Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-02 / 9. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 9. szám. Tény, hogy a vízvezeték megkönnyíti a házirendet, megszűnvén a vizhordás, mosás stb. mizériái a szerényebb viszonyuak az utczájokban, a jobbmóduak bevezetéssel házaikban megnyerik az életet adó jó vizet. Meg nem becsülhető az a megtakarítás, mi a szolgálat egyszerűsítése által elő áll, eltekintve az egyéni szempontoktól, mert csak a gondos házi asz- szony ösmeri azon időpocsékló és az erkölcsiségre is kiható üzelmeket, melyek vizhordás közben a kutnál kifejlődnek s ezért nenn is kifogásolhatjuk, hogy a magukra inkább tartó cselédek vízért járni nem akarnak s igy ezt külön költséggel kell teljesíteni. A vízvezeték tehát a cselédkérdés javulására is hatással bírna, sőt sok szerény tisztes család, kiknél csak a vizhordás miatt kell cselédet tartani, szabadíthatná fel magát e nyűgtől. Tény, hogy városunk hivatással bir a nyaralók elfogadására, nagyban növelhetné ez az üzleti, fuvarozási s általános forgalmat s ezzel a keresetet, de képzelhető-e, hogy nyaraló rendszer létesülhessen viz vezeték nélkül? Csak ez biztosítja a jó vizet, a tisztaságot és olcsó kiszolgálhatást s ha ez megtehető, maradhat a gazdának haszna is. • Ily okokkal szemben a magasabb érdeket láttam mintegy kisatirizálva abban, hogy ivóvíz szükségletünk fedezetére a vascsatorna és libamezei csörgő lett felemlítve, hiszen eltekintve a távolságot az első csak névleg létezik, mert valóságban egy szebb múlt romja a száraz vas cső alatti piszkos tócsa; a másik ezér- naszálu csörgő, egy utczát se fedez, de igy is nem más mint a felső inficziált árok földalatti kicsapása. Ezen satira tette kötelmemmé adhoc az elöljáróság javaslata ellen állást foglalni, hogy a vízvezeték itt élet feltétel, tehát fejlődésünk biztosítására kérjük az alispán ural, hogy a városi házi pénztár érdekét a közérdek fölé helyező elöljáróság javaslata ellenére vegye tudomásul és illetékes helyen tolmácsolja azon óhajunkat, hogy mi a kérdéses 340.000 tőkét sinequa non a városi vízvezeték létesítésére akarjuk biztosítani s egyedül ekként látjuk azt elérhelőnek, ellenben ha ezt el költjük, többé azt össze nem hozhatjuk sem kölcsönből vagy más vagyonból fedezni idő és kivi- hetőségi nehézségbe ütközik s igy kevésbbé félünk a községi adótól, mint ennek elköltésétől, mi rosszabb állapotokat fog jövőre teremteni. — Hallottam, hogy esetleg a takarék pénztári alaptőkét kívánta volna az elöljáróság nehány tagja e czélra felhasználni, de ezt czélszerütlen és nagy utóbajokat teremthetőnek látom. Tapasztaltam, hogy elöljáróságunk a házi pénztár érdeke iránt elfogult s talán kész azt a közönség érdeke felé is helyezni, holott ez nem helyes; a közönség érdeke az az első, mert ha a közpénztárnak fedezet kell, amúgy is a végső és állandó fedezete s szükségletének biztosítéka lakosságában van. — Miért is az elöljáróság legfőbb hivatása a lakosság közös érdekének előmozdítása. — Alig ha van város, hol a város viszonya, gazdasága, ipara, takarékpénztára és helyibérletei oly különös helyzetet teremtene, mint Nagybányán. Különös viszonyokat teremtett e helyzet s még egyrészt az elöljáróság teljes joggal panaszolja, hogy a közönség mindent a várostól kíván, más részt a közönség is nem egészen alaptalanul hozza fel, hogy a városháza mindent absorbeál s nehezíti a magán keresetet és üzleti élet kifejlését a legtöbb irányban s igy sokszor elő áll, hogy zavarban vagyunk hatóságunk, vagy fórt élvező versenytársunk- e a városháza ? Az alispán ur talán, hogy gyengíthesse védelmemig,— szavaimból a bizalmatlanság elburkoltságát vélelmezte kimagyarázhatónak, — nehogy félre értés támadjon, miután nyíltan szoktam a vélt igazat megmondani, ha nehéz is ép a fent fölhozottak tudatátul álhatva a nélkül, hogy sérteni okom lett volna, vagy akarnék bátran kimondhatom, hogy e tökét a vízvezeték részére megmenteni az elöljáróság akarat aellenére is kész vagyok s daczára annak, hogy a polgármester és tanácsos urakat egyénileg tisztelem és szeretem, de hivatalos működésökkel azért mindenben megelégedve nem vagyok. Emberek ők is s meg vagyok győződve, hogy tévedésben vannak e részben hivatásuk iránt, mert ha tudnák, hogy e tőke védelme ellenében való mulasztásokkal mit véthetnek a messze- messze jövőbe : lehetetlen, hogy ennek folyó jövedelemként! elköltésére törekednének. Igen örvendenék, ha én győződhetnék meg arról, hogy tévedek, szívesebben viselném el, mint tapasztaljam a nehéz helyzetet, mit ha oknyomozólag vizsgálunk, hogy az ipari munka és vagyonosodásban oly óriási a hanyatlás úgy azt tapasztaljuk, hogy a vissza esés oka aligha csalódom : 1. Az ipartörvény azon rendelkezéséből ered, hogy kis iparosságunk el lett tiltva a szomszédos hetivásárokról. Kiszámithatlan ennek kára, itt elpusztult, ott megélhetést nem nyert a kis ipar, de terjeszkedett az osztrák gyártmánynyal a kufár. 2. A vidéki heti vásár fuvara elősegité a marhatartást ez művelhetővé tette kis földjét, meg volt ebből a kenyér és zsírozó. — Elmaradt a vásári ut, elmaradt a marha s e mellett a mezei utak nem gondoztatván a kátyú nem bírta meg a fuvarbért, el ■ maradt a kenyér és a zsírozó. A rósz mezei utért hiába panaszkodtam elvitte a rósz ut szántóföldeink (2) 1902. márczius 2. _____ 2/„-át a szomszédfalvaknak honnat ők gondozzák az utjokat, Lassanként kimaradunk a határból. — Mit jelent ez? jó lesz felette gondolkozni. — 2. Régen a városi tőkék nyugodt olcsó hitelt alkottak ma ez iránt intézkedés nincs, pedig a városi elöljáróság vezethetne arra, hogy az olcsó és nyugodt hitel megteremtessék. 4. Hatóságunk rendelkezése alatt áll az erdő, a kőbánya és téglagyár, miáltal az építkezést lehet előmozdítani és munkát adni a napszámos és építő iparosnak egyaránt s mint —hogy nincs semmi építkezés az azt mutatja, hogy az előállithatás költségének nem felel meg a jövedelem s igy a tőke építkezésben nem keres elhelyezkedést, ha tehát munkát és forgalmat óhajtunk, keressük meg a jutányosbbitását az épitkezhetésnek. Erdőnk mellett nincs épület-faraktárunk, Kőbányánkhoz nincs utunk, téglagyárunk gyártmánya nem megfelelő, de mind ez azért kizárja a concurrentiát. Előbb fát kaptunk építkezésünkhöz, nem mondtunk le e jogról, nem lettünk elvesztésére ítélve mégis tácile elmaradt. — Ha tiszteletben tartatik ősi jogunk, kerüárban kell kapnunk épület fát. Ha megközelithető lesz a Kőbánya, felére apad a fuvar; úgy lesz építkezés s ezzel munka, e nélkül azonban a legszükségesebbre szorítkozik az építés. — Téved az alispán ur, midőn a fa kedvezményt szegénységhez köti; nem csak azért fenn lenne tartandó, mert ősi joggyakorlatunk volt, de mert a szegényebb osztály és az iparos osztálynak adunk jövedelmet, ha a vagyonosbb osztályt az épitkezésb en előmozdítjuk. — 5. Midőn az erdő elkülönitésért brosürömmel az eljárást megindítottam megbeszélt tervünk volt egy borjú és egy marha legelő létesítése, mi a barom tenyésztést mozdítva elő lakoságunk jövedelmi forrását növelné, de fájdalom csalódtunk. Ellenben felemeltetett azon legelő bére, melyért ha idegennel vonatunk határunkra ér más kocsiosztályba térek, mert pirulva kell kérdésére bevallanom, hogy az a köz'egelőnk, valóban óriási a kár mi igy barom tenyésztésünkben elmarad, mit növel az, hogy kevés rétünk téli takarmányát ily viszonyok közt nyári tartásra kell felhasználni. 6. Ha az építkezés vonalait tekintjük, sajnálattal kell tapasztalni az össze nem vágó abhoc alkalmi intézkedést s igy (például a Kazamér leégett házánál) minek szép példáját adja még az alkalmi kisajátítás is, mintha ellenségei lennének az építkezés, — ut és utcza rendezésnél az egyenes vonalnak, minek szép példája az uj temető görbe átvágása is s bár melyik uj külső utunk. Ennek kikerülhetésére régtől kértem a városi térképen az építkezési és szabályozási vonalak bejegyzését s ép úgy a liget pontos felvételét, hogy a további alkalmi dolgok összevágólag öszhangban fejlesztessenek. — Ily térképek azonban még mindég nincsenek s igy marad a vonalak meghatározása adhoc ötletszerint. 7. Megnyugvással vagyunk e középitkezéseink iránt? A nagymalom — drága és uj, de eressze millenáris épületre vall, fördőnk még ki sem heverte a nagy alakítás revízióját, már uj kazán szükséglete kíván fedezetet, de ha uj kazán lesz, csak nem tehető az épület régi közepébe, midőn az uj rend külön kívánja annak elhelyezését. — Vendéglőnk a drága 70000 koronás eziezomázás után hivatásának megfelelni látszik, ha drága csak maradna tartós is. Elismerést érdemel a külső utak gyalogjáróinak fokozatos fejlesztése, de annál inkább ki ri a régi fasor elhanyagolása és a part szakadásos szemét domb sora. 8. Sajnálattal kell látnunk az összes városházi kezelő tisztek személyökre ép úgy mint a nagyközönségre czélszerütlen túlzsúfolt elhelyezését. Tisztelettel hajlok meg a segéd személyzet előtt, kik ily rendellenes elhelyezést nyugodtan, tűrve végzik fárasztó dolgukat a fulasztó levegőben is s igy önként merül fel a kérdés, mennyit és miként tudnának dolgozni hozzájok és munkájokhoz méltó helyiségben Ily elhelyezésük azonban soká nem tűrhető. El kell ösmernünk, hogy árvaszéki, bírói, adó, valamint a közigazgatási ügyek egyestől eltekintve preferenter intézteinek, de azért 1322/98 számra vonatkozó felebbezés 3l/a éve még nem nyert felterjesztést. Mindezekből azt következtetem, hogy midőn az óhajainkat vizsgáljuk, vegyük figyelembe a törvény szavait. Elöljáróság van a városok élén és nem egyszerű tisztviselőség. Ezen megkülönböztetés abban leli magyarázatát, hogy az elöljáró gondossága akkor is ki kell hogy terjedjen közönségére, a midőn ez hozzá védelemért nem fordul, mert az elöljáróság a község és lakosság érdekének őre, vezetője s igy az ő működése sokszor hozzá járulhat a közjó fejlődése vagy hanyatlásához s ép azért gondoskodott a közönség az ő szerény de biztos ellátásokról, hogy viszont ők a köznek élve a magán keresetre utalt lakosság boldogulhatá- sára és az általános forgalmi előnyök kihasználására módot nyújthassanak. S ép ezért nem tekintem én kicsinyes szempontból az elöljáróságot, sőt ellenkezőleg elösmerem, hivatások magasztosságát s a mily tisztelet jó akaratú működésűket követheti készséggel ös- merem el és adom meg, ellenben méltán rosszul esik ha magunkat az erkölcsi testület nevében látom az egyéni mulasztás remélt orvoslásáért az amúgy is csak visszapattanó személyeskedés fertőjébe vitetni s ha az ilyeneket a bíróság előtt szenvednem is kellett, azt egyszerűen megvetőleg a maga érdemtelenségére szállítom le és a nehézményt másokra áthárítani nem engedem, miért is mindentől eltekintve nem annyira én magam személyemben hanem mintegy bizottsági tagságomból folyó hivatalos minőségemben emeltem fel szavam, hogy lássák, miszerint a polgár- mester és tanácsos urak iránti egyéni baráti viszonyból kifolyólag ha tisztelet és becsüléssel is vagyok irántok, megvannak óhajaink, melyeknek méltányos teljesítésével biztosíthatják megelégedésünket. Az elöljáróságot mint az érdekeltség fejét kell tekintenünk, kiknek hivatása az ellentétes véleményektől levonni a lényeget esetleg előbbi tévedésök ellenére is a legjobb kiválasztásával vezetni a közérdeket s igy nem szabad a közdologban a felszólalást másnak, mint a közérdek iránti érdektársi jó akarat megnyilvánulá- sánák tekinteni, melynél a mily szívesen elismerem ha beigazoltatik hogy esetleg tévedtem, ép úgy örömmel veszem, ha a régi tapasztalataimból levont felszólalásom a hiányok pótlására fog vezetni, mert hiszen tiszteltté vállik az elöljáróság mindenütt, ha önzetlenül, kellő előre látással szolgálja közönsége igaz érdekét, de nehéz és tarthatlanná lesz helyzete ha közhatalmi súlyával ott juttatja érvényre akaratát, hol a közjónak meg nem felel. A vízvezeték hogy mennyire képez közőhajt, mutatja a tapasztalat, legyenek meggyőződve, hogy ha ezen tőke arra most nem biztosittatik, aligha megérjük létesülését, mert akkor gondoskodni fedezetről, mikor a terv elkészül, vajmi nehéz lesz. Egy negyedszázad óta vagyok dr. Lovrich Gyula főorvos ur követője a vízvezeték munkájában, az előző költségekre éveken át felvettük a fedezetet, de mindig másra for- dittatott, utána jártam, hogy kaptunk kiindulási tervet, most a terv legfelsőbb munkában van, ne vegyék tehát rósz néven, ha látva az erdő árban a fedezetet, a régi remény beváltásáért harezra is képes vagyok, csak hogy véges létünk tudatában még életünkben biztosítva lássuk városunkban a Rozsály forrás vizét minek élvezete elfogja felejtetni, hogy annak nem annyira kivívása, mint gyorsabb érvényesítéséért készek voltunk még elöljáróinkkal is a küzdelemre, melynél nem szünök meg arra törekedni, hogy győzzön a jobb. Stoll Béla. Lesz-e katonaságunk? Örömmel vettük tudomásul, hogy országgyűlési képviselőnk, Bay Lajos városunknak katonai helyőrséget igyekszik szerezni. Minthogy közönségünk körében a katonaság megszerzése tekintetében különböző vélemények uralkodnak, azért röviden kimutatni szándékozom, hogy mily anyagi előnyökben részesítene bennünket egy zászlóalj honvédség állandó itt állomásozása. Lássuk hát azon összegek mennyiségét, a melyeket egy zászlóalj itt léte városunk területén, minden évben forgalomba hozna: I. Bérek: Laktanya bér 16000, gyakorlótér bér 450, lőtér bér 200, fürdőhelyiség bér 180, kocsiszín 240, kantin bér 650, összesen 17720 korona. II. Tiszti fizetések 46,600 K. III. Tiszti lakbérek 15,200 K. IV. Altiszti pótdijak 6000 K. V. Altiszti lakbérek 600 K. VI. Legénységi étkezési pénzek 28,000 K. VII. Legénységi zsoldok 21,500 K. legénység számára postán küldött pénzek 1800 K. Összesen 23,300 K. VII. Kenyérszállitó 6000, faellátó 1300, széna, zab és szalmaszállitó 2800, összesen 10,100 korona. IX. Különféle átalányok 1100 K. X. Aprólékos kézi szer átalány 750 K. XI. Laktanya-világítási átalány 800 K. XII. Laktanya-takarító eszközök 80 K. XIII. Utipénzek és vasúti költségek egyes személyek utazása alkalmával 1500 korona. XIV. Katonai anyagok szállítása vasúton 800 korona. XV. Katonai anyagok beszállítása vasútról 200 korona. XVI. Istálló bér 800 korona. XVII. Lóvasalási átalány 340 korona. Összesen 153,890 korona. Az I. czim alatti összeg a városi pénztárba folyna be, tehát a város javára lenne. II. czim alatt jelzett összeg vendéglősök, kereskedők, mészárosok, piaczi árusok, czipészek, szabók stb. iparosok, fogyasztási és kereseti adó, valamint helypénzekként a város javára. III. czim a háztulajdonosok vagy nagyobb lakások főbérlői és házbér adóként a javára. IV. czim Leginkább kereskedők, mészárosok, vendéglősök stb. javára, fogyasztási és kereskedelmi adóként a város pénztárába. jSziüapfia v v v V V V f^ÜDelyefi „Sahara“ Óvakodjunk értéktelen utánzatoktól! Egyedüli készitök: ELSTER TESTVEREK, Lemberg. Nagybányán kapható: HARACSEK VILMOS UTÓDAINÁL. A dohányzóknak igazi élvezetet csakis a legjobbnak elismert valódi egyptomi szivarka hüvely a „Sahara“ nyújt, mely a dohányzás alatt sem fekete, sem zsíros nem lesz és ki nem alszik.
