Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-21 / 51. szám
(2) 1902. deczember 21. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 51. szám. A régi Nagybánya. Azt a hitet vallom, hogy a világ sorja ezer esztendő alatt keveset változik. Pl. én lehetségesnek tartom, hogy a beköltözött magyarok olyan formán ruházkodtak, úgy beszéltek és úgy gondolkoztak, mint ma a Csongorádi pusztán vagy a Hortobágyon akár Gubanez Miska, akár Megyaszay Gyurka. Tökéletesen elfogadom azt az állítást, hogy Nyegre- faluban, vagy Ploptyison a móczok 5—6 száz év előtt akkurát olyan életet éltek, mint ma. A legutóbbi 50 esztendő változtatta meg a világ képét, a vasutak, táviró, közlekedési viszonyok, rohamos építkezések, iskoláztatás stb. ezek lerombolták az ős eredetiséget, de addiglan egyik letűnt század éppen olyan volt, mint a másik. Azért részemről, ha rajtam állana, két korszakra osztanám a magyar történelmet; az egyik tart a paradicsomtól 1848-ig, a másik 1848-tól napjainkig. E részben tehát független párti vagyok, 1848-at tartom forduló pontnak, A »Századok« ez idei decz. hó 15 iki számában érdekes közlemény jelent meg Karácson Imrétől. »A török sereg átvonulása Erdélyben 1661-ben« czimmel. Karácson Evlia Cselebi XVII. századbeti török Írónak az utóbbi időben napfényre került munkáját, helyesebben mondva sajátkezű úti jegyzeteit ismerteti. A régi Nagybányában, mit elénk állít, reá ismerünk a mai Nagybányára. Szorosan véve nem tartozik ránk a török írónak Erdélyről adott bő tudósítása. Maradunk csupán Nagybányánál. »Kővárról a Lápos folyón át, a szokott módon rabolva, Nagybánya alá érkezett a török sereg. Hogy a zsákmány igen sok volt az kitűnik Evlia következő megjegyzéséből : Ramadan Effendi hadbíró számítása szerint egy hadjáratban sem lett a sereg ily gazdag.« Megjegyzendő, hogy Kővárban is nagy pusztítást és égetést követtek el a törökök. Mint Evlia mondja, a vár maga, t. i. Kővár, nem hódolt meg, hanem seregünkre száznál több ágyulővést tettek és sok embert elpusztítottak. A várbeli katonaság lesbe állott s Mohamed népéből sokat elfogott és lánczra vert. Egy éjjel azonban Melek Ahmed pasa két ezer vitézzel a vár alatt lesbe állott s midőn reggel a várkapu kinyílt s a magyarok kijöttek, a törökök Allah! kiáltással kardot rántottak s megrohanták a kint levőket, a várban maradottak pedig a kaput bezárták. Dicsekszik Evlia, hogy a gyaurok közzül 500-at elfogtak, négy száznak fejét vették. Többeket a főve- zéri sátor előtt lefejeztek. Nagybányára 1071. év Zilhidse hónap Árefe napján érkezett a lörök sereg, mivel tudvalevőleg a mohamedánok a Hedsirától, Mohamed futásától számítják éveiket, ez a dátum a mi számításunk szerint 1661. augusztus 4-ikére esik. A török iró mindent akar tudni, a történelmet, a nevek eredetét, helyi viszonyokat, mint ezt mi is óhajtjuk, mikor idegen tájakon utazunk, de sem ideje, sem módja nem lévén az alaposabb kutatásra, igen sok hamis adatot jegyez fel. Törökül Nagybányát Nik-bán-ezder néven említi, jelentése: Nikbán sárkánya. E különös név eredetét egy még különösebb mesével magyarázza. »Foglyaink azt beszélték, hogy Perzsiából Menucseher gyermekei közzül Nikbán, vagyis jó király, erre a földre jött s egy sárkányt ölt meg és róla nevezik Nikbánerdernek.« A Nikbán, megfelel a nagi bán-nak, a Nagybányának, a többi ártatlan mese. A jó tréfás nagybányaiak felültették a törököt, mert hát kedélyes volt akkor is a mi városunk. Jelenleg Nbánya az erdélyi királyok egyik főhelye — igy ir tovább Evlia — az Ilidse vize partján. Karácson szerint Ilidse alatt a Fernezely-patak értendő. Szerintem a Zazar vize. Honnan került az Ilidse név, ki tudja ? de hogy szebb a Szaszarnál az bizonyos. Egyesületet kellene alakítani, hogy ezután Ilidsének hívjuk és ne Szaszarnak. Idegen előtt nincs becsülete ennek az utóbbi névnek. »Négy oldalról magas hegyek által körülvett völgyben fekszik ; negyven ezer szőllős kertje van.« Nyilván való dolog, hogv a jámbor Effendi ezt is csibuk mellett irta a sátorban, vagy megint rászedték a körmönfont nagybányaiak. Városunk területén mintegy 300 hold szőlő van s ha egész Váraljáig ide számítjuk, akkor sem lesz belőle l—2 ezer birtok. A 40000-hez sok kellene még! Lakosainak foglalkozása és kenyérkeresete a bor készítés és a bor eladás. Vára az említett völgyben négyszög alakú, magas vár; kerülete öt ezer lépés, nyugati oldala mesterségesen készült mocsáros hely, mely a városbeliek menedéke. A várárok széles, de nem mély és tele van vízzel. A vár nem igen erős, lakossága pedig hires kereskedő nép lévén, félelemből meghódolt s igy a vár nem gyujtatott fel Két napig időztünk ott s ment az adás-vevés. Lópatkók 'és szegek vásárlása végett én szegény is bementem a várba s megnéztem azt. Ezer katona van benne, tizenegy kolostora van, főiskolája, papiházai, bazárjai jól rendezettek és szépek. Az élelmi szereket itt is asszonyok árulják, Az igazhitű müzülmán tehát látta még a protestáns Nagybányát, a mikor virágzott a »schola Rivulina,« a hires nagybányai iskola. A tizenegy kolostor alatt nem tudom mit érthetett, ha csak nem a különböző felekezetek templomait és kápolnáit? mert tizenegy kolostor Nagybányán egyszerre sohasem volt. Az üzleteket megdicséri a török, hát ezek se igen emelkedtek azóta, de nem is csoda, a régi Nagybánya forgalma nagyobb volt, mint ma. De hogy a kenyér, laczi pecsenye, gesztenye árulókofák akkor sem hiányoztak, arról szinte jól esik a tudósítást olvasni. A nagybányaiak gazdag ajándékokat adtak a török vezérnek s nem is lett semmi bántódások. A török iró felemlíti Nagybányán a pénzverő épületet, ezüstbányákat, vízimalmokat. íme a mai Nagybánya képe, mely 241 év alatt alig változott. A nagybányai folyóról ezt írja Evlia. »Ez a viz az ezüstérczes hegyekből jön s mivel a város népe ezt használja, aprajának-nagyjának torkán golyva vagyis daganatféle kinövés keletkezik.« Azóta török tatár járt erre, országok buktak, alakultak, császárságok, királyságok keletkeztek. Volt szegény, gazdag világ és Nagybánya ma is az ezüst völgyből jövő vizet issza, csak hogy most nem golyvát, hanem tífuszt kap tőle a lakosság. A csattanója a török bácsi feljegyzéseinek ez: »A nagybányai lakosság jókedvű, mulató emberekből áll.« íme itt a megdönthetetlen conservativismus. Tekintsünk el az év számától, hunyjuk be a szemünket s mais, minden lelkiismeretbeli furdálás nélkül följegyezheljük a kéménybe fekete krétával, ugyanazt, hogy »Nagy-bánya jókedvű, mulató emberekből áll.« Révész János. Téli hangulat. Irta : Incze Z,ajos. Süvölt a szél a téli tájon . . . Zúzmara hull. .. Nincs falevél. A kis madár gubbaszt az ágon ... Zörgő haraszt múltról regél.. Ködülte táj, a szürke égbolt, Virágtalan kopár vidék Sóhaja kél: »Éltünk rövid volt, Boldogságról madárka rég szólt..« Halál közéig, közéig a vég. A mint merengve nézem hosszan Az elpusztult kopár határt, Lelkem sajog, a szivem dobban, Bús sejtelmem valóra vált.. Az őszülő hajfürt remegve Suttogni kezd: »Halál ez itt... Fűszál valál, a tél közelgve, Reméngvirágid mind leszedte... Reád is szem fedőt borit.« Bús szem fedő! Sok szép reménynek Vége, küzdelmek bére vagy .. Kik a kincsért úgy halnak, élnek, Tudják, örökségük mi nagy ?.. Egy sirgödör. Mig hull reájok A rög, suttog ily szavakat: »A világ itt hagy, itt az álnok.. A kincsszomj, az izgalmas álmok Röggé lesznek mint tenmagad.« Ha volt hited, ha élt szivedben, Lesujtót az igy is talál: »Szép múltad im élőnkbe, lebben. Sejted mit hoz rád a halál...“?/ Bús feledést Mind elfelednek. Kik etnbertársid voltának. S örök élet?! Nincs! Nincs telkednekJ Föld férgei halld! mint nevetnek... Ne ámítsd ezzel tenmagad/« Nem ! Lázadó lelkem beszéde Ily szókba tör ki: Nem lehet! A hervadás, a tél jegére Tavasz jövend, dal, zöld berek! Atyám ! Éltem gyötrődve járom. Erősítsd bennem a hitet! E földi lét nyomasztó álom, Felébredünk! Lehull a járom! Hiszem az örök életet! s igy se neki se nekem komolyabb hajunk nem történt, leszámítva azt, hogy a czilinderem az egyik felfordulásnál (egy, a sötétben nem látott árok miatt) a fejem búbjáig behorpadt. Egy hosszú utcza végén barátságos világosság lopózott ki a három ablakon keresztül, s belülről káromkodás, nevetés és visitás hallatszott. Hordárom szerint ez az épület a községháza volt, amely vasárnaponként tánczterem, hétköznap pedig kocsma szokott lenni. — Itt lesz ma a mulatság! — mondta. Nagyon szép lesz, annyi bizonyos. A jegyző ur is fog beszélni, a Fábiánné nagysága pedig — aki az elhalálozott postamester felesége — dalolni fog, aszondják, valami pesti nótát. Kifizettem az állomás főnököt. Megérdemelte szegény azt a két koronát. Hisz csak az a pár rúgás, amit akaratom ellenére kapott tőlem útközben, mikor a nyakában ültem, már az maga is megért annyit. Alig nyitottam be, máris észrevettem nagybátyámat. Ott ült a söntés mellett s nyakig el volt ázva. Mindazonáltal megismert s miután a gyomromba tessékelt vagy 3 üveg bort, kijelentette, hogy ne haragudjak rá, de egész megfeledkezett a délután küldendő kocsiról, annál is inkább, mert ő, a mulatság örömére már tegnap reggel óta itt van. Tudniillik a kocs nában. Akarom mondani városházában. Nagybátyám egyike volt Hajdú-Tatárka legkimagaslóbb hangadóinak — nem csak a kocsmában, de a közéletben is — és igy történt, hogy vele látván engem diskurálni, az áltatános kíváncsiság és meleg érdeklődés felém fordult, ami, tekintve a hideg időjárást, nagyon jól esett. Mikor pedig nagybátyámtól megtudták, hogy én vagyok az a hires Bagaméri Etruk, egyenesen eksztázisban törtek ki és alig győzték bevárni az időt. mig a felolvasásomat megtartom. Pont tízre végre, midőn már a hangverseny teremmé átalakított kocsma zsuffolásig megtelt falubeliekkel, felléptem az asztalokból összetákolt pódiumra, és zsebemből ünnepélyesen előszedtem az itthon nagy gonddal megirt czikkemet, amely a »Népies elektromosságról« szólott. Egyet-kettőt köhintettem és hozzákezdtem a felolvasáshoz. Halálos csend honolt a teremben. De észrevettem, hogy az ötödik-hatodik sor után, mikor a villamosságról kezdtem nekik magyarázgatni, már hol itt morogtak, hol ott. Mikor az első elolvasott oldalt letettem, már közbeszólásokat is lehetett hallani s a harmadik oldalnál, a hol a villamos vasutakról beszéltem, végre mint egy lappangó vihar, kitört az elé- gületlenség és az eddigi morajok zugó csatakiáltásokká olvadtak össze. Izgatottan néztem szét s pillanatra megállottám, megtudakolandó a nem tetszés okát. — A sertésvészről beszéljen az ur! kiáltott felém hirtelen egy hang. — ügy van, a disznókról beszéljen! zúgta rá a tömeg félelmetesen és vésztjósolóan. Hirtelen, mint a villám czikkázott át a fejemen a Friss újság hire, amely nagybátyám szerint annyira megnyerte a tetszését a tatárkainknak. Ezek most bizonyosan erre gondolhatnak. De vájjon mit tegyek, hisz nem én beszéltem ott, ha pedig azt megmondom nekik, akkor nemcsak vége minden reputácziómnak, de talán még meg is vernek. A tömeg látva tétova arczomat még jobban zúgott s daczára a jegyző csilapitásának, egyre sűrűbben követelte, hogy azt mondjam el amit Kőbányán mondtam a sertésekről. — Hisz uraságodnak mindegy, — szólt hozzámlépve az özvegy postamesterné Beszéljen inkább a sertésvészről, látja ezeknek az együgyü embereknek az kell. Persze, persze . . . Letöröltem gyöngyöző homlokom s papírjaimat zsebembe téve, meghajtottam magam, mintegy mutalva, hogy a szerény kérésnek engedek. Azután igy szóltam : — Ha megengedik kérem, ismételni fogom a kőbányai sertésvészről tartott beszédemet! — É-é-ljen! Halljuk ! — zúgott végig a teremben. — A sertésvész, — a sertésvész (állna belétek!) amint azt önök tudják, még akkor keletkezett, amikor Kolombus — akarom mondani — de mégis Kolombus felfedezte Amerikát!, — É-ljen ! Mert, tisztelt uraim ! mi a sertés ? (Jól beszél!) A sertés az- egy olyan négylábú szőrös állat, amely nappal a sárban turkál, éjjel pedig alszik (ügy van !) Alszik az mint egy bundás kutya... Mikor pedig reggel felébred, akkor megint túrja az édes anyaföldet, egyre csak túrja, túrja... .(ügy van!) Azért tagadhatatlan,'hogy egy jó hízott sertés bele kerül 20 forintba is! (Élénk ellentmondások.) Hát persze, olyik többe kerül! Disznaja válogatja (Élénk tetszés a szélsőbalon.) De azután tisztelt polgártársaim, eszi a fene őket, ha Valódi orosz sárczipök férfiak, nők és gyermekek részére nagy választékban vannak raktáron: Radó Andor czipő- és "i,; ■ ■ ■ ‘ férfi-divat üzletében Nagybányán, Főtér.' Magyar királyi szabadalmazott osztálysorsjegyek elárusitási helye. -----—-----— ~
