Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-30 / 13. szám
13. szám. 1902. márczius 30. (5) A szépirdalmi rész valóságos tárháza a sok tudnivalónak s találkozó helye a szépirodalom első rangú művelőinek. A »Mágyar Bazár« havonként kétszer jelenik meg. Előfizetési ára 1/i évre 3 korna. Megrendelhető czim: »Magyar Bazár« kiadóhivatala Budapest. Kerepesi-ut 54. Budapesti levél. A villamosság, mely a világítás és elektromos gépüzemek már megszokottá vált formáin kivül már most is számtalan más alakban nyer alkalmazást, szinte naponként újabb és újabb területeket foglal el hódiló útjában, legújabban a háztartást, házi tűzhelyet szemelte ki magának, hogy hadat üzenve a konyha és szobakályháknak, a sokszor még kellemetlenül füstölő takarék-tűzhelynek elkeresztelt fa- és szénfogyasztó szörnyetegeknek, a háziasszonyok szolgálatába szegődjék. Ma már az elektromosság segélyével főzni, sütni úgyszólván a szalon asztalán lehet s egy villamos kávé- vagy teafőző-készülék tényre díszére válik bármely úri ház asztalának. De még villamos szobakályhák, villamos vasalók, szivargyujtók és hogy egyebet ne mondjunk : villamos hajsütő készülékek is vanak. Mindezen készülékek azonban eddig csupán egy gyártmánynál váltak be mindenképen; ezek a legújabban tökéletesbitett »Prometheus« rendszerű készülékek, melyeknek gyártását az ismert Siemens és Halske részvénytársaság bupesti czég vette fel munkakörébe. A fővárosba utazó vidéki közönségnek, mint a legkellemesebb otthont ajánljuk Gundel János »István főherczeg«-hez czimzett szállodáját a Ferencz József- tér és Akadémia-utcza sarkán. Ez a legszebb fekvésű, minden kényelemmel berendezett szálloda, Gundel János személyes felügyelete alatt, példás tisztasággal és leggondosabb kiszolgálásával, jutányos szobaáraival, minden igényt teljesen kielégít. A szálloda éttermeiben a legizletesebb ételek és tiszta jó italok szolgáltatnak ki s rég ismert jó hírnevét ezúttal is csak emlékezetbe kívánjuk juttatni. Egy kép a régebbi időből. Nincs a kerek világon eredetibb faj a magyarnál. A közös jellemvonás megvan a fajtánk minden ágazatában, de a különleges tulajdonságokat legjobban köztük lehet látni. A palóczok, jászok, kunok, hajdúk, székelyek, csángók mind remek magyar, de külön-külön látni őket csak úgy élvezet, ha felkeressük őket saját otthonukban, hol sokan vannak egy csomóban, vagyis tisztán egyféle. Mint tisza-vidéki ember, sorra jártam őket figyelve nézni. Ezek egyikénél — elhallgatom, hogy kik voltak — benéztem a jó tiszteleteshez, a népes falun Ő hordozott körül. Mikor a vége felé érünk, egy nemesi kúria előtt megáll s mondja, hogy itt lakott a legeredetibb a fajtájukból, egy régi család nemes sarja. Mint agglegény halt meg. Az ajtója előtt egy szék volt, rendesen azon szokott pöfékelni. A falun nem mehetett át senki kaputos ember fia, hogy pár napra oda ne fogta volna. A ki oda került, hálát adhatott az Istennek, ha valamiképen elszökhetett. Emberei remekül ki voltak tanítva. Ha már előállott a szekér, elbúcsúzott a gazda, szépen elindult a vendég, mikor sebesen hajtott, a kerekek kirepültek, mert a tengelyből a kerékszögek csinosan ki voltak szedve. Mégis csak vissza kellett térni. Egy napig csináltak uj szögeket, mert hát valaki tett, én pedig állásomát elfoglalva, kissé körülnéztem ; elibém és lefelé legfeljebb 15—20 lépésre láthattam, mig jobra és balra szép kilövés tárult. A hó sűrűn hullott alá s egyúttal hideg köd ereszkedett reám ; fázni kezdtem, mivel bundámat lenn hagytam és csak egy kis galléros vadászkabát volt rajtam. Szerencsére a fegyver megtöltve s felhúzva balkezemban volt, midőn kissé meleget szedendő magamba, szilvóriumos üvegemet számhoz emelve, belőle jót húztam, mert e pillanatban egyszerre ágtörést és tompa ropogást hallok. Ösztönszerüleg az üveget bezárom és kémlelődre nézek körül, mire megpillantom a medvét, 10—ló lépésre előttem szemben állva, jobra - balra tekintgetni. Az üveget elejteni nem mertem, nehogy a medve megugorjék, tehát térdeim közzé szorítottam, — czéloztam, s lőttem. Lövésemre a medve elbőgte magát és hanyatt esett Egy pillanat müve volt, hogy fegyverem kilőtt csövét megtöltsem, de eközben a medve is felállt és lefelé akart menekülni. Második lövésem ismét földre terítette, mire a meredélyen legurult; néhány másodperczczel később ismét látom őt vánszorogva a völgyben tovább inalni, mire egy harmadik lövéssel leakartam teríteni, de a lövés után többé nem láttam. Pár perczcczel később hallottam szomszédom Appo- nyi Gyula lövéseit, melyekkel megadta neki a kegyelem lövést. A hajtás után kiderült, hogy a medvén kivül még egy őz és nehány vaddisznó volt a hajtásban, melyek azonban oldalt kitörtek. Innen lesiettünk a szénákhoz és jó kedvben folytattuk utunkat Lapos-Bánya felé, bár megázva és fázva. Itt kissé megmelegedve, tovább folytatva utunkat bérkocsikon Sikárlóra, hová este 8 órakor érkeztünk meg Simon főerdész szép lakására. Ezen a napon, Feketepatakról Nagybányán át, Láposbányától Sikárlóig, nem számítva a gyalogolást, 66 kilométert tettünk meg eső és hó esésben; de NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE ellopta a régieket. A másik ur köszön s elindul, egy kocsisfóle éppen induláskor tüzes taplót lop a ló fülébe, az elragad, a szekér összetörik, a gazdát a földről szedik fel — csak vissza kell térni. A harmadiknak a rudaslovát épen induláskor simán képentörli a házigazda kocsisa, a terpentin átkozottul csípi, úgy szalad ki, hogy a vendég legurul a szekérről. Nem volt szeri-száma az efféléknek Az öreg tiszteletes kenetteljes beszéddel is feddi meg otthon. A mi magyarunk csak néz, megállj vakmerő papja, majd adok én neked is, gondolja magában, de nem szól semmit. Az öreg pap jön másnap is látogatóba nagy pipával. Délután volt, ilyenkor egy nagy székben ülve várta mindig a tisztelest a háziúr, s ha véletlenül nem volt ott, a pap ült a nagy székbe s várta, mig az előkerül. Most sincs a székben. A pap nyugodtan megnézi a pipát, hogy jól ég-e s beletelepszik a karosszékbe. Gondolkozni se ért rá, a szék nem vojt sehol, a hány darabból volt, annyi felé hullott széjjel. Az öreg ur egy pár kenetteljes szittya-áldással czihelődött fel a földről. Mérgesen ment haza. Ö ugyan ide be nem teszi többet a lábát. A következő vasárnap a mi nemes urunk rendes szokása szerint templomba megy, az első nemesi székben helyet foglal. Éppen akkor harangoztak össze, reá vártak. A tiszteletes a szószékre ér s lassú bevezetés után egy hatalmas beszédet tart a világ romlottságáról, az ősi erények elfajulásáról, nagyon fájhatott neki a leesés. A mi nemes urunk minden mondatban magára ismert. Nagyon megsokalta a beszédet. Hazaérve hívja a legényt: ■— Jancsi te, ha én a pap beszédjét mától kezdve egyszer meghallgatom, deresre fogsz kapni és 25 alul meg nem álasz, érted ? — Igenis, értem ! Aztán nyugodtan pipára gyújtott a gazda. Egy év múlt el ; már elfeledte nlindenki a dolgot, de sem a pap hozzá, sem ő templomba nem járt többet. Történik, hogy a szomszéd faluban egyik legjobb barátja meghal a nagy urnák. Meghívták őt is, oda már illik elmenni. A koporsót szokás szerint a templomba viszik, a halottat gyászolók és a publikum bemegy. A mi emberünk egy pad közepe táján kapott helyet, a jövők két oldalról középre szorították. Zsuffolva volt a templom, a népség mind betódult. A pap szép búcsúbeszédet mondott, meg is ríkatta a gyászolókat. Mikor lejött, gyászének kezdődött. Midőn ennek a vége felé vannak, egy uj alak tűnik fel a kathedrán, a szomszéd falu papja, ki szintén beszélni fog. A mi emberünkkel kezdett a világ forogni. Erre nem is gondolt. Ki akart menni, nem engedte a zsuffolt tömeg. Nagy lemondással ült le. A temetés végén haza ér s hozatja a derest, azután kiáltja a legényt. Oda adja neki a mogyorófa pálezát s ő szépen lefekszik és mondja : — Jancsi, add ki a huszonötöt I Ez csak néz, sehogy se akarja érteni a dolgot, csak suhogtatja a pálezát a levegőben. A gazda unja a várakozást, feláll s mondja: — No hát feküdj csak te le I Ez eleinte néz, aztán lefekszik. Az ura jót húz rá egyet. Jancsi ijedten ugrik fel. — Nesze a páleza, most már csak kiadod a huszonötöt s ezzel ő feküdt le. mondhatom, kedvünk nem csökkent, és a jó estebédet nem mindennapi étvágygyal költöttük el. * Nyolczadik napon reggel 8 órakor gyalog indultunk fel az erdőbe, hol 3 hajtás volt tervezve ; 2 '|2 órai gyalogolás után állásunkon voltunk. Ebben a hajtásban csak disznók voltak constatálva. A hajtás 2 óráig tartott; de sajnos a hajtők elszakadtak egymástól s ennek következtében a disznók nem jöttek lövésre. Innen át siettünk a túlsó völgybe, hol egy medve és több disznó volt kinyomozva. Egy órai sebes járás után állásunkat elfoglaltuk, miközben megkezdődött a hajtás. Sajnos, a terepnehézségek, sűrűség és sok hó miatt a hajtás itt is meghiúsult, mert a disznó oldalt tört ki, a medve pedig nem mozdult ki fekhelyéből. Ez a medve már hetek óta egy és ugyanazon a területen tartózkodik; legfeljebb hetenként egyszer mozdul ki onnan s egy kis kört csinálva ismét visz- szatér; ennek következtében mindnyájan arra a meggyőződésre jutottunk, hogy itt megfiadzott s ezért nem mozdult meg a hajtás lármájára. Roppant érdekes volt ezen a területen járni és látni azt a sok sertevad- és őz nyomot; de meg van ennek is a maga oka, mert fekvése is kifogástalan nagyobbrészt tölgyerdő, mely gyakran terem makkot; ez vonzza oda a vadat. A harmadik hajtást az idő rövidségénél fogva nem ejthettük meg s igy a második hajtás után futó lépésben mentünk le a völgyben fekvő erdővédői lakhoz, a honnan szánakon hajtattunk Sikárlóra; itt gyorsan átöltözködve, a vasútállomásra siettünk. Majd búcsút vettünk mindazoktól, kikkel oly kellemesen töltöttük ezeket a szép napokat; megköszöntük mindazt, miért őszinte köszönettel tartoztunk. És elbúcsúztunk eme gyönyörű vidéktől, melynek emlékei mélyen vésődtek lelkűnkbe s feledhetetlenek maradnak előttünk örökké. Persze a Jancsi egyig kiadta a huszonötöt, nehogy ő kapja a hiányt. A nemes ur összeszoritotta a fogait, rettenetesen fájt, de nem is szisszent, mert az nem illik egy nemes emberhez. A huszonöt után felállott, megköszönte Jancsinak s mondta: — Hogy ha másodszor is meghallgatnám a tiszteletest, ötvenet vágsz rám ! Érted ? Bámulatos egy faj a magyar még is. Ma már mindketten nyugosznak — mondja a tiszteletes — és idegen ivadék lakik a kúrián. Dunay János Felelős szerkesztő: Révész János. Kiadótulajdonos: Molnár Mihály. Nyilttér.*) V an szerencsém a n. é. közönséget értesíteni, hogy fogászati műtermemet Dr. Olsavszkv féle házba (Zsellér-utcza) helyeztem át. Tűk őri Ármin. x. Dragos flteofil ügyvédi irodáját 1902. évi április hó 1-ső napjától Ä IWagyár-utcza 5. sz. alá az uj törvénykezési épület közvetlen szomszédságába helyezte át. Figyelemre méltó! Az építkezési idény kezdeténél czélszerü az általánosan ismert Kronsteiner Károly gyári cégre, Bécs, III.‘ Hauptstrasse 120. a figyelmet fölhívni, melynek gyártmánya, viharmentes homlokzatfestéke, folyton növekvő kedveltségnek örvend, az összes e szakba vágó érdekkörökben. A dús tartalmú mintakártyát, mely 6 üj szecessziós számmal lett bővítve, ne mulassza el senki beszerezni. *) E rovat alatt közűitekért- felelősséget nem vállal a Szerk. 498—510. tkv. sz. Árverési hirdetmény. A nagybányai kir. jbiróság mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy a nagybányai kereskedelmt bank végrehajtatónak, Rogozsán Floare végrehajtási szenvedő elleni 1000 K tőkekövetelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében a szatmári kir. törvényszék, a nagybányai kir. járásbíróság területén levő, a bajfalusi 38. sz. tjkvben a I. 23., 194. 213., 247/b hr. számok alatt felvett ingatlanokra s erdő- és legelő illetőségre az árverést 745 K-ban ezennel megállapított kikiáltási árban elrendelte és hogy a fennebb megjelölt ingatlan az 1902. évi április hó 14-én d. e. 10 órakor Bajfalu községházánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alul is eladatni fog. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának 10 százalékát, vagyis 74 korona 54 fillért készpénzben, vagy az 1881. LX. t. ez. 42. §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-én 3333. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet 8. §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t. ez. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Kell Nagybányán, 1902. február hó 12-én. Dr. Makray, kir. aljbiró. 'gy alig használt modern hálószoba-berendezés ■ elköltözés miatt jutányos áron eladó. Hol? Meg- ===== mondja a kiadóhivatal. ------= ik árlói uj bor kimérés! literenként 28, kr. tiz literen felül 26 krajezárért Lendvay-téreD, Nerazeti-Yendéglö üflp- Lábas Lajosnál. Az uj negyed küszöbén tisztelettel értesítem a n. é. közönséget, hogy az összes bel- és külföldi hír- és divatlapok, valamint folyóiratok üzletemben portó felszámítás nélkül megrendelhetők. Molnár Mihály.
