Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-02-16 / 7. szám
(2) 1902. február 16. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 7. szám. Heti krónika. Van-e szebb hivatás annál, mint istápolni a szegényt. enyhíteni a nyomort, munkát adni a munkát lannnak, oszlatni az élet rideg egyenlőtlenségeit. A jőtékonyczélu nőegyesületek feladata ez s a nagybányai már 40 év óta gyakorolja. A nőegyesület kér, hogy adhasson, azért rendezte a szombati mulatságot is, mivel kétségbevonhatatlan, hogy mikor jó kedvük van, akkor adakozóbbak az emberek s igy méltán remélt szép jövedelmet. Eredmény: a bal igen szép volt, a jövedelem csekély; no de sebaj, valamivel csak megsegítette a szegények kasszáját. Hej! ha azt a közönséget, a ..mely megjelent a húshagyó keddi polgári mulatságon,' mind át lehetett volna varázsolni a fehér-fekete bálba! Micsoda fenomenális jövedelem! De az igazat megvallva nehéz is arra rávenni a közönséget, hogy öltsön fehéret vagy feketét s úgy menjen mulatni, én pl. ideges vagyok a fehér szin iránt, (ha fehér lapot látok, mindjárt kedvem jön, hogy tele Írjam feketével) más meg nem szereti a feketét (se a kapuczinust), mindjárt gyászra gondol. Talán jobban megy hat a dolog, ha kiki maga választhatja meg az öltözékét, mert vagy jövedelmet akarunk s akkor ne kívánjunk forsriftes ruhát, vagy elegancziát akarunk s akkor ne várjunk valami népes, bőven jövedelmező bált. Elmúlt tehát a farsang tél nélkül, még jeget se raktározhattak a jégvermekbe. A sörözők -már is teljesen kétségbe vannak esve, borzadva gondolnak a nyári melegre sör nélkül, mintegy gonosz álom, úgy nehezedik reájuk a szörnyű gondolat, hogy országszerte nincs jég. E helyett a héten megjelent a piaczon a tavasz legelső virága, a lilaszinü kikerics, rongyos ruháju, Ínséges kinézésű szegény gyermekek kínálnak 8—10 szálat 2 fillérért. Tavaszodik tehát, sok helyt a bokrok zöldelni kezde- j nek, a vadgesztenye duzzasztja rügyeit, hja! 12 nap múlva márczius, tavaszelő hónapja, a ki tehát még telet vár, az szörnyen fog csalódni, további olasz kiimát jósol a krónikás. Különfélék. Kinevezés. Mint értesülünk a minisztérium már betöltötte néh. Knöpfler Gusztáv helyét s a helybeli kir. bányaigazgatósági számvevőséghez ellenőrré Wies- ner, Richárd számtisztet, tartalékos főhadnagyot nevezte ki Selmeczbányáról Személyi hir. Ö Felsége a király Galba Lajos szatmári törvényszéki elnököt Pécsre királyi főügyészszé nevezte ki A nőegyesüiet bálja. A Kakas Márton szerint kétféle bál van »sikerült« és »nem sikerült.« Az előbbin iszonyúan szenvednek az emberek, egymás tyúkszemére hágnak, levegő után kapkodnak, ülőhelyhez nem tudnak jutni, tánczolni még kevésbbé, az utóbbin pedig kényelmesen és jól mulatnak. Eféle volt a múlt szombati nőegyesületi bál, közönség nem volt túlságos nagy számmal, (a négyeseket 30 pár táriczolta) de az ifjúság sokkal jobban mulathatott, mint az u. n. sikerült bálokon. A nőegvleti mulatság képe elegáns volt, a szép fehér hölgyi toalettek, ellentétben a fekete férfi frakkokkal, tarka képet nyújtottak. Sajnos, hogy jelmezeket nem láttunk, csupán egy fiatal ember öltözött fel czigánynak díszes, csinos öltözetben s egy-két hölgy tett fel színes bébé kalapot. A karzaton és a színpadon is néző közönség volt. Kétségtelen, hogy a bál anyagi sikerére kihatással volt az. hogy a kálvinista bál megelőzte s a polgári estély követte. Jelen voltak és pedig fehér toalctben : ifj. Brunner Károlyné, Dergáts Sándorné, Farkas Málika, Glanzer Malvin, Gálífy Ilon, Gellért Béláné, Hickl Aranka, Homola Elvira, Lukács Ferenczné, Merzenich Khetha, Mikó Pálma, Myskovszky Ernőné, Ob- latek Juczi, Oblatek Sári, Sziebert Ilonka, Szaitz Irén. Torday Mimi, Torday Gizella, Várady Ilonka, Várady Gizella, kik a l/.H0 órakor megtartott felvonulásban részt vettek. Ez a felvonulás igen szép volt. Jelen voltak ezen kivül még nem fehér, de egyéb elegáns öltözetekben: Bertalan Miklósné, Farkas Mózesné, Gálffy Pálné, Glanzer Róbertné, Grillusz Emilné, Gőbel Imréné, Gellért Endréné, Hanisch Viktorné, Hickl Józsefnc. Hunteszhagen Ödönné, Hoffmann Árpádné, özv. Hajnal Istvánné, Homola Gyuláné, Incze Sándorné, Kaály Nagy Erzsiké, Köves Lajosné, Mikó Béláné, Neubauer Hermin, Oblafek Béláné, Oblatek Vilma, özv. Péchy Istvánné, Robelly Lajosné, Rákóczyné, Steinfeld Mórné, Szerafin Elemérné, Stoll Gáborné, özvegy Thorma Béláné, Torday Imréné, Várady Gyuláné. A bál maga kedves, szép látvány volt, kár hogy a jövedelem a nemes czéjhoz képpest. csekély. Kegyes adakozás. Az ág. h. ev. templom részére beszerzett díszes csillára e héten adakozni szívesek voltak : Stoll Béla 4 K, Fritsch Sámuel 2 K. Eddigi adományok összege 115 K. Az adakozóknak hálás köszönetét mond : az elnökség. Védekezzünk a tífusz ellen. Hercziyger Ferencz dr. városi főorvos a mai tanácsból intézkedést tett, hogy a tífusz ellen való védekezés módja falragaszokon adassék tudtul a lakosságnak. Legutóbb ugyanis a tífusz a város 5 különböző helyén ütött ki s már 2 haláleset is.volt. Figyelmezteti tehát a főorvos a lakosságot, hogy csak felforralt és azután lehűtött vizet igyék, mert a sok esőzés folytán a talaj szennyét a vizek kimossák s innen erednek a megbetegedések. A misztótfalusi ev. ref. egyház elöljárósága által közelebb tartott jőtékonyczélu tánczmulatság alkalmával felülfizettek, vagy jegyeiket megváltottak: Kende Dániel 3 K, Papp Sándor leik. 1 K, Kálmán Mózes 2 K, Smit János 3 K, if. Vas János 7 K, Pécsi Lajos l K, Kerekes Mihályné 1 K, Szilvási Géza 1 K, Filep Gyula 1 K, Kaisz Gyula 1 k, Lázár Bertalan 1 K, Raád János 2 K, Sztezserán S. 1 K, Hajnal Antal 1 K, Papolczy Lajos 2 K, Keresztes Gyuláné 1 K, Moldován György 1 K, Frisch Ottó 1 K, Filep Gábor 2 K. A nemes adakozóknak szives adományaikért e helyen is hálás köszönetét mond az egyház tanács, Biltz-alap Néh. Biltz István emlékére létesített alapra Gergely György m.-szigeti jogakadémiai tanár ur, e lapok szerkesztősége utján, 4 koronát volt szives küldeni, mely összeget átvettem, az alaphoz csatoltam s ezennel köszönettel nyuglatványozom. Dru már Jánosné. A húshagyó keddi estély a polgári olvasókörben rendkívül népes volt; több százra menő közönség gyűlt össze a kör termeiben, hogy még egyszer kimúlássá magát a rövid farsangon. A rendezőség dicséretre méltó figyelemmel intézkedett, hogy két teremben tilos volt a dohányzás, más képp nem lehetett volna megmaradni annyi rengeteg embernek fél óráig sem a különben is hiányos szellőztető készülékekkel ellátott helyiségekben. A műsor élvezetes volt. Gsüdör Ferencz prológja megteremtette a kellemes jó hangulatot, a dalkar szép, praecziz nótái s a hatalmas hanganyag elismerést arattak. Daczára annak, hogy minden dalár- dista egy-egy tekintélyes orral jelent meg. orrhangokat egyáltalában nem hallottunk. Szabó István felolvasása méltó figyelemben részesült, kiemelkedő pontja volt az estnek B. Rácz Anna szóló éneke zenekar kíséret tel, a viharos tapsokből megítélhettük az osztatlan tetszést, melyben részesült. Szabó Miklós monológja a legkomolyabb lelkeket is megkaczagtatta, éppen ily kitünően sikerült Csüdör Ferencz monológja a Bányaszerencsétlenség. Hát még éjfélkor a farsangi temetés, mikor a nagybőgőt siralmas hangszerek rikácsoló kíséretében körülhordozták, ez megrázta a sziveket és veséket is Elhiheti mindenki, hogy a jókedvű közönség nem szívesen vált el a szórakoztató sokadalom- tól, kivilágos kiviradtig, volt a társaság, itt is ott is, majd minden teremben. Ily pártolás mellett a jövedelem természetesen szintén igen szép volt, bár 30 krokból valami szokatlanul óriási összeget- összehozni nem igen lehet. Mint halljuk, a dalárda márczius elején a kaszinóban fog estélyt rendezni. Számadás. A nagybányai kath. legényegyesületnek folyó év február hó 1-én megtartott tánczmulatsága alkalmával bevétel volt 157 K, 71 fillér. Kiadás 72 K, 12 fillér. Jegyeiket megváltották: Reketes József 3 K, Dr. Gondos Mór, Fábián Lajos, Sürger Mihály, Kőrös Rezső, Kornis Aladár, Virágh Károly, Pretory Mihály, és Nánásy István 2 — 2 koronával. Glanzer Gyula 1 koronával. Felülfizetlek : Szőke Béla, és Szépi Béla 4—4 koronát. Berghammer Mihály 2 korona 01 fillért, Wernóczy István, Marosán Sándor, Mursicz Ferencz 2—2 koronát, Kuszkó József 1 K 30 fillért, Sax Béla, Takács Károly, Krizsán György, Lakatos Ottó, M. Gyirászin János, Oblatek Béla, Gellért Béla, Bertalan Miklós, Feuerstein Manó, Moldován Miklós és Lang Gyula 1—1 koronát, Kosztin János és M. Gyirászin Sándor, 50—50 fillért, Pap Endre, Gombos Demeter, és Szabó Antal 40—40 fillért, Lapsánszkiné, Sohányi, Krompászki Károly és Sumnn N. 20—20 fillért. A miért hálás köszönetét fejezi ki a rendezőség. Igen sikerült fényes kaszinó-estély volt e hó 10-én Felsőbányán a »Korona« szálló termeiben. Az intelligens publikum kivehette a maga részéi a kedélyes tánczból, melyhez a zenét Ádám Józsi zenekara szolgáltatta. Különösen fokozta a kedélyességet az a meglepetés is, hogy Nagybányáról igen sokan rándultak fel ez alkalommal a testvérvárosba. A mulatság reggeli hat óráig tartott, amikor is úgy a helybeli, mint a vidéki vendégek kivétel nélkül egy kellemesen eltöltött est emlékével távoztak. Tudomásul. A nagybányai múzeum-egyesület évi rendes közgyűlésé holnap 16-án d. e. 11 órakor tartja a Casinó helyiségében. Aláz-rzolgája! köszönt a szolgabiró belépve Cse- repesinéhez, ki az u'czai ablaknál ülve, reszkető kézzel öltögette kis árvája kicsike ruháját. Jó napot! viszonzá a bus özvegy alig hallható hangon. Felkelt helyéről, s szótlanul egy székkel kínálta meg vendégét, a gyéren bútorozott szobában. Aztán visszaült. Egy kis lány és egy kis fiú árnulva vetették fel nagy kerek szemeiket a belépő idegenre n földről, hol egymással békésen játszadoztak. — Pá pá-pá! Egy sirás forma gyönge dünnyö- gés reszketett fel a bölcsőből, s apró fekvőjének még apróbb két keze tárult a szolgabiró elé. Kis boldogtalan, ki még nem tudod, nem érted, mi az a pá-pá-pá!... Csak ha már érted, akkor tudod meg, hogy neked nincs. S a ritka gyászkendőt, mivel kövér lábacskáid leboritva voltak, boldogsága érzetében maga alá gyűrte szegényke! s kis gömbölyű térdeit rövid ingecskéje oly gyönyörűen meglátni en- gedé. Még bimbó s már is gyász takarja. A szolgabiró széttekintett. Letette a kezében levő papírtekercset az asztalra s elfoglalta helyét. Nem szólt egyik se. A gyermekek hallgatagon néztek. A kisded mosolygott. Ö a legboldogabb. A nap délre hajló sugarai közül egy-kettő ragyogtatta még be a keletre néző ablakok üveg tábláit, melyen belül egy pár benszorult légy dönögve sütközött az áttört sugarak melegén. Cserepesiné lecsüggesztett fővel ült. Kezébe vette munkácskáját, de nem birt, nem tudott ő egyet sem ölteni, csak állt, csak nézett maga elé..., Meg volt törve. Az az isteni homlok, mely egykor az első szerelem hevében tündököli, most be van borulva. Az arcz sem a régi. Nem az a gyönyörűséges, észbontó arcz többé, sápadt, beesett. Olyan mint egy lak, melyet rég elhagytak lakói. Az ajk se méz-édü falat már. Fonyadt, színtelen. Hat évi —- ki tudja minő boldog házasélet. s majdnem fél évi sanyarú özvegység leszedi az ifjúkor ékeit. De azért még sem oly éktelen az a homlok, hogy rá ne ismerhetne a szolgabiró reményeinek egykori honára. Ott ragyog még a redőkön, a fellegeken keresztül az a fényes csillag, mely hosszas munkától fáradt ifjúságát pihenő révvel, üdvösséggel kecsegteté. Nem oly összedult az az arcz, melynek romjai közt az ő lelkének üdítő helyét föl ne találhatná. Nem oly szinhagvott az az ajk, hogy rá ne mondhatná: ez az én éltemnél drágább serlegem, melyből, mint bibor kagylóból, az istenek italát először én ivám. Nem, nem olyan Cserepesiné... Szép, de olyan mint egy letört virág. Csak nézi, nézi folyvást a szolgabiró e hervadt virágot. Bágyadt szemében a szemrehányás tüze kezd éledni, hogy minek engedte magát letörni, mért hagyta el őt, a ki úgy szerette, a kinek oly fájdalmat annyi boldogtalanságot okozott! Ne bántsd, ne bántsd e hervadt virágot. Nem volt ő oka. Atyja, édesatyja űzte ebbe a nagy boldogságba, boldogtalan volt ő!.. Szenvedett ő is eleget. — Honnan jött maga bácsi ? Zavarta meg a néma csendet a földön poroszkáló kis fiú hangja, ki simulva fészkelődön az ábrándokba mélyedt szolgabiró térdére. Ö bátrabb mint a húga. — Honnan, kis fiam?... messziről. Igaza volt, messziről jött, az ábrándok világából. — Nem látta az apust ? — Nem, kis fiam. — Már nagyon rég elment. A mama azt mondta, hogy nem sokára haza jön. — S nekem bábut, Miklósnak meg lovat hoz, tóditá bátorságot nyerve a kis szemérmes; közelebb húzódva a szolgabiróhoz, és a másik térdére nehezkedék. — Hoz kis leányom, bábut meg lovat. — Igen ? — Igen bizony, majd meglátjátok, milyen szépet. — Jaj! csak jönne is már! — Jaj! Miklós! akkor játszunk csak. ha majd itt lesz az apus. Ugy-e bácsi?! — ügy kis leányom. — Jaj! jaj! be jó is lesz!... s összeverve kis tenyerét, tánczolva futott végig a szobában, ügy e mama ? Két csillogó vízcsepp hullott a kicsinyke munkára. Édes anya könye édesiti az árva ruháját. Nem édes az a köny. keserűbb a keserűbbnél! — Hát ha már itt is van? — Kicsoda, bácsi ? — Az apus. — Hol, hol ?! hol van ? — Itt.. . — Itt? Hol? még nem láttam. — Jer Miklós! nézzük meg, hátha jött. — Ne, ne kis gyermekeim, ne menjetek. Itt van itt apátok, beszéltek vele, térdét ölelitek. Csak.... csak.... anyátok nem szól, __ nem öleli! — Lajos! — Egész erejéből sikoltva, omlott Cserepesiné a szolgabiró nyakába — Pá-pá-pá!.. hangzik a bölcsőből. * Egy hó múlva három hintó állt meg Cserepesiné háza végén. Aztán a templomba hajtattak. Jakabfalva népe csak nézett, csak bámult. Nem tudta elképzelni az egészet. Csupán Judit asszony nem állhatta meg, hogy eine szólja magát: »Szegény szolgabiró ! ezért ment hál őkeme egyes egyedül foglalni !« „Sahara" fSzmav&a v v v V V V fiiioeíyefi Nagybányán kapható: HARACSEK VILMOS UTÓDAINÁL. A dohányzóknak igazi élvezetet csakis a legjobbnak elismeri valódi egyptomi szivarka hüvely a „Sahara“ nyújt, mely a dohányzás alatt sem fekete, sem zsíros nem lesz és ki nem alszik. Óvakodjunk értéktelen utánzatoktól! Egyedüli készítők: ELSTER TESTVÉREK, Lemberg.
