándékozván meg a kaszi­nót, a kaszinó most a régi Jókai kiadványokat a kath. legényegyesületnek ajándékozta, e könyveket 156 kö­tetben a napokban átvettük s az egylet nevében ez utón is hálás köszönetét mondunk az adományozó kaszinó egyesületnek. Nagybányán, 1902. máj. 22. A kath. legényegylet nevében : Kondor Sándor e. elnök. rencsétlenség, a ki elmenekülhet, mikor a vulkán haragja lecsilapul, visszatér, újra felépiti hajlékát, néhány fa gyümölcséből s a tenger halaiból táplálé­kot szerez magának — s tovább dalol. Torre del Grecot, mely a Vezúv körül levő köz­ségek legnagyobbika 1737, 1791., 1857. és 1861.-ben, tehát négyszer csaknem egészen elpusztította a láva —- és Torre del Greco áll és van 28 ezer lakója. Boseo Beale községhez érünk, kis falucska össze zsúfolt házakkal, szűk utczákkal, mint minden olasz község, — de hiszen az olasznak kevés szüksége van lakására, egész nap a szabadban tanyázik, éjjel pedig akármilyen kis zugban is meghúzódik. Itt már láva borítja a főidet. A községen túl szőlők következnek. A gyümölcsfákra felkusztatolt szőlöindákról kövér, arany­sárga vagy hamvas-kék szinü dús fürtök mosolyognak az útra. E szőlőből készítik a világhírű Lacrimae Christit. Az ut emelkedik, a szőlők lassankint elmaradnak, az utolsó szegényes fogadót is elhagytuk; a fekete lávával borított földet törpe fenyők zöldje tarkítja, csak itt-ott látni még egy-egy fiatalabb fügefát. Az emelkedés tetején vagyunk. Ez még nem maga a Vezúv, hanem annak csak előőrse; egy nagy terrasz-szerü emelkedés, mely a számos eruptió alkalmá­val ide lerakodott lávából és homokból épült fel s melynek alapja a Monte di Somma egy részének Kr. ii. 79-ben légberöpitett homokja. Három ilyen terrasz van, a minek következtében a Vezúv nem tökéletes kup-alaku, hanem kissé elnyúlt nyugat felé, azaz a tenger irányában. E terraszok csalódásba ejtik a föl­fele haladót, mert alulról nem lehet látni miattuk a kúpot s a szemlélőnek úgy tűnik fel, mintha az előtte emelkedő terrasz pereméről szállna fel a füst, csak mikor felért egynek-egynek a szélére s örvendeni kezdene, hogy czélját elérte, látja, hogy még nagy ut van előtte. Ha egy percznyi pihenőre megállunk s végig nézünk az előttünk emelkedő hegyen, meglepetve, nem jól mondom, megdöbbenve kérdezzük magunktól : hová jutottunk? Hiszen ez egész uj világ! Előbb még a pompájával kecsegtető paradicsomban voltunk és most bent vagyunk a halál országában. Az ellentét csaknem kétségbeejtő. Az előbbi dús vidék helyett a sivár pusztaság, a növények változatos szinjátéka helyett a fekete láva komor egyhangúsága, melyet csak a bom­bák es szivacs alakú tufakövek piszkos rézszine vált fel helyenkint. Sehol egy r:mberi lakás, sehol egy idetévedt madár, egy árva fűszál!, egy csepp viz. sehol semmi életjel nem látható; az ember egyediségében végtelenül elhagyottnak, gyöngének, szinte félénknek érzi magát s vágyva tekint vissza az elhagyott para­dicsomra. De uj erőt merítve tovább haladunk most már utunk legnehezebb részén. Itt már annyira meredek a hegyoldal, hogy csak szerpentin utón lehet fölebb inenni. A nagy erőfeszítéstől vérünk hevesen kezd lükktetni, ereink homlokunkon kidagadnak, a mind jobban erősbödő szél homokot szór izzadságtól nedves arczunkra, kiszáradt torkunk viz után eped, de azt csak a kupon lehet kapni, hol Resina község megbí­zottai állomásoznak egy kis kunyhóban, ott uj vezető­ket kell fogadni a kráter megtekintésére. Míg oda érünk, addig át kell haladnunk az Atrio del Cavallonak azon részén, honnan az 1872-iki kitörés alkalmával ömlött a láva. Ott most már nyílás nincsen s egész biztonsággal haladhatunk át a mélyedésen. A homok itt szürkés fehér szinü. Innen kezdődik a tulajdonké­peni hamu-kup, melyen itt-ott kisebb nyílások vannak, azokon át füst és gőz tolul ki. A kráterhez közeledve erős kénszag csapja meg orrunkat. A kráterhez lé­pünk; egy óriási katlanhoz hasonló üreg tárul fel előttünk; izzó anyagot nem látunk; az egész homok­tól és hamutól szürke, füsttől kormos s itt-ott kén foltoktól sárga, falában kisebb kidudorodások és mé­lyedések vannak. Vizsgálódásunkból egyszerre irtóztatő bömbölés riaszt fel, mintha ezernyi bősz-bika bödült volna el; borzongás fut végig rajtunk, maga a föld is mintha megijedt volna, megrázkódik, ezt ropogás, sistergés követi s egy hatalmas csattanásssal megnyí­lik a föld a kráter mélyén. A 60 méter átmérőjű s 48 m. mély üreg pillanat alatt megtelik gőzzel, kékes- fekete füsttel, miközben lángnyelvek csapnak ki a támadt nyitáson. Gőz és füst hamar felszállanak s a magasban szétterülve lassan elosztanak, mig a fölra­gadott törmelék homokes'ő alakjában érkezik vissza, a nyílást betemeti s azután minden elcsendesül, e kitö­rések 5—10 percznyi időközökben ismétlődnek. Ez az izgató látvány fáradságért, szomjúságért, mindenért kárpótol. A ki ezt egyszer látta, soha sem fogja elfe­lejteni. A sors megengedte, bogy lássam Rómában az emberi kéz legremekebb alkotásait — csodáltam azo­kat ; szeretem a természetet, azért hosszan elnéztem a határtalan tengert, végtelen gyönyörrel szemléltem Itália bájos vidékét, de soha semmi nem hatott rám oly megrázó erővel s nem hagyott lelkemben olyan nyomot, mint e fenséges látvány a Vezúv kráterénél. A ki meg akar tanulni imádkozni, oda menjen, mert ott az elemek rejtelmes és borzalmas működésé­nek székhelyén, melyről az ember a pokol képét alkotta magának, ott van legközelebb az Istenhez. Neubauer Jenő, azé bőröndök gyári raktára! A legjobb minőségű, szabású és formájú férfi, női és gyermek ify* ez ipök, urak részére kalapok, ingek, kézzel kötött harisnyák és mindennemű férfi-divat ezikkek legolcsóbb forrása Nagybányán: RadÓ Andornál (Fő-tér.) „Ideál“ czipők egyedüli raktára.

Next

/
Thumbnails
Contents