Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-12 / 2. szám
Nagybánya, 1902. Január 12. — 2. szám. ME&TELEUIK ■\7'.A-S.Á-:E5£T.A.X= Előfizetési őrá te •. Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 201111. Előfizetések, r'ekíamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 20-ik ^zám alá — küldendők. Nyilttér soronként 20 fill. Tervek a jövőre. A város szépítése és fejlesztése körül kifejtett munkálkodásban pihenni soha sem szabad, mert a haladó kor megkívánja, hogy az idővel együtt változzék a városok külső képe is. Egy tekintélyes városi képviselőtől hallottuk azt a szép tervet, hogy a mai regále épület és a régi bírósági épület helyére egy teljesen modern két emeletes palotát kellene emelnie a városnak, a földszinten boltokkal, fent pedig magán lakásokkal. Ugyanez építkezéssel együtt volna megoldandó a kistérhez vezető szűk sikátornak kibővítése. Nagyszabású gondolat az is, hogy a gör. kalh. templom czinterme parkká alakítandó át s oda díszes uj templom építendő, ebbe a csinos parkba vezetne be a fernezelyi kiépített gyalogút kettős fasorral. Ezeknek a terveknek azonban érniök kell s 1—2 év alatt alig valósíthatók meg, bár éppen nem tartoznak a lehetetlenségek közzé. De vannak oly dolgok, a miket sürgősen kell megvalósítani. Ilyenek pl. uj-utcza a Kossuth- és Gellért- utczák közt, uj-utczák a felsőbányái — Zsellér- és Rák-utczákon keresztül pl. a Gózsa féle és Gerdenits féle teleknél, szintén ilyen az Eckstein féle háznak mielőbb való lebontása a szénatércn, az ördög áról: betömése a Zárt- utcza és Zsellér-ulcza mentén. Igen üdvös dolog volna a Kossuth-utczán a vízpartig is egy uj-utczát nyitni, mert a Lendvay-tértől egészen a Virág-utcza végéig egyetlen kereszt-utcza sincs, majd egy kilométer hosszúságban. A régi fasor visszaállítása a Libamezőtől a hídig szintén igen kívánatos volna. A közel jövőben építendő már a fernezelyi gyalogút is, mely a város egyik legszebb sétánya volna. Berendezésre vár a közöstemető és a veresvizi temető, hol utak, épületek és ültetvények eszközlendők. Mindezekre szépészeti, biztonsági, czélszerü- ségi és egészségi szempontokból nagy szükség volna, de meg azért is, hogy tavasszal a népnek kenyeret lehessen adni Nem tudjuk, miféle építkezések vannak tervbe véve, az utóbbi évek eredményeit véve figyelembe azonban neír sok jót várhatunk. Nagybányán az ép.tkező kedv teljesen aláhanyatlott. Tiz év előtt 4-0-50 ház épült egyszerre, most pedig alig változik valami egy- egy éven át. Ha tehát a városnak tervei vannak, a mint hogy vannak, jó lenne azokat már most előkészíteni s tavaszra munkát adni a népnek, mert a telepeken már is nagymérvű kiköltözés tapasztalható. Színészet. Színészeink e héten befejezték nagybányai szereplésüket egy havi itt tartózkodás után, a mennyiben decz. 12-én jöttek s jan. 11 én mentek tovább Vajda- Hunyadra. Ez idő alatt több mint 30 darabot adtak elő, az igazgatóra sem lehet ráfogni, hogy kímélte volna társulatát, ünnepnapokon kétszer is játszottak és (mint az régente mindéi felé divatban volt) sem hétfőn, sem pénteken pihenőt nem tartottak. A színész, szegény köteles játszani, de a közönség nem köteles végig nézni, emennek pihenőre van szüksége, azért nem csoda, ha egy-egy darabot nem néz meg s a másikba, a jobb-ba, az úja,h igyekszik elmenni. Általában Micsey derék társulatát, annyira pártolták a nagybányaiak, mint egy téli társulatot sem. Gerőfy, Csóka jeles társulatokkal voltak itt, de nyáron, mikor szép vidékünk a világ összes kulisszáinál nagyobb vonzó erővel bir. A téli társulatok közzül kivált nagyon Micsey s épp azért volt oly bő része a nagybányaiak támogatásában. Szombaton, jan. 4-én a »Postás fiú« ment Tanner és Muray Alfréd angol operettje, mely mint újdonság elég szép közönséget hozott össze. A darabban nem történik semmi, se esemény, se nóta nem fordul elő benne, jönnek-mennek, hol megtelik a színpad, hol kiürül, ennyi az egész, Csongory Mariska mindent elkövetett, hogy egy kis élénkséget hozzon a darabba, Zoltán Ilona, Szarvasy, Németh igyekeztek szintén. hanem azért csak unalmas maradt az angol operette, hiányoztak hozzá a pompás díszletek és látványos^, ságok. Vasárnap, jan. 5-én 2 előadás. Egyik a »Bányamester, nem rossz, de nem is uj operette, kis közönség előtt d. u. 4 órakor. Másik »Jupiter és Társai« Rákosy és Guthy kaczagtató bohózata. Ez a két név kellő garanczia arra, hogy jól fog mulatni az az emberi ki az ő színművöket megnézi, szép számú közönség élvezte a vidám darabot, melyben Csongory Mariska, Németh János, Koltai Szeréna, Zoltán Ilona, Baranyay Ferencz, Erdős Károly, Szarvasi Jenő, Tóth Elek játszottak a társulat jobb erői közzül. A ki ott volt, az egy hétre valót kaczaghatott.. Hétfőn, jan. 6-án két egy felvonásos darabot adtak élő. A »Pillangó kisasszony« nálunk még újdonság volt, japán darab, melylyel Pálmay Ilka aratja legnagyobb diadalait. Bányán is telt házat hozott össze, annyival inkább, mert ez Csongorynak jutalomjátéka volt. Csongory a czimszerepben sok ügyességet fejlett ki s megmutatta, hogy szomorú darabban is megállja helyét. A darabban igen kevés énekszám van. A jutalmazandó mellett Jeskő Ariednét kell dicsérettel megemlitenünk, a ki a prológot csinosan szavalta el. Második az »Almafa« kaczagtató bohóság volt, ifj. Bokor Józseftől, melyben Jeskó Ariadne Ilonka bakfiss szerepét kedves pajzánsággal és rokonszenves elevenséggel adta. A darab megnyerte a közönség tetszését. Kedden, jan. 7-én dicsőséges estje volt úgy a társulatnak, mint Nagybányának is. Meg kel! dicsérnünk a finom Ízlésű nagybányai közönséget, hogy az ily komoly, klassikus irányú, történelmi darabot tömegesen látogatja s a színészeket, hogy azt oly kiváló eredménynyel tudták nálunk bemutatni, Cyrano de Bergeracrói van szó, a ki franczia költő volt a XVII. században, s csúf nagy orráért sokat üldözték bosz- szantásaikkal az emberek, ezért, mint katona igen sokat párbajozott. Szerelmében boldogtalan volt, mert nem hitte, hogy az ő fertelmes orrával valaki őt szeretni képes volna. Edmond Rostandé a dicsőség, hogy ezt a nagyszerű történelmi témát színdarabban gyönyörűen feldolgozta s Ábrányi Emil oly gördülékenyen fordította magyarra, hogy a csengő nyelvezet maga is képes gyönyörködtetni, hát még, ha jó színészek aja- káról hangzik! Tóth Elek Cyrano nehéz, nagy szereA „NAGYBANYA ES VIDÉKÉ” tárczája. !MigaosBMg!aD!3ícc3aeoatocrac F ... . hoz. Oh, mily nagyon szerettelek Ha sejtenédI Hogyha tudnád! Mily szerelmes, vágyó szemmel Tekintettem mindenkor rád! És te? — Ah, de ne is szóljunk Ne Beszéljünk szót is róla! — .... Fáj a szivem, be nagyon fáj: Szép álmom nem vált valóra! így akartad, legyen hát igy! __ Megkéri majd más a kezed — En gemet meg nem látsz többé S elfelejtesz ... Isten veled! — i — A vörös. Teljes világéletemben gyűlöltem a vöröset. Minden pechben, mely csak ért, része volt a vörös színnek. Az egyetlen tanár, ki meg mert buktatni diákkoromban, vörös volt. És azóta is minden kellemetlenségem a vörös színnel volt összefüggésben. Ha a vörös tengerre mennék, bizonyosan hajótörést szenvednék. Első kedvesem vörös hajú volt, szép mint Vénus és édes mint a méz, és a kiért elhagyott, oh fátum ! az is vörös hajú volt. Rókavadá^zaton egyszer voltam, természetesen vörös frakkban, mit tehettem róla? Legjobb lovas hírében állottam, és mégis egy árok ugratásánál levetett lovam és én a lábamat törtem, ma is biczegek azóta. Első párbajomat egy vörös ruhás leányka miatt vívtam, kit se azelőtt, se azután nem láttam. Még pedig a következő módon esett meg a párbaj. Egy kávéház előtt ültem vidám társaságban, jó kedvünk volt, azt mondanom sem kell. Egyszer csak egy kis csinos vörösruhás lányka defiliroz el előttünk, társaim közül az egyik pajkos megjegyzést teszyreá. Mire én fölbuzdulva, — talán a bor hatása alatt is, mely szintén vörös volt, — azt jegyzőm meg, hogy ilyen beszédet disztingvált társaságban nem tűrhetek, Persze a pajtásom sem tűrte. Szóból szó lett és ő kihívott. Másnap megtörtént a párbaj és én egy jókora vágással gazdagabban tértem haza, mit a balfülemre kaptam, mely teljesen nem forrott össze és igy a vörös ismét egy emlékeztetőt hagyott rajtam. De hát van-e rútabb, kellemetlenebb szin a vörösnél? A bivalyokat nagyra becsülöm, mert ellenszenvemben osztoznak, pedig talán kevesebb okuk van reá, mint nekem, kinek életén vörös fonálként húzódik át a pech. Vörös fonál 1 no hát nem itt is itt van az az átkozott vörös. Vörösnek hitták első princzipálisomat, kinél jogászkorom egy évét töltöttem, és minő évet? Nem tekintett a morozus princzipális semmit, csak azt, hogy dolgozunk-e az irodában, a mi részemről ritkán történt. De meg is szenvedtem érte, bár méltatlanul, mert hiszen a princzipális csak azért haragudott rám, mert Vörösnek hitták. De én még akkor nem is sejtettem, milyen végzetes rám nézve a vörös, tehát nem is óvakodtam tőle. Hanem a legnagyobb pech, a legnagyobb bánat ma ért, ma, mikor ezeket papírra teszem, okulásul eljövendő nemzed keknek, hogy óvakodjanak a vöröstől. Hanem kezdem az elején. Már ritkulni kezd a hajam, és én még mindig legény sorba vagyok. Sokszor gondolám magamban »Ej, ej, pajtás nem volna jobb megházasodni ? Csinos, édes feleséggel az oldaladon, talán majd kevesebb pech ér, vagy ha ék is, hamarabb megvigasztalódol.« Biz az jó volna, felelék magamnak, de hol találok olyan nőt, aki á vörös szint nem szereti, mert az már csak még sem járná,' hogy az én feleségem vörös ruhát venne magára, hogy folytonosan pechjeimre emlékeztessen. Keressünk, gondolám tovább, hiszen elvégre ha én nem szeretem a vöröset még kimondani sem, nem lehet az, hogy ne legyen a hölgyek között is, a ki az én ellenszenvemmel bir. Nem lehetek én unikum a világon. Megjegyzem itt, hogy cseppet sem vagyok önhitt, sőt igen szerénynek ösmerem magamat én is, hát még mások ? Gondolataimat tett követte, kerestem. Hogy menynyi pech ért azalatt mig kerestem, el sem tudnám mondani. Itt egy vörös ruhát öntöttem le borral, ott egy vörös napernyőt szakítottam el, majd egy vörös virágú kalapra ültem, szóval, a vörös ellenség mindenütt nyomomban volt, úgy, hogy majdnem feltette m magamban, hogy ezután csak temetésekre járok. Végre hosszú idő múltán, egy szép barna hölgygyei ismerkedtem meg, aki hamarosan lángba borította szivemet. Közelebbi ismeretségünk folytán tapasztaltam, hogy a vöröset ő sem szenvedheti, később if AG YB ANY A ES YIDEKE
