Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-19 / 3. szám
Nagybánya, 1902. Január 19. 3. szám. XXVIII. évfolyam TARSAPALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE a^EG-TEX-iEisriir jkXxitxdeet vasáenap Előfizetési árak:: Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként 20 fill. A gazdasági egylet közgyűlése. Szabó Adolf elnök üdvözölvén a csekély számban megjelent egyesületi tagokat' napirend előtt az egyesület további működésére és a működés kibővítésére nézve jelentést s illetve indítványt tett: Tekintetes közgyűlés! Egyesületünknek azon tagjai, kik az 1898. évi közgyűlés előtt azon kitüntető ajánlatukkal szívesek voltak felkeresni, hogy az elnöki állást fogadjam el, emlékezni fognak ellenvetéseimre. Ellenvetéseim abból állottak, hogy az egyesület minden tagja nálam többet ért az egyesület működési körébe tartozó gazdasági teendőkhöz, mert én azokkal 1898. előtt sem elméleti, sem gyakorlati utón nem foglalkoztam és én csupán az administratio terén szerzett tapasztalataimat igyekezhetném egyesületünk érdekében érvényesíteni. Minthogy azonban a T. közgyűlés ezen őszinte nyilatkozatom daczára kegyes volt egyhangú bizalmával megtisztelni, kötelességemnek tartottam az általános kivánalom előtt meghajolni. De mondhatom, hogy aggódva foglaltam el e díszes állást és aggályaimat csupán azon remény csökkentette, hogy tisztviselő társaim és a választmányi tagok hathatós támogatása szakértelmem hiányát ellensúlyozni fogja. A 3 év letelte után talán szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy működésünkben az elmúlt évek mostohasága daczára visszaesés nem észlelhető. Most ezen állításomat 3 évi működésűnk ecsetelésével, tevékenységünk eredményének előadásával kellene beigazolnom. Minthogy azonban az eddigi gyakorlat szerint a választmány tevékenységére vonatkozó jelentés minden 3-ik évben szokott tárgyaltatni és ez a m. évi rendes közgyűlésen fhegföftérit, Toibsiegesnek tartom a T. közgyűlést ismétlésekkel untatni. E helyett szíveskedjenek megengedni, hogy egyesületünk további működésére, illetve ezen működés kibővítésére nézve, Orjeszszem elő indítványomat az arra vonatkozó indokolással együtt. Egyesületünk működése, alapszabályaink 14. §-a értelmében következő 3 szakosztályra oszlik: I. szőlő és borászat; II. gyümölcs, kertészet és méhészet; III. szorosabb értelemben vett mezőgazdaság. Alapszabályaink ezen szakasza értelmében az imént felsorolt teendők tehát elkülönített 3 szakosztály által lennének teljesitendők. Az I. szakosztályhoz tartozó szőlő és borászat, a II. szakosztályhoz tartozó gyümölcs és kertészettől el nem választható, mert — mint tudni méltóztatnak — csak egy teleppel rendelkezünk és ha ezen teendőket két külön-külön működő szakosztálylyal végeztetnénk, ez csak a működés sikerének koczkáztatásával történnék. Ugyanis, ha egy és ugyanazon személyzet egy és ugyanazon telepen két külön szakosztály által igénybe vétetnék, collisiók és a munka helyes sorrendjének megzavarása aligha lenne elkerülhető. — Ezen teendőket Bernhardt Adolf titkár és Molnár Antal pénztárnok urak oly szakavatottsággal és ügyszeretettel végezik, hogy e tekintetben minden változtatás csak hátránynyal járhatna. — És itt nem mulaszthatom el azon kérelmemnek kifejezést adni, hogy a tekintetes közgyűlés első sorban a titkár urnák, másodsorban pedig a pénztárnok urnák elismerését szíveskedjék kifejezni. A 11-ik szakosztályhoz tartozó méhészettel Rozsos István és Molcsány Gábor választmányi tag urak foglalkoznak, miért is eddigi működésűkért köszöne- tünket nyilvánítván, kérjük őket, hogy közhasznú működésűket továbbra is folytatni és azt az egyesület keretébe tartozónak tekinteni szíveskedjenek, ügy ezen, valamint minden más alkalommal köszönettel fogjuk fogadni, ha a méhészet terén szerzett tapasztalataikat előadni és méhészettel foglalkozó egyleti tagjainknak útmutatással szolgálni szívesek lesznek. Igénytelen nézetem szerint tehát az I. és II. szakosztályba sorozott teendőket az adott viszonyok között teljesítettük. Be kell azonban vallanom, hogy működésűnk eddig a III-ik szakosztályhoz tartozó szorosabb értelemben vett mezőgazdaságra kellő mérvben nem és csak annyiban terjedt ki, hogy a bikák élelmezését elvállaltuk. A mezőgazdasággal foglalkozó egyleti tagokat az egyesület például megfelelő vető magvak olcsó áron való beszerzése által támogathatná, a mi oly módon lenne eszközölhető, ha az egyesület megbízható termelőkkel közvetlen érintkezésbe lépne. A vetőmagvak közül ez alkalommal csupán a lóherét említem meg, melyet úgynevezett »arankamenles« m'nőségben szoktak egyes tagjaink magkereskedőktől magas árak fizetése mellett megszerezni s az eredmény mégis az, hogy arankamentes lóhere ábla Nagybánya egész határában alig található. Kétséget nem szenved, hogy azon esetre, ha a lóhere magot az egyesület közvetlenül a termelőknél megrendelné, az egyleti tagok sokkal kedvezőbb ár mellett jutnának annak birtokába és a mag minősége is valószínűleg jobb lenne, mint azé, melyet most az egyesek, magkereskedőktől magas árak mellett szereznek meg. Ezt csak annak beigazolására hoztam fel, hogy alapszabályaink 14ik §-ában tervezett III. szakosztálynak nagyon fontos és az egyesületi tagokra nézve fölötte előnyös működési köre lenne. Ezen III. szakosztál működési körébe lenne utalható a dülőutak jó karban tartásához, az azok mentén majdnem kivétel nélkül teljesen tönkre ment sánczok kitakarításához, a hidak helyreállításához és jó karban tartásához szükséges intézkedések szorgalmazása. Hiszen méltóztatn ik tudni, hogy vannak egyes szőlő vagy u. n. postfundus területek, melyek meg nem közelíthetők és méltóztattas tapasztalni, hogy egy szekér trágya fuvarja 1 K 60 f.—2 koronába kei ül, a mi kifogástalan utón 52—80 fillérbe kerülne. Ily területeknek nélkülözhetlen mehoratioja lehetetlenné és a birtok maga értéktelenné válik. Igénytelen nézetem szerint ez közügyeinknek egyik legfontosabbja. A nagybányai birtokosok elszegényedését, az ingatlanok elértéktelenedését lépten-nyomon halljuk felpanaszolni. A már elviselheilenné növekedett bajt óhajtanék gyárak felállításával, katonaságnak idehozatalával elhárítani. De a gyárak felállításához szükséges tőke, vállalkozó stb. hol található? É feltéve, hogy az illetékes torumok Nagybányát oly hadászati pontnak nyilvánítanák, melynek katonasággal való ellátása indokolható lenne, még mindég kérdés, hogy ez által a remélt előny elérhető lenne-e ? és a birtokosok elszegényedését előidéző okok megszűnnének-e ? Távol legyen tőlem ezen terveket vagy kívánalmakat akár helyteleníteni, akár kisebbíteni, f sőt ellenkezőleg készségesen beismerem, hogy ezen tervek és kívánalmak teljesülése Nagybánya fejlődésére és egyesek anyagi helyzetének javítására nézve nagyon kívánatos, de legyen szabad azon szerény véleményemnek kifejezést adni, hogy gyárak felállítására vagy katonaságnak álandó elhelyezésére anyagi áldozatok, tehát a város megter- heltetése nélkül gondolni is alig lehet. Ne ábrándozzunk uraim! legalább mi ne, a kik a gazdaság gyakorlati terén mozgunk és itt keresünk boldogulást. És ha ezt nem is találjuk meg a sovány postfundusok elszegényedett talaján teljes mértékben, de minden kétséget kizárólag be van bizonyítva, hogy kitartó szorgalom, megfelelő szakértelem mellett a nem egyszer nevetség tárgyává tett postfundusi gazdálkodás is haszonnal jár. Igyekezzünk oda hatni, hogy az ingatlanok értéke és a birtokosok jövedelme emelkedjék, mert ez által Nagybánya többi lakosságának, nevezetesen a kereskedők, iparosok és munkások helyzete is javulni fog. És mind ehez első feltétel, hogy gazdasági területeinket az egész határban hozzáférhetőkké tegyük, Bocsánatot kérek, hogy e tárgvgyal talán a szükségesnél többet foglalkoztam és hogy talán oly dolgokat hoztam fel, melyek ide nem tartoznak, mert hiszen az említett gyárak felállítására vagy katonaság ide hozatalára vonatkozó tervek itten vitatkozás tárgyát legalább ma nem képezhetik. Én ezen terveket csupán azért voltam bátor a dülőutak helyreállítását ezélzó inditványnyal szembe állítani, mivel azt igyekeztem kimutatni, hogy az ingatlanok értékének és jövedel mének emelkedése nem csak az egyesületi tagokra, nem csak a birtokosokra, hanem Nagybánya egész lakosságára nézve éppen oly fontos, mint ama tervek foganatosítása és hogy gyárak, katonai laktanyák építése jelentékeny anyagi áldozattal jár, holott a dülőutak a város anyagi áldozata nélkül is helyreállíthatok és jó karban tarthatók lennének, a városra csupán azon megterheltetés háramlanék, hogy egyes városi tisztviselők tevékenysége vétetnék igénybe, végre, hogy tőlünk oly messze fekvő, legjobb esetben is több év vagy évtized múlva foganatosítható torveket pengetünk és a könnyen elhárítható bajok orvoslásával nem foglalkozunk. A mély tisztelettel előadottak után iuditványo- mat következőkben bátorkodom összefoglalni. Mondja ki a Tekintetes közgyűlés, hogy az alapszabályok 14. §-ában említett mezőgazdasági szakosztály megalakítását kívánja és az uj választmánytól elvárja, hogy a dülőutak helyreállításához és jó karban tartásához szükséges intézkedéseket szorgalmazni fogja. A közgyűlés a tett indítványt javaslattétel végett az újonnan megválasztandó választmányhoz tette át. Egyidejűleg az elnökség és tisztikarnak az egyesület felvirágoztatása körül kifejtett tevékenysége és ügybuzgalmáért köszönetét szavazott. Az 1900. évi számadások jóváhagyattak. Lakos Imre egyl. tagnak több későn virágzó almafának nagyban való szaporítása tárgyában előterjesztett indítványa javaslattétel végett a választmányhoz tétetett át. Elnök tekintettel arra, hogy a tisztikar és választmánynak 3 évre terjedt megbízatása lejárt, a maga és tiszttársai nevében az egyletnél elfoglalt állásokról való lemondását bejelentvén, titkos szavazás utján elnökül: Szabó Adolf, alelnökül: Beregszászy Sámuel, jegyzőül: Bernhárdt Adolf, pénztárnokul: Molnár Antal, választmányi tagokul: Almer Lajos, Robelly Lajos, Rozsos Irtván, Molcsány Gábor, Moldo- ván László. Bányai József, Szerencsy József, Schönherr Antal, Stoll Béla, Stoll Gábor, Torday Imre és Vásárhelyi Gyula választattak meg. A bányakincstárnak egy jóravaló fiatal tizztvise- Iője hunyt el e héten. Zarándi Knöpfler Gusztáv bányaigazgatósági számellenőr még csütörtökön (9-én) hivatalban volt s vasárnap este már a halottas ágyon. Nagyfokú tudőgyuladást kapott s az vitte korai sírjába. Nején kívül kiterjedt rokonság gyászolja. Gyermekei nem voltak. Született 1860. február 25-én Kolozsvárt. A gym- nasiumot 1878-ban végezte be, a mikor is érettségi vizsgálatot tett, egy évig jogász vo't, egy évig önkéntes katona s az államszámviteltanból letette a vizsgálatot. Hivataloskodását mint dijnok kezdte a kolozsvári bányaigazgatósági számvevőségnél 1881-ben, ugyanilyen minőségben szolgált a zalatnai főbányahivatalnál, 1882- ben Marosujvárra számgyakornokul nevezték ki, 1883- ban számsegédtiszt lett a zalatnai főbányahivatalnál. 1885-ben III. oszt. számtiszt Marosujváron, 1886-ban ismét Zalatnán, 1893-ban X. fiz. oszt. III. fokozatába számellenőrré nevezték ki. 1897-ben Nagybányára helyezte át a minisztérium s itt 1899-ben a X. fiz. oszt. í. fokozatába léptették elő. Ebben az állásban halt meg jan. 12-én. Mint ügyes és jó tisztviselőt nem sokára már számvizsgálóvá nevezték volna ki. Temetése szerdán d. e. nagy részvét mellett ment végbe. A temetési szertartást Sol'ész Elemér ref. lelkész végezte. A halálesetről a bányaigazgatóság külön gyászlapot adott ki következő tartalommal: »A nagybányai m. kir. bányaigazgatóság tisztikara fájdalomtelt szívvel jelenti szeretett tiszttársának zarándi Knöpfler Gusztáv m. kir. bánya-számellenőr- nek f. é. hó 12-ikén, életének 42-ik évében történt gyászos elhunytát. A boldogult temetése f. é. január hó 15-ikén d. e. 11 órakor fog az ev. ref. vallás szertartása szerint megtartatni. Nagybányán, 1902. január 12. Nyugodjék békében!« A család gyászlapja igy szól : »Alulírottak fájdalomtól meglört szívvel tudatják, hogy a forrón szeretett legjobb férj, szerető testvér, vő és rokon: zarándi Knöpfler Gusztáv m. kir. bánya- számellenőr folyó hó 12-én este 10l/a órakor, élete 42-ik, boldog házassága 14-ik évében rövid, de súlyos szenvedés után meg szűnt élni. A megboldogultnak földi részei folyó évi jan. hó 15-én délelőtt 11 órakor fognak az ev. ref. egyház szertartásai szerint örök nyugalomra helyeztetni. Béke poraira, áldás feledhetetlen emlékére! Nagybánya, 1902. január 13-án. Özv. zarándi Knöpfler Gusztávné született Mégay Mariska mélyen sújtott hitvese, zarándi Knöpfler Károly megyei főerdész és neje Müller Ernesztin, zarándi Knöpfler Gyula m. kir. bányatanácsos és neje Lier Irén, zarándi Knöpfler Klementin és férje Möferdt Károly, zarándi Knöpfler Karolin és férje Gajzágó Tivadar földbirtokos, zarándi Knöpfler Jenő földbirtokos, zarándi Knöpfler Lipót szolgabiró és neje Gyeraszim Ottilia, Dr. Mégay Gyula és neje Penesco Cecilie, Mégay Gyula mint az elhunytnak testvérei, sógor és sógornői és apósa.« Nyugodjék békében a korán sírba dőlt, derék tisztviselő. Legyen emlékezete áldott azok körében, a kik őt életében is szerették és becsülték! t
